Cirka félév alatt szinte baráti lett iszonyom Bélával, s hogy ne laposodjon el a kapcsolatunk, beszerveztünk 1 harmadikat. Tihamért, de ez csak később derült ki a tetthelyen.
Ma reggel volt esedékes a hármas randi, éjszaka nem sokat aludtam, forgolódtam, mint a kürtős kalácsok a tűzön.
Hajnali 7h50re beszéltük meg a találkozót, a félálmos éjjel után meglehetősen leamortizált állapotban másztam elő a vacokról, de már a kv-reggeli előtt elkezdtem a mai mantrát, erősítendő mentál- és lelkivilágomat. Egész pofás toalettet dobtam össze; xencsére nem tükrözte a belső állapotokat.
Béla felvett útközben és már téptünk is a helyszínre. Közben többször is konstatáltam, hogy kár volt reggelizni, vmi AZONNAL ható izom/ideglazítót kellett vón beszereznem, depersze késő bánat.
Tihamér színrelépése tk. nyájas volt és szándéka xint vicces, ha más körülmények között találkozunk (demér találkoznánk??), még el is bájcseveghetnénk.
Elhelyeztem tremolós korpuszomat az orbántalan kormány mögött, Béla mellettem kedélyeskedett, Tihamér pedig mögülem firtatózott. Hogy mi az a 4 dolog, amit MINDEN 1es napi első elindulás előtt csekkolok a járgányon. Elsoroltam, majd az 5 gyűrött cetli közül kihúztam a középsőt; hiába, az arany középút... Eztán még közölte az extra igényeit, miszerint abszolváljak 1 balra előrét, 1 jobbra hátrát, 1 padkával párhuzamost hátra, végül 1 saroktolatást. Meg persze emberéletet ne követeljen 1ik manőver se.
Najóvan, felvettem a mentálpajzsot, bekapcsoltam a végtelenített mantrát a fejemben, s gyia. Tihamér és Béla nagybani társalgása közepette kipipáltam a jobbrahátrát, balraelőrét, s követtem az instrukciókat, hogy mikor merre szállítsam őket.
A párhuzamost - mivel voltak összeférhetetlenségi problémáim vele - nagy gonddal kiválasztott helyen végeztem el. Elsőre. Az utolsó produkciót 1 kis mellékutcában hajtottam végre; sajnos méltatlanul csekélyke közönség előtt.
Innentől már csak a balesetmentes visszatérésre kellett ügyelnem, s mivel Tihamérék továbbra is a közéleti eseményeket taglalták halálsikolyok nélkül, szinte már el is lazultam a megnyugvás puha párnáján.
Minthogy én vezettem a bázisra, a remény napsárga virága nyiladozott tegnap óta összeszorult bensőmben. Még 1 utolsót parkoltam, leállítottam a hajtányt, majd füleltem Tihamérre.
Bár megjegyezte, hogy a frizuráját nem dúlta szét a menetszél, s majd némileg ajánlatos felpörögnöm ha már a saját készülékemben közlekedek, de legalább roppant körültekintően jártam el és vissza. Kiokosított, hogy a Nagy Papírral mikor-hova kell elfáradnom, majd GRATULÁLT és boldog ünnepeket kívánt.
Szóvaltehát, minden jónak végeszakad 1x, hogy 1 még jobbnak adja át helyét, esetemben Bélát felváltja a rózsaszín kis kártya, s ha a karácsonyfa alatt még nem is tündököl ott a képemmel, január 2től már potens elemként vehetek részt a társasjátékban, a nagy betűs Közlekedésben. A galamb, gyalogos és biciklis után a kocsis szintre lépve.
Ez a projekt nem jöhetett volna létre, ha:
1. nem talicskázom a pénzt Bélának hosszú hónapokon át
2. szociális hálóm nem támogat kitartóan
3. tökre alkalmatlan lennék - úgyhogy no para, érdemesebb aggódni a 2013as GDP/ktgvetési hiány miatt.
Aki szeretne 1üttérezni velem, a sikeres projektre hivatkozva nyugodtan fogyasszon sört/bort/pálinkát, még ha nem is találkozunk. A 3D-s szereplőkkel pedig úgyis összemérjük poharunkat.
