Állítólagos szexepil

Magabiztosságod és kitartásod különös vonzerőt kölcsönöz neked. Nő létedre - legalábbis így gondolja a férfi - különösen bátor tettekre szánod magad, igazi vagányság lakik benned, mely sok nőből hiányzik. Néha tűzön-vízen át is hajlandó vagy képviselni az érdekeidet, viszont eközben mindig megőrzöl valamit utánozhatatlan női erődből. Gyakran olyan kalandokba keveredsz, melyet a regényhősök is megirigyelnének. - Nem hivatalos forrásból.

Különösen bátor tettek:
Átmék a többsávos úton is, ha nem jön 1 autó se.
1edül alszom - nyitott ablaknál.
Kihagyom a vacsorát.
A trolin ránézek a mellettem álló utasra.
Vonatozok.  
Kezet fogok vadidegenekkel.
Pesten lakozok.

Tűzön-vízen át:
Nem merek parázsugrani.
5 éve tanultam meg úszni. Csak medencében.

Újratervezés?

Opération Casablanca - Közlekedő edények

Aki aszitte, hogy a pesti közlekedés vacak, hát jó hírrel szolgál6ok: van annál vacakabb. Ez itt, mondanom se kell...

A közlekedés, mint olyan, itt nem 1 könnyed mutatvány. Gyalogosként főleg nem. Gondolkodtam, hogy kéne esetleg bérelnem 1 kocsit, mittudják itt, milyen 1 magyar jogsi. Aztán mikor kimentem az uccára, rögtön elvetettem ezt az 5letet. Igazából azt vetettem el, hogy még 1x kimenjek. Ám mivel muszáj, ki kell dolgoznom vmiféle stratégiát. Az van ugyanis, hogy a több sávos úton úgy húznak a kocsik, mintha más nem létezne rajtuk kívül. Az a benyomásom, hogy az egész autóból csupán 2 dolgot használnak: a gázpedált és a dudát. Utóbbival kiváltják a féket, az indexet, minden 1ebet. A gyalogosnak még lámpája se nagyon van, az autósokéra hagyatkozik, s akkor aztán spuri. Persze ekkor se életbiztosítás az átkelés, de legalább némi esélyed van Az, hogy a rendőr ott szobrozik a kereszteződésben, ne tévesszen meg. Fehér kesztyűs kezével max integet, de leginkább csak a jelzőlámpát váltogatja. Itt ez a gépesítés: emberünk kiáll az útszélre a viharvert váltódobozhoz és lelkiismeretesen kapcsolgatja a lámpát.

Rögtön az első nap hazafelé (amikor Labil má nem sofőrködött), ahogy cuccoltam a táskáimat mérhetetlenül elfáradva és elfoglalva a tájékozódással, (túlságosan is) hű társamul szegődött Khalid a spanjával. 2 pasi, 1 csapásra. Na, az az 1 csapás nagyon hiányzott, jócskán lett vón kedvem kiosztani... Igazából nem is értettem, s azóta se értem, hogy működik ez náluk. Elkezd dumálni, hogy zsolidömoázell szává? Aztán gyors 1másutánban mineved/telszámod/msned/hollax/honnanjöttél. Mivel nem válaszoltam, magánál tartotta a szót, s ekkor tuttam meg, hogy ő khalid (montam én meg nem), az ibisben lakik, és éppen most nem zavar engem, csak beszélget. Aztán a rendőrös kereszteződésben má télleg nem zavart, úgy eltűntek, mintha ott se lettek volna. Ugyanúgy, mint ahogy a semmiből feltűntek pár száz méterrel előbb.
1ébként ez még a lightosabb zaklatások közül való, nem sokkal ezután páratlan ajánlatban részesültem, fényes nappal, az 1ik, nem kissé forgalmas boulevard-on.
Ez úgy történt, hogy cuccoltam haza a kis csomagomat (lehet, hogy itt cuccolni nem szabad?!), újfent kísérőre tettem xt. Nem mintha rajtam múlt vón. Előx csak a szokásos duma; café, jus d'orange, aztán mivel látta rajtam, hogy arcizmom se rezdül, akárcsak 1 indiánnak, vagy pókerjátékosnak (vagy 1 indián pókeresnek), fokozta a helyzetet, hátha teljesen más dolgok villanyoznak fel engem. így feltette a kérdést, hogy "do you want to have sex?". Úgy láccik, a szextelen életmód ennyire ordított rólam...
Nadepersze nem eszik olyan forrón a rágógumit, képzeletben eldugaszoltam a hallójáratomat és behajtogattam a fülkagylómat. Ezt ő nem látta, így folytatta: "if you want to have sex, I can give you, you won't forget it in your life".
Szép kilátások, és bár nem vetem meg a jófajta ágyjelenetet, azér elég finnyás vagyok e téren... Nem értette, mi bajom. Tálcán kínál 1 fenomenális hentergést, erre megkérdem, hogy vajon mentalement chargé szegénykém, hogy nem fogja fel, mi van?? Persze esse értette... Valszleg ekkorra már az összes alsóbb rendű véredénye telítődött és semmi nem maratt a fejében, amivel dekódol6ta vón a helyzetet. Tehát így kell érteni a közlekedő edényeket... ;)

Úthálózat (a városban) van. Autóknak, naná. A földönfutók meg szlalomozzanak, mer a járda mint olyan, nem létezik. Nem tudom, 1általán van-e rá szavuk. Az épületek előtt letérköveztek, de mondjuk 2 szálló közt, a senkiföldjén má neccesebb, ugyanis ott max Hassan II idejében történt bevatkozás, azóta a térkövek elmállottak, vagy csak szimplán szublimáltak 1 másik dimenzióba, teret hagyva a fáknak, pornak, autóknak, motorosoknak, építkezésnek. Mostanra már egész megszoktam ezt az állapotot, már kitanultam, hol-mikor lehet a legkisebb adrenalinlökettel megúszni a manővert, de azér még máig érnek meglepetések.

A gyaloglás helyett még választ6nám a tömegközlekedést. Ha nem találnám elég nagynak a tömeget, amin át kell verekednem magam, felszáll6nék az 50es buszra.  A busz tuti azér 50es, mer annyi éves. 50nel xintem má nem m1, még üresen se. A helyi BKV színei a zöld fehér, utóbbi inkább szürke. A feliratok és az ajtók hellyel-közzel megmaradtak. Még jó, hogy itt nincs hófúvás, mer az egész járgányt behordaná és csupa hóemberek szállnának le. Itt biztosan nem hangzik el az a mondat, hogy „Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!”. 1részt azér nem, mer ebben kivételesen nem hazudnak, másrészt meg a sofőrt baromira nem érdekli, hogy vajon odacsuk-e vkit, vagy sem. Bár épp ma reggel csodálkoztam rá 1 csadros sofőrre; lehet, ő azér empatikusabb. A megállók 1ébként max azért vannak, hogy mégse 5 méterenként kelljen összeszedegetni az utasokat. A busz ugyanis nem kunkorodik be oda, hanem a sávjában szépen lefékez, kedves utasait lepotyogtatja, aki akar felmász, majd sűrű benzinfüstfelhők és hörgések közepette ismét nekiindul. Összegezve, a pesti BKV-nak még van hova visszafejlődnie.

Láttam még robogósokat és bicikliseket. Sőt, olyat is, hogy a robogót az autó csomagtartójába göngyölgették be épp. A robogósok viccesek, mer bármit képesek 2 keréken cuccolni. Lehet az a csajuk, a gyerekük, a qtyájuk, vagy a bevásárolt pakkok. Van, hogy mindez alól ki se láccik a járgány, csak a hangjából lehet tudni, hogy gépesített közlekedésről van szó. Ha vkinek is eszébe jutnak a biztonsági óvintézkedések a motorozást illetően, gyorsan felejtse el. Bukósisak? Max bukócsador. Lehet, hogy abba a rengeteg lepelbe már beépítették a védő berendezést. A pasik meg úgyis olyan kemények itt, hogy biztos meg se kottyan nekik 1 borulás.

Kukásautó: kordé, zsákvászon-oldalakkal, leginkább lakatlanra hajazó „sofőrrel”. A lakatlan 1ébként zsákkal jár, mint a Mikulás, csak nem piros csizmában hanem koszos mezítláb.

Alant lát6játok a zőccséges standot. Vagyis, nem helytálló a kifejezés, mer ez az árus mobil,.
A termények ugyanis szamárfogaton érkeznek; virulnak rajta a gömbölyű gyümölcsök; sárgadinnye, naspolya, narancsok, és harsognak a zöldségek; spárgák (nem a talajtornás), répák, paradicsomok, meg persze az árus. A szamár csak csendben húz, vagy nézelődik. Akkor is, ha épp forgalommal szemben mennek a kocsik közt. Ez szenzációs performansz, tiszta időutazás.

