2014. június 19., csütörtök

Napi Igen - Június 19.

Reggel olyan ígéretesen sütött a nap, hogy végre szoknyát húzhattam. Ebből a szempontból nem cserélnék a pasikkal; fogalmuk nincs, milyen felszabadító levedleni a nadrágot és lengedezni helyette. 

 A Napi Igent pedig bebiztosítottam (de attól még ugyanúgy érvényes); 7től felöltöttem a profi jógaszerkómat és másfél órán át nyújtottam, szegycsontot emeltem, csípőt lazítottam, falra másztam váltott lábbal - jógán ez alap. 
Ahogy áthelyezed a figyelmed(!) az ászanára (gyakorlatra), úgy foszlanak semmivé a mókuskerekező gondolatok, hasi görcsök, s végre ittésmost létezel. Ezt nagyban elősegíti a tanár instrukciója, aki ismeri a lehetőségeidet és korlátaidat; jobban, mint te magad. 

Brigi, nevezzük így - mert tényleg így hívják - elhiteti veled, hogy képes vagy sosem látott pozíciókat felvenni, ráadásul még élvezed is. Ha valami miatt mégsem úgy sikerül a szupta padanguszthászana, ahogy előadta, azt is elhiteti veled, hogy ez most pont így jó.  
Szóval nem csak has-, hát- és szívizmot mozgatunk, de a lelkierőnlét is fejlődik, s aki önmagával elfogadóbb, az másnak se szól be. Legalább is nem annyiszor. 

Amikor pedig eljön a legnehezebb ászana az óra végén, Brigi hangvezérli a társaságot és egyensúlyozunk a tudat határán. Meg talpon át lélegzünk (nem, nem lábszagút).
És utána úgy lépünk ki a hársas levegőre, hogy elhatározzuk: ezt az élményt sokkal többször akarjuk. 

Nem mondom, meg Brigi hol forgat ki önmagadból, mert aztán majd mindenki oda akar jönni és nem lesz szőnyegem a fal mellett.