2019. július 20., szombat

617 - Àlompàr

617 - baràtja kíséretèben - bejutott az ismeretlen hàzba, ami tàvol esett minden lakott területtôl. Csak nehezen talàltak rá, derèkig gàzoltak a fûszeres illatù növènyzetben, de aztàn megpillantották a fàk takaràsàban.
A hàzban lakott 617 kedvenc könyvènek 2 fôszereplôje. Alig hitte, hogy ràjuk talàlt, hogy ilyen közel került hozzàjuk, hogy valòra vàlt olvasmànyèlmènye. Fülèben vadul dobolt az izgalom. A régi nyarakat idèzô zsongàsban csak a függöny ingatta a szoba fèlhomàlyàt. Làtszott, hogy az ajtòt sosem zàrtàk.
Aztàn a semmibôl lèpèsek közeledtek ès a kèt fèrfi màr be is töltötte az addig tàgasnak tûnô helyisèget. A felbôszülten ràrontò szakàllas fèrfi kitakart minden egyebet 617 làtòterèbôl. Nyakàhoz èlesre fent fèmlapàtot szorított ès dühödten magyaràzatot követelt a magànlaksèrtèsre. 617 hadarva nèzett a villogò szempàrba, a szorítàs csak sokàra engedett a karjàn. A finom vonàsù, lebarnult arcon enyhülni làtszott a bizalmatlansàg. Ùgy tûnt, a fèrfi elhitte; 617 pusztàn irodalmi kívàncsisàgtòl hajtva kutatta fel rejtekèt.

A könyv következô fejezete közelrôl mutatta be kettejük egymàshoz vezetô ùtjàt, hogy megèrkezzenek az utolsò mondat ölelèsèben.
Ès mèg mindig nyàr volt.

617 nem engedte megfilmesíteni a könyvet.