Magától értetődően felvetődik a kérdés, hogy „nadeakkor mér nem taxi”? Höhö. Lássuk csak.
Casa-ban 2 fajta taxi van: piros és fehér. A piros a Petit Taxi – télleg az. Bontószökevény kis rönó mind. Najó, nem mind, mer vannak „vadiúj” dácsiák is. Itt taxizni olcsó. Ha ettől asziszed, sirályság, jönnek a részletek - mer a qtya a részletekbe’ van elásva ;)

Taxit nem rendelünk telefonon. Állsz az út szélén, feltett szándékod, hogy eljuss A-ból B-be. Európai számára ez eléggé szimpla történet, nem nagyon van alkalom elrontani se. Nos, itt több szálon zajlik az esemény. 
Ugyanis. 
A taxit fogni kell. Ügyesen. Ha csak állsz, nem fognak lecsapni rád a pötitaxisok; úgy húznak el előtted, mintha ott se lennél. Aztán óvatosan megpróbálkozol a leintéssel. Hosszabb várakozás után má lehet hangjelzéseket is kiadni, végül anyázni (magyarul). Tipp kezdőknek: nem szabad arra várni, hogy majd 1 üres kocsi vetődik feléd. Nemnem. Merhogy itt kérem tk a pötitaxi tölti be a helyijárat funkcióját. Ez pontosan azt jelenti, amit európaiként el se tudunk képzelni egész addig, míg Casa-ba nem vetődünk: mégha elsőként is szállsz be 1 taxiba, semmi garancia nincs arra, hogy 1edüliként is szállsz ki. Merthogy emberünk (a ktg6ékonyság érdekében, vagy csak szimplán altruizmusból) megáll a következő útjába eső potenciális utasnál és az bizony beül melléd. Ha xencséd van, az összes ajtó nyit6ó belülről is, mer különben ugrálhacc kifelé, hogy beengedd a többieket. Hogy a díjszabás mi alapján történik, csak tippjeim vannak: nagyban függ az utas nemétől (hisz a sofőrök pasik), öltözetétől, az időjárástól, esetleg a tőzsdei árfolyamoktól.
Még vmi: mindezen fentiek előtt elég jónak kell lenned a sofőrnél, hogy 1általán elvállaljon. Aki eddig arra gyúrt, hogy elég jó szülő legyen, itt megküzdhet az elég jó utas címért is. Merha nagy sokára el is csípsz 1 piroskát (akár üres, akár félig), még mindig ott van a következő kör: benyögöd a kívánt címet, s közben nyomsz 1 mantrát, hogy neki is tessen a környék, és l1n kedve arra kanyarodni, mer különben olyan simán nemet mond, hogy már nézhecc is utána. Szóval itt szó xint be kell vágódni a taxisnál. A kocsi persze durván leamortizált, durván koszos, mindemellett nem hiányoz6 a dekorációs funkciót betöltő szőrme/plüss/1éb csodás anyagból készült műxfalvédő rettenet.

Fehér taxi: a pöti nagytestvére; minden értelemben. Méretesebb is, lévén hogy merdzsókról van szó, és éltesebb is – ha ez 1általán lehetséges. Plusz örömforrás, hogy ebben összesen 6an utaznak, 1 sofőr+5 utas. 2 elöl, többi hátul. Ezt nagyobb távolságkra érdemesebb(?) igénybe venni, bár nem hiszem, hogy van olyan közülünk, akinek pont erre lenne igénye.

Földalatti? Max a mozgalmak, de abba meg főleg nem szálltam be.
Hallottam távolsági buszokról és vonatról, de személyes tapasztalatot még nem xeztem. Amint gyarapítom tárházamat, megosztom az élményt.

Opération Casablanca - Retrospektív

Mivel ideérkezésem napján még nem tettem közzé az eseményeket, kénytelen vagyok retrográd tudósítani. Pl. az első napomról. Et voilá:

Első napom az irodában: 2011. Április 22, péntek. Úgy indult, hogy előx is disznómódon bereggeliztem. Erről már nem készült kép, mer a pönszérek ott strázsáltak, és kínos lett vón rácsodálkozni a kajára. Inkább csak elmesélem:

Narancslé, of course. Nem happyday, se nem sió, még csak nem is hohesc 100%os lötyi. Nem, ez TÉNYLEG narancslé :) Finom és sok :) Majd a garçon hozza 2 kancsóban a coffee-t, meg a tejet. Vagyis hát mi az; fémből van, de nem termosz. Lényeg, hogy hozza. Kis kv, kis tej, kis cukor, kiskanál; mmmmmmm :) Hozzá kis narancslé; csodás. Ekkor lép be – intés nélkül – a croissant. Kicsi, és sok; majdnem, mint a kínaiak... Csak épp nem sárgák. Ébresztőnek 2 pont megfelel. Itt már nem fenyeget az a veszély, hogy éhen halok; hisz előző este ettem utoljára, így megteszem a következő lépést. A meleg kajákhoz: van, amit nem ismertem fel, és kóstolás után is csak tippem van, hogy mi lehetett. Az alábbiak könnyen beazonosít6ók: főtt tojás, tükörtojás, kolbászkák (mivel nem vagyok érdekelt húsáruban, nem firtattam, milyen jószágból készült), sült zőccségek – végülis össze lehet dobni 1 hevenyészett lecsót. Nem tettem, nem akartam rögtön az első nap fennforgást.

Ami kevésbé beazonosít6ó: meleg, sárgás, darabos, kicsit krémes. Aki megmondja mi ez, má tuti járt marokkóban. Fejest ugrottam a kulináriába és 1 ételem, 1 halálom, megkóstoltam. Így is rejtély maratt. Mindenesetre tojásalapú cucc, xintem. Van még 2 félkör alakú találmány: az 1ik lapos, mintha vmi palacsintaféleség lenne. Azt annyira nem xettem. A másik talán kukoricalisztből van; vastagabb és xettem. Úgyhogy a második szakaszban 2 xetemfélkör, 2 ablaktojás, sült paprika és az elmarad6atlan camembert csoportosul a tányérkámon. A sajt viszont már áthidaló elem a hidegasztalhoz.

Ezen vannak sajtok, felvágottak. Utóbbiak nem, viszont a lazacszeletek meglehetős érdeklődést váltanak ki belőlem. Tehát, ha múlt idővé teszem a fentebbi tányérkát, az alábbiakat pakolom a harmadikra: camembert, lazacszelet, szezámmagos bucival.

A hűvösön színeskednek a gyümölcsök is, úgymint eper, ilyen-olyan dinnye, almakörte, ananász, banán. Jaaaaaaaaaj :) Én az első hármat preferálom, de eper tuti van minden reggel :)

Ha szeretnék, ehetek még joghurtokat (bár a fentiekkel + csapvízzel már üzembiztos a hasmenés; semmi szükség a bifiduszokra), baguette-eket melegszendóként, vagy akár müzliket. Utóbival megjártam, azóta hanyagolom. Ugyanis nem csak simán kukoricapelyhet adnak, hanem vmi vicces formájú cuccost is. Olyan, mintha mini pizzás csiga lenne; mondjuk ez má épp elég gyanús... Azért lapátoltam a tejembe, csak finom lehet. Annak, aki odavan a csípős müzliért. Hm. Ehhez azér kell 1 fantázia, ezt kitalálni. Nademamárkérem mindenre van kereslet... Én viszont azóta óvatos vagyok, és már kellogéknak se dőlök be.

Igenigen, jól látjátok, mindezt végigenni nagyságrendileg 1 óra. Utána olyan jó lenne visszakúszni az ágyba... De persze nem, mert az első napon jött értem Labil. Merthogy esett! Mármint az eső. Nem olyan kis csendeskén, amiben az ember lánya elandalog és élvezi, ahogy a langyos permet felfrissíti, tiszta szagot hagyva maga után a városban. Nem. Ez az a fajta, ami hideg is, nagyon vizes is, undokul csúszik, közben a szél ide-oda tekergeti a hajadat, a ruhádat, és persze utadba sodorja az összes fröcskölő autóst. Így 1általán nem bántam, hogy fuvaroztak :)

Labilt se fényképeztem le, nem akartam rögtön azonnal elrabolni a lelkét a gépemmel; majd csak adódik alkalom, ha más nem, a hazautazáskor. Mindenesetre, asszem, nem fogunk 1ütt lerészegedni, több okból sem :)
Labil 1ébként nős pasi (hogy hányxosan, nem kérdeztem), kb akkora, mint én, és kb annyi kiló is. Van haja és szemüvege a pici fején, de az össz6ás kellemes.

