6h45kor kikelet, mert 7h45re beígérték a fuvart, márpedig Kay atomóra pontossággal várható. Fogalmam nincs, hogyan csinálja ebben a városban, ahol alapértelmezés a közlekedési dugó. Hevenyészett reggeli, közben csekkolom a napi időjárást; 28 fok és 62% páratartalom, ami tk felhasználóbarátnak mondható. 7h40kor elköszönök éppen láthatatlan 4lábú házi kedvencemtől (erről később), a folyosón kikerülöm a csótánytetemet, a szárnyát barátságosan billegető óriásmolyt és mire leliftezek, szállhatok is be az atomórakocsiba. Irány a Batu barlangok, az egyik legfontosabb zarándokhely, nem csak az itt élő indiaiak számára; Indiából is érkeznek hívek, főleg a Thaipusam fesztiválra.
Ez a feszt nem pont olyan, mint a Sziget, vagy a Volt, meride hosszú böjttel, önmegtartóztatással és transzközeli állapottal érkeznek a résztvevők. Utóbbi jócskán kell is, mert hitüket kifejezendő, vértelen áldozatot mutatnak be saját testükön; itt-ott, ezzel-azzal átszúrva táncolnak-menetelnek fel a kegyhelyre.
A 6 fős csapatból mi voltunk az első 2 befutó, így várakozás közben feldolgozhattam a rám váró 272 lépcsőfokot; örülhettem, hogy 1920ban legalább kiépítették, s nem kell már sziklát mászni.
A placcon mindenféle náció zsivaja, obligát bazárok és masszív állatkertszag, amit félkézzel slagolnak, hasztalan. Merthogy másik kézzel meg a magot szórják a gátlástalan galambhordáknak. A guánó többrétegű, mint a zewazsepi, csak nem olyan pihe-puha.
Az alulértékelt madarakat nem csak a gyerekek ijesztgetik, hanem az időközben felébredt makákók is. Máris érthetőbb az állatkerti odőr.
Mazsomék megreggeliznek a kukából, az áldozati kókuszdiókból és a balek/adakozó turisztoktól elzsákmányolt tízórais zacskóból, üdítős palackokból. Én jól felkészültem; nem hoztam semmit.
1 mazsom |
2 mazsom |
Murugan istenség szobra 10 éve fényeskedik-magasodik a hívek fölé, 42.7 méterével. Valószínűleg gondosan felügyeli az épülő 4. lépcsősort. Mongyuk, xintem nem feltétlenül szükséges gyorsítósávot építeni, bár persze vannak nálam sportosabb látogatók.
Murugan |
Aztán kiegészülünk 6ra, s elindulunk felfelé. A lépcsősor meredek, de legalább majmokkal szegélyezett. A napi motivációs coelho 3D-s kivetülése az a csapat, aki tolószékes társukkal kaptat föl. Ismét konstatálom, hogy roppant szerencsés vagyok.
272 |
Majd persze felérünk, a színes indiai istenségek vidáman fogadnak a célvonalban, ami 1úttal a bejárata a barlangtemplomnak. A sziklacsipkét a flóra zöldje mintázza; nem csak a 272től akad el a szavunk.
Finis |
Bent színes oltárok, hívők és hitetlenek, zene és harangszó. Utóbbival szertartásra hívnak: az egyházi felelős emeli a fényt, szórja a virágot, meg talán az áldást is, bár semmit nem értek, mert a szövegezés hindi.
Csoportkép |
Trió |
A lefelé lépcsőzés nem kevésbé fárasztó, de a végén ott a folyadék, amivel pótoljuk a kiizzadt literek töredékét.
Rálátás |
Levezetésként átgurulunk a közeli természetvédelmi körzetbe, ami pont egy dzsungelrészlet. Az égig érő fák szótlanul figyelik az alant biciklizőket/futókat/jógázókat/piknikezőket. Xencsére nem szólnak be a magamfajta veszettül izzadó, túlélésre koncentráló jöttmentnek sem. Mert bár van kiépített turistaút, de pont olyan vázlatszerű, mint a folytonossági hiányos korlát.
Égimeszelő |
Jószerencsém kitart, s továbbléphetünk a következő napirendi pontra, amit egyhangúlag támogatunk, s elzúzunk ebédelni.
A japán étterem jól - és főleg gyorsan! - főz. Csendben feldolgozzuk a több fogásos jutalomfalatot.