Színes ruhát ölteni, mint a mesefigurák. Szárnyalni a valószerűtlenségben, kapaszkodni a semmibe, hinni a mindenben, meglátni a csilláron lengedező szerelmet, olyan gyorsan tekerni a biciklit, hogy elemelkedj a földről, óriási lufit kapni a vásárból, s szállni vele a mezők fölött, álmodni, hogy ébren vagy, belenézni a kígyó szemébe s elbűvölni, kötélen dervisnek lenni, akkorát ugrani, hogy belelökd a Holdat az Éjtengerbe, 1 éjszakára királylánnyá változni, gyerekkori szörnyeket kinevetni, égigérő létrát találni a kamrapolcon, összekarolni sosem látott barátokkal, megszépülve az erőtől, tudva a szépség erejét, suhanni a Naptól fénylő termek tükreiben, s meglátni a Valódit a tekintetekben.
Retinámon napfény, hajamban szél, fülemben madárcsirip, tagjaimban jóleső fáradtság, arcomon derű, idegeimben csend. Táskámban pedig monts et merveilles :) Valszleg igazán ki lehetek simulva, mert még a rolleres/triciklis, galambkergető gyerekek visongása sem bosszant.
Padon sütögetve azt a csekély felületet, amit a februári öltözetemből szabadon süthet a Nap, nagy sóhajokkal és megnyugvással konstatálom, hogy idén is lesz tavasz, 1 hírnöke már mellém is állt:
Ha netán nem lenne egészében rózsaszín ez a vasárnap, hát bebiztosítottam magam a fent említett monts et merveilles című pékáruval. Előrebocsátom: brutális. Megláttam a 3szöget a kirakatban és tudtam: kell nekem. Jó, hogy nem a padon fogtam hozzá, mert az első harapásnál mély torokhangok törtek fel a falat mellett, hogy hosszas nyögdécselésben juttassák kifejezésre a kétségtelen gyönyört. Mellékelek 1 képet a vizuális típusoknak:
Igenigen, mézben pirított mandulaszeletkék aranylanak a tetején, ha ezeket átroppantod, jön a lekváros töltelék, majd 1 kis tészta, aztán diós réteg, még 1 tészta, és így tovább. Kiadós szerotoninforrás :) Olyannyira, hogy 1 nekirugaszkodásra nem is bírtam eltüntetni, de még ma leSZÁMolok vele.
Jó tudni, hogy a szerotoninszintet jótékonyan befolyásolja mind az alvás, mind a testmozgás; l1n az akár szexuális töltetű, akár szimpla testedzés. Mivelhogy előbbi nemlétező entitás jelenlegi életemben, tiszteletem teszem a tornateremben és tekerek-lépegetek a kékmadárért.
Ha vki kételkedne a hormonok erejében, kínálok 1 még tudományosabb alternatívát. Miszerint, mindenki a maga boldogulásának a kovácsa. Merugyebár tudjuk pálferi óta, hogy a boldogságunk max 50%ban determinált genetikailag. Vagyis, ha nem vagy a génlottó nyertese, még mindig marad 50%od, hogy marhajól érezd magad. Najó, 10%ban foghatod a körülményekre, ha mégsem vagy hejdejól. Viszont a 40%-ot nem lehet elsunnyogni, az mindenképp kinek-kinek a kezében.
Nekem ma simán megvolt az optimális % és a hormonadag is.
Éljen Európa, a koratavasz, a levegőben terjedő örömhullám, és szegény újságírók, akik ismét az asztaluknál robotolnak.
A vasárnapi csajos délután 1ik eleme volt a Romy Schneider kiállítás, már nagyon presszionálva éreztem magam a rengeteg és 6almas plakáttól. Szóval hevenyésztem 1 körülbelüli térképet net alapján, reméltem, élesben is ugyanolyan érthető lesz, mint a gép előtt. Az volt.
Napsütötte séta, s máris odaértem az Espace Landowski-hoz, ami múzeumként, moziként meg kiállítóközegként is funkcionál. Kivártam a 2 fős sort és megvettem a plein tarif-omat. Fellifteztem a 4-re és már ott is voltam a kultusz kellős közepében. Meglepetésemre nem csak masnis kislányok és anyukáik nézelődtek, hanem mindenféle korú pasik is. Mongyuk, a ballonkabátosról először aszittem, vmi mutogatós, s profitál a félhomályból, de xencsére nem.
Tehát 1001 kép, címlap, képeslap, telefonkártya (tudjátok, a 100 egységes, amikor már nem pénzzel kellett a fülkébe menni), törifüzet 1952ből, benne Kossuth és Jellasics nevével, felkiáltójellel. Sissi filmek Andrássy gróffal, valcerral, súlyos ruhakölteményekkel, páratlan panorámákkal. A vitrinekben cukorkás dobozok, petits mots-k Romy-tól, megannyi akkor semmiség, most meg belépti díjas látványosság. Valahol kicsit szomorú, nem? Bár, neki már mind1.
