A lépcsőház nem csupán emberszabásúak élőhelye, de különféle, több-kevesebb lábú, más rendbeli megtestesüléseké is.
Csótányt eddig csak ártalmatlanítva találtam; meg/feladva magukat pihenkélnek a kitinhátukon. Élő társaik ugyebár a nappalimban érnek csúfos véget.
Mesebeli lakótárs a fürge gyík, ami tényleg szaporán szedi a lábait. Bámulatos, ahogy plafonon, falon, bárhol megtapad. Főleg akkor bámultam, mikor beslisszolt az ajtó alatt. Csak azért nem váltam Munch-ábrázolássá, mert
1. még kora reggel volt, mikor összefutottunk
2. nem az én ajtóm alatt surrant be.
Gyorsan meg nem támadási szerződést kötöttem vele és fajtájával, bár ez egyelőre unilaterális egyezmény.
Minthogy hőszigetelés nem szükségeltetik, az ajtók bőven hagynak teret a légáramlatoknak, ízeltlábúaknak, hüllőknek - éljen a biodiverzitás; csak pl ne pont az én kecómban.
Akikkel még osztozni kell a házon, azok a lepkék. Mint már említettem, nem a cuki csillámpillangók libbenek összecsilingelő szárnyakkal, hanem!
Zampa, a laoszi barna lepke gyakran telepszik az ajtómra/mellé/elé kívülről. Ezért a reggeli távozásaim - csatakiáltást mellőzve - olyan Zrínyisek; gombostű híján ádáz pillantásommal t/űzöm el a lesbenálló gigamolyokat.
Zampáék sokan vannak, s a magaslati levegőt is jól bírják; a 37. emeletre simán felzúgnak madárméretükkel. A kevéssé szerencsésen tájékozódó példányok az ablakon kívülről hipnotikusan billegetik szárnyaikat - a fényre bocsátás hő reményében.
Kb 4 évvel ezelőtt özönlötték el malájföldet, s abrit tudósok azóta nem találják magyarázatát a hirtelen inváziónak. Nekem van elméletem arra, hogy valójában miként kerülnek a lépcsőházba.
Rendszeresen öblös - nem kizárólag, de feltehetőleg kifejlett kínai - böfögések visszhangoznak a közlekedőben. Meggyőződésem, hogy Zampáék ezekből kelnek életre. Rögtön 10-16 centisen, a böfögés átmérőjétől függően.
Ezt az elméletemet alátámasztja az a mondás is, hogy valakinek pillangók verdesnek a gyomrában. Persze, Európában ott is maradnak, de ázsiai lepkét nem lehet csak úgy szerelemből/izgalomból fogva tartani a köldökcsakrában. Zampáék utat törnek maguknak és a felszínre buggyannak 1-1 megérett böfögésből.
Most már csak azt kéne kideríteni, hogy molyként mit esznek. Ha Zampáék ruhán élnek, semmiképp nem szabadulhatnak bévül - 1 nap alatt fölzabálják a gardróbomat. Még jó, hogy a liftig nem eszik le rólam a toalettemet.
Ha viszont kajamolyok, az amúgy is csekély élelmiszertartalékaim vannak veszélyben.
Holnap kirakok nekik 1 szendót meg 1 réklit. Jó messze az ajtómtól.
Csótányt eddig csak ártalmatlanítva találtam; meg/feladva magukat pihenkélnek a kitinhátukon. Élő társaik ugyebár a nappalimban érnek csúfos véget.
Mesebeli lakótárs a fürge gyík, ami tényleg szaporán szedi a lábait. Bámulatos, ahogy plafonon, falon, bárhol megtapad. Főleg akkor bámultam, mikor beslisszolt az ajtó alatt. Csak azért nem váltam Munch-ábrázolássá, mert
1. még kora reggel volt, mikor összefutottunk
2. nem az én ajtóm alatt surrant be.
Gyorsan meg nem támadási szerződést kötöttem vele és fajtájával, bár ez egyelőre unilaterális egyezmény.
Minthogy hőszigetelés nem szükségeltetik, az ajtók bőven hagynak teret a légáramlatoknak, ízeltlábúaknak, hüllőknek - éljen a biodiverzitás; csak pl ne pont az én kecómban.
Akikkel még osztozni kell a házon, azok a lepkék. Mint már említettem, nem a cuki csillámpillangók libbenek összecsilingelő szárnyakkal, hanem!
 |
| Zampa Lyssa |
Zampa, a laoszi barna lepke gyakran telepszik az ajtómra/mellé/elé kívülről. Ezért a reggeli távozásaim - csatakiáltást mellőzve - olyan Zrínyisek; gombostű híján ádáz pillantásommal t/űzöm el a lesbenálló gigamolyokat.
Kb 4 évvel ezelőtt özönlötték el malájföldet, s a
Rendszeresen öblös - nem kizárólag, de feltehetőleg kifejlett kínai - böfögések visszhangoznak a közlekedőben. Meggyőződésem, hogy Zampáék ezekből kelnek életre. Rögtön 10-16 centisen, a böfögés átmérőjétől függően.
Ezt az elméletemet alátámasztja az a mondás is, hogy valakinek pillangók verdesnek a gyomrában. Persze, Európában ott is maradnak, de ázsiai lepkét nem lehet csak úgy szerelemből/izgalomból fogva tartani a köldökcsakrában. Zampáék utat törnek maguknak és a felszínre buggyannak 1-1 megérett böfögésből.
Most már csak azt kéne kideríteni, hogy molyként mit esznek. Ha Zampáék ruhán élnek, semmiképp nem szabadulhatnak bévül - 1 nap alatt fölzabálják a gardróbomat. Még jó, hogy a liftig nem eszik le rólam a toalettemet.
Ha viszont kajamolyok, az amúgy is csekély élelmiszertartalékaim vannak veszélyben.
Holnap kirakok nekik 1 szendót meg 1 réklit. Jó messze az ajtómtól.
