70 nap párizsi - Taxi 3.

Nos, ha rövidebb lenne a hajam, lassan képzelhetném magam Samy Naceri-nek, bár én mindig más taxiban ülök, és sosem olyan pözsóban és nem is Marseille-ben, mint filmbéli taxisunk.

Tegnapi rötúrom a földre szállás után ismét taxizásba torkollt, most éppen német járgány, kínai kocsis várt engem, a magyar utast, franciahonban. Bírom ezt a multikultit. Már csak 1 samsonite böri kellett vón a készlethez, vagy 1 pár olasz cipő, de mivel se a fizuemelésről, se a bónuszról szó sem esett eleddig, maradt a low budget narancsárga bőröndöm és tavalyi cipőcském. De még mindig jobban jártam, mint a sofőr; zoknis-szandálos lábazaton. Nade nem a ruha teszi az embert.

Az sokkal jobban zavart, hogy nem értettem, amit mond. Mivel igyekeztem vón a szállásra, nem bántam vón, ha nem csak mandarin nyelvjárásban ért. Megadtam a címet. Lassan és kétszer. Majd körülnéztem a kocsiban, hát GPS sehol. Beletörődtem, hogy felfedező útra indulok; akár teccik, akár nem.

Azt kell mondjam, emberünk nem épp a buddhista zeniskola eminensei közül került ki. Ezt abból szűrtem le, hogy az út alatt kb 30x nyomta a dudát. Kb 30x több alkalommal, mint kellett volna. Ettől kicsit tér-idő-utazás jellege lett a taxizásnak; némi marokkói feeling-et kölcsönözve a párizsi utaknak. Ott használják ugyebár fék és index helyett a dudát.
Ehhez hozzáadva spazmikus staccato-ját, amiben vezetett, rövid idő után felkívánkozott az utolsó magyar ebédem, hogy megnézze, ki hánykolja ide-oda.

Aztán, hogy vmi elterelje a figyelmem, valahol 43 eurónál hirtelen tompa dobbanás, majd a jobb oldali visszapillantó bánatosan lefittyedt. Nos, ekkor az is kiderült, hogy kocsisunk azér beszélni francia, mer úgy repültek a "connard"-ok mint a "canard"-ok a robogós után, aki leverte a tükröt. Pedig épp a sminkem ellenőriztem benne. Itt végképp feladtam, hogy emberi állapotban/időben érjek házhoz.
A kocsis, életét kockáztatva kiszáll a több sávos úton a sivító autók közt, visszanyomkodja a tükröt, mondja a magáét az általa ismert össze nyelven, meg persze jelbeszéddel. 
Hervadt ábrázatomat 1üttérzésnek véli, s magyarázza, mi történt. Bólogatok lemondóan, helyzetem súlya alatt 1ébre nem telik tőlem.

Kb 1 órás hányattatás után  ismerőssé válik a terep, alagút a fény végén, pár mellékutca és cél1enes! A sofőr mekkérdi, merre mennyünk, humán GPS-ként navigálok; hát mindenki elképzelheti azt a kocsist, aki az én közlekedős tehetségemre szorul... 
Aztán persze, minden jó véget ér 1x, így ez is, és ott állunk a szálló előtt, Stéphane-t látom feketélleni, szóval nagy változás nem állt be 7fő óta. 
Emberünk 1 örós felárat számol; talán a robogós élményért, vagy hogy majdnem találkoz6tam a rókával; csupa izgalmas lehetőség. 

Bevonulok a recepcióra, Afrika Gyöngye mérsékelt lelkesedéssel fogad, mindazonáltal megkapom a 609es kulcsot, így télleg hazaérek.
Féléletem hátrahagyva loholok a közértbe, embereledelért, xencsére nincs tömeg, ám a sajtospultnál kiderül miért: zárnak. Ekkorra már kosaramban pár alapvető tétel, úgymint kenyér, paradicsom, körte. Felmarok 1 coulommier-t, hogy teljes legyen a tányérkám, majd fizetek és még épp megúszom a kihajítást.

A féléletböri, majd a letétböri kiürítése nem kevés időt vesz igénybe, mire végzek, csak aludni vágyom.
Hiába, fárasztó 1 létforma ez.

Mindazonáltal: nem cserélek! :)

70 nap párizsi - Napi függőségem

Biztos azér van, mer faluru gyöttem, vagy csak mer ennyire rövidke a köldökzsinór köztem és Rousseau közt, mindenesetre a természet és én, összetartozunk. Nem csak bélflóra szintjén.
Igénylem a jelenlétem a nagy egészben, s itt nem a világvárosokra gondolok.
Lehet, majd sírfeliratként is alkalmazni fogom a filozófia ezen kedvemre való mottóját: Vissza a természethez! (Emil maradjon csak, ahol akar.) Addig meg eszerint élek, amikor csak módomban áll.