Az 1. 7en minden nap esett.
Esernyővel nem készültem, mer eszembe nem jutott, hogy majd itt fogok ennyix elázni. Mostanra már mindenki megnyugtatott/gyanúsított (vérmérseklete xint), hogy ez kivételes, és csak miattam esik állandóan. Ettől nem lettem se nyugodtabb, se gyanúsabb. Ernyő azért se lenne túl praktikus, mer azzal csak MaryPoppinskod6nék. Merha nem lenne elég a víz, még szééééééél is jár hozzá. Amiben az esernyő csak akadályoz. Esetleg úgy lehetne megoldani, ha elsőként is tartanék a zsebemben 1 paravánt, s szükség esetén azzal árnyékolnám le a paraplüit. Vagy, parafa alá kék állnom. Még inkább paradiófa alá; ott még eszegethetnék is, míg el nem áll az eső. Na de no para, csak nem vok cukorból. Ennél nagyobbra meg má úgyse növök. Anyám azér behozhatott vón anno az esőről, akkor most tán kisebb lennék.

Opération Casablanca - A feneketlen hordó

Itt, É-Afrikában a pasik közel sem metro-, inkább retroszexuálisak. Legalábbis, ami a testsúlyukat illeti.
Már viszonylag korán megengedik maguknak azt a luxust, hogy elkezdjenek lángosformát felvenni. Vagy spongyabobként idomtalankodni.


Ezt ellensúlyozandó, nagyon trendi ingeket erőltetnek magukra. Úgy tudom elképzelni a reggeli öltözős jelenetüket, mint anno a nők fűzőbe préselését: eleve adott az 1 számmal kisebb ing. Ezt addig húzzák, míg vhogy bele nem szuszakolják magukat. Rejtély, hogy hogyan, de begombolják. És itt kezdődik a para!
Minden 1es mozdulatnál, légvételnél  azon izgulok, hogy nehogy szana-szétpattogjanak a gombok az ingről, nem bírván tovább a feszülést. A rózsaszín ümög ráncokat vetve áll ellen a benne veszteglő hordónak, de ilyenkor érti meg az ember lánya, hogy minden 1es perc ajándék; ha a gombok feladják, menthetetlenül elénk tárul az addig burkolt kisgömböc, kétséget sem hagyva valós méretéről.


A feneketlen jelző itt épp nem fizikai értelemben véve használatos; inkább a telhetetlen szinonimájaként. S most 1 vkiről van nagyban szó, a Bexzési Zsawadról (az előtag a pozíció, utóbbi a hímtag, mármint név xint).
Mo-i visszatértemből zsuppoltam ide csokikat - mint tudvalevő, 1gyel többet -, hogy örömet xezzek a kedves kollégáknak. Zsawadunk belépdelt kopogós cipellőjében az irodába, felettébb megörült a látványnak (nem az enyémnek), s máris lecsapott a csokikra. Ki is választott 2t. Ugyebár mindenkinek 1et szántam, de vmiért kivételes helyzetben érezte magát, s jogot formált 2re. Dilemmázott, hogy muszáj-e választani, nem lehet-e, hogy mind2t magáévá teszi. Gondolatban ajánlgattam, mit t1n magáévá, ha má ilyen telhetetlen, s végülis nagy csalódott fejjel beérte az 1ikkel. A kisujjadat nyújtod, aztán cápamódra letépi a karodat...
Bár nomen est omen, elvégre Bexezési Zsawad, ki ha ő nem tudná megxezni magának, ami kell.


Délután/estefelé ismét kipp-kopp kipp-kopp, megjelent az asztalomnál. Nyájasan érdeklődött, mikor utazok újra Mo-ra. Tisztára +6ódtam, hogy így törődik velem és a feltételezett honvágyammal, s már majdnem mekköszöntem neki, hogy taxit intéz, mint legutóbb, de azér rákérdeztem, mireföl a nagy faggatózás.
Villanyborotva. Az kéne pestről. Villanyborotva, mer itt bizonyára hiánycikk. Vagy lehet, aranyáron adják. Ám mivel már csak définitivement mék haza, hoppon maratt Bexzési Zsawadunk.
Újabb csalódott elsomfordálás...

Opération Casablanca - Meeting

Ha lehetne, kitiltanám a meetingről a rágós kollégákat. Vagy legalábbis nem ülhetnének mellém. Persze, nem ilyen 1xű, mer ha végre valahára megjelennek a gyűlésen, botorság lenne kizavarni őket.
Akkor csak tessék csukott szájjal kérődzni. S ne a fülembe. Mivel nem értem a helyi nyelvet, nem tuttam eldönteni, mikor kérdez vmit, s mikor esz.

Opération Casablanca - Baráti jó tanács

Nem tom, ki hogyan kezeli a baráti viszonyait, én meglehetőst kevés fenntartással, hátiszen pont azér barátiak. Ámde kérem, itt Casa-ban, kaptam 1 (baráti?) jó tanácsot, hogy miként is kell bánni a barátokkal:
Csapdát kell nekik állítani! Úgy ám! Hogy megtudd, számíthacc-e rájuk.


Kicsit lefagytam ekkora bölcsesség láttán-hallatán, így nem faggattam ki a tanácsadót, hogy mégis milyen jellegű csapdákra gondoljak. Mondjuk pl ott hagyom a potenciális jóbarátot 1 szobában életem értelmével/a nagyi éxerével (még jó, hogy nincs!)/bankkártyámmal PINkódostul, majd 1 titkos ajtón keresztül kilesem, mihez kezd? Vagy hogyan? Esetleg felhívom az éjszaka közepén, hogy iszonyú nagy bajba kerültem, és jöjjön értem a világ végére rohanvást?
Ámbár ebben az esetben nekem is el kell jutnom a világ végére. Télleg, megkérek 1 barátot, hogy vigyen el a világ végére - tesztképpen. Majd 1 másik barátot megkeresek ezzel a feladattal, hgy jöjjön el odáig értem. Ezzel 2 barátot ütnék 1 csapásra. Hm. Valahogy nem teccik az 5let.


Visszagondoltam, hogy ez a "barát" vajon hányx állított már nekem csapdát, és hogy hányx estem bele vagy sem.


Barátaim (így, orbánosan...), no para, nem vagyok eléggé kreatív, se paranoid ahhoz, hogy firnyákos cselekkel tegyelek próbára benneteket.
De azér eljönnétek velem a világ végére? ;)

Opération Casablanca - S.O.S.

A fejem Juditért és Benepéterért, spongyakorpuszom jógáért, úszásért, szaunáért és spinningért kiált.
Hiába, a pizza-szendó kombó nem tesz jót a vonalaknak.
Hazamék és őrületes szobrászatba kezdek.

Opération Casablanca - Ágyjelenet

Minden este nekiesek. Muszáj, nem tudok nélküle meglenni. Van, hogy már fürdés előtt, de többnyire azér kibírom a zuhany utánig. Ám akkor már nincs visszaút.
Nagyon akkurátusan, szinte mértani pontossággal van betűrve minden csücsök, 1 ránc se vetődik az anyagon. Annál inkább én! Elkapom az 1ik sarokban és húzom-tépem, amíg fel nem fehérlik a legalsó borítás. Ettől persze vérszemet kapok és vadul kiszabadítom minden négyzetcentiméterét, hogy 1 pont se maradjon rejtve előttem, hisz ettől még jobb lesz nekem később.
Amikor teljesen kiszabadítottam, végre rámász6ok. Nagy elégedetten elnyúlok, kéjesen sóhajtozok. Kifulladva, elalélva, végre bevackol6om magam.
Ilyen ez a szállodai ágyazás-technika: becsomagolják a fekhelyedet, épp csak le nem biztonsági fóliázzák.

Opération Casablanca - Ajándék

Ma megettem 1 ajándékba hozott csokit.
Viszont kiosztottam 10 másikat.
Ez elég jó arány, nem? :) És különben is, xintem elszámoltam magam a vásárláskor; most sehogy nem találtam a 11. illetőt, akinek odaad6tam vón az autós szeletet. Jobb 5let híján, megajándékoztam magam.

Opération Casablanca - Hiányzás

A takarítónő tegnap megj1ezte, hogy bizony nem voltam itt múlt 7en. Ó, hát feltűnt? Vagy csak az, hogy se potyadatolya, se Q10es kence a képükre? Mer ugyanis az elmúlt ittléteim alatt nagy lelkesen ettek, kentek. Többen vannak, így nem tuttam megnevezni a simaképű telebendőt, s kicsit abszurdnak éreztem vón a széfbe tenni a krémes tégelyt. Meg árulkodni is, hogy portás bácsiiiii, a takanyó belenyúlt a kencémbeeeee.

Opération Casablanca - Visszafelé

Az arab nyelv olyan, mintha nem csak írásban, de szóban is jobbról balra történne. Csak papírra vetve nem olyan hangosak a jelek.

Opération Casablanca - Jel

Et voilà 1 jel, á la marocaine :)

First of all, DIL status ; mivel mindenkit ez érdekel leginkább. Day in Life, melyről múlt 7en kiderült, hogy nem tréning lesz, hanem igencsak kívánatos az interaktivitás. A kinder tojás semmi ehhez a meglepetéshez képest… Azér magukhoz tértek. Bár van, aki bele is betegedett, egész pontosan a Financial Manager, aki eddig se törte össze magát az ügy érdekében.  

