2012. október 22., hétfő

Konyhanyelvtanfolyam - Alapozó kurzus

Nos, nem véletlen, hogy viszonylag ritkán számolok be utazásokról Kulináriában. Egész pontosan, 1etlen 1x fordult elő, hogy dokumentáltam önkéntes gályázásomat, akkor is a karácsonyi előkészületek számlájára írható a felbuzdulás. 

El kell mondjam ugyanis, hogy a lak ezen helyisége számomra az inkvizíció 21. századi megtestesülése. Ha nagyon sok időt kell a könyhában töltenem, bevallok mindent. Az összes eddigi és majd eztáni életem el/nemkövetett tévedését meggyónom.
Persze, kitalál6nék vmi születési rendellenességet, hogy XX génkészlettel mégis miért traumatizálódok minden 1es alkalommal, mikor produkálnom kellene vmit a konyhában. Mármint vmi emberi fogyasztásra alkalmasat. Több éves gondolkodás után azonban emelt fővel vállalom, hogy én bizony jelen életemben nem a klasszik viszonyulást kaptam a főzőcskéhez és valszleg majd csak 1 sokadik újjászületésemben jutok el a konyhatündérséges állapotba.

A nagy számok törvénye alapján biztos, hogy rajtam kívül még van pár hason nőnem, akik beszélnek rengeteg nyelvet, egzotikusat, vagy holtat, vagy mesterségeset, 1et kivéve: a konyhanyelvet. Rájuk (is) gondolva indítom el az alapozó nyelvtanfolyamot, ahol bővülhet a szókincs, a fogalom- és recepttár. Merpl én már attól kész vagyok, mikor aszongyák: gyorsan megvan, nem macerás, 1xű. Aztán csak kiderül, hogy a csatolt fájlokkal (úgymint hazacuccolás, zőccségpucolás, edényválogatás, anyázás, mosogatás, ésatöbbi) lesz a főzőcskéből 2-3 órás performansz. S még így is lehet, hogy a közönség feláll és kim1 a tetthelyről.
És akkor még nem beszéltünk az "amennyit felvesz " mértékegységről.

Úgyhogy üdvözlet az összes jelentkezőnek, a tanfolyam ingyenes, nyelvvizsga sincs, mindenkit motiváljon a következő élete, amelyben már vérprofi séfként főszerepelhet.

Félvezető - Csöves duma

Autós pályafutásom mosmá erőst hasonlít az idegrenceremhez: mind2 elég zaklatott. Ugyebár ott tartunk, hogy július eleje óta találkozgatok Bélával, azt az 1etlen jogosulatlan koccanást leszámítva tk. több, mint kevesebb sikerrel. Xintem. A szeptemberben befizetett vizsgapénzre Béla kilátásba helyezett 1 október végi vizsgát, amiből kérdezősködésem 6ására lett 1 november 10 körüli homályos ígéret. Ultrabárányként extra türelemmel viseltettem Béla zsebpénzes és porhintő akcióival szemben, ám ez már nekem is feltette a tortára a pontot. Úgy tűnik, az univerzum mellémállt, mert Béla 3 nap múlva küldött 1 szűkszavú SMS-t, melyben tudatta, hogy november 6-án bizonyíthatok.
Ha nehezen is, csak kiderült, hogy se nem Télapó, se nem nőfaló Béla, csupánszimplán nagyravágyó. Nagy összegre, mármint.

Node koncentráljunk a részeredményre, s ezt szem előtt tartva készültem a múlt csütörtöki meetingre. Már csak 40 perc választott el attól, hogy kormányra jussak, ámde Béla telefonozott, hogy megdögölt a kocsi.
Déjà vu, vagy amit akartok, de legalább dumát váltott, s előállt a csöves-sztorival. Miszerint kilyuggatódott a csöve és elfolyt a vize. A kocsié. Tésztaszűrővé hanyatlott az eddig is szomorú sorsú hajtány.
Béla elsősegélyt ígért; másnapi újraélesztést prognosztizálva. Ez rám nézve azt jelenti, hogy - elvileg - csütörtökön lesz 4 kerekem. S mivel elszóltam magam, hogy éppen jól megérdemelt szabaccságomat töltöm a 7en, Béla bérszemet kapott s rögtön nagyon készségesen ajánlgatta az összes többi időpontját is.
Nem mondtam, mit kezdjen velük, elvégre volt gyerekszobám. Majd az univerzum törvényei. Vagy a vérfarkasok. Vagy a H1N1. Úgy lesz, ahogy lennie kell.