Mint ma például. A reggeli minimaratonom után (ez 1 tökmás történet), minimálprogramra vágyott habtestem. A klíma végre kommilfó, hogy elődeink (jövevény)szavával éljek. Ez azt jelenti, hogy a lég kb 25 fokos, a napsugárzás pont szeplőcsalogató, szélerősség mérsékelt. Összességében, igazi tavaszi feeling, szóval kaptam magam meg 1 könyvet és nagy (belső) lendülettel, s kis lépésekkel megközelítettem pihenkélésem helyszínét.
Ugye, má montam, hogy ezek a parizerek marhán bírják a piknikes parkokat, meg fűben heverészéseket. Ezért lépten-nyomon csinálnak kisebb-nagyobb emberkerteket, ahova kicuccolhatod korpuszodat, vagy családodat, vagy barátaidat - kinek épp mi adatott.
Xencsére itt, a céges közegben is van ilyen, kvázi 20 lépésre a kis toronyszobácskámtól, úgyhogy sokat nem kellett fáradnom és ideértem:

Allé

Jójó, persze, a fanyalgók mond6ják, hogy dehát ez mesterséges. Igen, valóban, csakugye azt is tudjuk, hogy attól, hogy vki tesz a jóllétéért, tehát nem csak úgy ölébe hull a sült galamb(!), hanem "mesterségesen" éri el a jóllétét, attól a jóllét még ugyanolyan minőségű :) (Több részletért utánanézhettek Pálferinél) Tehát én összedobtam magamnak 1 kis boldogságkoktélt mára.

Pláne, hogy láttam, ahogy a menyasszonyok sorakoztak 2 oldalt. A kis fácskák, mint megannyi, nászra készülő ara, a szél pajkosan fújta a ruhájukat, el is röppent néhány sziromfodor. Illatuk beterítette a parkot, mint vmi jószagú fátyol.

Menyasszony

A nászmenethez persze hozzátartoznak a koszorúslányok is, halványrózsaszín ruhácskájuk illedelmesen hullámzott a szellő ide-oda fordulataiban. Kis fiatalkák, épp csak zsendülnek.

Koszorúslány

Aztán kevésbé ünnepélyes farmeromban begyalogoltam az elterülő zöldség 1 alkalmasnak talált pontyára és ott kivetkőztem lábbelimből, s ettől majdnem önmagamból. Mezítláb tapodni a pázsitot 7mérföldes gyönyör :) Feltűrtem a gatyám-ingem, hogy minél nagyobb felületen szórjon a Nap, majd mély sóhajtozással kifeküdtem. Táskám a fejem alá, s kb ekkorra már szunytam is. Félig, persze, de aki műveli a napos félalvást, az tudja, milyen naccerüen páratlan a szabad ég alatt, napsugarakból font nyugágyon az ébrenlét és az álmodás 6árát átlépegetni. Aki meg nem tudja, azonnal próbálja ki! 

Ilyen nagyon zenzöld és azúr dekorban töltöttem a délutánt, többedmagammal. Mint látjátok, nem lógtam ki a sorból hentergésemmel; xencsére mindenki lelazult, mint 1 olajozott anyacsavar. Még jó, hogy így tudok alkalmazkodni.



Lazulások


Ami pedig a címbéli függőséget illeti, hát az télleg napi, vagy tán inkább napos. Mert még 1 olyan tuti dolgot kitalálni, mint a Nap, elég nagy meló lenne. Univerzális felhasználóként a legminimálisabb napfényt is igyexem beépíteni xvezetembe, hát mégha pancsolni lehet benne, mint ma is. Xintem a D vitamin a fény leképeződése emberi nyelvre. Gyűjtögetem.

Feltett szándékom, hogy fénylény legyek.

70 nap párizsi - Éljen a sport!

A napi tizenóra irodás ücsörgést ellensúlyozandó minden este teszek vmit azért, hogy (sz)ép lelkem (sz)ép testben virulhasson.

Ma is megjelentem a tornateremben hogy lépegessek a (még) jobb sorsom felé, és azt vettem észre, hogy az evezőpad kijelzője aktív. Ónahátnahát, működik!
Nagy hozzáértéssel nyomkodtam a gombokat, az időt fel is ismertem, úgyhogy nagy elánnal beállítottam 30 perecet. Csak lesz olyan vicces, mint az első-utolsó csúszkálásom volt kb 1 hónapja...

