Ma reggel 1 olyan vasárnapra ébredtem, mint a többi - gondoltam álmosan. Aztán persze hamar kiderült, hogy a látszat csal.
Kényelmes reggeli közben gyönyörködtem a lábát lógató esőben, s röhögcséltem, hogy milyen tutin kiszúrok vele a mai mozimaratonommal. A naptári tavaszra való tekintettel ugyanis cinéfestival van 3 napig, ami azt jelenti, hogy mától 3,5 öró bármely szeánsz bármely moziban. Már előre örültem, hogy az obligát croissant után szépen betáblázom a napomat jobbnál-jobb filmekkel. A neten ugye minden fönt van xencsére.
Stéphane kedélyesen feketéllik a pult mögül. Ennek ekkor még nem tulajdonítok jelentőséget.
Kihasználtam, míg nem esett, s elséta a boltba, némi embereledelért, majd visszatérvén laptop előkap, s lapoznám a virtuális műsort. Ha lenne netelérés. Hm. A telefonon nyomom a 9est, hogy kérdőre vonjam a szenzációs recepcióst, mégis mitúró van. Jön a válasz, hogy nincs. Mármint net. Mondom, azt látom, olyat mondjon, amit nem tudok. Majd holnap lesz, jó? Hámondom 1általán nem jó, így telibekapni a vasárnapi programomat. Inkább lerakom, mielőtt személyesre venném a figurát. Futtatom a B-terv gyártósort, s megígérem magamnak, hogy lekközelebb az egész ABC-re gondolok, mikor a kimenőmet xvezem. Ez persze eső közben köpönyeg, mer az nevet, ki utoljára nevet, s ma éppenséggel nem én vagyok az, hanem az eső, mer persze eleredt.
Szól a telefon, namondom, legalább vki érdeklődik a hogylétem felől. Stéphane az, de nem a hogylétem izgatja, hanem a távozásom időpontja. Hogy mikor mék. Hámondom, még nem tom pontosan, főleg jelen helyzetben. Merhogy délig el kék hagynom a szobát. Miiiiii? Háteljesen besötétedett nálad, ember?? Állítja, hogy complet a szálló, nincs több szoba, az én foglalásom pedig 19ig szól. Mondom az ki van zárva, mivel 26ig boldogulok itt, sőt. Ráadásul ma csak 18 van. Esetleg lefáradnék? Pffffff. Le.
Netán megvan-e az a mél, amiben a foglalást kérte az iroda. Nekem nincs, csak a visszaigazolás, hogy gyöhetek. (Már látom magam, ahogy bekérezkedek a Pont de Sèvres alá a féléletnyi guribörivel. Esőkabát nélkül persze lefolyik a sminkem, hajfixáló nélkül a frizurám sem az igazi; az állandó lakatlanok gyanakodva méregetnek, s továbbirányítanak SünBalázshoz, mer 1 magamfajta jöttmenttel nem szívesen töltenék 1 híd alatt az éjszakát. Persze, érthető az álláspontjuk, manapság kiben lehet bízni??)
Aztán visszatértem a jelenbe, s javasoltam Afrika Gyöngyének, hogy túrjuk már elő a dossziémat. Látványos kotorászás a fiókban, előkerül az összes 6. emeleti papír, csak vhogy az enyém nem. Érdeklődik, hogy érkezésemkor adtam-e le ezt és azt, retinamintától ujjlenyomatig mindent. Biztosítom, hogy bekerültem a nyilvántartásba, és mióta itt vok, itt rezidálok, a 609ben. Nem, nem hosszabbításról van szó. Ez az eredeti foglalás.
Hömmög párat, továbbra sincs papíros nyomom, majd kegyet gyakorol. Kattint hármat a rencerben, s jóságosan vigyorog, hogy akkor ő most megmentett engem az uccától, s 26ig meghosszabbította az ittlétemet. Ha módomban állna én rövidítettem vón az övét, de hát nem vagyunk 1 súlycsoport.
A Fülig Afrikáner továbbra is nyugtatgat, hogy no para, hát marad6ok, elintézte. Nem közlöm vele gyanúmat, miszerint azt is ő intézte el, hogy a foglalásom 19ig szóljon. Máskülönben hogy lehet, hogy röpke 15 perc alatt megtelt a szálló, majd mégis lehetett maradásom? Ily módon hős lovagként feketéllik a pultban, várva, hogy megkönnyebbülten a nyakába omlok, ám ott hagyom, hálátlanul. És akkor még finom voltam.
Jön még kutyára hidegzuhany.
Az októberi eső továbbra sem zavartatja magát, s kitartóan hull - márciusban. Végiglapozom a papíralapú programajánlókat, de többnyire az őszi-téli szezon maradványai ezek, így nem túl hasznosak számomra. Az 1etlen müzé, ami nem időszakos kiállítással xepel bennük, az az Erotika Múzeum. Tk. kiélhetném manifesztálódásra váró, parkolt vágyaimat, de a klíma és a müzé lelőhelye miatt máskorra halasztom a pikáns vizitet.
Az 1ik leg6ékonyabb antistresszáns ugyebár a mozgás, ezért átmozgatom habtestem, jólesik minden síkomnak. Ez is megvan, mégsincs este.
Aztán kényszerű szobafogságomban olyasmire adom a fejem, amire ritkán: főzök. Még jó, hogy bezsákoltam a hozzávalókat, így tuti salátát kavarok lazaccal, sajttal és balzsamecettel. Utóbbival úgy vagyok, mint a metróval: előbb próbáltam ki Párizsban, mint Mo-on. Hiába, 1x beérik minden... Nagyon elégedett vagyok a teljesítménnyel, kapok jutalompalacsintát és müzlis joghurtot érte.
Mivel már fejlesztettem magamnak pár kötetes könyvtárkát itt is, válogatok a kötetekből, és szélesítem látóköröm. Vagyis, a jótékony szürkeség miatt szűkül, rohamosan álmosodok. Ha 1helyben maradok, elalszom. 5kor kicsit korai lenne.
Mivel 3kor műszakváltás, gondoltam, bepróbálkozok a váltótársnál is, s megint nyomom a 9et, hogy mi a pálya netileg. Hánincs, de sanszos, hogy csak az én szöbámban nem m1, úgyhogy ha esetleg lefáradnék a kis netsarokba, ott nagyobb esélyekkel indul6nék.
Fogom a gépet, lelift, helyezkedek, majd konstatálok, hogy töksemmi. Ez is parádés recepciós, látszatcsekkolások után érdeklődik, hogy vajon modellkedek-e. Hámondom nem, de asszem, mosmá 1 internetreklámba elmehetnék...
Rövidke bénázás után jön az 1ik vendég, spanyol mérnök, s megígéri, hogy rögvest +szakérti a rencert. Kitudja, meddig tart az adjusztálás, felfáradok a helyemre. Vmennyi idő után hív a figura, hogy voilà, működik a csodaháló. 1ütt örülünk, mondom jóvanakkor, kifogom vele az aranyhalat és az 1ik kívánságom tuti a portásokra fog vonatkozni. Majd legfeljebb jól összesűrítem a másik 2t, hogy minden beleférjen.
És ekkorra má koraeste lett, de legalább tető van a fejem fölött.
Kényelmes reggeli közben gyönyörködtem a lábát lógató esőben, s röhögcséltem, hogy milyen tutin kiszúrok vele a mai mozimaratonommal. A naptári tavaszra való tekintettel ugyanis cinéfestival van 3 napig, ami azt jelenti, hogy mától 3,5 öró bármely szeánsz bármely moziban. Már előre örültem, hogy az obligát croissant után szépen betáblázom a napomat jobbnál-jobb filmekkel. A neten ugye minden fönt van xencsére.
Stéphane kedélyesen feketéllik a pult mögül. Ennek ekkor még nem tulajdonítok jelentőséget.
Kihasználtam, míg nem esett, s elséta a boltba, némi embereledelért, majd visszatérvén laptop előkap, s lapoznám a virtuális műsort. Ha lenne netelérés. Hm. A telefonon nyomom a 9est, hogy kérdőre vonjam a szenzációs recepcióst, mégis mitúró van. Jön a válasz, hogy nincs. Mármint net. Mondom, azt látom, olyat mondjon, amit nem tudok. Majd holnap lesz, jó? Hámondom 1általán nem jó, így telibekapni a vasárnapi programomat. Inkább lerakom, mielőtt személyesre venném a figurát. Futtatom a B-terv gyártósort, s megígérem magamnak, hogy lekközelebb az egész ABC-re gondolok, mikor a kimenőmet xvezem. Ez persze eső közben köpönyeg, mer az nevet, ki utoljára nevet, s ma éppenséggel nem én vagyok az, hanem az eső, mer persze eleredt.
Szól a telefon, namondom, legalább vki érdeklődik a hogylétem felől. Stéphane az, de nem a hogylétem izgatja, hanem a távozásom időpontja. Hogy mikor mék. Hámondom, még nem tom pontosan, főleg jelen helyzetben. Merhogy délig el kék hagynom a szobát. Miiiiii? Háteljesen besötétedett nálad, ember?? Állítja, hogy complet a szálló, nincs több szoba, az én foglalásom pedig 19ig szól. Mondom az ki van zárva, mivel 26ig boldogulok itt, sőt. Ráadásul ma csak 18 van. Esetleg lefáradnék? Pffffff. Le.
