617 a megrendelt tökhintóra várakozott, még csak fizikailag ért földet, belső énje a felhők fölött merengett valahol. Nem sietett visszazökkenni a ködös városba. A repülés neki mindig tovább tartott, mint a menetrendben ígérték. Már előtte, s utána is jó ideig a Földtől elrugaszkodva létezett. Légcsere - gondolta és elmosolyodott.
Simon Márk loholt, alig várta, hogy csomagját kiköpje a végtelen kígyó és már száguldott is a kijárat felé. Persze, ez nem volt ilyen egyszerű a bőröndös, virágcsokros, tolószékes utasok között. Már így is késett, csak remélte, hogy odaér a születésre a kórházba. Igen, megígérte, hogy ott lesz a nagy pillanatnál, de lássuk be, az időzítés nem a legalkalmasabb - fortyogott kissé az izgalmon túl.
Végre eljutott arra a nemzetközi konferenciára, ahova kvázi mission impossible bekerülni hozzá hasonló kezdőknek, de lám-lám, szinte állandó jelenléte az osztályon és a kitartó ügyelés meghozta gyümölcsét. Milyen gyümölcs érik novemberben? - torpant meg gondolatilag, de elnapolta a kertészeti kérdőjelet, mert újabb kihívással szembesült: be kell jutnia a városba. Normál esetben élt volna a tömegközlekedés nyújtotta orbitális lehetőségekkel, de a jelenlegi távolról sem volt normális helyzet. Előtúrta telefonját, s máris tudta, hogy hiába, mert az lemerült, még a gép indulása előtt. Simon doktor érezte, ahogy őszül. Kínjában szolidárisan vajúdott.
617 félálomban konstatálta, hogy a pár percre prognosztizált taxi késik, de ezt most kivételesen nem bánta. Kívül rekesztette magát a körülötte gomolygó forgatagon s várta, hogy belül is megérkezzen. Szerette ezt az állapotot, mikor 2 pont közt lebegett: ott már nem, itt még nem volt. Kicsit mintha újjászületne ilyenkor, friss szemmel tekint környezetére, körülményeire és saját magára is. Novemberi tavasz á la renaissance - mélázott, majd viszonylag épkézláb mondatokkal fogadta a begördülő tökhintót. Csomag elhelyezve, 617 elfoglalta szokásos ülését, s várta, hogy a chauffeur is készen álljon az indulásra.
Simon Márk kétségbeesetten próbált taxit fogni. Persze, csak James Bondnak m1 ennyire 1xűen a mutatvány, hogy gyanútlan civilektől járgányt orozzon - füstölgött magában. Majd az ereiben habzó adrenalintól fejét vesztve felrántotta a legközelebbi taxi ajtaját, s bevetődött csomagostul. A sofőr is akkor mászott be, érdeklődését meg se várva Simon már hadarta is:
- 'Stét, az Új Nap utcai szülészetre kérem, de nagyon gyorsan!
- Példás az igyekezete, de még nem aktuális a szülészet, köszönöm - ébredt 617. Közben már húztak is a város felé. - 1ébként nem zavarja, hogy ez az én kocsim? - 617 paprikásan méregette az aggodalmas és zilált kocsirablót, aki kilökte kellemesen puha gondolatfelhőjéből. Ismerősnek tűnt. Hol látta?
- Igazán sajnálom, csak végszükség esetén rablok el hölgyeket kocsistul, ne aggódjon, szülni sietek, nem halasztani. - A közéjük ékelődött csomagok kényelmetlenül imbolyogtak, nem sokat észlelt útitársából.
- Mondja csak, azért hazajuthatnék? Vagy esetleg vezessem is le azt a szülést, amire elhurcol?
- Perszepersze, majd gyorsan kiugrok a kocsiból a kórháznál és már mehetnek is tovább, nem tartom fel sokáig, ígérem.
617 a csomagok mögül fürkészte a felettébb izgatott férfiút, majd elhűlt és lejjebb csúszott az ülésen. Nane - nyögte magának. Ilyen nincs, hát kösz szépen - lehelte, ha már úgyis thanksgiving - ki más lehetne?? A doki az ügyeletről. Jó rég járt már ott, de felismerte. Szóval kispapa és szülne. Nade miért nincs a felesége mellett a kritikus időkben? - méltatlankodott, majd hangot is adott rosszallásának:
- Na és a felesége mit szól ahhoz, hogy a 9 hónap utolsó felvonását egyedül kell eljátszania?
