617 felkapaszkodott a zene hátára, s elindult, hogy bejárja hátországát.
Palestine elandalította, mint 1 jófajta füstölő, amitől középkori templomba teleportált, amint beszívta az illatát.
http://www.youtube.com/watch?v=4S10kflVkKU
A külső utazás ideális dekort nyújtott a belső úthoz is.
Gondolatai gomolyogtak benne-körülötte.
- Tu es vraiment splendide! - látta meg hirtelen, ám szorosan mellette toporzékolt a Hangulatember, s kitartóan kiáltozta:
- Miss Rugalmatlan, hol késik? Megígérte, hogy jön!
A villámcsapta, égdörgésbe süketült fa törzse fehéren világított a barnásszürke mezőben, mint nyílt lábszártörésben a sípcsont.
Szófoszlányok, félmondatok rebbentek fel 617 közeledtére, akár a varjúcsapatok a szántóföldeken.
A gondolat/érzésmaradványok hömpölyögtek, némelyik nyúlánk nyírfaként kimagaslott, jelezvén, hogy ott állnak Till the End.
http://www.youtube.com/watch?v=3Qm--yiIzAE
A töltések láttán felötlött benne, hogy talán ő is építhetne gátat. Szűrőt, filtert, a mostani lakmusz helyett.
Zongoraszónak kéne lenni - mélázott 617, de aztán a zakatolás ritmusára ez kipottyant a fejéből, s 1 mp alatt elkeveredett a többi gondolat között.
Belső útja vezette, gitárhúr jelölte az ösvényt. Sok. Párszor már letért erre-arra, próbálgatni. Hátha talál vmit. Hátha rátalál. Itt is, ott is magára talált. Így-úgy.
A tarlók, kiserdők, közutak néha saut de loup, néha önmaguk voltak.
A tereptárgyak önmagukban és környezetükkel 1ütt léteztek. 617 magára ismert a pár sárga levelet őrző fában, a félkész házban, a tükröző tófelszínben. Ő is változtatta alakját, attól függően, mihez-kihez kellett igazodnia.
Pedig. Xetett tudni dolgokat. Xette látni, mikor/mihez kell kapcsolódnia. Mert akkor növesztett 1 vegyértéket. Vagy csökkentette a kapcsolódási pontok számát.
Ezért volt szüksége időre, hogy bentről indulva, szép lassan alakulva felvegye azt a formát, ami adott helyzetben illeszkedik.
617 levegő volt, nem okozott problémát az alakváltás. Xetett mozgásban lenni, csak hát a levegőnek is idő kell, mire 1ik állapotból eljut a másikba.
Tudvalevő, hogy hő 6ására a részecskék gyorsabban mozognak. Ehhez hasonlatosan 617 is gyorsabban közeledik meleg érzelmi közegben, s persze olyan kontext is van, ahol a lég is megfagy.
617 lépdelt, Dust Lane, ismerte fel, s visszanézve még épp látta, ahogy csillagporos lábnyomait felkapja a semmiszél.
http://www.youtube.com/watch?v=d80o6uTNoPI
Itt már járt. Ahogy haladt, a gomolyag kissé megnyílt előtte, majd újra összefonódott mögötte. Bizonytalanul ismerősek voltak a gondolatok. Akadt, amelyiket már rég látta/hallotta, s persze volt, amelyik csatlósként követte bizonyos távolságból.
A gondolatom én vagyok. Ezért nem bírom abbahagyni. Ki is mondta? Talán Sartre.
A vonósok lüktetésével tért vissza a külvilágba, s találkozott saját magával. +érkezett úticéljához.
Az alakváltás 70%-os készültségi fokon állt.
Inkompatibilitási faktort eliminálni! - szirénáztak 617 fejében. 1 kis fáziskésés még nem a világvége - nyugtatgatta magát. A vészjelzés lecsengett benne.
Palestine elandalította, mint 1 jófajta füstölő, amitől középkori templomba teleportált, amint beszívta az illatát.
http://www.youtube.com/watch?v=4S10kflVkKU
A külső utazás ideális dekort nyújtott a belső úthoz is.
Gondolatai gomolyogtak benne-körülötte.
- Tu es vraiment splendide! - látta meg hirtelen, ám szorosan mellette toporzékolt a Hangulatember, s kitartóan kiáltozta:
- Miss Rugalmatlan, hol késik? Megígérte, hogy jön!
A villámcsapta, égdörgésbe süketült fa törzse fehéren világított a barnásszürke mezőben, mint nyílt lábszártörésben a sípcsont.
Szófoszlányok, félmondatok rebbentek fel 617 közeledtére, akár a varjúcsapatok a szántóföldeken.
A gondolat/érzésmaradványok hömpölyögtek, némelyik nyúlánk nyírfaként kimagaslott, jelezvén, hogy ott állnak Till the End.
http://www.youtube.com/watch?v=3Qm--yiIzAE
A töltések láttán felötlött benne, hogy talán ő is építhetne gátat. Szűrőt, filtert, a mostani lakmusz helyett.
Zongoraszónak kéne lenni - mélázott 617, de aztán a zakatolás ritmusára ez kipottyant a fejéből, s 1 mp alatt elkeveredett a többi gondolat között.
Belső útja vezette, gitárhúr jelölte az ösvényt. Sok. Párszor már letért erre-arra, próbálgatni. Hátha talál vmit. Hátha rátalál. Itt is, ott is magára talált. Így-úgy.
A tarlók, kiserdők, közutak néha saut de loup, néha önmaguk voltak.
A tereptárgyak önmagukban és környezetükkel 1ütt léteztek. 617 magára ismert a pár sárga levelet őrző fában, a félkész házban, a tükröző tófelszínben. Ő is változtatta alakját, attól függően, mihez-kihez kellett igazodnia.
Pedig. Xetett tudni dolgokat. Xette látni, mikor/mihez kell kapcsolódnia. Mert akkor növesztett 1 vegyértéket. Vagy csökkentette a kapcsolódási pontok számát.
Ezért volt szüksége időre, hogy bentről indulva, szép lassan alakulva felvegye azt a formát, ami adott helyzetben illeszkedik.
617 levegő volt, nem okozott problémát az alakváltás. Xetett mozgásban lenni, csak hát a levegőnek is idő kell, mire 1ik állapotból eljut a másikba.
Tudvalevő, hogy hő 6ására a részecskék gyorsabban mozognak. Ehhez hasonlatosan 617 is gyorsabban közeledik meleg érzelmi közegben, s persze olyan kontext is van, ahol a lég is megfagy.
617 lépdelt, Dust Lane, ismerte fel, s visszanézve még épp látta, ahogy csillagporos lábnyomait felkapja a semmiszél.
http://www.youtube.com/watch?v=d80o6uTNoPI
Itt már járt. Ahogy haladt, a gomolyag kissé megnyílt előtte, majd újra összefonódott mögötte. Bizonytalanul ismerősek voltak a gondolatok. Akadt, amelyiket már rég látta/hallotta, s persze volt, amelyik csatlósként követte bizonyos távolságból.
A gondolatom én vagyok. Ezért nem bírom abbahagyni. Ki is mondta? Talán Sartre.
A vonósok lüktetésével tért vissza a külvilágba, s találkozott saját magával. +érkezett úticéljához.
Az alakváltás 70%-os készültségi fokon állt.
Inkompatibilitási faktort eliminálni! - szirénáztak 617 fejében. 1 kis fáziskésés még nem a világvége - nyugtatgatta magát. A vészjelzés lecsengett benne.
