2014. szeptember 13., szombat

Napi Igen - Augusztus 30-31.

Ma pont alkalmas az idő arra, hogy visszatérjek arra a napsütötte 7végére, amikor is testi-lelki wellnesseztem à la française. 

Már az odaút alatt sikerült kiszakadni a napi rutinból, mivel jócskán szerpentines volt a terep. Meg keskeny. Visszapillantó tükröt behajtóan keskeny. Röhögős-sóhajtozós, "tényleg a hegyekbe vágyunk?!" kapaszkodás 2400 méterre. 
A ritka oldalpillantásokkor életzöld mezőkön kérődző tehenkéket, gleccsereken villódzó napsugarakat, hívogató házikókat konstatáltunk. 

A szállóra érkezés tagadhatatlanul felszabadítóan hatott ránk, főleg, hogy még kutya is szerepelt a fogadóbizottságban. Bár persze nem beszélt magyarul, a nonverbális jelekkel megértettük egymást. 

Panoráma


Át-, és szemügyre vettük a szobát, majd azonmód vetkőzés; jelenésünk volt a SPA-ban. A DIY flip-floppapucs maradandó élményt hozott, a lila köntöst felöltve rögtön azonosultunk a wellness-életérzéssel. 
Ez csak fokozódott a gőzben, a homokszemek pergésével egyenes arányban nyújtóztak az idegszálak, simultak a homlokráncok, terültek az elégedett vigyorok. Úszkálás, jacuzzi-ban semmittevés, magashegyi levegőn D-vitamin gyűjtögetés. 

Csak azért nem fetrenghettünk (még) tovább a nagy jólétben, mert fel kellett készülnünk a vacsorára. Az előrejelzések alapján 4 fogásra számíthattunk, szóval be kellett osztanunk az energiánkat, hogy teljesíteni tudjunk. Az izgalmat oldandó, belekapaszkodtunk az aperitifbe. 

Feladatsor

Az előétel hálátlan szerepe a farkaséhség kioltása. Legalább a feléig nem érzékeled a gasztronüanszokat, ám amikor megnyugszol, hogy (most is) életben maradsz, rácsodálkozol az ízekre. Pont ez történt a lazacos lasagnával is. 
A tonhalsteak ricottás-bazsalikomos sült paradicsommal pont olyan bőséges volt, mint amennyire ízben összehangolt. 
A harmadik feladatnál kezdtünk aggódni, hogy miként is oldjuk meg. Erőt merítettünk a készséges pönszér ajánlotta üde borból, így a karamellpatakon érkező kávékrémes desszertet is beépítettük a szervezetünkbe. Az ezután következő sajtválogatás dióval körítve már emberkínzásnak számított. 

A vasárnapi reggeli a vacsorához hasonlatosan kényeztette érzékeinket. Ilyképp felvértezve a viszontagságok ellen, útra keltünk további kihívásokra készen.

Sugárzó

Chamonix-ban napsütötte órákat töltöttünk teraszon kvzással és intenzív drukkolással. Ugyanis éppen pont a Mont Blanc-ra szervezett Ultra Trail finisére értünk oda. 
Több száz km több ezer méter magasan. Akik ezt teljesítették, különféle állapotban tették meg az utolsó métereket. Habitustól függően csaptak fel az örömordítások, figurázták a futólépéseket, kiszámítva a tartalékokat koncentráltak minden mozdulatra, egyedül, csapatban, családdal kísérve érkeztek a kápolna előtt felállított célba. A sorfal biztatta a futókat, a hanghullámok szinte láthatóan lökték előre őket. Cserébe a drukkereket is átjárta az a férfienergia, amit 7köznapi helyzetekben ritkán lehet megtapasztalni. Itt csak nyerni lehetett; wellness-7végénkről retard hatású élményekkel felszerelkezve autóztunk vissza a bázisra.

Ultra-Trail