Húztam-toltam, naccerüen haladtam. Kiderült, hogy lát6om a húzások számát, a megtett távolságot, fennmaradó időt, ellenállást és még olyasmiket is, amikről fogalmam nem volt, hogy micsoda.
10 perc elteltével leginkább az időt figyeltem. Volt 1 olyan megérzésem, hogy ennek sírás lesz a vége. Legkésőbb holnap. Vmivel kevésbé volt vicces, mint mikor előx csúszkáltam rajt.
15 percnél olybá tűnt, hogy az ülőke vmiképp meggyulladt és parázslik alattam. Szimatoltam, de nem éreztem füstöt, szóval nem kerültem életveszélybe.
10 perc alatt már csak arra tudtam koncentrálni, ahogy visszaszámlált a kijelző. Megjegyzem, marha lassan... 

Aztán csak elfogytak a percek, az utolsó másodperc is, és jelenthetem, hogy leeveztem 2,5 km-t, 500 húzásra. Mittomén, ez mit jelent profi körökben, tk nem is érdekel, mer nem oda tartozom :) Nekem azt jelentette, hogy vmi nyugger-kivitelben tápászkodtam fel, és különösen örültem a liftnek.

A holnapra még nem gondolok.

70 nap párizsi - Képeskönyv, 2. fejezet

A múlt vasárnap igazán termékeny volt látnivaló szempontyából (éljen a halszemoptika!). 1x csak elindultunk és a térképünkre tűztük a monümanokat.

A Défense-tól indultunk és csak mentünkmentünk, és 1x csak hopp, hát persze, hogy kinőtt előttünk 1 almafa. Se kígyó, se gyümölcs, és biztos az ónos esőtől lett ilyen kemény dió. Szóval kíváncsi lennék a termésére :)

Még virágtalan

Kész csoda, hogy a gigaépületek árnyékában sem konyul szegény. Ilyenek hórihorgaskodnak körülötte.

UFO

Lehet, hogy a Burton-féle marslakók ide szálltak le. Amennyire változatos népség lakik itt, simán landol6tak az űrjárók.
A következő találmányunk a békakirályfi volt, de látva méreteit, meg se próbáltuk szájon csókolni. Félő volt, hogy lecsúszunk a torkán, mint Alice a nyúl üregén és ki tudja, hova gurgadozunk. Ráadásul a Kalapossal már találkoztam is.

Békakirály

Rutinosabbak ismerik a járást, ezért már meg se lepődnek a madönszén, amiben nem lehet úszni. Van benne víz, csak ugye a csavaros izzók között szlalomozni a város közepén, nem túl adekvát. Mosmegmég hideg is volt. Úgyhogy a fekete pontokat nem mi kaptuk, hanem a klíma.

Fekete pontos

Úgy látszik, az időjárás meg is ijedt ennyi pontozástól, mert mire a következő állomásnál felbukkantunk a metróból, már egész más húrokat pengetett. (Mindenki előtt megvan a kép, ahogy a klíma épp trubadúrosan lantozik?)

A Sanzelizé origóján másztunk elő a sokadik lépcsőn. Az 1971 óta független Katar itt vetette meg lábát és kitűzte zászlaját a nagykövetségére. Hogy a szaloncukorral mit akarnak jelképezni, azt nem tudom. Ettől függetlenül tény, hogy náluk lesz a 2022es foci VB. Hacsak a neomaják nem írnak 1 új naptárat...

Katari szaloncukor

Már biztosan mindenki tudja, hogy melyik látványosság részlete az alábbi kőbölcső.

Tető

Ha kiesik belőle a ded, megeszi a sas.

Sas

Majd aztán irodalmi alakok lettünk, A Diadalív árnyékában. Több pozícióban is, de azért mindet nem teszem közzé :)

Hommage à Remarque

Remélem, senkinek nem okoz problémát megtalálni az 1etlen magyar várost a leigázottak listáján. Már így is segítettem, mer csak azt az oszlopot tettem ide, amelyiken megtalálható :) Adalék gyengébbek kedvéért: a csatát 1809. június 14-én vesztettük el. Az, hogy Laval Nugent vezérőrnagy 15 000-re becsülte a valójában 50 000-es francia team-et, nagyban megkönnyítette Napóleon dolgát. A 6000-es veszteségünk ellenére kaptunk 1 halovány dicséretet, franciáék xint a magyar nemesek "vitézek, de még gyakorlatlanok". Köszi, így mingyá más :)

Oldal

Azér franciáék mérlege se 100%-os, erről tanúskodik a nevenincs katona, akiről senki nem tudja, kicsoda, de azér ide hantolták el és folyton kap virágot. És nem kell 20 évenként megváltani a helyet.

