Napi Igen - December 13.

Több tizenéves előzményei vannak a szombati sztorinak. Ezt a 90-es években persze még nem tudhattam. Se 7, se 3 évvel ezelőtt, amikortól a történet szereplői játszanak az életmesémben. A zember lánya találkozik alakokkal, aztán van, amelyik gyorsan kimosódik a szövetekből, és van, aki beleivódik, sajátos lenyomatát hagyva gondolatoknak, érzéseknek, gesztusoknak, közösen átélt élményeknek, mint pl. órákon át tartó ruhapróbának - ezen elem még kiemelkedő jelentőséggel bír a későbbiek folyamán. 

Szombaton épp a kevés dögrovásos napjaim egyikét éltem, meglehetősen csökkent életerőponttal és teljesen gyanútlanul. Mélységesen fájlaltam az orrom előtt elúszó koncertet és a fejemet. Utóbbit napok óta. Xencsémre megérkezett a támogató attitűd, kedvem fényesedett. 
A gyorsan szürkülő délutánba kopogás csillant, majd még 2 attitűd tódult a kislakba. Csomaggal és felszólítással, hogy azonnal bontsam ki. 

Bár nem értettem a helyzetet, az 1 szavas mondatot igen, így kinyitottam a zajándékot és onnantól kezdve vagy 1 órán át beszűkült szókinccsel illegettem magam a tükör és a díszes kompánia előtt. 

Összeesküvők

Aki a konspirátorok gyöngyével megy ruhát próbálni, számítson rá, hogy országon átívelő összeesküvés célpontjává válik és az augusztusban kiszemelt parádés ruhadarabra komoly meglepetés szerveződik. 
A tettesek legnagyobb megelégedésére szolgáltam a végtelenített pár szavas monológommal, végre jól jött limbikus rendszerem; fejemről leolvashatták, amit képtelen voltam verbalizálni. Megszerezni a nyáron kinézett ruhát, beszervezni a xeplőket és páratlan karácsonyi ajándékkal készülni - a zigazi barátok ismertetőjele. 

Friends will be friends

Napi Igen - December 8.

Ma igazán népes reggeliző társaságom volt; a cinkék közé besorolt 1 szajkó, majd 1 balkáni gerlepár is. 

Aktivitásom visszatért a 7köznapi kerékvágásba, hatékonyan láttam el a háztartásbeli feladatokat. Felszippantottam a pénteki vörös és fekete boatollazatot, mert már kezdtek önálló életet élni. 
Végre elpakoltam a csodajárgány nyári cipőjét a pönszébe és szorgalmamnak meglett a jutalma: csomagértesítő a postaládában! Szivárvány a decemberi esőben! 
Azonmód el is közlekedtem az eddig ismeretlen postára a pakkért és visszafelé már pöttyös szivárványként utaztam. Merhogy virított a fejem a dobozzal együtt a szürke hétfőben, mint pipacs a mákvirágmezőn. 

Szivárványosító

És hát persze telerakták mindennel, ami jó gyerekeknek jár így decemberben. Az adventi naptáras lemaradásomat pedig gyorsan behoztam, nehogy elveszítsem az időérzékemet. Koincidencia eredményeképp ez is madaras. 

Anyukám érti a dolgát.

Adventi naptár

Napi Igen - December 5-7.

Péntek a céges buli napja volt, így partilázban égett a csapat és a félnapos outfit-értekezések után zúztunk is haza kivitelezni az ünnepi toalettet. 
Emelkedett hangulatom annak is köszönhető volt, hogy enyém a dreamteam, és az éves értékelésre koncentráló beszélgetések során ezt ismét kifejezésre juttathattam. Az meg cseresznye a habos tortán, hogy rettegetten véres kezű főnököm megelégedésére is szolgáltam 2014ben. Szóval minden okom megvoltvan az ünneplésre.

A bulin tobzódtunk a 2 lábon járó dekorációkban és megállapítottuk, hogy sokkal teccetősebb az 1920-as évek stílje, mint a mai. 
A lazac kitűnőre sült a pácban, éppen passzolt a coleslaw-val és a passiógyümölcs öntettel. A rózsaszín halhús úgy omlott a villa alatt, mint szerelmes nő ellenállása a rég várt ölelésben. 
A gasztroélmény mellé járt vizuális input táncosokkal, és a cabernet sauvignon sem maradt hatás nélkül. Színpadra lépésem engem lepett meg a legjobban, a kistányérnyi szemekkel épp csak felfértem a pódiumra. 
Mindezek után véredényeimet feltöltöttem ritmussal és dallammal, kezemben legyező, tudatomban módosulás, nyakamban ölelések, lerúgott topánomban aranyflitter. 

Mezítlábas visításhoz

A szombatom azzal telt, hogy visszatértem a decemberi valóságba. Ezt elősegítendő megnéztem 1 olyan filmet, amiből 1 jelenetnek kellett vón elvinnie a másfél órát. Nem sikerült. Tekintettel állapotomra nagyvonalúan megbocsátottam. 

Vasárnapom bár esős, de kényeztető. A hajnali 11 órási héliumos pizsiparti után az ebédmeghívás tiramisuban csúcsosodott, a válogatott társaság műélvezésben és érdemi interakcióban is partner.

Az esti sportolás közelgett ugyan, ám a levendulás füstölőtől elpárolgott, mint vámpír a fokhagymás kereszttől. Energiámat karácsonyi előkészületekre és hangolódásra fordítottam. 

Ja, és eső ide, köd oda, levált rólam a láthatatlanná tévő köpeny. 

617 - Búgócsiga

Zuhog a szürke köd. Elmossa a kontúrokat és a távolságokat. A barátság színei viszont áttörnek a homályfalon.
A különféle színű barátok egyesével is átfénylenek a fakó hömpölygésen, egymással érintkezve pedig kolorizáló forgataggá válnak, mint 1 búgócsiga.
617 örömmel vegyül színeivel, hogy addig sosem látott árnyalatokat fessenek az életvászonra.

Barátságos

Napi Igen - November 25.

Ma mindenki összeesküdött. Értem. Tisztára el vagyok olvadva, mint a hóember márciusban. Csak nem répa az orrom. A világ minden tájékáról van már gondolásom, mindenféle öltözetben. Zenés, svájci, virágos, kanadai, képeslapos, bakonyi, telefonos. 

Pakolom a borosüvegeket feszt, jó, hogy hosszabb az erkély, mint széles, ha már a szelektívet elvitték a közelből. A poharak épp csak megszáradnak és többször bordeaux a nyelvem, mint nem.

Valamint, a csodahajtány is ünnepi cipőt kapott, téli lábbelit. Kesztyűs kézzel bántak vele/m a látványszervizben, soron kívül. A 4 nyári gumi vidáman csicsog mögöttem nejlonzsákokba csomagolva.Hazafelé már egész megszoktam, hogy lökdösnek.

Konyhanyelvtanfolyam - Karottakrém

Az egyszerű-nagyszerű, állatmentes embereledelek közé tartozik az alábbi készítmény, ráadásul tele van jóságos antioxidánsokkal és antibakteriális elemekkel. 

4 főgyökérzetet megpucolunk és (korondi tálba) lereszelünk. 
3 gerezd immunerősítő amulettet (fokhagymát) hozzáreszelünk. 
Mivel már tökre belejöttünk a reszelésbe, füstölt sajtot is ily módon adagolunk a kupachoz. 
Azsutálunk némi sót, tekerünk bele borsot és
KÉSZ!

Barna kenyérrel, rukkolával, camembert-rel és megelégedettséggel fogyasztjuk a pikk-pakk készült masszát. A vörösboros öblítés opcionális.

Napi Igen - November 20.

Nagyon úri dolgom volt reggel; a hajtánnyal úgy gurultam ki a zudvarról, hogy ki se kellett szállnom, mert a házibácsi bőszen integetett, hogy mennyek csak, majd becsukja utánam a kaput. Jó látni, hogy vannak még fazonok, akiket nem ér utol a kapuzárási pánik. 

Személyre szabott kv várt a napi első mítingen; alapvető motivációm megduplázódott. 

Szabadságomat jóváhagyták, így zöld az út a koncert és Nyugat-Mo felé. 

Candle light dinner - mert megérdemlem. A társaság természetesen gondosan szelektált, a menü pedig csakis életteli elemeket tartalmazott. Sajtok, szőlő, alma, rukkola - csupa élet, semmi halott szövet. Valamint, folyamatosan adagolt vörösbor a szabad gyökök ellen és a vörösvértestek támogatására. Meg mert qrva finom. 
Depersze további nagyon plasztikus részletekkel is szolgálhatok a borválasztást illetően:
Faire la queue de paon dans la bouche. Un vin (...) est (...) suave quand il produit une impression douce et dégage un charme irrésistible; on dit alors qu'il fait dans la bouche la queue de paon.
Kitöltöd a bort a leheletvékonyra gömbölyített pohárba, kicsit megforgatod benne, hogy megmutassa minden színét, majd hagyod, hogy a hármas cuvée feltüzeljen és elzsongítson. 

