2020. április 27., hétfő

Szelepjáték - 2020. április 24-27.

Weekend highlight: vadkacsát (nem az Ibsen-félét) és fiókáját patakpartra terelő fazon a kocsik között. Cukik voltak - mármint a tollas jószágok. 
Ezen kívül tisztes háztartásbelihez illőn elláttam cselédi tennivalóimat, s hogy teljesüljön a 8 óra szórakozás is, ritmus- és testgyakorlatokba vetettem magam. Még nem tudom eldönteni, melyik hat gyorsabban. 
A bort a 8 óra pihenés rovására nyitottam ki. 

Amúgy azt hiszem, elkezdődött a hospitalizációm, tekintve, hogy aranykalitomat már nyitott ajtónál se hagyom el fejvesztve. 
A reverzibilitásra utal azonban, hogy mindeközben nagyon várom a xdát, amikor is kiderül a jövő héttől érvényes kijárási rendelkezés. Nem csak a pókhálók szövődnek, hanem a helyváltoztatásomra vonatkozó tervek is. így, a 46. napon. 
Legeslegelőször cipőt húzok a lábamra. Nem zoknit, cipőt. Fogom érezni, ahogy a topán rásimul a lábfejemre. 
Aztán autóba ülök, de nem csak a sarki boltig hajtok, hanem sokkal messzebb, és Jagger dől a hangszóróból, a májusi szél túrja a hajam, merpersze lehúzom az ablakot, a hársillat cikázik az ülések és a kis orrszőreim között, az ing lobog rajtam, mint távolban 1 fehér vitorla és majdnem mindenkivel irtó kedves leszek.

Aztán ha kikocsikáztam a közel 2 hónapnyi szociális visszavonultságból, reaktiválom az interperszonális készségeimet - minthogy az intraperszonálisakat csúcsra járattam 0-24ben. 
És mire odaérek a szociális hálómhoz - offline, mint az állatok - készen fogok állni a human touch-ra, bár előfordulhat, hogy your skin makes me cry.

And I ride and I ride