617 feje 1 felrázott hógömb lett. Erre ébredt. Napersze ez nem 1ik napról a másik reggelre következett be, csak már lehetetlen volt tovább negligálni.
Bár, ha őszinte volt magához (nem feltétlen örömteli és kellemes élmény, sőt), be kellett látnia, hogy nem csupán feje, de egész bensője kavargott.
Fizikai struktúrája minimum szinten működött. Belvilága kiterjedt, erre fordult figyelme, bár tiltakozott a bensőjében kavargó hózuhatag sodrása ellen. Fogalma nem volt, merre viszi a zúdulás és mikorra ül el a belharc.
Az önmagával tett fogadást elbukni látszott. Még jó, hogy 617 csak ketten volt. A Fejhadász és a Szívsebész alakjában most épp.
A fogadás mibenléte 1ébként szimplán annyit jelentett, hogy 617 az új időszámításnak megfelelően nem tárja ki óvatlanul belvilágának kétszárnyú ajtaját, nem enged teret szívzuhogásnak, nem eszik mérgezett piros almát elhazudott érdeklődésnek álcázva, és nem dől senki kardjába, csak mert azt szóvirágokkal díszítették.
Fejhadász a hideg stratégiákban hitt. A lábad tartsd melegen, a fejed hidegen - ez volt a mottója. Élhető és hasznos tanács, már amennyiben nem 1 Szívsebésszel társulsz - méltatlankodott.
Szívsebész ugyanis nem osztotta a hűvös gondolatok prioritását, hajlott az izzó felindulásokra, ezért már gyakorlott kézzel és mindannyiszor veszítve fényéből foltozta a feslő szívvarratokat. S legközelebb ismét félretolta Fejhadászt.
617 konstatálta, hogy a fizikai struktúra legfelső rétege még sértetlen, bár némileg opálosan veri vissza a külvilágból érkező inputokat. Csak néhol estek karcolások. Azzal nyugtatta magát, hogy a többség úgyis csak a felszíni lebegést preferálja, alámerülésre kevesen vállalkoznak. 1 kézen meg tudta számolni őket.
617 örült a vékony taszító rétegnek, amit Fejhadász tanácsára vitt fel bel-és külvilága határán. Ám a bevonat nem sikerült 1enletesre, így néhol érdesebb volt a máz, máshol viszont a fedetlen lüktetés vöröslött fel.
617 belvilága magával rántotta a külvilágát is, elképzelhetetlennek tartotta, hogy ismét status quo lépjen életébe. Létszükségletei új sorrendet vettek fel. Az anyagi táplálékigénye kvázi megszűnt, az éjszakai standby-t továbbra sem tudta üzemelni, ehelyett extrém módon megemelkedett lelkivilágának küszöbe. 617 kilépni nem tudott belőle, s attól tartott, más belépni nem fog tudni. Össze volt zárva önmagával. Fejhadász és Szívsebész. Reménykedett önbennük és abban, hogy kivételesen konszenzusra jutnak.
Éjszakáit álomszerű éberségben töltötte, ajtaját csapkodta a hóvihar, behordva érzelemlángokat hideg széllel, felélesztve múltjának és jövőjének ismert és ismeretlen szereplőit. Az idegenül ismerős arcok keringtek 617 körül, kínálták szép szavakkal, elismeréssel, baráti kézszorítással 2 pohár bor közt, féktelen tánccal és mély pillantással, szerelmes várakozással és végtelen nevetéssel, majd varázsoltak közönyt és mélyrepülést, körhintán vágtázó rémületet, érdekből elkövetett viszonylatot, mindeközben pedig Fejhadász és Szívsebész vitatkozása is áthallott a fogaskerekek csikorgása ellenére.
617 zuhant befelé, holott rég azt hitte, már önmaga legbensejébe ért. Érezte, közeleg a perc, amikor felelnie kell magának - magáért a 2 1másnak ellentmondó önbírája előtt. Aztán elvesztette a mindenreválaszhoz vezető fonalat.
Bár, ha őszinte volt magához (nem feltétlen örömteli és kellemes élmény, sőt), be kellett látnia, hogy nem csupán feje, de egész bensője kavargott.
Fizikai struktúrája minimum szinten működött. Belvilága kiterjedt, erre fordult figyelme, bár tiltakozott a bensőjében kavargó hózuhatag sodrása ellen. Fogalma nem volt, merre viszi a zúdulás és mikorra ül el a belharc.
Az önmagával tett fogadást elbukni látszott. Még jó, hogy 617 csak ketten volt. A Fejhadász és a Szívsebész alakjában most épp.
A fogadás mibenléte 1ébként szimplán annyit jelentett, hogy 617 az új időszámításnak megfelelően nem tárja ki óvatlanul belvilágának kétszárnyú ajtaját, nem enged teret szívzuhogásnak, nem eszik mérgezett piros almát elhazudott érdeklődésnek álcázva, és nem dől senki kardjába, csak mert azt szóvirágokkal díszítették.
Fejhadász a hideg stratégiákban hitt. A lábad tartsd melegen, a fejed hidegen - ez volt a mottója. Élhető és hasznos tanács, már amennyiben nem 1 Szívsebésszel társulsz - méltatlankodott.