7főre megérkezett a felelős forward team, bár hiányosan. 1ikük ugyanis lemaradt vhol, állítólag a vihar miatt. Vagy csak szimplán eltérítették a gépet. Azt kell mondjam, haladunk. Előre, mármint. Helyi idő, helyi tempó xint csak fél nap késésünk van, de mindenki bizakodó, mint a halálos beteg körül a medikusok. Na de péntekre feltámasztják hamvaiból a process-t, leporolgatják, talpra állítják és életképesnek nyilvánítják.

Most persze ebédszünet, ezt már ismeritek. Ha épp nem puccos közös ebéd van, akkor a helyi kollégák 12h00kor hazaspuriznak, asszonypajtás várja őket a szépen terített asztallal, a visongó gyerekeket csendre inti (“hagyjátok apátok, látjátok, milyen FÁRADT, hadd pihenjen!”), ebéd után szundi, majd 1 kvval némileg felébrednek, s 14h10 körül már itt is vannak. Asszem, ez a  hosszú élet titka.

Ha puccos közös ebéd, akkor elséta az olasz étteremig, ott eszegetés, cseverészés, s fél 3ra vissza is érünk. Belát6játok, rém elfoglaltak. Más kérdés, hogy mivel.

Mindemellett én kedvelem ám őket; csak ez a munka ne lenne…

Múlt 7en; gondolom, hogy Csabánál bevágódjanak, elcuccoltak minket a Habous-ba. Ez a bazár. Fényképes dokumentációt nem tudok küldeni, déconseillé a fotózás. Így mindenkinek a saját vizualizációs technikájára bízom, hogy jeleníti meg az alábbiakat:

csigaleves, sáfránykupacok, fahéjhalmok, paprikagúlák, aszalt gyümölcsök, levendula, henna, kígyó-béka, vízárus, puff, táskák, szemhéjfesték, füstölő, babouche, guccsiövek, djellabák, ezüsttálcák, teáskannák, kézműves sütik. A felsoroltakból csak a legutóbbit ettem. Sokat. Mindez sűrű 1másutánban, 2 négyzetméteren minimum 5féle cuccot találsz, közben kiskocsi erről, gyerekkocsi arról; 1 balerinának meg se kottyan ennyit lábujjhegyen pipiskedni, na de 1 szimpla európai halandónak… Ha a fősodor esetleg már csípőből teljesíthető, át lehet térni a haladóknak szánt level 2-3-4-re; a még szűkebb, még szagosabb, még zsúfoltabb mellékuccákba. Kifejlett orientációs készség strongly recommended. A meglehetős zajszint, színkavalkád, megannyi inger nem kicsit fárasztó, az ember idegrencere nem sokáig bírja a terhelést és vagy ott helyben feladod, vagy kimenekülsz a közegből. Ja, merhogy pluszba ugyebár még elvegyülni se tucc a tömegben, messziről leveszik rólad, hogy Alien vagy és ehhez mérten szemmel is tartanak… Méghozzá sokkal. Xintem ebbe születni kell.

Az 1etlen csatolmány a kevésbé vérengzős szekcióban készült, hát én csak sóhajtoztam ennyi finomság láttán. Akinek volt xencséje hozzá, tud6ja, milyen az IGAZI datolya. Nem az az export takarmány, ami Mo-ra kerül. Aszalékok halomban, fűszerek, diókmandulák; ha beültetnének a sarokba, szép csendben elennék estig is…

El kell mondanom, hogy a bazár 1ben étel-hallal kérdés is. Mer ugyebár csak bizonyos módon leölt és előkészített jószágot esznek. (Állatbarátok ugorják át a következő részt, de legalábbis v1ék elő a toleráns énjüket.) Hallomásból má felkészültem erre-arra, de csak kamillázni tuttam a tevepult előtt. 0 tévedés; nem csak megülik a tevéket, de meg is eszik. Úgy tűnik, kemény a tevesors. Ha nem jut be a szépségverseny döntőjébe, hát marad a vágóhíd. Szépen kilógatva, mint a karácsonyfadíszek, ott figyeltek a tevefejek, 1éb testrészek. Imígyen átesve a sokkon, a kecske- és marhadarabok már kevésbé viseltek meg. Fejek, lábak, levesnek valók csinos 1másutánban. Ha vki nem bízik a mészárosban, kiválaszt6ja a még élő jószágot is és ott azon nyomban menedzselik a kivégzést. Ugye senki nem bánja már, hogy nem készültek fotók…

Hogy pozitív élménnyel is szolgáljak, elmondom, hogy csodálatos puffal gazdagodtam. A bazáros meg persze minimum az ár duplájával, de hát így se horroráron jutottam hozzá. Mer bizony itt alkudni is a must. Én meg nem tudok. Xencsére a helyi kollégák velünk voltak (meg az erő), így csak mérsékelten húztak le :) Van kicsi, közepes, nagy, világos, sötét, mintás, mintátlan, elidőztem a válogatással; végül megszültem: világos bőrszínű, narancsos mintákkal, és tevékkel. Így, ha közvetve is, ülök tevén :) Mielőtt aggódni kezdenétek a hazaszállítást illetően, azt is elmondom, hogy jelenleg a puff olyan, mint 1 macskakosár, tehát majd csak otthon kell kitömni cuccal. Ja, még 1 tudnivaló róla: nagyon büdös. Lehet, idén még csak az erkélyen használom majd, s ha szagtalanodott, bejöhet a nappaliba, a rendeltetési helyére.

Időközben financiális információval is bővült a tárházam. Megtudtam, hogy az uccákon elhangzó cöcögések, mi1ebek valóban komoly szándékot takarnak. Az itteni pasik nagy része ugyanis komolyan gondolja, hogy így vagy úgy, de bejut Európába. Mer ott kolbászból van a kerítés; ezt mindenki tudja. Az afrikából való kijutás legkézenfekvőbb módja a névházasság. Velem, például. Ugyan mi másért is jönne ide 1európai nő tök1edül, ha nem azér, hogy vmi arabs telivérrel összeálljon jó pénzért. Mármint a telivér fizet, nem keveset… Aztán az európai papírok megxzése után elválnak. A mentalitás ismeretében megelégszem a céges fizuval. Persze, ha bevállalósabb lennék, néhány papírházasság és megalapoztam a nyugodt éveimet; legalábbis anyagi szempontból nyugodtak. Nadekérem van, ami nem eladó.

Nos, emésztgessétek a fentieket; majd még jelentkezek :)

Opération Casablanca - (vész)helyzetjelentés :)

A vacsorára várakozván bőven ráérek összefoglalni az itteni helyzetet. Mer a helyzet 1re fokozódik.

Mitaszongyak, hát továbbra is naccerü itt a helyzet, nem is tudom, hogy fogok majd újra à la européenne létezni, annyira megszokom ezt az à la marocaine-t.

Utóbbi ugyebár azt jelenti, amit nálunk PatóPál. 1 hónapja ugyanazon a témán rugózunk, és vmelyik felét sikerült is megcsinálni, de olyan még nem volt, hogy 1 időben mind2 fele a dolognak teljesüljön. Szóval dolgoznak ők nagyon is, el is fáradnak halálosan, vhogy mégsincs látszata. Ez nem csak az irodában érvényes, hanem mindenhol máshol is.

Amit ma megtehettél vón,megteheted holnap is; nem kell elkapkodni semmit.Mindennap holnap van :)

Másik helyi közmondás, hogy annak, aki el akar érni vmit, nagyonnagyon, nagyonnagyon, nagyon hosszú utat kell megtennie.

Mingyá 3 hete, hogy itt vagyok. Európában még azt gondoltam, közel 1 hónap alatt rengeteg mindent meg lehet beszélni, ki lehet találni, alá lehet írni, ki lehet tölteni, satsat. Ámde Afrika kérem nemcsakhogy másik kontinens, de minimum 1 másik bolygó. Hacsak nem másik univerzum!

Asszem, má adtam ízelítőt a helyi special approach-ból, ami továbbra is a következő: nem szabad elkapkodni semmit, take your time, gondold át, értelmezzük, aztán majd HOLNAP megnézzük. Mindezt több napi xvezkedés után, mer 1 meeting request-ből nem következik 1enesen maga a meeting. Ha szóban követed el az időpont-1eztetést, a válasz mindig megnyugtató: “paaaaaas de problème”, és nagy oktondin meg is nyugszol, hogy most aztán hű de sínre tetted a dolgot… Aztán mikor realizálnád a  megbeszélést, feltűnik, hogy: nincs a helyén, késik, szabin van, bőszen dolgozik, nem ér rá, 1 másik megbeszélésen TÉNYLEG ott van; vagy mindezt így 1ütt, lényeg, hogy a mítingből nem lesz SEMMI. Szóval végülis, télleg paaaaaas de problème.

