Mint tudható, visszakaptam a járgányt, noha átadáskor a fazon jósolt 1 klímabeavatkozást. Valószínűleg nem a kártyájából találgatott, hanem nagyon pragmatikusan és kevéssé etikus módon belenyúlt az addig működő rencerbe, mert láss csodát: az első úton el is vesztettem a légbefúvást az utastérbe.
Szóval, ha tudtok megbízható szervizt, szóljatok. Bár lehet, ez oximoron.
Amúgy a nyári cipők felkerültek, köszönjük a közbenjárást.
Aztán, a fent említett első út nyilván a városból kifelé vezetett, csodás tájakon át a szociális hálómhoz. Utamat fácánkakasok, őzek gidákkal, ölyvek és további szárnyasok szegélyezték napsütötte repce/búza/pipacsmezőkkel a háttérben. Tiszta giccs.
Főleg, hogy utoljára téli öltözetben láttam ugyanezen flórát-faunát.
Az offline találkozások hozzáadott értéke messze meghaladja a digitális világ nyújtotta élményeket - vagy csak én vagyok very old school.
Kiemelném az újonnan felfedezett képességem, miszerint rekord idő alatt altatok. Nem anesztéziásan (egyelőre), csak altatódalosan.
A pilot user 3,5 éves humánpalánta, a projekt 100% success rate-tel zárult, 20 perc alatt. Vállalom felnőttek altatását is, részletek privátban.
Természetesen obligát elemként eltöltöttem közel 2 órát epidermiszem karbantartásával. Gondos kezek megtették, amit megkívánt a felhámom.
A nagy offline túra olyannyira kizökkentett bejáratott működésemből, hogy rögvest elfelejtettem rövid idő alatt megszerzett kis tudományom nagy részét, így progresszív változásról sajnos nem tudok beszámolni tanulmányaimat illetően. De legalább a tornagyakorlatok nem estek ki a fejemből.
Mivel a home office még július közepéig realitásom marad, felfedeztem a nagy kék laPdát, egészségmegőrző jelleggel. Ettől persze nem lett vidámabb a munkavégzés, de legalább nem is olyan keserves, mint az inkvizítori konyhaszéken.
A xdai tímbildinget mindazonáltal a kanapéról abszolváltam kitartóan és decensen gintonikozva.
A májusi aranyeső aranyat ér ugyebár, kivéve, ha a kocsiddal a hársfa alatt parkolsz és ragacsosra áztatja a korábban említett szaharai porral. Főleg, hogy tudjuk, a kocsimosás férfimeló.
Mindenesetre tegnap elzarándokoltam fáradságos beszerző körutamra, s xencsére zsákmányokkal tértem meg a 4 fal közé. Az elejtett prédák közt megemlítenék 1 sötétkék ruhát, amely 100%-ban ugyan nem, de részlegesen kárpótol eddigi gyötrettetéseimért.
Ma, a hosszú hétvége előszobájában ideért a csomagom, s ráadásul nem az a büntetett előéletűnek tűnő fazon kézbesítette, aki eddig már 2x, hanem 1 sokkal esztétikusabb humanoid. A zélet apró örömei.
Délután nagy kíváncsian levonultam az érkező CD-csomag fogadására - eztáni road trip-ek színesítésére, lila dalra fakadásra (szinesztézia!). A toronnyi zenéből ígéretes útiélmények rajzolódnak ki - ezúton köszönjük a felajánlást.
Rögtön holnap el is indítom a következő opuszt, az új fejem felé hajtván, addig is lobog majd a menetszélben és lehet mellé ordítva számonkérni: Without love, where would you be right now?