Anyu november 3-án született. Már ettől jókedvűen indult a péntek, s tartott hajnalig, mivel épp gyűltünk is a CreamTeam-mel, from egyik time of my life. Örültünk, hogy voltunk és még mindig vagyunk és a következő találkozó is fix, a hagyományos januári csokifondü keretében. És hát a piros cipőm még mindig nagyot megy.
Én ma annak is örültem, hogy kihevertem a 3 pohár bort és a csökkentett alvást - kicsit megborult az egyensúly, de aztán helyreállítottam a homeosztázisomat.
A nap rendületlenül veti az árnyakat, én meg aratom a fényfejeket, s hozom haza a hirtelen sötétedésben. Jön velem az alkonyati madárszó, a novemberi avarillat és külön öröm, hogy nem sz@rtam be, amikor orvul rám ugatott egy kutya a kerítés mögül.
S a hosszabb esték egyik hozadéka, hogy sor kerülhet a rövidebb-hosszabb ideje várakozó könyvekre. Is.
Mint például erre:
