Az udvaron szaladgáló feketerigó - az apró élet örömei.
A fedetlen képű futár - még jó, hogy én előrelátóan védöltözetben. Nade a csomag belbecse! Kárpótolt előre, bár akkor még nem láttam (csak sejtettem), hogy mivé fajul a csütörtök.
Aztán a pénteki ebédszünet hozott legalább némi színt a testemre; ráadásul a balkonos fényterápia kitakarította a félrémálom főbb elemeit is a szervezetemből.
És ha már test; sz/épül a korpuszom, a hajcsár kitartó munkájának köszönhetően. Mongyuk, ordítva bár, de én is kitartok.
Jelentem, kész a házi, dolgoztam a videón és rendíthetetlenül pigmentáltam a legnagyobb kiterjedésű szervemet is egész 7végén. A háttérben a madárvilág vokálozott, kellőképp dekorálva napsütötte óráimat. Valami ilyet kell elképzelni, illetve még ennél is sokkal jobbat:
Volt részem kertvárosi adrenalinadagolásban is; az ominózus balkonról szemtanúja lehettem egy autósüldözésnek elkapásnak. A felbőszült rendőrhajtány levijjogott egy gyanútlannak tűnő opelt, s 3 egyenruhás oda is csődült az üldözötthöz. De semmi lövöldözés, se motorháztetőre fektetés. És hát a hivatalos szervek se voltak különösebben jótestűek. A bűnös ki se szállt, úgyhogy a rosszfiú karaktere se vitte el a jelenetet. Ez itt nem hálivúd.
Ma reggel felfedeztem 1 vadiúj herpeszt, ennek következményeként felfedeztem, hogy a gyócceres fiókba egykoron beledőlt a betadin. Nagyon szép domborzati térképpé ragadt össze a sötétbarna - dörzsölésre sárgásbarna - jód. 10 perc oldás-törlés után megnyugtatóra fertőtlenített kórházszagban és abban a teljes bizonyosságban álltam, hogy a jóddal immár ásó-kapa-nagyharang a jelünk. Egész pontosan egy enyhén balatonoid képződmény a ragtapaszok és aszpirinek alatt.
Majd a késő délutánt azzal a Scott Kelly-vel töltöttem, aki 1 évet hesszelt az űrben és erről könyvet is írt - asszem, van néhány praktikája az életvitelszerű social distancing-re és izolációra.
A fedetlen képű futár - még jó, hogy én előrelátóan védöltözetben. Nade a csomag belbecse! Kárpótolt előre, bár akkor még nem láttam (csak sejtettem), hogy mivé fajul a csütörtök.
 |
| ABCDEF |
Amúgy biztos vmi durva bolygóegyüttállás zavarta a köreimet, egész nap csak kapkodtam a fejem, míg végül fél8kor kiszálltam az online térből. Egyébként csodás analógia; a virtuális világegyetem is végtelen. Meggyőződésem, hogy az offline világ kezd elhalványulni és a zemberek nagy része már csak az online térben létezik. Ezt a teóriát támasztja alá a csökkenő tendenciát mutató testsúlyom - elvégre virtuálisan semmi szükség fizikális kiterjedésre.
Aztán a pénteki ebédszünet hozott legalább némi színt a testemre; ráadásul a balkonos fényterápia kitakarította a félrémálom főbb elemeit is a szervezetemből.
És ha már test; sz/épül a korpuszom, a hajcsár kitartó munkájának köszönhetően. Mongyuk, ordítva bár, de én is kitartok.
Jelentem, kész a házi, dolgoztam a videón és rendíthetetlenül pigmentáltam a legnagyobb kiterjedésű szervemet is egész 7végén. A háttérben a madárvilág vokálozott, kellőképp dekorálva napsütötte óráimat. Valami ilyet kell elképzelni, illetve még ennél is sokkal jobbat:
Rameau - Le rappel des oiseaux
Volt részem kertvárosi adrenalinadagolásban is; az ominózus balkonról szemtanúja lehettem egy autós
Ma reggel felfedeztem 1 vadiúj herpeszt, ennek következményeként felfedeztem, hogy a gyócceres fiókba egykoron beledőlt a betadin. Nagyon szép domborzati térképpé ragadt össze a sötétbarna - dörzsölésre sárgásbarna - jód. 10 perc oldás-törlés után megnyugtatóra fertőtlenített kórházszagban és abban a teljes bizonyosságban álltam, hogy a jóddal immár ásó-kapa-nagyharang a jelünk. Egész pontosan egy enyhén balatonoid képződmény a ragtapaszok és aszpirinek alatt.
Majd a késő délutánt azzal a Scott Kelly-vel töltöttem, aki 1 évet hesszelt az űrben és erről könyvet is írt - asszem, van néhány praktikája az életvitelszerű social distancing-re és izolációra.
