Napi Igen - Szeptember 29.

Atipikus, sűrített igenek következnek a múlt 7ről.

Például, erre mentem be egyik reggel a dolgozóba. Hogy erről én jutottam a zillető eszébe. A zember lánya hogyne érzékenyülne el? Hát tökre.

Ernyős ez is

Jártamban-keltemben, 1 (néhai) sármőr jelen megtestesülésemet méltatta. Bár - több okból is - következmények nélkül maradt a dialóg, megnyugtatott, hogy vannak még, akik érdemi verbális megnyilvánulásra képesek. Kár, hogy mingyá kihalnak.

Szereztem filmélményt; ráadásul gondosan válogatott kísérettel. És azért nem nachossal (is), mert előtte muszájlott palacsintát eltüntetnem. Több ízben; spenótosban és nutellásban. Hogy 120%-osra tornázzam a komfortérzetemet, eperturmixot szipkáztam a tejszínhab alól. Mondhatom, szenvedtem, mint 1 kutya.

Minthogy továbbra is feltett szándékom a levegő maximális kihasználása, ismét magamra kötöttem az ernyős szereléket. Fetrengtem a gyógynövényekben - volt, hogy a fizikai törvényeknek (és nem nekem!) engedelmeskedő ernyő a védett flórába panírozott. A királylánybakancsom azóta is rukkola szagú. Nadeazér olyan is előfordult, hogy talpon maradtam az ernyő alatt. Bár asszem, gyorsasági rekorder ebben a műfajban sem leszek. 

Vasárnap gasztromantra napot tartottam. Szilvás gombóccal. Igazival. Mer azt szeretem. Meg almás pitével. Az is igazi. Mer azt is szeretem. Aztán meg narancsvirágos kv gyömbérrel és fahéjjal. Meg bécsi operatorta. Természetesen továbbra is a szelektált társaságban. 

Hogy ne csak szájilag aktívkodjak, bevállaltam 1 patakparti sétát. Szénaillatú, őszi füstös levegőben, hűvös naplementében. 

Sikerült meglepetést be/szereznem. Virágot is kaptam. Pirosat.

Ma vittem a lakatlannak reggelit. Örült neki. Szerencsére nem vagyok 1edül a lakatlanokat támogató attitűddel. 

Lett 1 brazil tukánmadaram. Még elég bátortalan; csak a hűtőre tapadva érzi jól magát. Mágnesként. 

Napi Igen - Szeptember 24.

Napsütésre ébredés a reggeli fagyos híresztelések ellenére.

A hajtányt a kedvence helyére pozicionáltam; tud nézelődni, míg én húzom a nyugati kapitalizmus ördögszekerét.
Hogy kicsiben is érezhető legyen a nagy jólét, almaszerdát tartunk a zirodában, csapatilag. Ugyanakkor francia drazsét is tartalmaz a délelőtt; a délután már csak nyomokban.

Jó hírek fogadása. Például olvastam a zújságban, hogy az 1ik kedvenc lakatlanom megházasodott. Mármint hogy lett tető a feje fölé. 

5kor személyre szabott elismerés, ráadásul derült égből. 
7kor vacsora 2 főre, majdnem gyertyafényes.  

11kor meg belevetem magam az álmok tengerébe. Csak nem fog háborogni. 

Napi Igen - Szeptember 23.

Szóval mától ősz! 
Ez azért jó, mert tökre színes lesz a táj mingyá, lehet benne kirándulni, a levegő hűvös-füstös, jólesik benne nagyokat lépni, meg lehet éhezni és akkor kell enni 1 pompost, utána meg kell 1 forralt bor. A szél eltakarítja a felhőket, így esténként tökre lehet csillagot választani/számolni. 
Ja, hogy van, aki egész nap irodában ül (mint én)? Tessék elővenni a színes harisnyákat, kötött pulcsikat, a piros városi bakancsokat, és az update-elt szerkóban tökre lehet napozni a ligetben meló helyett után. Ki lehet menni bográcsozni vmi kevésbé civilizált helyre, gesztenyét gyűjteni (mert minden táskába kell 1!), vagy falevelet, vagy semmit se, hanem mindent a maga helyén hagyva beszkennelni a látványt és hazavinni a képet. 

Az ősz további hozadéka, hogy nem kell csigákat terelnem, mer fáznak és otthon maradnak. Bár, lehet, hogy kitanulták a közlekedést és mire leérek a hajtányhoz, már átkelnek az úton. 

Az új dolgozós helyem nagyon puccos, valamint tágas, igyexem belakni - már kicsit odamorzsáztam. Ugyanaz a válogatott társaság vesz körül, szóval nem lesz nehéz megszoknom a közeget.

És hát felszabadult a parkoló, oda állok, ahova csak akarok!

Napi Igen - Szeptember 21.

A 7végém majd olyannyira ambivalens, mint Ady költészete, csak kevesebb lírával. Hogy nyomatékosítsak, verbálfilccel kiemelem a fontosat. Mert ugyan könnyen jöhet derűre ború, ám menetelni csakis arccal a fény felé érdemes!

Ha vannak barátaid, mármint olyan igaziak (nem fésznevek, vagy telszámok, időnkénti ivóhaverok), a világ 1ik legjobb dolgából részesülsz. Mert a barátokkal nem csak hosszában, de széltében is megtoldod az életed. Szóval ha esetleg még nem lenne barátod, mielőbb szerezz be legalább egyet. A legsz@rabb út is sokkal viselhetőbb, ha kísérettel teheted meg.

Ma megtudtam, hogy azért, mert valaki macskát tart, még nem feltétlen megszállott gyűjtője a csillámos-macskás párnának/papucsnak/képeslapnak/bárminek. Ha belegondolok, én se örülnék ajándékba kapott pókos bögrének. Vagy muslicás pólónak. Észben tartom.

Bár a suspensio terpini a legjobb ízű mellékhatása a torokfájásnak, jobban esne, ha napkivonatolt D-vitamint írna fel a házi orvos legközelebb. Szerintem többet ér. 
 

Napi Igen - Szeptember 19.

Nos, nem tipikusan igennap a mai, úgyhogy kicsit csalok és beemelek elemeket a 7ből.

1ik reggel elfuvaroztam a házinénit. Mármint a beleegyezésével. Meg is köszönte. Mondjuk, azóta nem láttam. Remélhetőleg hazatalált.

A lakatlanomnak vittem narancsokat. Örült neki mind2 nap. Remélem, nem lát mögé politikai hovatartozást - kikérem magamnak. Meg a gyümölcs nevében is kikérem, elvégre miért pont naranccsal ne lehessen jófejkedni?! Vesszen a tápanyag-diszkrimináció! Is. 

Olyan minyont kaptam, hogy csak gasztromantrázni tudtam tőle; mmmmmmm.

Luxi - Gyuri bácsi hangján - érdeklődött a hogylétem felől. 

Minthogy épp előkészítik lóhalálában a nemzetkedés egyik életellenes mutatványát a Hősök terén, a járgányok parkoltatása valódi kihívás. Ámde! Tegnap reggel az 1ik köztérinspektor nagy lelkesedéssel javallotta a legtutibb helyet. Ingyér! Minimum kiváltságosnak éreztem magam. 

A benzinkutas fazon is tökkedves volt. Ő is ingyér! 
(Gyanús?)

Ma meg ugyebár szobafogság vírusból kifolyólag. Tehát egész 7végén is. Pedig! Mehetnék siklózni. Nade a kényszerpihenő melléktermékeként beszedtem az erkélyen a D-vitamin adagomat ernyőelmélet közben. 
Valamint, intenzív semmittevés. Leküzdöttem az összes tevőleges ingeremet - fejlődőképes vagyok. 

És hát több évtizednyi várakozás után bekövetkezett, amit remélni sem mertem: nagyon finom a köptető. Sajnos csak 3x1 kanállal lehet belőle enni. 

 

Napi Igen - Szeptember 15.

Szerencsére ma reggel is pocsék idő volt, így debütálhattam a piros pöttyös gumicsizmámban. Amit ajándékba kaptam. Szóval dupla örömmel indult ez a 7fő. (Persze, nem tartott túl sokáig, de az másik fórumra tartozik.)

Fenomenális feminin ebéd a Padthaiban, mai napi második debütálásom. Tudnék ebből is rencert csinálni.

Aztán ha elégedetlenkednék, eszembe juthat, hogy nemsokára koncerteznem kell Bécsben, mármint hallgatóságilag. Foglalt helyem van. 
Meg a moziélményemre is apellálhatok, amit szombaton szereztem. Vagy a spontán quiche-re, esetleg a hősiesen eliminált Camparikra (pedig sokan voltak!), illetve a welcome-borra, amit aztán kialudtam.

Most meg francia lektűrest Philippe Claudel-el és Gavaldával, például:

"...la plupart des gens sur terre parlent beaucoup, dans leur téléphone, dans leur ordinateur, et souvent pour ne rien dire, et blablabla, et blablabla... Ils parlent, ils parlent, mais ils n'écoutent jamais les autres. C'est comme une maladie en somme, une maladie grave parfois, parce que, lorsqu'on raconte n'importe quoi, ou lorsqu'on utilise des mots très très méchants, ça peut faire très mal, ça peut même provoquer des malentendus, des bagarres, des querelles, des guerres!"

Napi Igen - Augusztus 30-31.

Ma pont alkalmas az idő arra, hogy visszatérjek arra a napsütötte 7végére, amikor is testi-lelki wellnesseztem à la française. 

Már az odaút alatt sikerült kiszakadni a napi rutinból, mivel jócskán szerpentines volt a terep. Meg keskeny. Visszapillantó tükröt behajtóan keskeny. Röhögős-sóhajtozós, "tényleg a hegyekbe vágyunk?!" kapaszkodás 2400 méterre. 
A ritka oldalpillantásokkor életzöld mezőkön kérődző tehenkéket, gleccsereken villódzó napsugarakat, hívogató házikókat konstatáltunk. 

A szállóra érkezés tagadhatatlanul felszabadítóan hatott ránk, főleg, hogy még kutya is szerepelt a fogadóbizottságban. Bár persze nem beszélt magyarul, a nonverbális jelekkel megértettük egymást. 

Panoráma

Át-, és szemügyre vettük a szobát, majd azonmód vetkőzés; jelenésünk volt a SPA-ban. A DIY flip-floppapucs maradandó élményt hozott, a lila köntöst felöltve rögtön azonosultunk a wellness-életérzéssel. 
Ez csak fokozódott a gőzben, a homokszemek pergésével egyenes arányban nyújtóztak az idegszálak, simultak a homlokráncok, terültek az elégedett vigyorok. Úszkálás, jacuzzi-ban semmittevés, magashegyi levegőn D-vitamin gyűjtögetés. 

Csak azért nem fetrenghettünk (még) tovább a nagy jólétben, mert fel kellett készülnünk a vacsorára. Az előrejelzések alapján 4 fogásra számíthattunk, szóval be kellett osztanunk az energiánkat, hogy teljesíteni tudjunk. Az izgalmat oldandó, belekapaszkodtunk az aperitifbe. 

Feladatsor

Az előétel hálátlan szerepe a farkaséhség kioltása. Legalább a feléig nem érzékeled a gasztronüanszokat, ám amikor megnyugszol, hogy (most is) életben maradsz, rácsodálkozol az ízekre. Pont ez történt a lazacos lasagnával is. 

A tonhalsteak ricottás-bazsalikomos sült paradicsommal pont olyan bőséges volt, mint amennyire ízben összehangolt. 

A harmadik feladatnál kezdtünk aggódni, hogy miként is oldjuk meg. Erőt merítettünk a készséges pönszér ajánlotta üde borból, így a karamellpatakon érkező kávékrémes desszertet is beépítettük a szervezetünkbe. Az ezután következő sajtválogatás dióval körítve már emberkínzásnak számított. 

A vasárnapi reggeli a vacsorához hasonlatosan kényeztette érzékeinket. Ilyképp felvértezve a viszontagságok ellen, útra keltünk további kihívásokra készen.

Sugárzó

Chamonix-ban napsütötte órákat töltöttünk teraszon kvzással és intenzív drukkolással. Ugyanis éppen pont a Mont Blanc-ra szervezett Ultra Trail finisére értünk oda. 
Több száz km több ezer méter magasan. Akik ezt teljesítették, különféle állapotban tették meg az utolsó métereket. Habitustól függően csaptak fel az örömordítások, figurázták a futólépéseket, kiszámítva a tartalékokat koncentráltak minden mozdulatra, egyedül, csapatban, családdal kísérve érkeztek a kápolna előtt felállított célba. A sorfal biztatta a futókat, a hanghullámok szinte láthatóan lökték előre őket. Cserébe a drukkereket is átjárta az a férfienergia, amit 7köznapi helyzetekben ritkán lehet megtapasztalni. Itt csak nyerni lehetett; wellness-7végénkről retard hatású élményekkel felszerelkezve autóztunk vissza a bázisra.

Ultra-Trail

Napi Igen - Szeptember 7.

Ma annyi tuti dolog történt, hogy csak kapkodom a fejem.

A mai mérlegelésem: 56.2! Hoppá! Hát nem hiába vadásztam le a minyonokat 1más után! Energiabefektetésem megtérült.

Cinkés reggeli. Nagyon kis dagik. Persze, lesz ez még így se! Nade nemsokára megnyitom a menzájukat.

Extrém sport 1: főztem! Becsülettel meg is ettem. 

Extrém sport 2: felkerekedtem ernyőzni. 
Hozzáteszem: a vadiúj királylánybakancsomban. Nem csillámos. Ennél sokkal profibb skill-ekkel rendelkezik. Például, tartósítja a bokámat. 
Helyszín: Epöl. Mint az okosteló, csak magyarul leírva. Idilli lanka, csipkementes! Az idill meredélyben szakad meg, ahonnan ugrálhat boldog-boldogtalan. Boldogak ernyővel. 
Oktatók: mint előzőleg. Merugyebár: ami/aki egyszer beválik, ahhoz márkahű vagyok. 

A mai teljesítményem: többször is lábon hordtam ki az ernyőt. Természetesen csak az obligát testradír után, mikor is medencecsontom felszántotta a lankát. Szerencsére a gyógyfüvek rögtön el is látták a hámsérülést. 
Aztán eljött az én időm! Felszerelék, némi vérnyomásnövelő várakozás az adekvát szélre, majd nosza! Kezemben az A-sor és a fék, ereimben 220szal zubogó véráram, fülemben az Oktató instrukciói, s végül a levegőben - én. 

Bizony!íték

Annyira hosszan és magasan szálltam, hogy tökre kicsi lettem a földön maradottak szemében. Bőven volt időm beülni a szerkezetbe, és nagy megelégedéssel nyugtáztam, hogy végrehajtottam az összes utasítást. 

Hogy milyen? Mondhatnám, felemelő érzés. Vagy magasságos. A lég elviselhetetlen könnyűsége. De ezt már mondtam.
Mindig a talajon nehezebb. 
Landolásom - utasításra - könnyed lecsüccsenés. Olyan sirálylányosan. Az enyhe mocsárba. Toalettem átváltott varacskos disznósra, de ezzel nem voltam egyedül. 

Disznószerkó királylánybakanccsal

Bizonyság az életélményre. Depersze, ami igazán fontos, az láthatatlan.

617 - Gumiabroncs

A virág leginkább 1 szekfűhöz hasonlított. Rojtos, piros szirmai dúsan sorakoztak, a szél összeborzolta őket, vékony szárán zölden ingadozott.

A szél hol erősebben lökdöste, hol percekig feléje se nézett. A virág tűrte a szeles törődést, először még tetszett is neki. Aztán kezdte fárasztani a kiszámíthatatlanság, hogy nem tudta, mire készüljön. Minden rostjával megfeszült, hogy ellenálljon, s a szél eltűnt. Még feszült 1 ideig, aztán megkönnyebbülten fellélegzett. Sütötte a Nap, megigazította szirmait. Nyújtózkodott; látta, hogy a rétet erdősáv határolja sötétzöld kontraszttal az azúrégen. 
A virág látta maga körül a többieket; a nyári rét zsongva illatozott. 

S feltámadt a szél. A virág próbálta felmérni, honnan-merre tart, s remélte, hogy nem szeszélyesen talál rá. Nehezen viselte a bizonytalanságot. 

617 volt a virág. Zavarta, hogy ki van szolgáltatva a szél kénye-kedvére. S bár tudta, hogy gyökerei megtartják, feszültsége nőtt, ahogy ide-oda hajladozott a légáramlatokban. A virágforma szűkösnek bizonyult, egyre inkább szorított. 617 lenézett, s ijedt meglepetéssel konstatálta a két, ujjnyi vastag tömör gumiabroncsot, amelyek mellkasára nőttek. Észrevétlen. Fogalma nem volt, mikor, hogyan kerültek oda. Ettől még idegesebb lett. Rájött, hogy jó ideje nem lélegzik rendesen. Sóhajtott párat.

 - Vajon miből nőttek rám ezek? - s bár nem ez volt legsürgetőbb kérdése, válaszokat keresgélt. - Megfelelni akarás? Kudarckerülés? Teljesítménykényszer? Alaptalan félelmek? Nem szeretés? Elutasítás? Feldolgozatlan sérelmek? Elfojtások? Akárhogy is, meg kell szabadulnom tőlük!
Ám a gumigyűrűk passzentosan feszültek bordáira. Még az ujja sem fért be alá. Végiggondolván alig eszközeit, 1 snitzert vett kézbe. Visszás helyzet: csak úgy szabadulhat, ha maga ellen fordítja a pengét. Muszáj márpedig.

Belevágott az alsó bordáin feszülő abroncsba. Kemény tömörgumi - sóhajtotta csalódottan. Csak kicsiket vág, óvatosan. Fentről-kintről le és befelé. Alig bírta a gumiba nyomni a snitzert. Túl erősen se merte, nehogy a bordái közé szaladjon a penge. 617 kezdte elveszíteni türelmét. Tenyere izzadt, hiába koncentrált, az adrenalintól romlottak finom motoros mozdulatai. És már megint jó ideje nem vett levegőt. 

 - Najó, higgadjunk le. Csak idő kérdése és levágom ezt a vackot. - sóhajtott mélyet 617. Megtörölte kezét, s légzésére összpontosítva metszett. Sok kicsit, erősen, figyelve az abroncs ellenállását. A gumigyűrű egyre jobban szétnyílt, megpróbálta eltépni, de nem engedett. 617 tovább vágott. Az utolsó, bőréhez közeli metszéseknél visszafojtotta lélegzetét. Mellkasa akkor emelkedett ismét, mikor az abroncs lepattant róla. 

 - Hát sikerült! - ujjongott megkönnyebbülten. Aztán kitapogatta a felső gumigyűrűt; a kulcscsontja alatt feszült, nem látta rendesen. - Ez melósabb lesz - állapította meg. Jó, hogy az alsóval kezdte, ott még látta, mit csinált. Itt már a mozdulat ismerősségére kell hagyatkoznia.

Belevágott. Ugyanolyan kemény tömörgumi, ugyanazok az apró metszések. Végtelenszer. És még mindig nem ereszti. 617 kezdte fejét veszteni. Megállt levegőzni. 
 - Ha a másikat sikerült, ezt is le tudom vágni. Legfeljebb kicsit tovább tart.  - Erővel vágta a millimétereket. 
 - Naugye! - diadalmaskodott 617, ahogy a felső abroncs is lepattant róla. Szabadon lélegzett, hosszú idő után először. Átjárta az oxigén, ahogy régóta nem. - Mennyi idő alatt nőtt rám ez az izé?! - gondolkodott - Hogy nem is vettem észre? Pedig - ezek szerint - volt miből lerakódnia, s önkorlátozó akadállyá szilárdulnia. 

617 élvezte, ahogy átmossa a levegő. Megfogadta, hogy ezután jobban odafigyel légzésére. Elvégre nem csak az élete, hanem annak minősége is múlik rajta.

Napi Igen - Augusztus 27.

Úgy kezdődött, hogy ugyebár eljegyeztem magam 1 repjárattal. Ennek már jó ideje ugyan, de csak eljött a felszállás napja is.
Ámde, még előtte!