Szívsebész ugyanis nem osztotta a hűvös gondolatok prioritását, hajlott az izzó felindulásokra, ezért már gyakorlott kézzel és mindannyiszor veszítve fényéből foltozta a feslő szívvarratokat. S legközelebb ismét félretolta Fejhadászt.
617 konstatálta, hogy a fizikai struktúra legfelső rétege még sértetlen, bár némileg opálosan veri vissza a külvilágból érkező inputokat. Csak néhol estek karcolások. Azzal nyugtatta magát, hogy a többség úgyis csak a felszíni lebegést preferálja, alámerülésre kevesen vállalkoznak. 1 kézen meg tudta számolni őket.
617 örült a vékony taszító rétegnek, amit Fejhadász tanácsára vitt fel bel-és külvilága határán. Ám a bevonat nem sikerült 1enletesre, így néhol érdesebb volt a máz, máshol viszont a fedetlen lüktetés vöröslött fel.
617 belvilága magával rántotta a külvilágát is, elképzelhetetlennek tartotta, hogy ismét status quo lépjen életébe. Létszükségletei új sorrendet vettek fel. Az anyagi táplálékigénye kvázi megszűnt, az éjszakai standby-t továbbra sem tudta üzemelni, ehelyett extrém módon megemelkedett lelkivilágának küszöbe. 617 kilépni nem tudott belőle, s attól tartott, más belépni nem fog tudni. Össze volt zárva önmagával. Fejhadász és Szívsebész. Reménykedett önbennük és abban, hogy kivételesen konszenzusra jutnak.
Éjszakáit álomszerű éberségben töltötte, ajtaját csapkodta a hóvihar, behordva érzelemlángokat hideg széllel, felélesztve múltjának és jövőjének ismert és ismeretlen szereplőit. Az idegenül ismerős arcok keringtek 617 körül, kínálták szép szavakkal, elismeréssel, baráti kézszorítással 2 pohár bor közt, féktelen tánccal és mély pillantással, szerelmes várakozással és végtelen nevetéssel, majd varázsoltak közönyt és mélyrepülést, körhintán vágtázó rémületet, érdekből elkövetett viszonylatot, mindeközben pedig Fejhadász és Szívsebész vitatkozása is áthallott a fogaskerekek csikorgása ellenére.
617 zuhant befelé, holott rég azt hitte, már önmaga legbensejébe ért. Érezte, közeleg a perc, amikor felelnie kell magának - magáért a 2 1másnak ellentmondó önbírája előtt. Aztán elvesztette a mindenreválaszhoz vezető fonalat.
- Már megint elrontotta! Nem megmondtam, hogy ez lesz a vége? - dühöngött Fejhadász - Miattad van, mert soha nem hiszel nekem és a múltnak. Nem érted, nem érted, nem érted?!
- Nem rontott el semmit, most mit őrjöngsz? - csodálkozott Szívsebész. - Nem a múltnak kell hinni, hanem a jelennek és a jövőnek. Nem látod, hogy most már egész jól csinálta? Szerintem ügyes volt a múltkori hozzánk képest.
- Ügyesnek tartod, hogy biztonsági lánc nélkül, forró fejjel nyitott ajtót?
- Nézd csak meg, a varratok nem engedtek, csak 1 kicsit. Pár helyen kell megerősíteni, a szegélyeknél. Továbbra is azt mondom, hogy jó úton halad.
Fejhadász 1 szavát se hitte. Azt látta, hogy a fogadástól megkopott a felszíni réteg, hogy 617 ide-oda csapódott kettejük párbeszédének hullámain és az ajtó se volt rendesen becsukva.
Mély levegőt vett, majd javaslatot tett:
- Azt ajánlom, tekintsük semmisnek a fogadást, mert többe kerül, mint gondoltam.
- És akkor hogy lesz eztán? - nézett rá Szívsebész.
- Ahogy lesz, úgy lesz. Belefáradtam a hiábavaló szélmalomharcba. Talán jobb belátni, hogy ez még nem az a helyzet. Talán nem volt jó az időzítés.
- Á, vagy úgy. Szóval hajlandó vagy 1üttműködni?
- Mindig is hajlandó voltam, csak te nem értesz a szóból.
- Jól van, hagyjuk ezt most. Nekikezdhetünk? - s Szívsebész már fogta is eszközeit.
- Használj felszívódó varratokat. Kíméletesebb, mint aztán kiszedni csipesszel.
Szívsebész nekilátott újraölteni ott, ahol meglazultak a szegélyek. Akármilyen gyakorlottan dolgozott, helyenként előtört néhány csepp élénkpiros könny. Gyorsan végzett.
- Törlést - intett Fejhadásznak.
A fogadást törlőkendővel Szívsebész eltüntette a cseppeket és elégedetten szemlélték a fércművet.
A varratoktól megduzzadt szív éppen annyival lett nagyobb, mint amennyivel Szívsebész kisebb.
- Látod, - mutatta Fejhadásznak - minden egyes öltéssel több lesz és növekszik.
617 érzéstelenítő álmát aludta.