Ismeretlen

Aztán leakadtunk az íves témáról, mer a Sanzelizén is sorakoztak látnivalók. Itt-ott, csak úgy, mindenféle előrejelzés nélkül az ember lánya ilyenekkel találkoz6:

Nyitva

Elértünk a Grand Palais-Petit Palais duóhoz, előbbibe fogok mingyá menni a Beauté animale című kiállításra. Nézek sok-sok állatot, mindenféle kifejeződési formában.
Az épület kívülről is impozáns, olyan díszes, hogy önmagában is felér 1 kültéri tárlattal. Itt van pl. rögtön a töprengő. Xintem azon gondolkodik, milyen színűre is fesse az eget. Persze, 1 angyal ölében azér el lehet morfondolni jóideig...

Töprengő

Aztán az 1ik bejárat, a számos közül. Nem is tudom, miért bécsi kapuról szól a frázis...

Grand Palais

Ez az ölelkezős is megér pár perc álldogálást; elképzelni a jelenet előtti/utáni eseményeket.

Ölelős

És akkor itt az 1ik kedvencem, ahogy a tökpucér kocsis éppen eléri a platánbogyót. Ezér hajtotta habosra a lovakat, beért munkája gyümölcse. Persze, az 1 másik kérdés, hogy mégis mitúrót kezd a bogyóval. De hát mindenkinek más a fontos.

Épp eléri

Aztán ha Palais-k, akkor természetesen jöhet Sanyi, a híd. 1 a 37 közül a Szajnán. 3 év alatt dobták össze, így lett kész az 1900-as világkiállításra. A hídfőoszlopokon parádézó lovas kompozíciók egész 7köznapi fogalmakat személyesítenek meg: a Harc, az Ipar, a Művészetek és a Mezőgazdaság aranylanak messziről. Akárhogy is, én szeretem őket :) Itt van közülük 3:

3 lovas

Ez itt az előtérben a Mezőgazdaság, jobb hátsó a Művészet, mellette a Harc.
Ha vki tart a lovaktól, talál6 magának kevésbé veszélyes szoborjeleneteket is. Vannak nimfák, puttószerű, kiskorúnak tűnő figurák, és kedves mindahány.

Megtámaszkodik

Ő itt épp kibillent a (lelki) 1ensúlyából, még jó, hogy a toronynak dőlhet.



















Ilyen lámpásokkal van tele az egész híd, mind2 oldalt. Én se bánnám, ha 1 ilyen állna a kislakom előtt a halogénes verzió helyett :) Még ha nem is toronnyal.

Tornyos lámpás

 
Középen az aranyrudas nimfa, éjszaka a lábát lógatja a Szajnába, napközben meg vigyorog 1000rel. Tk minden oka megvan rá, nemde? Hogy ne legyen olyan idegen, elmondom, hogy ő egész pontosan az orosz Néva nimfája; merugye a híd az orosz-francia barátságnak lett ajánlva. Biztos nincs honvágya, mosmá több, mint 100 éve nyomja itt Párizsban, 1x se szökött meg. Xintem a klíma is kedvezőbb, mint Leningrádban.

Nimfa


A Harcos az 1ik favoritom, márha lehet választani a sok páratlan műremek közül.

Felhőkbéli fényes farhát

Ez az almás figura Fro a középkorból. Fönt meg 1 lólépés Művészettől.  

Láblenyomat

A híd igencsak népszerű nem csupán a turisták, hanem a menyasszony-vőlegény kombók körében is. Habos ruha, fess ficsúr, nyúlánk torony, 1 kis nimfa, s kész is az életre szóló idilli képmás. Már csak a házasság tartson ki addig, míg a fotó...

70 nap párizsi - Kilakoltatás

Ma reggel 1 olyan vasárnapra ébredtem, mint a többi - gondoltam álmosan. Aztán persze hamar kiderült, hogy a látszat csal.

Kényelmes reggeli közben gyönyörködtem a lábát lógató esőben, s röhögcséltem, hogy milyen tutin kiszúrok vele a mai mozimaratonommal. A naptári tavaszra való tekintettel ugyanis cinéfestival van 3 napig, ami azt jelenti, hogy mától 3,5 öró bármely szeánsz bármely moziban. Már előre örültem, hogy az obligát croissant után szépen betáblázom a napomat jobbnál-jobb filmekkel. A neten ugye minden fönt van xencsére.

Stéphane kedélyesen feketéllik a pult mögül. Ennek ekkor még nem tulajdonítok jelentőséget.