A Sors kegyelméből szerencsém volt találkozni valakivel, aki új távlatokat nyitott a szakképzési lehetőségeket illetően. 
Mint 1 csomószor, ez is tök ártatlan párbeszéddel kezdődött. Repjáratra várakozás közben a mellettem ülő nőnem tájékozódni kíván; a segítségemmel. Beleegyezek, s ez beláthatatlan következményekkel jár: odaadja névjegykártyáját. 
Neve alatt a következő áll:

Szellemsebész

Számomra ez antagonisztikus oximoron - már ha van ilyen kategória. Bármennyire is nem akartam, elgondolkodtam, hogy vajon mi az eszköztára 1 szellemsebésznek. Szúrós tekintet? Metsző él a hangjában? Vagy plazmalézerkés? Elkerülendő a további beszélgetést, inkább nem firtattam. Hátha elkezd szellemeskedni. 

A Sors kegyelméből elsodródtunk egymás mellől, mélységes megelégedésemre. 

Aki a helyére került, szintén ismeretlen elemeket hozott az életembe. Földim, és bár én nem ismertem, ő beazonosított.

Csak nem Svájc? Dede, ott él, visz több üzletet, oda kell figyelni az alkalmazottakra, fárasztó, de szelávi, most elruccan Marokkóba, mert megérdemli. 

Hogy mi ez a hungarikum, amivel ekkora ívet lehet befutni? Amit itthon büntetnek, ott meg örömmel fogadnak? Ráadásul, Svájcban tisztességes meló, leadózik belőle és voilà! Csak néha meg kell regulázni a lányokat alkalmazottakat.

Hát igen, életemben először álltam szemben 1 tökigazi Madámmal. Csak remélem, hogy nem ült ki túlzottan a fejemre semmi abból, ami belül zajlott (limbikus rendszer!)

Mindazonáltal, ha pályamódosításra adnám a fejem, dilemmázhatnék, hogy melyik legyek a 2 közül. 

Napi Igen - Szeptember 5.

Ma is dalos utam volt munkába menet. Énekelni olyan, mint 1 belső masszázs, a rezgések jól átjárják, megmozgatják a szép rózsaszín szöveteimet. Jó, hogy van a hajtány, merazér rolin nem lehetne ilyen komfortosan dalolgatni reggelente. Se.

Ma csokipéntek volt a zirodában. Nekem meg külön minyonpéntek is.Végre! Kitartásom meghozta gyümölcsét. És mert 1x mindennek eljön az ideje.

Majdnem megmasszíroztak. 

Ma is utasszállító üzemmódba kapcsoltam hazafelé.

Candle light dinner.

És hát rettenetesen csodálatos dolog történik éppen velem éppen most: Yann Tiersen előadja nekem az egész vadiúj albumát. Ezzel 1ütt pl:

Napi Igen - Szeptember 4.

Reggel a házinéni - szokásával ellentétben - a hogylétem felől érdeklődött. Jó, a vízóraállás felől is, de legalább a régóta koszos ablakokra nem tett megjegyzést.

Mivel tökre bedugult az útvonalam, 1 csomót énekelhettem a járgányban. Például ezt: 

szóra váltanám

Paradicsomi állapotba kerültem a zirodában; a zöldségek jelenléte és formája egyaránt meglepett. Aztán kíméletlenül megettem őket. 

A felettesem 4szemközt mítingelt velem. Nem rúgott ki. Hanem. 

A munkanapot - önkéntesen - utasszállító minőségben zártam. Felajánlani jó dolog.

Ma is volt, aki meghallgatott.

Napi Igen - Szeptember 3.

A mai nap olajozottan indult. Tökmagolajozottan. Valódi, mélyzöld tökmagolaj az Őrségből. Mondhatnám, kézműves :)

Minthogy a hajtány még őrizetben várta, hogy újra találkozzunk, muszájlott BKVznom. És csodák igenis vannak: 1 kifejezetten jó szagú egyed kapaszkodott mellettem!

Az irodai kalendáromat ismeretlen tettesek megviccelték hétfőn:
 - Anyu, megehetem a levest?
 - Egyed, Egon!

Nap végén nagy egymásra találás, hazasuhanás a pöpecül kimosakodott járgánnyal.

Vacsorához versek és grépfrútlé. Előbbiek enyhén presszionálva, utóbbi explicite.