La vie est belle.

Napi Igen - November 19.

Friss ágyneműből másztam elő. A legjobb dolgok egyike. Új álmokat és tisztább nappalokat ígér, belehenteredni majdnem olyan jó, mint nyáron hátradőlni 1 szénakazalba.
Új álmok azért kellhetnek, mert a régiekről kiderülhet, hogy már nem olyan testre szabottak, mint egykor voltak. Kicsit szorít derékban, meg rövid a szára és már nincs is olyan fénye: az ember kinövi az álmát is. Hiába volt kényelmes, esetleg vonzóan izgalmas, a beépített önmegsemmisítő program minden álom esetén beindul, így irányítva ébren tett lépéseinket 1 még merészebb felé.

Ma is növeltem a lakatlanom C-vitamin tartalmát. Örült neki.

A novemberi  délután olyan színskálát villantott a Ligetben, hogy az összes celeb összes dekoltázsa sem érhet a közelébe. Csak bámultunk és fényesedtünk a váratlan nyalábokban. Hiába, ami természet(es), az szép.


Esti performanszom: kalapom alól érkező köszönésemet - hatásszünet után - baritonkórus viszonozta.

Napi Igen - November 15.

Napsütésre ébredtem. 

Feltöltöttem a madáreledel-készletet. Majd embereledelt is szereztem. Aztán ettem, amit főztem.

Interurbán (is) szociális életet éltem. 

Felöltöttem a bagirabőrt és nekiiramodtam. Bruttó 25 percig és rengeteg oszlopig tartott párduclétem. És olyat tettem, mint még soha: előztem! 

A szolid bővérképzéstől bordeaux a nyelvem. 

Napi Igen - November 13.

Reggel úgy alakult a lámpajárás, hogy pont oda tudtam adni a lakatlannak a narancsot. Ma is mekköszönte a tegnapi reggelit. És még az ablakot is vissza bírtam csukni. 
Bár lehet, hagyni kellett volna leengedve és akkor olyan filmsztárosan lobogott volna a hajam a reggeli forgalomban meg a friss napsütésben.

Szociális életem igazán felemelő. A barátok tk a saját létezés kiterjesztései; így lehet nem csak hosszan, hanem szélesen (is) élni.

Hasznosságom továbbra is megkérdőjelezhetetlen.  

Férfierőből kifolyólag hozzájutottam a C-vitaminomhoz. (Letekerte a doboz tetejét.)

A lehullott falevelekben zajt csapva sétálni és közben a levélformák sokféleségének örülni elérhető luxus. 

1 fahéjszínű és 1 fekete csau voltak a hab a tortán.

Napi Igen - November 11.

A reggeli kapunyitás varázsos pillanata, amikor észreveszem a kapun a pókhálót, s rajta a ködcseppeket, ahogy átsüt rajtuk a Nap. Fénycsipke. 

Az Ősz további hozománya a levélcsokor, ami nem csak színt, de igazi novemberi szagot hoz a mai napba. Kicsit fanyar, füstös, erőteljes illat, benne a nyár összes napsugara, az őszi esők súlya és a földet érés elfogadása. Azért nem szomorú, mert tudható: lesz még fent, lesz ez ugyanígy és mégis máshogy. 

Amúgy hasznos tagja voltam a társadalomnak, és még jól is éreztem közben magam.

Ettem 1 felnőttadag sütőtökkrémlevest.  

Szereztem vacsorát az újdonsült lakatlanomnak, de már nem volt műszakban, mire a kereszteződéshez értem. Így lett a mai vacsorájából a holnapi reggelije.

Napi Igen - November 10.

Ma igazán érdemes volt bemenni a zirodába: az egész nap süteményekkel telt. Meg a kedvenc csapatommal persze.

Gondos kezek ismét lemosták a csodajárgány szélvédőjét, és még enni is adtak neki. El vagyunk kényeztetve.

Hazafelé lett új lakatlanom, úgy örült az olívás stanglinak, hogy bántam, amiért nincs nálam több. Szép nyakkendője van egyébként.

Datolyaszilvát vacsoráztam. Jó kis Activity-feladvány lenne elmutogatni. Tessék mekkóstolni, nem csak egésséges, de finom is. Így néz ki: 

Datolyaszilva

A reggel kiadagolt cinkeeleség eltűnt. Jó hír, mert ez azt jelenti, hogy a madárhorda 3 nap távollét után is emlékszik rám.