Kihasználtam, míg nem esett, s elséta a boltba, némi embereledelért, majd visszatérvén laptop előkap, s lapoznám a virtuális műsort. Ha lenne netelérés. Hm. A telefonon nyomom a 9est, hogy kérdőre vonjam a szenzációs recepcióst, mégis mitúró van. Jön a válasz, hogy nincs. Mármint net. Mondom, azt látom, olyat mondjon, amit nem tudok. Majd holnap lesz, jó? Hámondom 1általán nem jó, így telibekapni a vasárnapi programomat. Inkább lerakom, mielőtt személyesre venném a figurát. Futtatom a B-terv gyártósort, s megígérem magamnak, hogy lekközelebb az egész ABC-re gondolok, mikor a kimenőmet xvezem. Ez persze eső közben köpönyeg, mer az nevet, ki utoljára nevet, s ma éppenséggel nem én vagyok az, hanem az eső, mer persze eleredt.

Szól a telefon, namondom, legalább vki érdeklődik a hogylétem felől. Stéphane az, de nem a hogylétem izgatja, hanem a távozásom időpontja. Hogy mikor mék. Hámondom, még nem tom pontosan, főleg jelen helyzetben. Merhogy délig el kék hagynom a szobát. Miiiiii? Háteljesen besötétedett nálad, ember?? Állítja, hogy complet a szálló, nincs több szoba, az én foglalásom pedig 19ig szól. Mondom az ki van zárva, mivel 26ig boldogulok itt, sőt. Ráadásul ma csak 18 van. Esetleg lefáradnék? Pffffff. Le.

Netán megvan-e az a mél, amiben a foglalást kérte az iroda. Nekem nincs, csak a visszaigazolás, hogy gyöhetek. (Már látom magam, ahogy bekérezkedek a Pont de Sèvres alá a féléletnyi guribörivel. Esőkabát nélkül persze lefolyik a sminkem, hajfixáló nélkül a frizurám sem az igazi; az állandó lakatlanok gyanakodva méregetnek, s továbbirányítanak SünBalázshoz, mer 1 magamfajta jöttmenttel nem szívesen töltenék 1 híd alatt az éjszakát. Persze, érthető az álláspontjuk, manapság kiben lehet bízni??)
Aztán visszatértem a jelenbe, s javasoltam Afrika Gyöngyének, hogy túrjuk már elő a dossziémat. Látványos kotorászás a fiókban, előkerül az összes 6. emeleti papír, csak vhogy az enyém nem. Érdeklődik, hogy érkezésemkor adtam-e le ezt és azt, retinamintától ujjlenyomatig mindent. Biztosítom, hogy bekerültem a nyilvántartásba, és mióta itt vok, itt rezidálok, a 609ben. Nem, nem hosszabbításról van szó. Ez az eredeti foglalás.
Hömmög párat, továbbra sincs papíros nyomom, majd kegyet gyakorol. Kattint hármat a rencerben, s jóságosan vigyorog, hogy akkor ő most megmentett engem az uccától, s 26ig meghosszabbította az ittlétemet. Ha módomban állna én rövidítettem vón az övét, de hát nem vagyunk 1 súlycsoport.
A Fülig Afrikáner továbbra is nyugtatgat, hogy no para, hát marad6ok, elintézte. Nem közlöm vele gyanúmat, miszerint azt is ő intézte el, hogy a foglalásom 19ig szóljon. Máskülönben hogy lehet, hogy röpke 15 perc alatt megtelt a szálló, majd mégis lehetett maradásom? Ily módon hős lovagként feketéllik a pultban, várva, hogy megkönnyebbülten a nyakába omlok, ám ott hagyom, hálátlanul. És akkor még finom voltam.
Jön még kutyára hidegzuhany.

Az októberi eső továbbra sem zavartatja magát, s kitartóan hull - márciusban. Végiglapozom a papíralapú programajánlókat, de többnyire az őszi-téli szezon maradványai ezek, így nem túl hasznosak számomra. Az 1etlen müzé, ami nem időszakos kiállítással xepel bennük, az az Erotika Múzeum. Tk. kiélhetném manifesztálódásra váró, parkolt vágyaimat, de a klíma és a müzé lelőhelye miatt máskorra halasztom a pikáns vizitet.

Az 1ik leg6ékonyabb antistresszáns ugyebár a mozgás, ezért átmozgatom habtestem, jólesik minden síkomnak. Ez is megvan, mégsincs este.

Aztán kényszerű szobafogságomban olyasmire adom a fejem, amire ritkán: főzök. Még jó, hogy bezsákoltam a hozzávalókat, így tuti salátát kavarok lazaccal, sajttal és balzsamecettel. Utóbbival úgy vagyok, mint a metróval: előbb próbáltam ki Párizsban, mint Mo-on. Hiába, 1x beérik minden... Nagyon elégedett vagyok a teljesítménnyel, kapok jutalompalacsintát és müzlis joghurtot érte.

