Múlt 7en végre eljutottam 1 optikába azzal a feltett szándékkal, hogy tökéletesítsem látásomat, lévén áltis korom óta pótszemekkel tájékozódok a nagyvilágban.
Azidőtájt persze még szó sem volt vékonyított lencséről, kontaktlencséről meg főleg nem, így maradt a fél fejemet kitakaró keret, és a kihívás, hogy hogyan ne halljam meg az erre vonatkozó jelzőket a köztudottan jóindulatú kispajtásoktól.
Summa summarum, utáltam az üvegszemet, így amint lehetett, áttértem a be-kipakol6ó kontaktlencsére, amivel pompásan láttam mindent és még csak nem is csúfított.
Azóta eltelt jópár év és immáron a multikultikra jellemző légkondis-monitoros közegben töltöm napjaim nagy részét. E 2 elem külön-külön sem éppen áldásos a látóxveket illetően, 1ütt meg kifejezetten diszkomfortérzetet idéznek elő. Nap végére angóranyúlhoz hasonlítok csupapiros szemeimmel. Csak a szőröm nem olyan értékes. Pedig az egész jó üzlet lenne.
Így viszont inkább xettem vón megszabadulni a nyuszi-imidzstől és szemszellőztetési célzattal ismét üvegszemre váltani. Merugyebár a tapadós lencse alatt a szem nem jut annyi oxigénhez, mint 1ébként.
Ezért aztán nagy merészen elkezdtem keretet próbálgatni. Már csak messziről hallatszottak az osztálytársak csúfolódásai, de persze igyekeztem a lehető legelőnyösebb keretezést választani a fejemre.
Az első és az utolsó próba között nem kevés formát/színt/árfekvést pakoltam magamra, aztán persze a legelső választás lett a végső. Egész elfogad6ónak értékeltem a látványt a tükörben, olyannyira, hogy el6ároztam: +veszem a látásprotézist.
Eztán további keresztkérdések következtek, úgy mint üveg/műanyaglencse, biztosítás, vizsgálat, satsat. Végezetül kaptam 1 előkalkulációt, hogy mennyibe fog ez nekem fájni.
Majd eljött az a pillanat, amikor az optometrista székében ültem végre, akitől megtuttam, hogy sokkalsokkal többet kéne pislognom. (Azóta titokban figyelem a többi humanoidot, hogy ők mennyit pislognak, mi számít normálisnak.)
Innentől számítva már csak 1 órába telt, míg elkészült a vadiúj üvegszemem. Csodálatosan naccerü élmény lett, hogy látok is és mégse m1 a külcsín rovására.
1 gyerekkori rossz emlék törölve :) Jobb későn, mint soha.