Esti program: belbecsem mellett a külcsínemet is (sz)építem.

617 - Életmentő, pékáru

Simon doktort a kisboltban érte a hívás, éppen a frissen sült croissant-ok előtt tobzódott. Szerette könnyű roppanásukat. Óvatos válogatásába csörömpölt a szolgálati telefon; ügyeletbe osztották vasárnapra. Loholt a bázisra, bevágódott a már villogó mentőautóba. 

A croissant-ok tapintatlanul illatoztak a zacskóban. Simon kényelmetlenül érezte magát emiatt, de már nem tudta semmissé tenni a pékárukat. Kollégája, Lajos szenvtelenül vázolta a riasztó helyzetet:
 - 1 idős férfi rosszul lett a vonaton. Közterület, szóval akár rendőrökre is kell számítani. - Simon nehezen egyeztette össze őszisárga vasárnap délutánját 1 esetleges halálesettel. Nade nem kell rögtön rosszra gondolni, biztos csak leesett a vércukra, vagy felugrott a vérnyomása - hessegette el a rémképeket. 

617 félóra után ocsúdott olvasmányélményéből. Feltűnően régóta vesztegeltek az állomáson. Kinézett az ablakon; a színes novemberi tájba 1 mentőautó villogott be csendesen. Az utasokkal persze senki nem közölt semmit. 

A halálhír lassan araszolt előre a sínen; 1 órába is beletelt, mire az első kocsiig ért. Bosszankodás, értetlenkedés csapott fel, a távozó lélek talán még hallotta is a méltatlankodást, amelyet a rosszul választott időpont váltott ki az utazóközönségből. 617 próbált elvonatkoztatni a helyzettől és a sosem ismert idegen halálán morfondolt.
 - Biztos mindig mindenkire sokat kellett várnia és ezért várunk rá most ennyien. - 617 remélte, csak rémhír, ami terjeng. Mindenesetre, ha igaz, biztosan örömmel várják ott, ahova érkezik. Mielőtt azonban teljesen elérzékenyült volna kitalált történetétől, gyomra mogorván visszarántotta a valóságba. 617 élelmiszerkészletei végesek voltak, elvégre nem világgá indult, csak haza. 

Simon doktor gyorsan felmérte a helyzetet és megkönnyebbült. Akihez hívták, rosszul volt ugyan, de nem végzetesen. Hipoglikémiás kóma, a beteget azonnal el kell látni, mozgatni nem lehet. A 2 orvos kapkodás nélkül, pontos mozdulatokkal dolgozott. 

Az utasok találgatták az eseményeket, az életveszély híre gyorsan terjedt, a feszültség kioldódott az arcokból, vadidegenek beszélgettek egymással, hasonló eseteket emlegetve. Előkerültek a szendvicsek, vacsorára dobozolt ebédek. 617 erősen gondolt a datolyaszilvára. Nyugodt körülmények között tervezte felvágni, ám éhsége dilemma elé állította: most, vagy 2 perc múlva egyen?

Simon doktor elégedetten paskolgatta az eszmélő beteg kezét. Kikérdezte, azonosította, nyugtatta az idős utast. Hogy oldja zavarát, viccelődött. Az 1 napos kórházi megfigyelést azonban nem sikerült vonzó színben feltüntetni. 
 - Olyan uzsonna várja az autóban, hogy otthon se kapna különbet! Mire megfalatozunk, már oda is érünk! - győzködte Simon a beteget. Mégis csak jól jönnek a croissant-ok - örült magában. Tolták a megmentett életet a mentő felé. 

617 belelépett cipőjébe, kék fűzők kunkorodtak lába körül. Kidugta fejét az ablakon, a hűvös szél a fülébe csípett. Lehunyt szemmel mélyet szippantott a fafüstös légből. A peronon közeledő kedélyes nevetgélés zökkentette ki légcseréjéből. Olyannyira, hogy csak pislogni tudott meglepetésében:
 - Simon Márk?! - nyögte maga elé. Itt és most? Hogy kerül folyton a közelébe?! 

Az orvos vidult az ablakokból fürtökben integető utasok látványától. Lám-lám, hogy örülnek az életnek - még ha másé, akkor is. Majd botlott egyet saját lábában és rökönyödésében:
 - 617, Tüskés Vanek, vagy ahogy akarom ITT?! - majd 3-asba kapcsolt a tolószékes bácsival.
 - Meghívom 1 kroászanra Dömoázell! - kurjantotta lelkesen és integetett. 