Mivel már fejlesztettem magamnak pár kötetes könyvtárkát itt is, válogatok a kötetekből, és szélesítem látóköröm. Vagyis, a jótékony szürkeség miatt szűkül, rohamosan álmosodok. Ha 1helyben maradok, elalszom. 5kor kicsit korai lenne.

Mivel 3kor műszakváltás, gondoltam, bepróbálkozok a váltótársnál is, s megint nyomom a 9et, hogy mi a pálya netileg. Hánincs, de sanszos, hogy csak az én szöbámban nem m1, úgyhogy ha esetleg lefáradnék a kis netsarokba, ott nagyobb esélyekkel indul6nék.
Fogom a gépet, lelift, helyezkedek, majd konstatálok, hogy töksemmi. Ez is parádés recepciós, látszatcsekkolások után érdeklődik, hogy vajon modellkedek-e. Hámondom nem, de asszem, mosmá 1 internetreklámba elmehetnék...
Rövidke bénázás után jön az 1ik vendég, spanyol mérnök, s megígéri, hogy rögvest +szakérti a rencert. Kitudja, meddig tart az adjusztálás, felfáradok a helyemre. Vmennyi idő után hív a figura, hogy voilà, működik a csodaháló. 1ütt örülünk, mondom jóvanakkor, kifogom vele az aranyhalat és az 1ik kívánságom tuti a portásokra fog vonatkozni. Majd legfeljebb jól összesűrítem a másik 2t, hogy minden beleférjen.  

És ekkorra má koraeste lett, de legalább tető van a fejem fölött.

70 nap párizsi - Tim Bürto

A mára kitűzött látványosság beltéri célpont volt, tekintettel a meteó ígéreteire. Mer itt is tvszerűen bejön, hogy hiába a 7közbeni naposság, 7végére esik.
Ám mivel hó elején kisvárosomba költözött Alice, Ollókezű és a Halott Menyasszony apja, nem bántam az időjárást; irány az expo!

A tárlat pont a város átelleni pontján nyílt, ezért metrózás közben beköszöntem a toronynak is a 6os vonalról. Kicsit megorrolt, hogy ma kihagyom, de montam, emlékezzen szépen a múlt 7re, és különben is, jövő szombaton ismét vizitálok, nyugodjon csak meg. A kéthetes lát6ás elvált szülők gyerekeként éppen pont optimális.

A Cinémathèque könnyen megközelíthető, még térkép nélkül is simán odataláltam. Főleg, hogy a sor épp csak nem a metróig ért... Volt 1 hosszú, meg 1 még hosszabb. Kitalálhatjátok, hogy melyikben volt a helyem. Persze, hogy a hosszabbikban, a másik a netes jegyeseknek állt. Minthogy én a helyszínen szándékoztam megvenni a tiketet, hát besoroltam a végelát6atlan emberkígyó végére. Tévedés kizárva, mindenki a Tim Burton-féle kiállításra jött. Az, hogy fransziául Bürto lett szegényből, pár perces jókedvet csempészett a sorakozásomba.

Mivel beltéri programozásra készültem, ruházatom alulmúlta az időjárást. Az első félórában még jól is esett a friss szél, az üdítő levegő.
A másodikban megettem az útikexemet, hátha vminő csoda-összetevő folytán emeli a hőérzetemet. Semmi ilyesmi nem történt.
Másfél óránál már erősen gondolkodtam a lelépésen, de ritkán hátrálok meg. És B tervvel se készültem mára. Ekkor már az ég is elszomorodott az időtlen várakozásomon és sírva fakadt. Én épp csak nem.
Mikor már zsibongósan lilára fagytak a kezeim és zörögtek a zsebemben, bekúsztunk az aulába, ahol végül 2h10-es sorolás után megvehettem a belépőmet, s fellifteztem az 5. emeletre.

Tim az első mondatával igazolta, hogy méltán van helye a pixisemben:
"J'aime les personnages extrêmes mais qui n'ont pas conscience de leur étrangeté."

Aztán megláttam a napraforgóját. Van Gogh óta kedvelem a heliofil növényt, a Burton-féle újraértelemzés csak megerősít ebben.



