2013. április 7., vasárnap

617 - dögRovásírás

Kijárási tilalom, most már 5 napja. Az első 2-3 nap viszonylag jól telt, de azóta már csak 617 hócipője, valamint - stílusosan - köpőcsészéje telik. 
Merthogy hivatalosan is, de meg effektíve is dögrováson vegetál. A szobafogság eleinte még jól is esett 37 fokos korpuszának, és szorgalmasan fertőtlenített hol fokhagymával, hol gyömbérrel, meg persze további jótékony népi gyógymódok tömkelegével. A lak erőst szaglott a válogatott illóanyagoktól, így 617 saját kipárolgása nem szúrt orrot. 

Leltárt készített új - nem kívánatos - állapotáról s elsőként konstatálhatta, hogy 2 feje lett. A nagyobbik került belülre. Ez meglehetős fejtörést okozott, s akkor még nem tudta, hogy napokra szólót.
Csontjai opállá sültek, a vírus káprázatos xilofonkoncerteket rögtönzött a gazdatesten. 
Bár jelentős mennyiségű hűtőfolyadékot inputált, a konstans 37,5 fok látványos öngyulladást ígért. 617 csak abban bízott, hogy legalább vmelyik bulvárlapba bekerül (első és utolsó) szenzációs performanszával.  
Az első hátba döfésen rettenetesen meglepődött. Legkevésbé a saját konyhájában számított orvtámadásra. A szúrás a jobb lapocka alatt érte, majd követte a többi, így legalább fogalma lehetett, milyen fíling pikázott bikának lenni, csak épp közönsége nem akadt, a gyanútlanul uzsonnázó cinkéket leszámítva. A pikadort persze a kór játszotta, s 617 vörös posztó helyett egész csillagképeket látott. Főleg az Oriont.
Ami a látását illeti, hát asse volt a régi, mert a tüsszentésektől és köhögéstől állandósult a párafüggöny közte és a külvilág közt.  Viszont csodás hasfaledző praktika mind2, így legalább némi előnye is származik virulens helyzetéből. Ha túléli.

A felelős sámán persze nem tudott azonnali varázslatot, újfent csak az Időre hivatkozott, s 2 perc alatt kipenderítette páciensét a rendelőből. 
617 lapos kúszásban hazaközlekedett, majd az Időre várva eltöltött 3 napot, de az csak nem hozta az áhított javulást. Sőt.

Az 5. éjszaka vastüdeje nőtt, depersze nem vadiúj, hanem valami régi vacak, amitől 617 sípolt, mint 1 gumikacsa és rozsdát köhögött, ha véletlenül nevetni támadt kedve. Röhögés elleni tea, az kéne - gondolta, de a mérhetetlen mennyiségű gyógylé ezt a kósza 5letet is kimosta a fejéből. Fülén diszkrét patakokban szivárgott a téja, feloldva maradék időérzékét. Így fogalma nem volt, hány nap alatt készül el a dizájnos dögcédula, amit hajnalban kezdett el horgolni. Az idegeiből.

617 kijelenthette, hogy legalább lelkiismeretes beteg, aki alapos tüneteket produkál, s hogy szublimálja pillanatának kínjait, Prévert-t idézett:

Il ne faut jamais faire les choses à moitié.