2016. augusztus 28., vasárnap

Maláj Misszió - Magasságos Batukám

6h45kor kikelet, mert 7h45re beígérték a fuvart, márpedig Kay atomóra pontossággal várható. Fogalmam nincs, hogyan csinálja ebben a városban, ahol alapértelmezés a közlekedési dugó. Hevenyészett reggeli, közben csekkolom a napi időjárást; 28 fok és 62% páratartalom, ami tk felhasználóbarátnak mondható. 7h40kor elköszönök éppen láthatatlan 4lábú házi kedvencemtől (erről később), a folyosón kikerülöm a csótánytetemet, a szárnyát barátságosan billegető óriásmolyt és mire leliftezek, szállhatok is be az atomórakocsiba. Irány a Batu barlangok, az egyik legfontosabb zarándokhely, nem csak az itt élő indiaiak számára; Indiából is érkeznek hívek, főleg a Thaipusam fesztiválra. 
Ez a feszt nem pont olyan, mint a Sziget, vagy a Volt, meride hosszú böjttel, önmegtartóztatással és transzközeli állapottal érkeznek a résztvevők. Utóbbi jócskán kell is, mert hitüket kifejezendő, vértelen áldozatot mutatnak be saját testükön; itt-ott, ezzel-azzal átszúrva táncolnak-menetelnek fel a kegyhelyre. 

A 6 fős csapatból mi voltunk az első 2 befutó, így várakozás közben feldolgozhattam a rám váró 272 lépcsőfokot; örülhettem, hogy 1920ban legalább kiépítették, s nem kell már sziklát mászni. 
A placcon mindenféle náció zsivaja, obligát bazárok és masszív állatkertszag, amit félkézzel slagolnak, hasztalan. Merthogy másik kézzel meg a magot szórják a gátlástalan galambhordáknak. A guánó többrétegű, mint a zewazsepi, csak nem olyan pihe-puha. 
Az alulértékelt madarakat nem csak a gyerekek ijesztgetik, hanem az időközben felébredt makákók is. Máris érthetőbb az állatkerti odőr. 
Mazsomék megreggeliznek a kukából, az áldozati kókuszdiókból és a balek/adakozó turisztoktól elzsákmányolt tízórais zacskóból, üdítős palackokból. Én jól felkészültem; nem hoztam semmit. 

1 mazsom

2 mazsom

Murugan istenség szobra 10 éve fényeskedik-magasodik a hívek fölé, 42.7 méterével. Valószínűleg gondosan felügyeli az épülő 4. lépcsősort. Mongyuk, xintem nem feltétlenül szükséges gyorsítósávot építeni, bár persze vannak nálam sportosabb látogatók. 

Murugan

Aztán kiegészülünk 6ra, s elindulunk felfelé. A lépcsősor meredek, de legalább majmokkal szegélyezett. A napi motivációs coelho 3D-s kivetülése az a csapat, aki tolószékes társukkal kaptat föl. Ismét konstatálom, hogy roppant szerencsés vagyok. 

272

Majd persze felérünk, a színes indiai istenségek vidáman fogadnak a célvonalban, ami 1úttal a bejárata a barlangtemplomnak. A sziklacsipkét a flóra zöldje mintázza; nem csak a 272től akad el a szavunk. 

Finis

Bent színes oltárok, hívők és hitetlenek, zene és harangszó. Utóbbival szertartásra hívnak: az egyházi felelős emeli a fényt, szórja a virágot, meg talán az áldást is, bár semmit nem értek, mert a szövegezés hindi. 

Csoportkép

Trió

A lefelé lépcsőzés nem kevésbé fárasztó, de a végén ott a folyadék, amivel pótoljuk a kiizzadt literek töredékét. 

Rálátás

Levezetésként átgurulunk a közeli természetvédelmi körzetbe, ami pont egy dzsungelrészlet. Az égig érő fák szótlanul figyelik az alant biciklizőket/futókat/jógázókat/piknikezőket. Xencsére nem szólnak be a magamfajta veszettül izzadó, túlélésre koncentráló jöttmentnek sem. Mert bár van kiépített turistaút, de pont olyan vázlatszerű, mint a folytonossági hiányos korlát. 

Égimeszelő

Jószerencsém kitart, s továbbléphetünk a következő napirendi pontra, amit egyhangúlag támogatunk, s elzúzunk ebédelni. 
A japán étterem jól - és főleg gyorsan! - főz. Csendben feldolgozzuk a több fogásos jutalomfalatot.