2020. március 17., kedd

Szelepjáték - 2020. március 17.

Több fennforgás is felkavarta a szimpla keddnek induló napot, aminek következtében estek az életerő pontjaim. Egyelőre azonban ura vagyok a helyzetnek. 

Szóval, a home office harmadik napja, s tapasztalatilag bólogatok, hogy az idő mennyire durván relatív. Vagyugye, van 1 kis eltérés a külső és belső idők között. És akkor dupla relativitás, amibe bele se gondoljunk inkább. Lényeg, hogy ma legalább 10 órát ültem a konyhaasztalnál, amit - közösségépítő célzattal - ünnepélyesen felaprítok szeretteim körében, amint bezárjuk a home office-t. 
Ami másodikként legjobban zavar a home office-ban, az a laptop. Kezd egyre valószínűbbnek tűnni, hogy legkésőbb a jövő héten beszippant és ott fogok bolyongani a processzorok és áramkörök labirintusában és néha eljutok a monitorig, s majd kinézhetek a konyhára. A monitor szerintem még a tükörnél is veszélyesebb, pedig az se kispálya, ugyebár. 

Na de azért van a szünet, hogy a zember lánya távolságot tartson a munkavégzéstől (nem elég a social distancing). Ilyenkor lehet téblábolni, nyújtózkodni, majd megadón és legfőképp szomorúan összegyűjtögetni a csodálatos állólámpa sohatöbbetmegnemragasztható darabjait. Itt nagyobbat zuhant az életerő pontom, mint a Dow Jones 1987-ben. Ha arra gondolok, hogy a home office még hetekig tart és már ma ilyen hatékonyan eljárt a kezem, nagyon gyorsan leamortizálom a kecót. 
Tovább gyengültem, amikor az utódját keresve ráakadtam egy majdnemre, nyilván rosszárasítva. Végülis, az ízlésemmel sose volt baj; mindig is inkább a büdzsémmel. 
Na de majd meglepem magam magam, születésnapomra.

Merthogy!

Napra pontosan 3 hónap múlva lesz a születésnapom. Én azt úgy képzelem, hogy addigra leveszik a karantén táblát a bolygóról és a Jersey-re szóló repjegyem mellé már elkezdtem bepakolni a bőröndöt. Vagy legalább repjegyem van. Vagy legalább kijárás van, lécci!

Aztán munka után, végre itthon, szabadon választott foglalkozásként életem új aspektusára nyitottam (csakis virtuális) ajtót - úgy tűnik, ezentúl a zenét nem csak hallgatni és érezni fogom, de érteni is. Mert ha azt mondjuk, hogy a zene az élet, akkor majd még az a kegyelmi állapot is bekövetkezhet, hogy valamennyicskét megérteni vélek a zélet lényegéből. Vagy nem. 
Az óra személyi feltételei teljesen, tárgyi feltételei részben adottak - ha valaki látott mostanában kottafüzetet (!), ossza meg a lelőhelyet. 

Addig is ezt tudom itt hagyni, egyelőre csak interdiszciplinárisan, szegény Duras-t idecitálva. 


Moderato cantabile