Napi Igen - Június 12.

Ma reggel véletlenül elfelejtettem, hogy még csak 12. van és nem a szokott helyen parkoltam, tekintettel a 7végi koncertre, ami miatt elzárják a járgányok elől a placcot. A tilalom holnaptól érvényes, nade mire eszembe jutott, már mind1 volt.

És hát ennek köszönhetően máris beütött a Napi Igen, mert átkelhettem a Városligeten, ahol ilyenkor még nem tömbösödnek a kis/nagy gyerekes csonka/patchwork családok, se bronzosodó buddhák, se szottyadó-aszalódó 50es nőnemek.

A liget ilyenkor az, aminek lennie kell: zöldellő nyugalom, ébredő természet az urbán-civilizáció közepén, a lelki és mentális deformitásoktól kínlódó város tüdőlebenye, ideglazító és erőst stresszoldó tér. 

A madarak szóltak, a fű nyújtózott a Fény felé, én időutaztam vidéki gyerekkoromba és hogy teljes legyen az idill, még 1 kutya is rám köszönt:
 - Ehhehehe - csóválta a farkát derékból. 

Lehet, a többi reggelen is véletlenül erre kéne járnom.

Napi Igen - Június 11.

A Napi Igen egy látáskorrekciós program. Lényege, hogy felnyissa a szemem napi minimum 1 nagyon jó dologra. Mert nagyon jó dolgok igenis történnek. Velem. Akár több is. A Napi Igen ezt hivatott tudatosítani.
Az eredeti program 100 napos kezeléssel beéri és gyökeres szemléletváltozást ígér. Az elmélet lehet naiv, röhejes, vagy követendő. 

A mai jóllét: alkonyati hársillat megtűzdelve madárszóval és friss hajtásokkal. Utóbbi Igor, a Fenyő javára írandó.
Ha feldobom a lábam a bordó erkélykorlátra, még a talpamon is hársillat diffundál. Jobb ez, mint a mofetta és még beutaló sem kell.