Netán megvan-e az a mél, amiben a foglalást kérte az iroda. Nekem nincs, csak a visszaigazolás, hogy gyöhetek. (Már látom magam, ahogy bekérezkedek a Pont de Sèvres alá a féléletnyi guribörivel. Esőkabát nélkül persze lefolyik a sminkem, hajfixáló nélkül a frizurám sem az igazi; az állandó lakatlanok gyanakodva méregetnek, s továbbirányítanak SünBalázshoz, mer 1 magamfajta jöttmenttel nem szívesen töltenék 1 híd alatt az éjszakát. Persze, érthető az álláspontjuk, manapság kiben lehet bízni??)
Aztán visszatértem a jelenbe, s javasoltam Afrika Gyöngyének, hogy túrjuk már elő a dossziémat. Látványos kotorászás a fiókban, előkerül az összes 6. emeleti papír, csak vhogy az enyém nem. Érdeklődik, hogy érkezésemkor adtam-e le ezt és azt, retinamintától ujjlenyomatig mindent. Biztosítom, hogy bekerültem a nyilvántartásba, és mióta itt vok, itt rezidálok, a 609ben. Nem, nem hosszabbításról van szó. Ez az eredeti foglalás.
Hömmög párat, továbbra sincs papíros nyomom, majd kegyet gyakorol. Kattint hármat a rencerben, s jóságosan vigyorog, hogy akkor ő most megmentett engem az uccától, s 26ig meghosszabbította az ittlétemet. Ha módomban állna én rövidítettem vón az övét, de hát nem vagyunk 1 súlycsoport.
A Fülig Afrikáner továbbra is nyugtatgat, hogy no para, hát marad6ok, elintézte. Nem közlöm vele gyanúmat, miszerint azt is ő intézte el, hogy a foglalásom 19ig szóljon. Máskülönben hogy lehet, hogy röpke 15 perc alatt megtelt a szálló, majd mégis lehetett maradásom? Ily módon hős lovagként feketéllik a pultban, várva, hogy megkönnyebbülten a nyakába omlok, ám ott hagyom, hálátlanul. És akkor még finom voltam.
Jön még kutyára hidegzuhany.
Az októberi eső továbbra sem zavartatja magát, s kitartóan hull - márciusban. Végiglapozom a papíralapú programajánlókat, de többnyire az őszi-téli szezon maradványai ezek, így nem túl hasznosak számomra. Az 1etlen müzé, ami nem időszakos kiállítással xepel bennük, az az Erotika Múzeum. Tk. kiélhetném manifesztálódásra váró, parkolt vágyaimat, de a klíma és a müzé lelőhelye miatt máskorra halasztom a pikáns vizitet.
Az 1ik leg6ékonyabb antistresszáns ugyebár a mozgás, ezért átmozgatom habtestem, jólesik minden síkomnak. Ez is megvan, mégsincs este.
Aztán kényszerű szobafogságomban olyasmire adom a fejem, amire ritkán: főzök. Még jó, hogy bezsákoltam a hozzávalókat, így tuti salátát kavarok lazaccal, sajttal és balzsamecettel. Utóbbival úgy vagyok, mint a metróval: előbb próbáltam ki Párizsban, mint Mo-on. Hiába, 1x beérik minden... Nagyon elégedett vagyok a teljesítménnyel, kapok jutalompalacsintát és müzlis joghurtot érte.
Mivel már fejlesztettem magamnak pár kötetes könyvtárkát itt is, válogatok a kötetekből, és szélesítem látóköröm. Vagyis, a jótékony szürkeség miatt szűkül, rohamosan álmosodok. Ha 1helyben maradok, elalszom. 5kor kicsit korai lenne.
Mivel 3kor műszakváltás, gondoltam, bepróbálkozok a váltótársnál is, s megint nyomom a 9et, hogy mi a pálya netileg. Hánincs, de sanszos, hogy csak az én szöbámban nem m1, úgyhogy ha esetleg lefáradnék a kis netsarokba, ott nagyobb esélyekkel indul6nék.
Fogom a gépet, lelift, helyezkedek, majd konstatálok, hogy töksemmi. Ez is parádés recepciós, látszatcsekkolások után érdeklődik, hogy vajon modellkedek-e. Hámondom nem, de asszem, mosmá 1 internetreklámba elmehetnék...
Rövidke bénázás után jön az 1ik vendég, spanyol mérnök, s megígéri, hogy rögvest +szakérti a rencert. Kitudja, meddig tart az adjusztálás, felfáradok a helyemre. Vmennyi idő után hív a figura, hogy voilà, működik a csodaháló. 1ütt örülünk, mondom jóvanakkor, kifogom vele az aranyhalat és az 1ik kívánságom tuti a portásokra fog vonatkozni. Majd legfeljebb jól összesűrítem a másik 2t, hogy minden beleférjen.
És ekkorra má koraeste lett, de legalább tető van a fejem fölött.