Ha a míting lejárta után előkerül, s 1 újabb időpontot tűznél ki, a válasz: demain matin. A « demain matin » a « pas de problème » szinonimája, ugyanaz a konnotációs mező tartozik hozzá : NEM.

A target : fenti 2 válaszon kívül vmi olyasmit kisajtolni belőlük, ami az IGEN-t fedi le számukra is.

Namármostkérem; ha itt ez a munkamorál, és saját bevallásuk xint se működik semmi 1 irodában, csak a lépcső, akkor ugye nem kék olyan nagyon pörögnöm?

Ami a process-t illeti, elmond6om, hogy már van szkennelős gépünk Livelink-kel. Van továbbá 1 csomó időpont kitűzésünk a tanulásra… :) Van 1 meghozandó döntésünk a vonalkódnyomtatót illetően, mert nem igazán látják, hogy könnyíthetné meg a munkát a vonalkód. Tekintve, hogy a szkennelős jelölt nagy partizán; (“minek ez az egész? És én már 20 éve itt vagyok a roche-nál!” ), és nem 1 rendmániás kolléga, számomra tisztán láccik, hol és hogyan könnyítene a munkán a vonalkód.

1ébként ez a “20 év a roche-nál” itt 1 olyan adu, amit előxetettel csapnak  ki az asztalra, még olyan kontextben is, amikor xintem baromira nincs köze a témához. Pl:

“Az élet marokkóban nem 1xű, aztán nézzen meg engem: 20 év a roche-nál!”

“A főnökök micsoda villákban laknak, én meg: 20 év a roche-nál!”

“Olyan drága minden, pedig én nem lógattam a lábam: 20 év a roche-nál!”

“Micsoda vacak lesz ez az egész új rencer, pedig én: 20 év a roche-nál!”

Közben pedig várakozóan néznek rám, hogy vajon mit szólok mindehhez. Első alkalmakkal még elismeréssel adóztam ennyiszer 20 évnek, bevallom, mosmá nem tudok úgy rácsodálkozni. És mosmá nem is szégyellem magam, hogy én még csak 2 éve vagyok a roche-nál.

Emiatt ugyan szoktak sajnálkozni, mint ahogy azon is, hogy én tk igazából nem is a valódi roche-nál dolgozom, mer hát valljuk be, az SSC csak vmi titkolnivaló zabigyerek, na dehát erről nem pont én tehetek. Ilyenkor visszafogom magam, s nem tudatom velük, hogy ez a pesti fattyú még akkor is javában virul majd, amikor ők má otthon emlékeznek a roche-os 20 évükre…

Amúgy meg – a munkától eltekintve – összességében kedvesek, vita van abból, hogy kivel ebédeljek, ha nem partizánkodok, akkor is megkapom az adagomat papírba csomagolva, hogy majd jóleszaz. Csak dolgozni ne kéne velük…

Merhát mint el bírjátok képzelni, a training plan rajtam kívül senkit nem foglalkoztat, nyugoggyakmá le, hát minek idegesítem magam?? Úgyis olyan kimerítő ez az egész munkába járás… Így a readiness level jócskán low :)

Hát ennyit a céges dolgokról.

Magánélet, mint olyan, nem túl mozgalmas, bár el kell mondjam, marhára kitartó rajongóim vannak. És van 1, aki közülük is kitűnik; csórikám a motorkölcsönző elől. Munkába menet még nem, de hazafelé már ott vár; van 1 széke a járdán, amin ülve várja, hogy mennyek a hotelba, mer akkor elhörögheti, hogy superjolie-nak talál. Az alatt a 3 lépés alatt, míg elhaladok előtte, ennyit hallok, a többire se vagyok kíváncsi.

A szállón már nagy spanok vagyunk a pönszérrel, a recepcióssal annyira nem, tekintve az eddigi issue-kat; az ajtónállókkal; má tisztára mintha hazajönnék, bár azér szelektálnék az arcok közül, ha rajtam múlna. Persze nem múlik.

Van olyan 7vége, amikor strandra mék. Hoppá! :) Ugye?! És itt most nem a klóros vízű telepisilt, polgártársaktól hemzsegő madönszékre kell gondolni, denemám! Hanem óóóóóóceánpartra. Úgy! 1 csomó ilyen ernyővel, mint amit csatolva lát6tok.

Meg nyögágyakkal. Azér kell nyögni, mer marhajó. Tökjó a nap, ahogy van 35 fok, meg a szél, amitől nem érzed a 35 fokot, csak 28at, meg a homok. Hát az vmi rettenetesen jó dolog. Tessék, ilyen homok van itt, nem ám mint a jáccótereken… Max algás, de nem qtyaszaros. És ez 100% homok, 0 photoshop; semmi manipuláció. Azér ez is jó tud lenni.

A harmadik kép állóhomok, mint lát6játok, futóhomokot nehéz lett vón leképeznem. A szandálom pántjai az 1. 7végén a lábamra sültek, xintem idén má csíkos maradok. Meg pöttyös is, mer a naptól ugyebár kijöttek a szeplőim. Több geometriai formát nem produkáltam eddig.

Amikor má megéhezünk a sok napozásban meg nyögésben, akkor átm1ünk a halpiacra, kikerüljük a verekedőket, semmit nem adunk a kéregetőknek, megsajnáljuk a zőccséges szamarat és a rémronda kóbor kiskutyát, majd 1 épp felszabaduló műanyag asztalhoz letelepítjük a pirosra sült fenekünket és hagyjuk, hogy a lótifuti gyerek letakarítsa a maradékot. EZ lenne a legalkalmasabb 1 domestos-reklámra, asszem. De persze domestos sehol, nem kell tartani a vegyxektől, senkinek eszébe nem jut előkapni a tisztítóxes flakont. A gyerek puszta kézzel elbánik a szálkákkal, kenyérdarabokkal, paradicsomlével, és a többi beazonost6atlan maradékkal, majd jelzi, hogy mosmá a mienk a terep.

Közben társaságunk legbátrabbja épp a piacon válogat a frissen fogott halakból, kilónál kevesebbet nem is adnak el, hátiszen nagy a család mindenhol, ki látott má olyat, hogy 1 halat venni… Majd a zsákmánnyal visszatér a resztoranhoz, ahol kisütik a cuccost és tálalják alig használt tányérkákon. Hófehérke elakadt lemezjáccótű lehetne itt: ki evett a tányérkámból, ki ivott a pohárkámból, ki evett a késecskémmel, satsat. Szóval csak Lara Croftok jöjjenek, meg a legbátrabb legkisebb fiak/lyányok, akik nem csak a 7fejűvel, de az összes baktériumtenyészettel szembe mernek nézni.

Én is így tettem, és mond6om, naccerü volt; s azóta se fejlődött ki belőlem semmi alien; megérte vakmerőnek lenni :)

 

Amit nem bírtunk megenni, ott hagytuk a rémronda kóbor kiskutyának. Aszittem, ilyen csúnya gutya nincs is. Aszittem, csak én tudnék rajzolni ilyen formátlan vmit (tekintve, hogy nem tudok rajzolni), de nem: létezik. Pálcikalábak, hirtelen bezabált hordóhas a kiláccó bordák alatt, minimum 1x eltört farok, és hát a fülek… Azokban xintem megtelepedtek vmik, mer a fülvége többsoros volt; mint a pukkantgatós dobozbélelő anyag. Szóval a legnagyobb jóindulattal se mond6tam még helyesnek se. Csak remélhetem, hogy nem vmi ilyesmiként születek újjá legközelebb…

Opération Casablanca - The beginning

FYI: minden, marokkói illetőségű esemény eztán a fenti főcím alatt fog napvilágot látni (lehet, kéne raknom rájuk vmi védőfelxelést, mer az itteni 46 fokban majd még napszúrást kapnak a kis betűim).
Hogy mindenki képbe kerüljön, közzéteszem az eddig episztolákat is, nehogy bárki is hiányos információkkal legyen kénytelen létezni. Imígyen lentebb talál6játok a legeslegelső mélt. Minthogy a címzettek nagyon sokfélék voltak, több verzió is létezett, mostan viszont összegyúrtam és lett belőle ez.

Április 21-én nekivágtam a nagyvilágnak.

