Mivel ideérkezésem napján még nem tettem közzé az eseményeket, kénytelen vagyok retrográd tudósítani. Pl. az első napomról. Et voilá:
Labilt se fényképeztem le, nem akartam rögtön azonnal elrabolni a lelkét a gépemmel; majd csak adódik alkalom, ha más nem, a hazautazáskor. Mindenesetre, asszem, nem fogunk 1ütt lerészegedni, több okból sem :)
Labil 1ébként nős pasi (hogy hányxosan, nem kérdeztem), kb akkora, mint én, és kb annyi kiló is. Van haja és szemüvege a pici fején, de az össz6ás kellemes.
Az 1. 7en minden nap esett.
Esernyővel nem készültem, mer eszembe nem jutott, hogy majd itt fogok ennyix elázni. Mostanra már mindenki megnyugtatott/gyanúsított (vérmérseklete xint), hogy ez kivételes, és csak miattam esik állandóan. Ettől nem lettem se nyugodtabb, se gyanúsabb. Ernyő azért se lenne túl praktikus, mer azzal csak MaryPoppinskod6nék. Merha nem lenne elég a víz, még szééééééél is jár hozzá. Amiben az esernyő csak akadályoz. Esetleg úgy lehetne megoldani, ha elsőként is tartanék a zsebemben 1 paravánt, s szükség esetén azzal árnyékolnám le a paraplüit. Vagy, parafa alá kék állnom. Még inkább paradiófa alá; ott még eszegethetnék is, míg el nem áll az eső. Na de no para, csak nem vok cukorból. Ennél nagyobbra meg má úgyse növök. Anyám azér behozhatott vón anno az esőről, akkor most tán kisebb lennék.
Első napom az irodában: 2011. Április 22, péntek. Úgy indult, hogy előx is disznómódon bereggeliztem. Erről már nem készült kép, mer a pönszérek ott strázsáltak, és kínos lett vón rácsodálkozni a kajára. Inkább csak elmesélem:
Narancslé, of course. Nem happyday, se nem sió, még csak nem is hohesc 100%os lötyi. Nem, ez TÉNYLEG narancslé :) Finom és sok :) Majd a garçon hozza 2 kancsóban a coffee-t, meg a tejet. Vagyis hát mi az; fémből van, de nem termosz. Lényeg, hogy hozza. Kis kv, kis tej, kis cukor, kiskanál; mmmmmmm :) Hozzá kis narancslé; csodás. Ekkor lép be – intés nélkül – a croissant. Kicsi, és sok; majdnem, mint a kínaiak... Csak épp nem sárgák. Ébresztőnek 2 pont megfelel. Itt már nem fenyeget az a veszély, hogy éhen halok; hisz előző este ettem utoljára, így megteszem a következő lépést. A meleg kajákhoz: van, amit nem ismertem fel, és kóstolás után is csak tippem van, hogy mi lehetett. Az alábbiak könnyen beazonosít6ók: főtt tojás, tükörtojás, kolbászkák (mivel nem vagyok érdekelt húsáruban, nem firtattam, milyen jószágból készült), sült zőccségek – végülis össze lehet dobni 1 hevenyészett lecsót. Nem tettem, nem akartam rögtön az első nap fennforgást.
Ami kevésbé beazonosít6ó: meleg, sárgás, darabos, kicsit krémes. Aki megmondja mi ez, má tuti járt marokkóban. Fejest ugrottam a kulináriába és 1 ételem, 1 halálom, megkóstoltam. Így is rejtély maratt. Mindenesetre tojásalapú cucc, xintem. Van még 2 félkör alakú találmány: az 1ik lapos, mintha vmi palacsintaféleség lenne. Azt annyira nem xettem. A másik talán kukoricalisztből van; vastagabb és xettem. Úgyhogy a második szakaszban 2 xetemfélkör, 2 ablaktojás, sült paprika és az elmarad6atlan camembert csoportosul a tányérkámon. A sajt viszont már áthidaló elem a hidegasztalhoz.
Ezen vannak sajtok, felvágottak. Utóbbiak nem, viszont a lazacszeletek meglehetős érdeklődést váltanak ki belőlem. Tehát, ha múlt idővé teszem a fentebbi tányérkát, az alábbiakat pakolom a harmadikra: camembert, lazacszelet, szezámmagos bucival.
A hűvösön színeskednek a gyümölcsök is, úgymint eper, ilyen-olyan dinnye, almakörte, ananász, banán. Jaaaaaaaaaj :) Én az első hármat preferálom, de eper tuti van minden reggel :)
Ha szeretnék, ehetek még joghurtokat (bár a fentiekkel + csapvízzel már üzembiztos a hasmenés; semmi szükség a bifiduszokra), baguette-eket melegszendóként, vagy akár müzliket. Utóbival megjártam, azóta hanyagolom. Ugyanis nem csak simán kukoricapelyhet adnak, hanem vmi vicces formájú cuccost is. Olyan, mintha mini pizzás csiga lenne; mondjuk ez má épp elég gyanús... Azért lapátoltam a tejembe, csak finom lehet. Annak, aki odavan a csípős müzliért. Hm. Ehhez azér kell 1 fantázia, ezt kitalálni. Nademamárkérem mindenre van kereslet... Én viszont azóta óvatos vagyok, és már kellogéknak se dőlök be.
Igenigen, jól látjátok, mindezt végigenni nagyságrendileg 1 óra. Utána olyan jó lenne visszakúszni az ágyba... De persze nem, mert az első napon jött értem Labil. Merthogy esett! Mármint az eső. Nem olyan kis csendeskén, amiben az ember lánya elandalog és élvezi, ahogy a langyos permet felfrissíti, tiszta szagot hagyva maga után a városban. Nem. Ez az a fajta, ami hideg is, nagyon vizes is, undokul csúszik, közben a szél ide-oda tekergeti a hajadat, a ruhádat, és persze utadba sodorja az összes fröcskölő autóst. Így 1általán nem bántam, hogy fuvaroztak :)Labilt se fényképeztem le, nem akartam rögtön azonnal elrabolni a lelkét a gépemmel; majd csak adódik alkalom, ha más nem, a hazautazáskor. Mindenesetre, asszem, nem fogunk 1ütt lerészegedni, több okból sem :)
Labil 1ébként nős pasi (hogy hányxosan, nem kérdeztem), kb akkora, mint én, és kb annyi kiló is. Van haja és szemüvege a pici fején, de az össz6ás kellemes.
Az 1. 7en minden nap esett.
Esernyővel nem készültem, mer eszembe nem jutott, hogy majd itt fogok ennyix elázni. Mostanra már mindenki megnyugtatott/gyanúsított (vérmérseklete xint), hogy ez kivételes, és csak miattam esik állandóan. Ettől nem lettem se nyugodtabb, se gyanúsabb. Ernyő azért se lenne túl praktikus, mer azzal csak MaryPoppinskod6nék. Merha nem lenne elég a víz, még szééééééél is jár hozzá. Amiben az esernyő csak akadályoz. Esetleg úgy lehetne megoldani, ha elsőként is tartanék a zsebemben 1 paravánt, s szükség esetén azzal árnyékolnám le a paraplüit. Vagy, parafa alá kék állnom. Még inkább paradiófa alá; ott még eszegethetnék is, míg el nem áll az eső. Na de no para, csak nem vok cukorból. Ennél nagyobbra meg má úgyse növök. Anyám azér behozhatott vón anno az esőről, akkor most tán kisebb lennék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése