Az ügyeletes orvos (Dr. Simon) csak a vállát vonogatta, hümmögött, igazából már megszokta ezeket az eseteket, amikor a páciens első rémületében lohol fehér köpenyt látni, abban a reményben, hogy kap azonnal ható fájdalomcsillapítót, gyógykötést, ópiuminfúziót, vagy legalábbis 1üttérzést és (placebo) C-vitamint.
Ismerte már unásig a kétségbeesést, habitustól függően a néma sírdogálást, vergődő ellenállást, vagy épp sikoltozós jeleneteket. Olykor megfordult a fejében, hogy a kezelés mellett esetleg profitál is a helyzetből, de persze végül sose tette, hisz házi nyúlra nem lövünk és különben is, van még éppen elegendő egészséges(ebb) lelkületű női préda. Minek kockáztatná munkáját, otthonát és legfőképp nyugalmát az ügyeletre érkezők közül bárkivel is. Bőven esélyes a bonyodalom 1 szimpla nővel is, 1általán nem hiányzik 1 páciens innen, a balesetiről. Mer persze többségében nők érkeztek. Férfitársai - tudta jól - előbb csavarodnak fel/be, vagy kötik fel magukat, semhogy dokihoz menjenek, ha vmi szívügyük adódik.
Még nem fásult bele annyira, mint műszakváltótársa, a Lajos, aki néha már csak legyintett és annyit mondott: vágynyugalom, idő, kontroll 1 év múlva.
Mindazonáltal, Simon doktor némileg tanácstalanul hümmögött, mer az előtte ácsorgó beteg, a 617es számú aznap, nem érte be a szokásos (meg)hallgatással, kórlapkitöltéssel. Hiába állította fel a diagnózist (szívfacsarodás részleges szakadással), állított ki receptet (rémálomhajtó, szíverősítő gél), hunyorított bátorítóan, a 617es még mindig nem köszönt el (nevet a titoktartás miatt nem említhetünk).
- Hányszor is kell használni a gélt? Ez ilyen hűsítő, ugye?
- Igen, van benne kámfor, ettől hűsítő. Napi háromszor használja, de tudja, sose direktben a szívkörnyékre, mert az maradandó károsodást okozhat...
- Mint például?
- Hát, attól függ, előfordult már jegesedés, volt, akinek vékony borostyánkőfal épült köré a hónapok során és 1ébként meg függőség is kialakulhat. Szóval csak csuklóra és halántékra tegyen belőle, onnan majd szépen felszívódik és a vérárammal eljut a szívhez is, pont, amennyi kell. - Simon doktor szinte biztos volt benne, hogy a 617es is megpróbálja a direkt alkalmazást. Majdnem mind megpróbálja.
- Aha, értem. A rémálomhajtó mennyi idő után hat?
- Ha még soha nem szedett ilyet, akkor egész gyorsan. Csak esténként vegyen be belőle. Van, aki reggelente is beszedi, de mivel a hatóanyaga sötétben szabadul fel, napközben pont az ellenkező hatást érik el vele a betegek.
- Úgymint?
- Például tévképzetek, meg hallucinációk, és nappali túladagoláskor az eddigi legrosszabb rémálomba való időutazás.
- Hát, arra nem vágyom - pillant a közelmúltba a páciens. - Viszont azt hallottam, hogy újabban lehet kérni gipszelést is. Önöknél is van erre mód?
- Nemnem, mi ilyet kérem nem vállalunk - ingatta a fejét Simon.
- Miért nem? Egész jókat olvastam róla 1 újságban - erősködött a 617es.
- Azért nem, mert a gyógyulási idő semmivel nem rövidül... Na jó, talán 1-2 hónappal esetleg...
- Az azér nem kevés - vágott közbe a nő.
- Igen, csakhogy a gipsz alatt, mint akármely másik testrész, a szív is sokkal gyengébb lesz, sérülékenyebb és a gipszlevétel után még könnyebben megszakad. Különben a levétel sem 1xű, épp nemrég volt 1 olyan eset, ahol a beteg türelmetlenkedése miatt az orvos belevágott a szövetbe és végülis műszívvel kell éljen azóta.
- O-ó, hát nem tudom - bizonytalankodott a 617es.
Simon, látva, hogy nem szabadul 1könnyen, cinkos szemvillanással előrehajolt, s halkabban a következővel állt elő:
- Na de tudja mit? Az 1ik rezidensünk, aki 1ébként a legjobb ezen a területen, rátalált 1 hatóanyagra, ami egész biztató eredményeket hozott.
- Igen? És ezt fel kell íratni, vagy recept nélkül is kapható? És mi ez?- kapott mohón a szón a beteg.
- Ezt csak felírni lehet, mivel még annyira új. A hosszú távú memóriából bizonyos szelekcióval kitörli a sérült emlékeket, ezért mi 1xűen csak felejtőcseppnek hívjuk.
- Ez nagyxűen hangzik. Lehet, hogy én most kérek ebből? Xintem nekem ez pont jót tenne.
- Mint minden orvosságnak, ennek is vannak mellék6ásai - figyelmeztette Simon a fellelkesült pácienst.
- Igen, gondoltam, de nem fogok túlzásba esni, ezt megígérhetem.
- Hát jól van - adta meg magát az orvos. - Szóval Gizike kérem, írjunk fel 1 havit a felejtőcseppekből. Esténként 20 csepp a teába, majd próbáljon meg jövőbeli eseményekre koncentrálni. Olyasmikre, amikre vágyik, amiket szeretne, amikre szívesen gondol. A cseppek így a nemkívánatos emlékek helyére jó eséllyel tudnak kellemes képeket rakni. Alkohollal ne kombinálja, mert attól a cseppek mechanizmusa felborul és a rossz emlékeket vetíti a jövőbe is, szóval erre figyeljen. - A 617es bólogatott.
- Nos, azt hiszem, akkor meg is vagyunk. Kontrollra várom vissza 3 hónap múlva. Ennyi idő alatt, ilyen kezeléssel igazán szép eredményeket kell elérnünk.
A páciens lát6óan elégedetten szedte össze a recepteket, hálás mosollyal és harmatnyi bizakodással köszönt el.
Simon doktor fújt 1 nagyot, Gizike meg csak somolygott a kartonok fölött. Mindketten látták már a felejtőcseppek hatására felépült/megvidult páciensek magabiztosságát. És a zárójelentésen se említették a cseppeket, amik kizárólag akkor hatnak, ha a beteg hisz magában. Simon benyomása az volt, hogy a 617esnél fognak hatni a cseppek.
Ezen bejegyzés szerzője 617, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
