617 kipipálta a karácsonyt, az év végét, 1éb személyes projekteket, csak épp aludni, se enni nem volt képes. Pedig elvileg 1xű performansz mind2; ha álmos vagy alszol, ha éhes, eszel - naivkodott az első alkalomkor.
Deperszenem. Hiába pipálta 1más után a tételeket a to do listáján, az elégedettség , jóleső fáradtság csak nem érte utol. Pedig még nem is futok olyan gyorsan - höhögött kínjában.
A csökkentett alvásért cserébe kapott újszerű testérzeteket. Azon túl, hogy hallotta vére surrogó lüktetését, érezte is, ahogy az áramlik ereiben. Bár először több, mint rémületes volt, aztán megszokta, mint annyi mindent megszokik az ember lánya. Elvégre, a saját élete, épp ideje megismernie önmagát, s hol kezdje az ismerkedést, ha nem a vérsejteknél, ugyebár. Lehet, hogy a feltuningolt vastól ilyen érdes a vére és ezért karistolja a vénáját? - morfondolt eleinte, majd felhagyott a találgatással.
Inkább arra fülelt a kukksötét szobában az éj közepén, hogy a diszkrét horkolás az alsó, vagy felső szomszédjától szűrődik-e át, vagy csak az ágy másik feléről. Ahol este még nem volt senki. Reggelre már nem.
Néha nappal is jóljönne a szuperhallás - üdvözölte legújabb képességét fenntartásokkal. Majd még 1x becsavarta magát a paplanokba, mert óvintézkedései s téli bundája ellenére úgy fázott, mintha hirtelen teleportált volna 1 magányos sziklaszirt szélsüvítette csúcsára. Főleg a talpa adta le a hőt, meg is nézte; de nem nőtt. Valahogy mégis 2x annyi meleg távozott 2 talpán keresztül, mint normál esetben.
- Nagyon jó ;- konstatálta - éjszakánként jetitalpú bagollyá leszek. Tk, ha pockot nem kell enni, miért ne? - sóhajtotta megkorduló gyomorral.
Grillcsirkeüzemmódban töltött éjszakái eredményeképp 617 nappalai küzdelmesen teltek. Próbálta egyben tartani énjét.
- Mint 1 leejtett csokimikulás; a papír nem szakadt át, de belül a szilánkok zörögnek. Még jó, hogy szakállam nem nő - vizslatta a tükörben.
Szociális affinitása erőst konvergált a nullához, de az ígéret szép szó, így meglátogatta újdonsült kispajtásait, köztük Pszicho Mókust.
617 dióhéjban előadta concern-jeit, tüneteit és állapotjelentéseit, majd várta Mókus diótörését.
- Megnyugtathatlak, tökre normális, ami történik, és az is normális lenne, ha nem ragasztgatnád folyton a csokipapírodat.
- Hát??? - kerekített kistányérszemeket 617 - Majd tán hagyom szétesni???
- Például. Tudod, én kiszagolom, ha valaki nem 100as - tekergette orrát Mókus - és te simán 100as vagy, úgyhogy csak hagyd a papírt másra, s ne gondolj a széthullásra. Úgyis az lesz, aminek lennie kell. Nagy baj nem történhet. Legfeljebb összerakod magad. 1 lépés a tökéletes felé.
- Persze, mint a főnixmadár, önmagamból megújulok, nemde? - bosszankodott 617, mert úgy érezte, Mókus nem veszi komolyan.
- Naidefigyelj - nézett a szeme közé keményen Mókus - szagvéleményt akartál, megkaptad. Mást nem mondhatok. Ha elfogadod, jó, ha nem, úgy is jó, csak futhatsz felesleges köröket. Muszáj neked mindig mindent kontrollálni?
- Hát, ha lehet... - kezdett bele 617, de látta, hogy a kérdés csak költői volt. 1 Mókustól. - Jóvanjóvan, higgadj le, elfogadom.
- Mi lenne, ha kapnál 1 varázspálcát és BÁRMIT csinálhatnál az érzelmeiddel?
- Ó, baguette magique, deszép is lenne! - csillant fel 617.
- Szóval, mit csinálnál? - türelmetlenkedett Mókus.
- Hát irányítanám őket! - vágta ki 617 remélve, hogy Mókus esetleg elő is ránt 1 csodaalkalmatosságot.
- Na, ezér nem kapsz - hörrent Mókus, majd bólintott, jelezve, hogy az audiencia végetért.