Alain Delon, mint l'instrument de destin. Ráadásul 2x. Ábrándos távolba merengések, túlfűtött jelenetek a Piscine-ből Vele; már akkor is tudták a mozisták, mitől döglik a légy, meg az oly becses hölgyközönség. A magánéletük persze nem volt ennyire idilli, a szépfiú hol verte, hol csalta jegyesét, majd külön évek, majd újra összejöttek, majd újra külön-külön. Hiába, a szépfiúk többnyire deficitesek.
Vasárnapi reggeli mellé, ágybanhentergéshez, öltözködéshez (jajjmitisvegyekfelma?!), sminkeléshez, térképolvasáshoz, lebegéshez - amit csak mi, csajok tudunk :)
Tény, hogy se nem túl entellektüel, se nem túl komoly, ellenben meglehetőst cseppfolyós, ám olykor még a legkomolyabb bizniszvumenek is lazíthatnak és amikor senki nem látja, a sznobok is lejjeb adhatnak a nívóból. Hogy utána ismét elérhetetlenek lehessenek és kedvükre bámészkodjanak a toronyablakból; vajon úton-e már a herceg/királyfi/fehérlófia.
Nőnemben xintem nem ciki néha csajos órákat tartani :)
A 6 emeletes szálló 6. emeletén kaptam zugot, épp csak nem a 617est :) A korábban közzétett linken kiderülnek dolgok, nade persze az saját reklám, és azok vhogy sokkal jobban vannak fényképezve, meg tálalva, mint amilyen valójában.
Panaszra nincs okom, sőt, igazán elégedett vagyok a kis lakosztállyal, benne az én 1 személyes osztályommal :)
Ezt itt rögtön a belépőajtóból képeztem. Najó, nem rögtön, mert előtte lecipőztem, lekabátoztam, kissé má zsenánt volt este 8kor mind2...
Szóval van konyhám, mikróval és edényekkel, meg főzőlappal is; 1előre nem szobroztam túl sokat 1ik előtt sem. Van 3 asztalom, mongyuk azt nem értem, hova a bánatba tudnám őket tenni. Legalábbis a mobilelemet, ami a leginnenső asztal alá van bebújtatva.
A falon van 1 ultramodern impresszionistán semmitmondó kép, az ágyneművel passzoló árnyalatokban. Nem vagyok 1 művészlélek, de sejtem, hogy nem lehet túl nagy flash apartmanokba készíteni festményeket...
Mellette 1 másik, szintén, ultramodern, olykor semmitmondó függeszték, csak ez grundig. Szemben ablak, kizárólag sötétítő leplekkel. Azért lehet kínos, mert szemben a L'Equipe szerkesztősége van, és ott még este 11kor is nagyban gyártják a cikkeket, szóval nem ajánlatos ledérkedni. Mármint nekem nem ajánlott.
A szoba alapterületének nagy részét elfoglalja a hencser:
Ezek a barna-zöld csíkok meg párnák vmi csúszós cuccból készültek, szóval hidegek is meg kényelmetlenek is, max (be)mutatósak. A fekhelytől balra van a szekrény, amibe majdnem beledőltem, mer várakozásommal ellentétben az ajtaja rossznéven vette, mikor nekitámaszkodtam zoknihúzás közben. Jól mutattam vón a porszívó és a felmosó mellett...
A fürdőblokk még a konyha előtt nyílik jobbra, és kb ennyi:
A félélet kipakolása után máris otthonosabban éreztem magam, főleg, hogy nem érkeztem 1edül! Be kell vallanom, hogy megosztom az ágyam 1 másneművel. Aggodalomra semmi ok, hűséges fajta, csak engem szeret, rá se néz másra és nem horkol.
Ő Füles. Plüssnemű. Xencsére nem viselte meg a repülés, pedig még annyi kaját se kapott a gépen, mint én.
A kilátás 1előre felhős, de 1ébként marhajó, mer kb 10 fok van, meg 1 kis szél, de már érezni a tavaszt a levegőben. (Majhamá öregebb leszek, a csontjaimban is érzem biztosan.) Mint már említettem, szemben az újságxkesztőség, ahol még szombat éjjel is vetik a betűket, remélem, legalább pizzát rendelhetnek ilyenkor.
Nagyon nyugis környék, még az eső is csendben esik, viszont vannak qtyák, és a parkban lehet ismerkedni, ahogy velem is tette 1 biciklis alak. Örömmel újságolta a frenetikus fékezését. Aztán az apja visszahívta. Összesen voltak vagy 35 évesek. Tény, ez nem a Hercegek Parkjában történt.