Simon Márk csak 1 nagy adag hajat látott az utasból, hiába szuszakolta a bőröndjét. Mintha már hallotta volna ezt a hangot. Annyi emberrel találkozik napmintnap. Tovább gyömöszölte a pakkot.
- A feleségem még ismeretlen jövendőbeli, úgyhogy róla nem nyilatkozhatok. A nővéremhez sietek. Úgy volt, hogy csak 2 nap múlva kezdődik a felvonás vagyhogyismondta, de ember tervez ugyebár... - S végszóra sikerült láthatóvá tennie a hajzat tulajdonosát.
- Jéizé, hát maga az, ilyen nincs! - Simon ritkán lepődött meg, most mégis csak hitetlenkedve bámult 617-re. - Tudom ám, ki maga - böködött felé - A nagyon szíves Tüskés Vanek! Ugye? Ne is tagadja! - majd höhögve meglökte 617-et. - Micsoda véletlen, komolyan, ilyen nincs!
- Én is pont ezt gondoltam. Egyébként meg, véletlenek nincsenek - javította ki 617. - Szóval új területre váltott? - firtatta gyorsan.
- Á nem, csak a nővéremet megnyugtatná, ha fehér köpenyesként én is ott lennék, mikor megszületik az unokaöcsém. Navégre, ideértünk, remélem, még jókor. - Simon kiugrott a kocsiból, félkézzel a csomagokat rángatta, másik kézzel fizetett, majd 617re csapódott az ajtó 1 távolodó ígérettel:
- Majd jelentem, hogy minden rendben ment-e! - s a fényes bejárat már el is nyelte a doktort csomagostul, kabátostul, adrenalinostul.
Napersze - fújta 617 vegyes érzelmekkel. Azért megkönnyebbült, hogy így alakult a villámtalálkozás.
Megadta a címét a kocsisnak, valóban hamar hazaértek. Sorra vette holmijait: 1 táska, 1 bőrönd, sapka-kesztyű. Sál?!
Simon Márk leszórta cuccait a nővérszobában s csodálkozva forgatta a kötött sálat. Bordó volt és női illatos.
Simon Márk loholt, alig várta, hogy csomagját kiköpje a végtelen kígyó és már száguldott is a kijárat felé. Persze, ez nem volt ilyen egyszerű a bőröndös, virágcsokros, tolószékes utasok között. Már így is késett, csak remélte, hogy odaér a születésre a kórházba. Igen, megígérte, hogy ott lesz a nagy pillanatnál, de lássuk be, az időzítés nem a legalkalmasabb - fortyogott kissé az izgalmon túl.
Végre eljutott arra a nemzetközi konferenciára, ahova kvázi mission impossible bekerülni hozzá hasonló kezdőknek, de lám-lám, szinte állandó jelenléte az osztályon és a kitartó ügyelés meghozta gyümölcsét. Milyen gyümölcs érik novemberben? - torpant meg gondolatilag, de elnapolta a kertészeti kérdőjelet, mert újabb kihívással szembesült: be kell jutnia a városba. Normál esetben élt volna a tömegközlekedés nyújtotta orbitális lehetőségekkel, de a jelenlegi távolról sem volt normális helyzet. Előtúrta telefonját, s máris tudta, hogy hiába, mert az lemerült, még a gép indulása előtt. Simon doktor érezte, ahogy őszül. Kínjában szolidárisan vajúdott.
617 félálomban konstatálta, hogy a pár percre prognosztizált taxi késik, de ezt most kivételesen nem bánta. Kívül rekesztette magát a körülötte gomolygó forgatagon s várta, hogy belül is megérkezzen. Szerette ezt az állapotot, mikor 2 pont közt lebegett: ott már nem, itt még nem volt. Kicsit mintha újjászületne ilyenkor, friss szemmel tekint környezetére, körülményeire és saját magára is. Novemberi tavasz á la renaissance - mélázott, majd viszonylag épkézláb mondatokkal fogadta a begördülő tökhintót. Csomag elhelyezve, 617 elfoglalta szokásos ülését, s várta, hogy a chauffeur is készen álljon az indulásra.