Az aznapi fél hetes kelés, a rapid reggeli készülődés, és persze az elmúlt hetek eredményeként felszállt velem az Avro 9h45kor, félórás késéssel. Na de azér ez mégiscsak más, mint mikor a troli nem jön :) Rögtön a helykereséssel sikerült confused állapotba kerülnöm; a 7A-t elfoglaló meglehetős kiterjedésű figurát már épp megmozdítottam, hogy leülhessek oda, mikor kiderült, hogy az télleg az övé, s nekem a 2A lesz. Ekkorra már persze besoroltak mögém a többiek, úgyhogy sűrű sorry-k közt visszatolattam a második sorba. Ahol 1edül ültem :)

Már minden repültetek, én is többx, de azóta is addected vagyok :) A legjobb a felszállás, amikor a gép nekilódul, gyorsulgyorsul, majd hopp! már a levegőben vagyunk; és ilyenkor olyan, mintha 1 pillanatra minden tehertől megszabadulnál, s a lét 1 másodpercre elviselhetően könnyűvé válik. Én nem bírom megunni a felhőket, s azt a kéket, amit ott lehet látni :)

Elhelyezkedés, vetkőzés, berendeztem a kis ülésemet. Mivel a kvn kívül 0 reggeli jutott, már jócskán éheztem. Úgy tettem, mint aki belemélyed a könyvébe, de félszemmel azt lestem, mikor tolják az etetőkocsit :) Főleg, hogy fincsi melegszendó csíkokba lehetett beleszippantani... Xencsére nem sokat kellett várnom, és már hozták a tálcát, rajta a következőkkel: omlette hollandaise, joghurt, miniminikenyér, mini almás papucs, vaj, sajt, narancslé. Juhúúúúúúú, hát naccerüen belaktam, a csokitojást pedig eltettem későbbre.  Eztán még lapoztam párat a könyvben, de hamar beájultam. Minthogy az elmúlt időben nem igazán pihentem ki magam, mosmá lassan bárhol tudok aludni :) Kezdő lakatlannak má jó lennék.  

Amit a képen láttok, az igenis fogyasztásra alkalmas, és még a megevés előtti állapot. Végülis egész jó volt és meglepően forró! Nem tudom, milyen kiskemencét építettek a repülőre, de lényeg, hogy meleg kaját kaptam.

A brüsszeli reptér marhanagy, keringtem 1 ideig, mer a B transfer, ahol Casa-ba lehet átszállni, ugyanabban az irányban van, mint a kijárat. Kicsit tartottam attól, hogy ha félreértelmezem a jeleket, és mégse itt a B, még a végén kijáratozok, és itt találom magam Brüsszelben. Minthogy a guribörim vhol a rencerben, nem örültem vón, ha 1 laptop, 1 ajándék csokinyuszi és Dorian Gray társaságában kell várost néznem. Bár, a legszükségesebbek; útlevél és moneymoneymoney a válltáskámban :)

Leszálltunk helyi idő szerint fél 5kor a Mohamed V-re, majd 1 órát vártam, hogy a csomagom is kiguruljon. Addigra már szereztem meghívást vhova 130 km-re Casa-tól, 1 bizonyos Fatimához, aki mellettem ült a gépen. Még gondolkodok rajta... Mikor málhás öszvérként kiléptem a reptérről, a szél összekuszálta a hajamat a gondolataimmal 1ütt. Nem volt nehéz, mer kezdett az a gyanúm támadni, hogy mégse jöttek ki elém. Sehol se láttam a céges posztert ugyanis, amit beígértek a sofőrrel 1ütt. Az egész napos repkedés után nem bántam volna, ha nem viccelődnek velem, de hát mit volt mit tenni, kénytelen voltam horroráron roamingolni és felhívni emberünket, hogy mégis hol vár rám. A hívott szám nem kapcsol6ó :) Höhöhö :) Ez nagy vicc :) Kész xencse, hogy franciául monta, nem arabul :) Vhogy mégse tuttam vigyorogni...
Néztem erre, néztem arra, majd visszafelé vettem az irányt, hátha csórikám bent téblábol vhol. Az ajtót őrző figura komolyan vette magát, s monta, nanemám itt mék be, mer ez a kijárat. Úgy láccik, ezek csak 1 irányban tudnak gondolkodni (már amelyik), mer xintem 1 ajtó minimum 2 funkciós: ki-, illetve bemenetelre használ6ó. Na kérem, ez nem. Pedig nem volt torlódás, nem okoztam vón iszonyatos fennakadást, ha bemék. Az őr ajánlgatta a távoli bejáratot, s hogy addig ott hagy6om a csomagomat, míg megnézem bent, van-e itt vki értem. Na mondom, oké, hogy európai vagyok, ráadásul nő is, de nem hülye. Ami nekik persze szokatlan...
Aztán végül előkerült a figura, épp a másik kijáratnál várakozott. Még jó, hogy nincs 5...
1 óra vergődés után már meg is érkeztünk a szállóba, ami a netes oldaluk xint 15 percre van a reptérről. Ja, légvonalban biztos. Előrebocsátom, nem ez volt az 1etlen ferdítésük...

A szálló. Hotel Barceló. Címem a következő, ha esetleg pakkot akarnátok küldeni: 139 Boulevard d'Anfa 22000 Casablanca, room 606. Se nem 666, se nem 911. Máris megnézhetitek a panorámát, ami a szobámból a szemem elé tárul :)

És hát akkor lássuk, milyen is a szöbám. Az ajtón belépve balra nyílik a fürdőWCbidé. Hideg-meleg víz, ahogy kell. Kövérítő tükör, ahogy ígérték; ettől azér tartottam, mer mi van, ha előnytelenül kövérít. Aztán persze kiderült, hogy ékes francia nyelv nem pont ugyanazt a kifejezést használja, mint anyanyelvünk, s a nagyítós tükörről van szó. Ezzel kifogástalanul lát6om, mennyire érik az arctisztítós kezelés... Nem sűrűn használom emiatt.

Hogy némileg ellensúlyozzam cseppet nyomasztó helyzetemet, gondoltam, hamargyorsan felkonnektálok az ingyenes és mindenki számára elérhető internetre, amit szintén hirdettek a honlapjukon. Nos, ugye senkit nem ér meglepetésként, ha azt mondom, hogy nem sikerült. Hívtam a recepciót, monták, küldenek vkit, aki segít. Ódenaccerü, remek. Aztán kipakoltam, elpakoltam, emberünk sehol. Lefáradtam a recepcióra, ezzel lát6ó kényelmetlenséget okozva a műszakos csajnak. Ismét megígérte, hogy jön az arc. Ezúttal télleg jött. Megmutatta, hogy tudom bezárni-kinyitni a széfet, nagy büszkén kapcsolgatta a légkondit (arra számított, majd totál elájulok a technikai csodától), s mivel a gép felé terelgettem, kattintott hármat, aztán konstatálta, hogy nem működik, és távoztában megígérte, hogy jön 1 kábellel. Azóta is érkezik. Hogy mégis lett netem, az annak köszönhető, hogy a cégtől felhívták a szállót. Mondván, hogy ismerik a mentalitásukat, és kitartóan kell követelőzni. ígéretesen hangzik...

Az ablakon nincs kilincs, reggelente úgy kell kilökdösni, ha szellőztetni akarok. A csatolt panorámán kívül még nézegethetem a szemközti lakás teraszát, ahonnan már egész intim viszonyba kerültem a kiteregetett lepedőkkel, terítőkkel (de lehet, hogy azok ruhák...). A vizuális ingereken túl ne feledjük az akusztikusakat sem, merthogy van bőven. Az itteni kocsik leggyakrabban használt eleme a duda. Ezt használják index, fék, és tk. minden helyett. A rengeteg autó rengeteg dudálása pedig szinte kristálytisztán hallaccik a szobában. Tegnap vmi extra mutatvány zajlott, gondoltam, meccsre mentek, vagy ilyesmi, aztán ma megtudtam, hogy éppenséggel tüntettek... :)

Itt, az irodában nemrég végeztem az első szeánsszal. Mme Marine bepillantást engedett kis birodalmába, úgymint a PO creation, kifizetés csekken, és 1éb adminisztrációs lépések, melyeket 1 idő után ő se bírt követni, tekintve, hogy gyorsan összefoglalta a lányai iskolai tanulmányait, majd közben a postással beszélt, majd 1 kollégával, aztán kezébe akadt 1 elveszettnek hitt doksi, akkor bőszen elkezdte túrni a másik qpac iratot, ahonnan 1 mégsokkalrégebbi cucc bukkant elő, és így tovább... 2,5 óra alatt ízelítőt kaptam a xvezett, alapos, körültekintő és mindenekelőtt 6ékony helyi munkavégzésből. Holnap 8ra jövünk, és akkor majd 10től délig  illetve 2-5ig fogunk 1ütt dolgozni. Ha Pangloss ezt megérhette vón... :)

Ami a legeslegjobb, amit láttam itt, az Hassan barátunk. Egész pontosan Hassan II :) Ez a kép elég messziről készült, de xintem így is visszaadja a lényeget :)

Most bezárom a kis bazáromat, hazacuccolom a napi tudástermést és holnapig feldolgozom.

Alvóka

Most, hogy ilyen rettenetesen elfáradtam az egész napon átívelő szociális életben, s már mindenki szuny, én is alvókára adom a fejem, hogy holnap szökkenve vegyek bárminemű akadályt - ha lesz. Ha nem lesz, akkor meg azér szökkenek. Mostan pedig szunnyadok.
Mindenkinek sárga lepkés, kisherceges/hercegnős, almáspités álmokat.