Napraforgó


Bár ez már utándolgozott verzió, az eredetit 1előre nem találom, csak a hivatalos oldalon. Az is vicces, mert Stainboy-jal kell képeket nézegetni. Nekem bejött, itt kipróbálhatjátok:
http://timburton.com/

Aztán a következő sarokban felülhettem a körhintára. Persze csak fejben. De ugye, szinte minden fejben dől el :)

Körhinta

Be kell valljam, ekkorra már tisztára elvarázsolódtam. A qtyakísértettől pedig visszavon6atlanul elolvadtam:

Ha már qtya, legyen kövér, és pláne mozgó, szóval mindenki vésse be a naptárjába 2012 október 4-ét, mert akkor vetítik Mo-on a Frankenweenie-t. Frankenstein, kutyául. A 84-ben készült rövidfilm animációs változata jön év végén, addig felkészülhettek a közel 30 éves eredetivel.

Az idei meseváltozatból 1előre ennyit mutatnak meg:

Jó hír a türelmetlenebbeknek; május körül várható a Dark Shadows, a meglepetés kedvéért Depp-pel :)

Aztán volt még xencsém Ollókezűhöz, élőben még tutibb a szerkója :) Batman és marslakók, Beetlejuice és Stainboy, csokigyár, Csodaország, Vincent és a Menyasszony; a válogatás teljes spektrumot nyújtott a szörnyen mesés alkotásokból.

Szóval aki Párizsba látogat, ejtse útba a Cinémathèque-et s hagyja magát elvarázsolni. Vagy borzasztani. Én az est további részét Sweeney Todd-dal töltöm. Éljen Johnny Depp és Mr.+Mrs. Tim Burton :) Dolgozzanak 1ütt sokat.

70 nap párizsi - Jógyerekek képeskönyve

Désolée, ha bárki is becsapva érzi magát, de ez nem AZ a képeskönyv, amit Hoffmann doki írt-rajzolt 1845ben. Azt nézzétek meg az Örkényben.

Ez itt a párizsi képek gyűjteménye, az elmúlt 7végén fotografáltam nem keveset, a képes mappám dagadozik az 570 JPG-től, így most megosztok veletek párat. A szelekció véges és csak kedvcsináló a Párizs-ellenes, vagy épp Párizs-fan közönségnek. Merugyanis -  érthetetlen módon - még mindig vannak olyanok, akik előítélettel viseltetnek a fények és csigaevők városával szemben. Ezt eloszlatandó, képeztem sok fényeset, ellenben csigásat 1et se.
Tehát ez és az elkövetkező pár közlemény azoknak kedvez, akik a vizuális ingereket preferálják, esetleg diszlexiások. így vagy úgy, de xintem a város mindenkit kielégít :)

Annyit még el kell mondanom, hogy a 7vége abszolút nőnemben telt, mivel vendégláttam :) Ez a magyarázat a további - esetleges - többes számú impressziókért.
Ez a történet pedig ott kezdődött, mikor ki, majd bebuszoztam a CDG-re, a vendég fogadására.
A visszaúton megállapít6tam, hogy továbbra sem hiányzik a magyar mentalitás. Otthon se, csak otthon nehezebb kikerülni. Közel 1 hónapnyi franciázás után hidegzuhanyos elektrosokként 6ott rám a mögöttem ülő eszmecsere.
Volt szó ugyanis a nyaralásokról, országjárásokról, ám mindezt durván le1xűsítve adta elő a sznobista nagyasszony. Sikerült 1hegyűvé válnia, csak nem kifejezetten jógás terminológia szerint. Merthogy a közel 1 órás monológ arról szólt, hogy mi mennyibe került itt és ott. A mondat alanya, állítmánya és bővítménye vagy ezer, vagy száz, vagy százezer volt. Kötőszóként pedig a pénz, euró, drága, sok szavakat használta.
Tk irigylésreméltó, ahogy koncentrálni tudott a témára, biztosan nincsenek vizualizációs nehézségei, ámbár a témaválasztás már jóval limitáltabb. Igazából kimerül 1etlen1ben. Miután kibosszankodtam magam, sajnáltam 1 sort, hogy számára ennyit jelent 1 utazás, szóljon akárhova is.

Mi itt más dimenziókban mozgunk :) Nos, csapjunk bele a lecsóba. Vagyis, esetünkben a ratatouille-ba :)

Ezek az aranypofák akkor ugrottak le 2 oldalról, mikor a baloldali vizitálók végre elhúztak onnan. Viszont, mivel a kis ficsúrokon még ágyékkötő se volt, illedelmességből nem teszem közzé az akkor készült képeket.

Operáció

Ez a főbejárat homlokzata, az a  sok ember mind engem nézett, azon izgultak, hogy vajon mind ráférnek-e majd a képre. Exponálás után 1esével jöttek csekkolni, megvannak-e. Előx a kínai turisták, aztán a kőfigurák.