Az iroda a 30as szám alatt van, a szállóm ugyanazon ucca 16os száma. Első reggel kicsit izgultam, hogy odataláljak. Gondoltam, nagy mutatvány nem lesz, mer max 200 méter, a számokból ítélve. Azér kinyitottam az összes valódi és belső szememet, mer vhogy zsigerből az ellenkező irányba szoktam elindulni, mint kéne. Monták, hogy 1 cseszett nagy épületre számítsak. Lépegettem, ide-oda tekintgetve, majd cirka 10 lépés után volt 1 olyan sanda gyanúm, hogy megérkeztem. És tényleg :) Ez azt jelenti, hogy reggelente bőséggel, jókedvvel profitál6ok a szállófoglalás előnyeiből; úgymint később kelés, kényelmes reggeli, komótos készülődés.
Tegnap tettem 1 kisebb kört, feltérképezni, mégis hol vagyok. Csupa hasznos dolgot találtam: palacsintázó, szépségszalon, metró, szusibár, és pár házzal odébb máris beiratkozhatok arab nyelvtanfolyamra, illetve Koránórákra. A mozikhoz kicsit többet kell sétálni, az 1ikben Romy Schneider expo látogat6ó még pár napig.
Amikor még igazán kicsi voltam, a falam vele volt kiragasztgatva, és abszolút kiművelődtem a Sissy film kulisszatitkaiból. így tudtam pl azt is, hogy 6 kilós parókát hordott a forgatáson. Sajnáltam és irigyeltem 1xre; mosmá csak sajnálom, mer má rég nem él, mosmá nem cserélnék vele.
Ma reggeli után megtudakoltam a tornaterem és spa fellelhetőségét. Nos, a tornaterem nincs túlzsúfolva, van benne 1 lépcsőző, 1 bicikli, meg 1 futópad. Végülis, ha mind1iken elvergődök félórát, már jó. Utána vetődhetek a jacuzziba, illetve szaunába, félóránként 8 ojróér. Tekintettel ülőmunkámra, asszem erőst javallott renceresen látogatnom a salle de sport-ot.
Nos, itt előbukkant a napocs, nyakamba veszem a várost :) A túrához épp illik ez itt :)
Előző életemben tuti vmi vándormadár voltam, azért ennyire erős bennem az utazási hajlandóság, mitöbb; kényszer. Már akárhányszor repültem, de még mindig módosult tudatállapotba kerülök, ahányszor csak repülőtérre jutok. Már ott elkezdődik az átalakulás.
A csomagleadással effektíve és képletesen is megszabadulok a földi súlyoktól, s készen állok a szárnyalásra. Xintem vhogy így érezhetnek a költöző madarak is. A vérükben, kromoszómájukban van a repülés, mégis minden alkalom ugyanolyan komoly, ugyanakkora a tétje, nem lehet elbagatellizálni.
Nem lehet rutinból szállni, nem lehet ráunni, számomra legalábbis mindig 1formán 6almas élmény, ugyanannyira elfog a szabadság könnyed mámora, mint a megérkezés nyomasztó kétsége. Pontosan adagolva a 2t, semmi földi érzéklethez nem hasonlítható erőnek engedelmeskedve csendben fülig szalad a szám, nagy sóhajjal konstatálom újra és újra, hogy micsoda semmiségek aligsúlya húz le napmintnapmintnap, s hogy EZT kellene tudni olyankor. EZT; hogy rend van a világban, hogy kész xencse, hogy pont ide, pont most, pont így születtem, mindenek ellenére, vagy épp azért.
Mert ha mongyuk gazella lennék, hiába ugrándoznék kecsesen, ahogy most épp nem, de kicsi a valószínűsége, hogy felengednének a gépre. Már az útlevélkérelemmel gondok lennének. Vagy, ha nem Mo-ra kerülök a sors kegyelméből, mint Fülig Jimmy, hanem pl Marokkóba, még a hajam se szálldosna, nemhogy én. Az is tök jó, hogy 4,75ös dioptriára még simán lehet kontaktlencsét rakni, így láthatom mindazt, ami a miniablakból látható.
Pl. azt, hogy milyen furcsa a havas Európa:
Vagy hogy milyen színei lehetnek a semminek. Tiszta és mentes, mint 1 igaz tekintet. Ritka.
A másik, amivel repülés során nem tudok betelni, a felhők. Bár, azokat legalább alulról is lehet szagolni :) Ha mégsem madárkodtam előzőleg, akkor biztosan felhő voltam. Alakváltó, újraszülető, el-eltűnő, s ismét felbukkanó felhő, hol lengébb, hol tömöttebb öltözetben. Ez itt az, amikor ég és felhő összeér:
S mielőtt még visszatérnék a bőröndhöz, a belecsomagolt élettöredékhez, és mindahhoz, ami a földi súlyzókat jelenti, kapok 1 lementét. így is lehet.
Ilyenekkel telik a hálazsákom. Köszönet az illetékeseknek, bár azt gondolom, ők inkább a szívekben olvasnak, nem a blogokban.