617 némileg csalódottan, ugyanakkor megkönnyebülve hagyta ott Mókust. A hazafelé úton izomlazítót alkalmazott.
Deperszenem. Hiába pipálta 1más után a tételeket a to do listáján, az elégedettség , jóleső fáradtság csak nem érte utol. Pedig még nem is futok olyan gyorsan - höhögött kínjában.
A csökkentett alvásért cserébe kapott újszerű testérzeteket. Azon túl, hogy hallotta vére surrogó lüktetését, érezte is, ahogy az áramlik ereiben. Bár először több, mint rémületes volt, aztán megszokta, mint annyi mindent megszokik az ember lánya. Elvégre, a saját élete, épp ideje megismernie önmagát, s hol kezdje az ismerkedést, ha nem a vérsejteknél, ugyebár. Lehet, hogy a feltuningolt vastól ilyen érdes a vére és ezért karistolja a vénáját? - morfondolt eleinte, majd felhagyott a találgatással.
Inkább arra fülelt a kukksötét szobában az éj közepén, hogy a diszkrét horkolás az alsó, vagy felső szomszédjától szűrődik-e át, vagy csak az ágy másik feléről. Ahol este még nem volt senki. Reggelre már nem.
Néha nappal is jóljönne a szuperhallás - üdvözölte legújabb képességét fenntartásokkal. Majd még 1x becsavarta magát a paplanokba, mert óvintézkedései s téli bundája ellenére úgy fázott, mintha hirtelen teleportált volna 1 magányos sziklaszirt szélsüvítette csúcsára. Főleg a talpa adta le a hőt, meg is nézte; de nem nőtt. Valahogy mégis 2x annyi meleg távozott 2 talpán keresztül, mint normál esetben.
- Nagyon jó ;- konstatálta - éjszakánként jetitalpú bagollyá leszek. Tk, ha pockot nem kell enni, miért ne? - sóhajtotta megkorduló gyomorral.
Grillcsirkeüzemmódban töltött éjszakái eredményeképp 617 nappalai küzdelmesen teltek. Próbálta egyben tartani énjét.
- Mint 1 leejtett csokimikulás; a papír nem szakadt át, de belül a szilánkok zörögnek. Még jó, hogy szakállam nem nő - vizslatta a tükörben.
Szociális affinitása erőst konvergált a nullához, de az ígéret szép szó, így meglátogatta újdonsült kispajtásait, köztük Pszicho Mókust.
617 dióhéjban előadta concern-jeit, tüneteit és állapotjelentéseit, majd várta Mókus diótörését.
- Megnyugtathatlak, tökre normális, ami történik, és az is normális lenne, ha nem ragasztgatnád folyton a csokipapírodat.
- Hát??? - kerekített kistányérszemeket 617 - Majd tán hagyom szétesni???
- Például. Tudod, én kiszagolom, ha valaki nem 100as - tekergette orrát Mókus - és te simán 100as vagy, úgyhogy csak hagyd a papírt másra, s ne gondolj a széthullásra. Úgyis az lesz, aminek lennie kell. Nagy baj nem történhet. Legfeljebb összerakod magad. 1 lépés a tökéletes felé.
- Persze, mint a főnixmadár, önmagamból megújulok, nemde? - bosszankodott 617, mert úgy érezte, Mókus nem veszi komolyan.
- Naidefigyelj - nézett a szeme közé keményen Mókus - szagvéleményt akartál, megkaptad. Mást nem mondhatok. Ha elfogadod, jó, ha nem, úgy is jó, csak futhatsz felesleges köröket. Muszáj neked mindig mindent kontrollálni?
- Hát, ha lehet... - kezdett bele 617, de látta, hogy a kérdés csak költői volt. 1 Mókustól. - Jóvanjóvan, higgadj le, elfogadom.
- Mi lenne, ha kapnál 1 varázspálcát és BÁRMIT csinálhatnál az érzelmeiddel?
- Ó, baguette magique, deszép is lenne! - csillant fel 617.
- Szóval, mit csinálnál? - türelmetlenkedett Mókus.
- Hát irányítanám őket! - vágta ki 617 remélve, hogy Mókus esetleg elő is ránt 1 csodaalkalmatosságot.
- Na, ezér nem kapsz - hörrent Mókus, majd bólintott, jelezve, hogy az audiencia végetért.
617 némileg csalódottan, ugyanakkor megkönnyebülve hagyta ott Mókust. A hazafelé úton izomlazítót alkalmazott.