Csoportkép

Ők azok, akik kimaradtak az operából, velem 1ütt. Vagyis, 1másra találtunk, a kereslet és a kínálat. Az árszabás is pont megfelelt a zsebünknek :)

Lépcsőzenészek

Innentől kezdve pedig a város 1ik legtutibb figurája parádézik, megun6atlanul, mindig ugyanannyira másként, ahányan nézzük. Kapott már giccses bélyeget, vasszörnyetegeset, öreghölgyeset, meg mittomén milyet, de senki ne hagyja befolyásolni magát ilyen-olyan szubjektivitások által, tessék saját véleményt hozni a toronyról :)

Felhős

A 2 órás sorbanállás alatt bőven volt alkalmam az ég felé nézni. Olyankor ilyesmit láttam.

Kimagasló

Aki jógyerek és nem szalad el síkidegen a sorból, az megérdemli ezt a látványt:

Sugárhajtás

A Champ de Mars-on voltak véres fejetlenségek, meg lövöldözések, mostanra xencsére békés heverészések, piknikek, futkosások helyszíne. 24 hektáron módodban áll lazulni, töltődni, elsőrandizni, koncerten ugrándozni, vagy bármizni. Illetve, mehettek a katonai suliba is a végén :)

Champ de Mars

Tudtátok, hogy Eiffel, miután összerakta a kicsikét, bele is költözött? :) Úgy ám, végülis miért ne. A kilátás páratlan, és sok kéretlen látogató se zavarta, tekintettel az 1665 lépcsőfokra. Ami mongyuk kérdőjel, hogy mér a lányával bútorozott össze... Ez itt az:

Claire

Nem tom, mennyire hasonlít apura, lehet, nem is a lánya volt... :)

Claire és Gustave

Edison azér nem volt rest és fölmászott a lépcsőkön, ráadásul cuccolta a fonográfját is. Hiába, nem mindig könnyű dicsekedni se :)

Edison

Bungee jumpingosoknak biztos izgi látvány; ugrani 1 olyat, hogy csobbanj 1et a tavacsban:)

Tavacs

A középső szinten is van látnivaló, a csúcsot kihagyó tériszonyosok is bámészkodhatnak:

Középszintről

Ha mindenki a sarkára áll, az ilyen:

Sarokról

Forrócsoki és fánk, avagy pezsgő után lefáradhatunk és nyaktörő mutatványként csekkoljuk, hol is jártunk:

Világos

Természetesen a torony környéke csodálatosabbnál nagyszerűbb haszontalanságokat kínál. Pl. 1 tébláb menyasszonyt. Tán aszitte, a hotdogok és palacsinták, valamint a karusszel figurái közt rábukkan a nagy Ő-re, mindenesetre beöltözött, hogy csak az oltár elé kelljen vontatni a xencsést. Én azér nem kockáztattam, sima uccai ruhában mászkálok azóta is, ha habosra vágyom, hát eszek 1 vattacukrot.

Elhagyatva

Az a jó, hogy szinte bárhonnan lát6od a tornyot, és ha épp vizes jegyben születtél s kedved támad szajnapartozni, ott sem kell lemondanod a csúcsról:

Fától a tornyot

És ha már esetleg kicsit ide-oda lökdös a láblógatás közben parton kóstolgatott bor , hát akkor se kell rémképektől tartani, mer dülöngélve is derítő a látvány:



Ferde

 Hát szóval önmegtartóztató életmódomból kifolyólag a témák megtalálnak. A kevésbé purely turistás aspektusokra ez a magyarázat. így lehetett, hogy érdekesnek találtam az alábbit:



Vízsugaras

A bika már csak ráadás volt képzeletbeli baldachinos rózsaágyamon:

Bikafej

Mindenki megnyugodhat, ez itt nem én vagyok, mer azér hormonok ide vagy oda, nem vetkőztem ki magamból, bár esse lehet rossz; pucérkodni a parkban, bámulni a tornyot :)

Ücsörgés

Láthatjátok, nem vagyok 1edül a tornyos rajongásommal, csak én 1magam nem tudok úgy tömörülni, mint a tömeg, akik mindenféle pozitúrában fényképezkednek a monümannal.



Látványosságok

Hogy a legínyencebbek is megkapják, amit akarnak, a csillámosan vibráló tavaszi ruhát öltő kecses bájjal teszem fel a mondatvégi pontot az i-re:

Villanások

Bár, 1etlen nagy hátránya van a toronynak. Asszem, orvosol6atlan.

Az Eiffel-torony ugyanis nem látszik az Eiffel-toronyból. Az lenne pedig csak igazán!