Simon Márk kétségbeesetten próbált taxit fogni. Persze, csak James Bondnak m1 ennyire 1xűen a mutatvány, hogy gyanútlan civilektől járgányt orozzon - füstölgött magában. Majd az ereiben habzó adrenalintól fejét vesztve felrántotta a legközelebbi taxi ajtaját, s bevetődött csomagostul. A sofőr is akkor mászott be, érdeklődését meg se várva Simon már hadarta is:
- 'Stét, az Új Nap utcai szülészetre kérem, de nagyon gyorsan!
- Példás az igyekezete, de még nem aktuális a szülészet, köszönöm - ébredt 617. Közben már húztak is a város felé. - 1ébként nem zavarja, hogy ez az én kocsim? - 617 paprikásan méregette az aggodalmas és zilált kocsirablót, aki kilökte kellemesen puha gondolatfelhőjéből. Ismerősnek tűnt. Hol látta?
- Igazán sajnálom, csak végszükség esetén rablok el hölgyeket kocsistul, ne aggódjon, szülni sietek, nem halasztani. - A közéjük ékelődött csomagok kényelmetlenül imbolyogtak, nem sokat észlelt útitársából.
- Mondja csak, azért hazajuthatnék? Vagy esetleg vezessem is le azt a szülést, amire elhurcol?
- Perszepersze, majd gyorsan kiugrok a kocsiból a kórháznál és már mehetnek is tovább, nem tartom fel sokáig, ígérem.
617 a csomagok mögül fürkészte a felettébb izgatott férfiút, majd elhűlt és lejjebb csúszott az ülésen. Nane - nyögte magának. Ilyen nincs, hát kösz szépen - lehelte, ha már úgyis thanksgiving - ki más lehetne?? A doki az ügyeletről. Jó rég járt már ott, de felismerte. Szóval kispapa és szülne. Nade miért nincs a felesége mellett a kritikus időkben? - méltatlankodott, majd hangot is adott rosszallásának:
- Na és a felesége mit szól ahhoz, hogy a 9 hónap utolsó felvonását egyedül kell eljátszania?
Simon Márk csak 1 nagy adag hajat látott az utasból, hiába szuszakolta a bőröndjét. Mintha már hallotta volna ezt a hangot. Annyi emberrel találkozik napmintnap. Tovább gyömöszölte a pakkot.
- A feleségem még ismeretlen jövendőbeli, úgyhogy róla nem nyilatkozhatok. A nővéremhez sietek. Úgy volt, hogy csak 2 nap múlva kezdődik a felvonás vagyhogyismondta, de ember tervez ugyebár... - S végszóra sikerült láthatóvá tennie a hajzat tulajdonosát.
- Jéizé, hát maga az, ilyen nincs! - Simon ritkán lepődött meg, most mégis csak hitetlenkedve bámult 617-re. - Tudom ám, ki maga - böködött felé - A nagyon szíves Tüskés Vanek! Ugye? Ne is tagadja! - majd höhögve meglökte 617-et. - Micsoda véletlen, komolyan, ilyen nincs!
- Én is pont ezt gondoltam. Egyébként meg, véletlenek nincsenek - javította ki 617. - Szóval új területre váltott? - firtatta gyorsan.
- Á nem, csak a nővéremet megnyugtatná, ha fehér köpenyesként én is ott lennék, mikor megszületik az unokaöcsém. Navégre, ideértünk, remélem, még jókor. - Simon kiugrott a kocsiból, félkézzel a csomagokat rángatta, másik kézzel fizetett, majd 617re csapódott az ajtó 1 távolodó ígérettel:
- Majd jelentem, hogy minden rendben ment-e! - s a fényes bejárat már el is nyelte a doktort csomagostul, kabátostul, adrenalinostul.
Napersze - fújta 617 vegyes érzelmekkel. Azért megkönnyebbült, hogy így alakult a villámtalálkozás.
Megadta a címét a kocsisnak, valóban hamar hazaértek. Sorra vette holmijait: 1 táska, 1 bőrönd, sapka-kesztyű. Sál?!
Simon Márk leszórta cuccait a nővérszobában s csodálkozva forgatta a kötött sálat. Bordó volt és női illatos.
