A napindító csigahajítás után annyira rendes voltam, hogy elszállítmányoztam az 1ik lenti szomszédot a piacra.
Ha így folytatom, még éltemben a fejemre kerül a glória. Az csak azér macera, mert így se férek be mindenhova a centijeimmel, hát még 1 imbolygó karikával a fejem fölött.
A társas ebéd után a sütőipar virslije: minyon! Rettenetesen édes, a cukorsokk garantált. Ámde szervezetem szokta a váltott előjelű behatásokat, így ezzel is megküzdöttem. Főleg, hogy épp előtte méltattak túlélési stratégiámért - dagadtam a székben, mint a lángos tészta.
Ma jóhírszerda van; megtudtam, hogy becses személyemnek kifejezetten javallott a KÉPzelgés, szóval a Nagy Nyári Szabadság után bele is vágok a képgyártásba.
És még meglepetés is jutott mára, a hírmondó rég nem látott (engem), ennek ellenére
Kezdhetek komolyan aggódni; még pár ilyen verbáldíjazás és személyiségem fehér foltjai eltűnnek. Marad fénylénységem szuperlatívusza.
Ámde nota bene: a valóra vált álmokba bele lehet rokkanni.
Jöjjön az olvasmány, majd a (veszélytelen) álmot hozó tücsökszó.
