2012. július 4., szerda

Félvezető - Level 2

Most, hogy végre 40 fok van a városban, renceresítettem a kocsisórákat. Elvégre, kinek van kedve vízpartra/szabaccságra menni, ha az olvadó aszfalton is szívhat. Benzingőzt mármint.

Szóval beállítottam az adagom heti 2re, vagyis tegnap és holnap estémet Bélával töltöm édeskettesben. Még pár héten keresztül.

Tegnap már nagyon profi performanszot nyomtam, úgy váltottam, mint 1 angyal, de Béla ezt valszleg előre tudta, mert már be se mentünk a jáccótérre, azonnal nagypályára álltunk és csak úgy suhantunk városszerte. Fő a bizalom! A Pygmalion-effektus télleg működik. Vagy lehet, Béla ezt kérte az aranyhalaitól. Van neki számos a kerti tavacskában, ám eddig  elég ostobácskának bizonyultak, mert Béla hiába álldogál a parton, goldfisék nem értenek a szóból. Montam, talán ha lerajzolná a kívánságokat, lehet, jobban menne. Hátha inkább vizuális típusok a halak, meg különben is; szó elszáll, scripta manent.

Mindenesetre, túlzásba nem viszi a dicsérgetést, asszem, a tanfolyásvégi könyvjutalomra sem kell várnom. Megelégszem azzal, hogy csendben bólogat, vagy bőszen telefonálgat mellőlem. Nem a rendőrséget hívogatja; kedélyes baráti/családi csevejeket folytat vacsoráról, szünidőről, 1ebekről. Ebből gondolom, hogy nem izgulja magát hullafoltosra.

Fejlődésem tehát vitat6atlan, ha nem 4 keréken történne, azt mond6nám, 7mérföldes csizmában lépdelek a közlekedési ranglétrán. Fingers crossed, hogy töretlenül folytatódjék kocsis pályafutásom.