2018. május 12., szombat

617 - Az illúziók keserű méze

617 ivott az edénybe felfogott esővízből. A rozsdaszínben kisebb-nagyobb bogarak, pókok lebegtek, de nem zavarta; szomjas volt. Örült, hogy sikerült későbbre is tartalékolnia; a faasztalon kiterített vörös esőzselét meg-megborzongatta az erős szél.

617 színesben élt éjjel-nappal. A valóságnál élesebb álmok, abszurd nappalok jóllehet elmosták a tudatállapotok határait, kétségkívül kiszélesítették életét. Merugyebár a hossza önmagában nem garancia semmire. Se.

Ahogy a hátán hempergő tigris mellkasát simogatta, 617 eltűnődött az emberi természet és az illúziók viszonyáról. Vajon eleve kódolt szükséglet, mint az istenkeresés, vagy tanult viselkedésforma eredményeképp gyártódnak az illúziók? Ahogy a méz is tk. virágnektár és rovarnyál, úgy az illúzió is valóságdarabka és nyomornedvek egyénileg arányított elegye. 
A létszélesség fordítottan arányos az illúziók számával.

Jóllehet 617 kitartóan szélesítette éjjel-nappalait, észrevette a szívkamrája polcán lerakódott érzékcsalódást. Heti rendszerességgel kiöntötte ugyan az üvegcsében sűrűsödő illúziómézet, de az makacsul visszaszivárgott. 617 forgatta, vizslatta és elemezni próbálta a helyzetet. Aztán az univerzum/gondviselés a segítségére sietett, persze a maga otromba módján, s elefántként lökte le a kamrapolcról az üveget. Az illúzió keserű méze elárasztotta 617 szívét, s bekerülve a véráramba zsibbadást, átmeneti bénultságot váltott ki teremtőjéből. A vitaminoknak és a barátokba vetett immunerősítőknek köszönhetően azonban 617 fagocitái gyorsan felismerték az idegentesteket és tették a dolgukat.

Másnapra jócskán halványodott a ragadós értetlenség, az illúzióméz keserű utóíze. 617 kitárta szívkamrája ajtaját a hársillatú szélnek.


Got your head out of the clouds
You're back down on the ground