Opération Casablanca - Az Igazi

Én vagyok az Igazi! Ma kiderült, mosmá semmi kétség nem férhet hozzá(m). El kell gondolkodnom, mi is a feladata 1 Igazinak. Majd aztán, hogy hogyan is vigyem véghez. Pontosan, szépen, ahogy a csillag m1 az égen. Mer természetesen vállalom, az emberiség érdekében, tök önzetlenül. Ki mondana nemet a világ  megmentésére?
S hogy honnan a bizonyosság? Megkaptam a jelet: megannyi pötty termett a bőrkötésemen. Picik, pirosak és sokan vannak. Azt pedig mindenki tudja, hogy a piros pöttyös az Igazi!
Már csak a guruval kéne találkoznom.

Para-dox

Nemzeti kincsünk, (piá)Stohl drogmegelőző okosító turnén van, előadásokat tart az iskolákban a drogokról. Végülis, tudja, miről beszél, egész közeli ismeretséget kötött a xekkel.
Ámde, a szövegezés állítólag minden, csak nem szaxű. Előzetes értekezés nélkül ad elő, tehát közel sem éri el a kitűzött célt.
Drogprevenciós körútra stohlt választani kb olyan paradoxon, mint renceresen járni a végleges szőrtelenítésre. Csak sokkal nagyobb para.

Mission completed

Jelentem, a lángosprojekt beteljesült. Elejtettem 1 sajtos-tejfölös, fokhagymás és meglehetősen kártékony lángost, most 1 újabb évig nem fog eszembe jutni se. Viszont a vattacukor még várat magára.

Vattacukrot enni olyan, mint rózsaszín felhőbe harapni.

Opération Casablanca - RealFeel

A realfeel 40°C, bár csak 38 van igazából. Outdoor activities nem ajánlott. Mitnemongyak, a benti activity se sokkal jobb; bugyi-trikó kombóban is enyhén szaunás a feeling. Asszem, bíróica erre gondolt, mikor aszonta: ég a zsíííír.

Diszkrimináció

Mint annyi más területen, szőr-ügyben is hátrányos helyzetből indul6nak a nők a pasikhoz képest.
Mert ugyebár, 1 pasi könnyeket hullat sanyarú sorsa felett, mondván, neki minden 1es nap, de max. másnaponta borotválkoznia kell. És ez 1 rettenet.
Arról viszont elfeledkezik, hogy nőtársai ugyanezt teszik, s nem csak 2 tenyérnyi felületen, hanem testszerte.  Ugyanis a lehető legszőrmentesebbé kell varázsolni magukat, mert 1 kósza szőrszál, s oda minden fáradozás a fodrásznál, sminkesnél, stb.
Szóval, ha számbavesszük a csupaszítandó felületeket, ezek a következők:
- arc: asszem, azért kevés azon nőnemek száma, akiknek bajusztalanítani meg szakálltalanítani szükséges, mindenesetre vannak ilyenek. Nem lehet 1 leányálom legyantáztatni...
- hónalj: ez alap. Manapság elképzelhetetlen, hogy 1 nőnek bármi más l1n a hónaljában, mint dezodor. Lehetőleg csillámosító, gyöngykivonatos, szagtalanító, hiperszuper cucc, ami eleve meggátolja a szőrnövekedést.
- végtagok: nem értem, hogy ma, a nagy génmanipulációk korában, miért nem ezzel foglalkoznak brit tudósok, ahelyett, hogy a kukoricával szórakoznak. Mármint, hogy a lányokat genetikailag kódolhatnák szőrtelen burkolatra. Bár akkor oda a nagy piac, ami a nemkívánatos szőrök eltüntetésére alapoz.
- intim területek: ugyanaz, mint fent. Ha meg vki mégis prémet xetne növeszteni, csak nyeljen le 1 pirulát, s máris burjánzik a fedés.
Fenti területek igazából az egész testet lefedik, így kötelezve a nőnemet szinte állandó szőrobszervációra, s azok kíméletlen eltávolítására. Ami se időben, se pénzben, se energiában nem kevés. Ezzel szemben a pasik napi arccsupaszítása luxushiszti.
Ha 1 pasi szőrös, az dögös. Ha 1 nő nem csupasz tetőtől talpig, jeti. Mi ez, ha nem diszkrimináció?

Lángosprojekt

Még van 2.5 napom, hogy teljesítsem a lángos küldetést. Sajtos-tejfölös-fokhagymás lángost kell találnom.
Most, hogy ez a célkitűzés, még véletlenül sem lehet lángosárusba botlani.
Addig is maradnak a hasonlóan egésségtelen inputok, úgy mint: zsíros vekni lilahagymával, kóla, csoki. A falafel talán már a kímélő kategória 6árát súrolja, bár este 10kor nem biztos, hogy lehet kíméletről beszélni :)
Ha a lángost kipipáltam, jöhet a desszert: vattacukor.

Ma is

Ma is felkeltem. Majd kiderül, minek.

Opération Casablanca - Itthon

Hazaértem pénteken, vagyis immáron 3 napja. Az utazás egész (szüli)napos volt, kalandos is, épp csak gyertya nem gyúlt.
Úgy indult, hogy fél 7kor keltem, korábban, mint mikor munkába mék. A program hosszára való tekintettel bőséges reggeliben részesítettem magam, leadtam a kisbörit a recepción, megőrzésre. A taxi már várt, a sofőr beszórta a cuccokat, engem csak betessékelt, majd irány a reptér.  Ekkorra már meglehetős forgalom képződött a városban, ennek megfelelően fékezgetett, tekergett a sofőr is. Ezért aztán hamarost hányingerem is lett, legfőképp, mikor előzékenyen a kezembe nyomta az 1ik, ablakon benyújtott sportújságot. Nem a témával van bajom, hanem ugyebár, ha autóban olvasok, az csak ront a helyzeten és üzembiztosan produkálok 1 rókát. 

Idejében kiértünk a röppályaudvarra, s fizetés után magamra hagyott a böhöm csomagokkal. Némi tébláb után jelentkeztem a kontrollra. A sorban utánam következő terjedelmes fazon és hason neje vagy színvak volt, vagy csak szimplán nem vettek tudomást a távolságtartó sárga csíkról, amivel kijelölik a várakozási helyet. Enyhén szólva is a sarkamban ácsorgott. Az ügyintéző csaj felszólította, hogy bizony tessék kissé visszavenni a lendületből, így is-úgy is sorra kerül kb 3 perec alatt. Na jó, bevallom, csak sejtem, hogy vmi ilyesmit mond6ott az ellenőr. Ámde bármit is mondott, parázs vita kerekedett a felszólításból, emberünk szélesen gesztikulálva, mélységesen felháborodva reklamált, aminek következtében engem áttessékeltek a másik pulthoz, ahol meglehetős sor állt már. Felettébb hálás voltam a kliensnek, hogy így kipenderített a vizsgálat kellős közepéből, miközben őt körbeállta a kvázi összes, épp szolgálatban lévő biztonsági őr, imígyen megemelve az indulatokat és a decibeleket. Summa summarum, a potenciális utas a kivételes bánásmód következtében pár perccel később már túl is esett az ellenőrzésen, én pedig még mindig a soromra vártam. Hangtett helyébe jót várj...
Mikor végül újra eljutottam a pulthoz, ismét megkérdezték tőlem, van-e bejelentenivaló pénc nálam. Montam, sajnos nem vagyok olyan xencsés, hogy 1000EUR-on felüli összeggel hagyjam el az országot. Ezt letudva, sorol6tam a következő etaphoz, ahol természetesen újabb humánkígyó rostokolt. Itt nem érdeklődtek a financiális helyzetemről, csak vizslatták az útlevelemet, s 1bevetették az előzőleg kitöltött be/kiutazási kérelemmel. Mer ugyanis, 1ik irányba se olyan 1xű átlépni a marokkói 6árt. Ki kell tölteni 1 papirost a személyes adataiddal, s az utazásod céljával. Utóbbinál választhacc a turista, illetve munkásember státusz között. Nem tom, melyik milyen elbírálás alá esik, mindenesetre eddig még viszonylag könnyen lépdeltem át a 6áron.
Aztán ezt is letudtam végre, s alkalmasnak nyilvánítottak az utazásra, felkap6tam a kézi poggyászok tömkelegét és megkereshettem a terminálomat. Szűkösen ugyan, de még belefért 1 gyors output a felszállás előtt.
Tekintettel a rövidke átszállási időre Párizsban, a becsekkolásnál kértem az ügyintézőt, hogy lehetőleg a gép elejébe pozicionáljon, legalább esélyem l1n elérni a csatlakozást. Ennek eredményeképp megnyertem a 10E-t, igenigen, pontosan a középső ülést, 1 enyhén szagos hímnemmel a jobbomon, s 1 terebélyesedő családfővel a balomon. Xencsére a sarjak kb az induláskor beájultak, nem így 1 minikorú embergyerek, aki viszont vállalta a nyugalom megzavarását a folytonos ordítással. Mint akit vernek, úgy üvöltött, s végül már kedvem is lett vón a tettlegességhez, az utolsó előtti neuronom cafattá amortizálása pillanatában.
Az utolsó neuron akkor kezdett el fogyatkozni, midőn konstatáltam, hogy félórás késéssel landolunk a CDG-n, sőt, hab a portán, nem is a 2F-re érünk, mint  tudatta a stewardess, hanem a 2E-re. Nem tuttam, örüljek, vagy se az infónak, ezzel nem terheltem az idegrencerem. Meglehetős terhelést biztosított a feladat: felmérni a terepet, s becsapódni a célterminálba. 