És bár ugye emberéletbe nem került a mutatvány, hasonlót produkáltam a nappalim tükre előtt a Nagy Papírt lobogtatva, mint Bruce a stadionban.
Ma reggel volt esedékes a hármas randi, éjszaka nem sokat aludtam, forgolódtam, mint a kürtős kalácsok a tűzön.
Hajnali 7h50re beszéltük meg a találkozót, a félálmos éjjel után meglehetősen leamortizált állapotban másztam elő a vacokról, de már a kv-reggeli előtt elkezdtem a mai mantrát, erősítendő mentál- és lelkivilágomat. Egész pofás toalettet dobtam össze; xencsére nem tükrözte a belső állapotokat.
Béla felvett útközben és már téptünk is a helyszínre. Közben többször is konstatáltam, hogy kár volt reggelizni, vmi AZONNAL ható izom/ideglazítót kellett vón beszereznem, depersze késő bánat.
Tihamér színrelépése tk. nyájas volt és szándéka xint vicces, ha más körülmények között találkozunk (demér találkoznánk??), még el is bájcseveghetnénk.
Elhelyeztem tremolós korpuszomat az orbántalan kormány mögött, Béla mellettem kedélyeskedett, Tihamér pedig mögülem firtatózott. Hogy mi az a 4 dolog, amit MINDEN 1es napi első elindulás előtt csekkolok a járgányon. Elsoroltam, majd az 5 gyűrött cetli közül kihúztam a középsőt; hiába, az arany középút... Eztán még közölte az extra igényeit, miszerint abszolváljak 1 balra előrét, 1 jobbra hátrát, 1 padkával párhuzamost hátra, végül 1 saroktolatást. Meg persze emberéletet ne követeljen 1ik manőver se.
Najóvan, felvettem a mentálpajzsot, bekapcsoltam a végtelenített mantrát a fejemben, s gyia. Tihamér és Béla nagybani társalgása közepette kipipáltam a jobbrahátrát, balraelőrét, s követtem az instrukciókat, hogy mikor merre szállítsam őket.
A párhuzamost - mivel voltak összeférhetetlenségi problémáim vele - nagy gonddal kiválasztott helyen végeztem el. Elsőre. Az utolsó produkciót 1 kis mellékutcában hajtottam végre; sajnos méltatlanul csekélyke közönség előtt.
Innentől már csak a balesetmentes visszatérésre kellett ügyelnem, s mivel Tihamérék továbbra is a közéleti eseményeket taglalták halálsikolyok nélkül, szinte már el is lazultam a megnyugvás puha párnáján.
Minthogy én vezettem a bázisra, a remény napsárga virága nyiladozott tegnap óta összeszorult bensőmben. Még 1 utolsót parkoltam, leállítottam a hajtányt, majd füleltem Tihamérre.
Bár megjegyezte, hogy a frizuráját nem dúlta szét a menetszél, s majd némileg ajánlatos felpörögnöm ha már a saját készülékemben közlekedek, de legalább roppant körültekintően jártam el és vissza. Kiokosított, hogy a Nagy Papírral mikor-hova kell elfáradnom, majd GRATULÁLT és boldog ünnepeket kívánt.
Szóvaltehát, minden jónak végeszakad 1x, hogy 1 még jobbnak adja át helyét, esetemben Bélát felváltja a rózsaszín kis kártya, s ha a karácsonyfa alatt még nem is tündököl ott a képemmel, január 2től már potens elemként vehetek részt a társasjátékban, a nagy betűs Közlekedésben. A galamb, gyalogos és biciklis után a kocsis szintre lépve.
Ez a projekt nem jöhetett volna létre, ha:
1. nem talicskázom a pénzt Bélának hosszú hónapokon át
2. szociális hálóm nem támogat kitartóan
3. tökre alkalmatlan lennék - úgyhogy no para, érdemesebb aggódni a 2013as GDP/ktgvetési hiány miatt.
Aki szeretne 1üttérezni velem, a sikeres projektre hivatkozva nyugodtan fogyasszon sört/bort/pálinkát, még ha nem is találkozunk. A 3D-s szereplőkkel pedig úgyis összemérjük poharunkat.
És bár ugye emberéletbe nem került a mutatvány, hasonlót produkáltam a nappalim tükre előtt a Nagy Papírt lobogtatva, mint Bruce a stadionban.
