Konyhanyelvtanfolyam - Csanta Pali Popeye-esen

Mint már említettem, Csanta Pali felettébb népszerű az (általam ismert) humán populációban. Megidézése gyerekjáték, ám felnőttes tartalommal kísérve sokat próbált felhasználóknak is okozhat meglepetést. 

Ha például arra gondolunk, hogy Pali ölthet Popeye inkarnációt, elég új hullámos jelenséget kapunk. 
Ehhez vételezzünk télen spenópürét, nyáron bébispenót levél formájában. Mind2 kezes, túlzott adjusztálást nem igényelnek. A püré olvasztása után hozzáadagolunk zúzott fokhagymát, borsot és esetleg némi tejet/tejszínt. Spenólevelekkel járjunk el hasonlatosan; enyhe párolás során a fenti elemeket vegyítsük bele. 
Ezzel el is értük Pali Popeye-esített  verziójának 1/3-át. 

A jelenség abszolválásához már csak a tálalás van hátra; Csanta Popeye-t tányérra terítjük, majd füstölt sajtot gyalulunk rá koronázásképp. Mellékletként aszalt paradicsomot biggyesztünk hozzá; jófajta fűszeres olajba merítettet, hogy az aromamolekulák biztosan elősomfordálhassanak. 
ízfokozóként alkalmazzunk somlói furmintot a Tornai pönszészettől, avagy Taschner Olivért az irsai fajtából. 

Készüljünk fel: Csanta Pali Popeye-esített változata előidézhet mantraszerű reakciókat (mmmmmmm), repetitív tartalmakat (kérekmég), de akár világbékét, vagy szerelmi vallomást is.  

617 - Apából fúria

617ben lassan-lassan formálódtak a benyomások, évek emlékei, érzés-, és gondolatdarabok. Régebbi, egészen friss, ilyen-olyan előjelű élmények szilárdultak kerek egésszé, míg végül opálosan gurgadozott tenyerében a gyöngy. Hibátlan felülete ordító ellentétben állt ólomszürkeségével. Súlya egyenesen aránylott a vélt/valós/átélt hibákhoz, tévedésekhez, melyekből kikristályosodott.

A fény felé (f)ordítva látszott, ahogy az opálburokban kavarognak a szitkok, emberi (ön)tudatlanságból fakadó vádak, követelőzések és a válaszul adott fehér csend. 617nek erősen kellett kapaszkodnia, hogy irányt ne tévesszen a gyöngyben koncentrált érzelmi hullámokon. Fogózkodót saját tőkesúlya jelentett, innen tudott múltjából előrelépni. Vagy túl. Saját élete szempontjából mindkét igekötő létfontosságú. 

Érezte, ahogy a gyöngytől kihűlt a keze, jegesedett tekintete. A tömény szürkeség egyre súlyosabban húzta saját gondolatai útvesztőjébe. Egyik pillanatban eldobta, másikban lenyelte a gyöngyöt. Elhajítani, megszabadulni tőle, mielőtt kővé fagyasztja, mielőtt teljesen megmérgezi! Gyorsan!
Hogyan válhatna meg attól, ami az identitásának szerves része, amitől 617 az, aki?! Elvégre a múltját, origóját nem tagadhatja meg senki; ostobaság lenne azt gondolni, hogy a szimpla távolságtartás, negligálás meg nem történtté tesz genetikai kódolást, kötődési mintát, vagy hatástalanít időzített bombákat.

Ámde attól, hogy a dolgok/emberek/kapcsolatok a helyükre kerülnek, még nem tagadjuk meg őket - látta be 617. Attól, hogy lemond valamiről, nem jelenti azt, hogy az a valami/valaki megsemmisül. Elfogadni, hogy nem jár minden, amit jogosan szeretnénk, nehéz. Záloga viszont az utána törvényszerűen bekövetkező megkönnyebbülésnek. Felszabadít múlt-, és jövőbeli tévedések nyomasztó terhe alól. Tintával átírja a ceruzás bizonyítvány lélekbe vésett eredményeit. A fals grafitszámok egyre halványulnak a tiszta tinta sorai alatt. 
S bár a szavaknak is súlya van, ezek hozzáadódnak 617 tőkesúlyához. Erősítik, irányítják, de többé nem húzzák le. Se a saját, se más ingoványába. 

617 még 1 percig szemlélte a testet öltött kínját, majd önnön döntésére támaszkodott és a korláton át a tengerbe gurította a sokéves gyöngyöt.

 - Milyen igaz! - sóhajtotta megnyugodva. Érezte, hogy hajója újult erőre kapva szeli a habokat. 

Ezen a kék szegleten nem merültek gyöngyhalászok.

Ákovita