Akkor még nem tuttam, amit ezen a linken tudni lehet: a CDG térképét - http://www.aeroportsdeparis.fr/ADP/fr-FR/Passagers/Acces-Plans-Parking/Paris-Orly/Plans-Des-Terminaux/
Azt gondoltam, a 2E majd még közelebb is lesz a 2D-hez, ahonnan indul a pesti járat. Talán igen, mindenesetre előx jártam ezen a szegmensén a CDG-nek; így nem feltétlen volt könnyebb misszió elloholni a kívánatos szekcióra.
Nem kevés szlalom, futószőnyeg és izgalom után ott találtam magam 1 újabb biztonsági ellenőrzésen, ahol a besípolás miatt megszabadul6tam a szandálomtól. Darabonként 3 csat. Anyátok. Öröm az ürömben, hogy viszont az 55ös kapuig már akár mezítláb is elszökdécselhettem vón, mer rögtön az ellenőrzés után következett.
Ahol is a francia nyuggerek tolakodtak. Ám végül aztán csak elhelyezkedtem a 11F-en.
Útitársam 1 Mo-on élő francia, aki kérdés nélkül megosztotta velem magyar élményeit. Egész úton hazafelé...
Ám 1x minden jónak vége szakad, s ugyanígy xencsére a kevésbé jónak is: megérkeztem a Liszt Ferenc reptér 2A-ra. Ami még pompásabb, hogy a csomagom is, velem 1ütt.
Mit kíván6tam volna még ezen kívül? 

Hármat: hazaérni-enni-inni. Úgy lett.

Opération Casablanca - Bed time story

Most pedig az utolsót szunyom Casa-ban; legalábbis majdnem az utolsót. Holnap ilyenkor még ennél is jobb lesz :) Sokkal. Bonnüi.

Opération Casablanca - Fordulat

Még 1 ilyen nap, és lefordulok a székről. Diagnózis: agyhalál. Asszem, nem lennék jó marokkóinak (sem).  

Opération Casablanca - Böricsapat

Na kérem, 80%os készültségi fokon állok a 17-i útra. Vagyis utakra. Ez azt jelenti, hogy a legeslegnagyobb bőrönd 90%ra van megrakva (nincs az a bőrönd, amibe ne férne még...), a közepes pedig 30%ra. Aki meg meri kérdezni, ebből hogy jött ki a 80, letiltom.
Mifenének 2 bőrönd? Hátazér, mer még gyövök vissza. 1részt. S hagyok itt pár cuccot, ami fog kelleni. Másrészt meg azér, mer vhogy megsokasodtak a holmijaim. Pedig nem is shopping-oltam fejvesztve. Alig vettem 6 felsőt meg 2 gatyát. Najó, meg a puffot a bazárban. De a teáskannát ott hagytam! Poharastul. Pedig milyen helyes kis készlet! Meg a pokrócokat is. A djellabáról nem is beszélve. Mármint mind a 3ról, amit kinéztem.
Tehát, holnap véglegesítem a százalékokat, tudatosítom magamban, hogy civilizált közegbe térek vissza, ahol van evőeszköz és zsepi. Majd érzéstelenítő nélkül veszek búcsút a helytől.

Opération Casablanca - Oxigénes csoki

Találkozás az irodai csokiautomata előtt. A kútra mentem vízért; ezek a kiszolgáló  felületek 1más mellett vannak.


Az éppen a szétfolyást megelőző fázisban 1ensúlyozó figura dobálja az aprót a disztribútorba. Megkérdem, social talk-ként, hogy mire hajt. Mutatja, melyik csokit célozza meg.
Mivel nem j1ezhetem meg, hogy igazán nem kék (túl)súlyosbítania a helyzetet, hát bólogatok, hogy bizonybizony, kell az energia, hogy a szürkeállomány dolgozni tudjon. Helyesel:
Ouioui, je vais oxygéner le cerveau.
Vagyis, hogy a megkívánt csokival oxigenizálja az agyát. Hm.
Oxigénnel dúsított vízről má hallottam (ebbe most ne mennyünk bele), de hogy mosmá oxigénes csoki is létezik... És akkor ezt nem is enni kell, hanem mondjuk biztos csokipor és felszippantja, mint a fehér csíkot szokták? Vagy letüdőzi?
Télleg, eztán a betegeknek majd nem vastüdőt utalnak ki, hanem csokilebenyt. Fehér embernek fehér csokiból, mediterránéknak tejcsokiból, afrikában meg 86%-os Cote d'Or-ból. Csak egész mogyoró ne l1n benne, mer megfúl a páciens.


Lehet, holnap én se a teraszra mék levegőzni, hanem veszek 1 csokit. 

Opération Casablanca - Nagyhörgő

Mint tudvalevő, a munkahelyi körülményeim nem feltétlen ideálisak; pl abból a szempontból, hogy 2 hónapon át vendégstátuszban nyomulok a helyi FM (financial manager) irodájában, aki kénytelen megtűrni maga mellett, ezzel jelentősen csökkentve a napilapok forgatására fordított időt. Most csak a netes portálok tanulmányozásával foglal6ja el magát, legalább a monitorját nem látom.

Kerekasztal

Nos, íme a kerek asztal, mely ittlétem elején átmenetinek lett kikiáltva, beígérvén külön irodát. Az ígéret ennyiben maradt, én meg az FM irodájában. Szép piros székem van, több is, rengeteg pozícióban megülöm a helyem a kerek asztal 1etlen lovaginájaként.
A kilátás pompás, az ablak előtt ilyenek szoktak lenni:

Kilátás

Nade, amiért a cím. Aggódom. Télleg. FM-ünk +rendült egészségi állapota miatt. Hiába a számtalan orvosi konzultáció, meg papír, valamint a rövidesen bekövetkező távozása (csak a cégtől, nem az élők közül), olyan hangokat produkál, hogy Darth Vader csak sápadozna az irigységtől. Minden 1es nagyhörgőjét meg tudja szólaltatni xintem. Külön-külön, kánonban váltogatva, és kórusban is; ilyenkor némi slejm is felszakad6, csak bízom abban, hogy 1x nem a tüdejét köpi fel. Ma reggel takarították ki az irodát, legalább vár6na kicsit. De persze, a természetnek nem lehet megálljt parancsolni.
Próbálok felkészülni a helyzetre, hogy esetleg majd segítenem kell neki, csak remélem, hogy nem lélegeztetni kell (bár ha a tüdőlebeny a padlón, csak könnyebb); tán a bátorító szavak is elegendőek, vagy az 1üttérző pillantás. Esetleg 1 hevenyészett talpmasszázs, hisz mindenki tudja, hogy ott vannak a reflexpontok, az egész xvezet leképeződéseként. Télleg, ez hogy nem elsősegély nyújtási tananyag?
Most ebédszünetre ment, tehát étvágya van, szóval csak nem végzetes a helyzet.
Ó, és hát remélhetőleg nem vmi ragályos cucc.

Vásári kedvesség

A kedvesség, mint olyan, olcsó. Kedves embereket szeretni nem feladat. Tk. semmit nem kell csinálni azért, hogy 1 kedves emberrel jól érezze magát valaki. Aki kedves embert xet, nem is xet. Ott nem kell elviselni semmit, nem kell ráhangolódni, nem kell alkalmazkodni. Igazából olyan, mintha 1edül lenne az ember, hisz olyan jól érzi magát, mint mikor minden pont úgy van, ahogy akarja, s kellemes környezetben. Hát kell ide bármiféle erőfeszítés? Semmi.

Mint a sós mogyoró. Mindenki szereti, jó, ha van, de ha elfogy, ki megy le érte a boltba?

Nem vagyok biztos abban, hogy xetnék mogyoró lenni.

Opération Casablanca - Kígyózás

Reggeli torna gyanánt kígyóz6ok a nem létező járdákon parkoló kocsik között. Ha még sokáig maradnék, biztos kiszurkálnám mindnek a kerekét. Vagy lecsavarnám a tükrét.