Szívélyes invitálását elnyomta az induló mozdony sivítása. 
617 erősen bánta, hogy eleddig nem fejlesztette szájról olvasási technikáját. Akkor most tudná, mire szól a meghívás.

Napi Igen - November 5.

Ma is 7 ágra sütött a Nap, így eggyel nagyobb hajlandóságot mutattam a kikelésre. 

Feltettem a varázskalapomat, ezzel is emeltem a Nap fényét. 

A zirodában fényességes meglepetés várt, régi kívánságom teljesült:

Szekrénymesék

Ebéd utánra jutott mignon. 
Vacsora utánra George Michael. 

Holnap meg világgá megyek. Az új farmeromban.

Napi Igen - November 4.

Első fellépésem a 7végén vadászott farmerben. El kell ismernem, jó választás volt. 

Séta a reggeli napsütésben. Na jó, inkább  könnyű galopp, de jólesett a fényben végzett helyváltoztatás. 

Ma egész nap a szociális készségeimet fejlesztettem. Szerencsére válogatott társaságban. 

Szívdobogást kaptam 1 pasastól! Lábam remegett, a pulzusom az egekbe ugrott. Még jó, hogy ültem, még jó, hogy félrerántottam a kormányt. Mert különben elkapta volna a csodajárgányom jobb elejét a szabálytalanul balra kanyarodó ipse. Bravúros manőveremnek köszönhetően a majdnem találkozást megúsztam 1 lábon kihordott infarktussal.

Sportesemény: iszonyú lassan hosszan futottam este.

Vár a vadiúj könyvem.

Napi Igen - November 3.

Ma van Anyukám születésnapja. Ébredés után lemostam az álom pókhálóját a fejemről, hidratáltam a szervezetemet és interurbán beénekeltem neki a halászjudit-féle szülinapi köszöntőt. 
Majd szerencsére gyorsan le kellett tenni a telefont, mert jött a busza. Meg nekem a szilvás gombóc a torkomba.

A madáretető utántöltésére ki kék találnom vmit. Merugyanis csak és kizárólag a konyhapultra 4kézlábazva lehet megetetni a jószágokat, hevenyészett jógapózban. 1felől meglehetősen kiszámított a mozdulat, épp csak be tudom hajigálni a szotyikat a nagy 1eensúlyozás közepette. Másfelől, térdkalácsaim kezdenek színpompás foltokban díszelegni a reggeli mutatványtól. Mongyuk, kész xencse, hogy legalább ganajozni nem kell. 

Felöltöttem a vadiúj szerkómat, majd kalapostul belevetettem magam november első hetébe. Meg is lett az eredménye :)

Napi Igen - November 2.

Lassú reggel a szokásos mézes tejes kv-val, narancs-grépfrútlével és zöld teával, meg persze éhes cinkeszájakkal. 
Az erkélyen az 1 nyárinak definiált növényzetem ontja virágait. Az ősz utolsó havában. Megitattam - hátha, december havában is örömködhetek az apró szirmokban.

Miután mindenkit elláttam, útra keltem könyvet osztani, hogy mindenkihez eljusson a kultúra, ne csak a bifiduszos joghurtból.

Levittem magammal a szemetet, s ünnepélyes keretek közt kilakoltattam a hűtőből a lassan iskolaéretté vált uborkás üveget. Nem az érzelmi kötődés gátolt meg a kihajításban, csakcsupán eddig nem mertem hozzányúlni. Ámde ma megtettem a lépést; visszavonhatatlanul véget vetettem közös életünknek. Asszem, ez volt a leghosszabb együttélésem. És a legzökkenőmentesebb is.  

Délutáni szociális életemet összekötöttem némi - előre nem látott - anyagbeszerzéssel. Toalettem parádés darabokkal gazdagodott. A legtutibb mind között a varázskalapom! Leéltem ennyi évet kalaptalanul. Ám helyzetem mostantól jócskán megkalapozott. 

Fényesen telik a Hold.

Napi Igen - November 1.

Eleve ott kezdődik a mai igen, hogy tökre szerencsés vagyok, merhogy 1előre nem kell koszorúban gondolkodnom és mécsest is csak l'art pour l'art gyújtok. S amilyen ütemben dolgoznak a brit tudósok, úgyis megtalálják az örök élet elixírt és akkor meg főleg soha nem kell ezzel foglalkoznom. (Mongyuk, én tuti nem nyalom be az elixírt, mer 1 emberöltő is bőven ad feladatot, nemhogy életfogytig nyomni az önismeretet meg lelki fejlődést.)

Szóval kiszórtam a takarmányt az ég madarainak, jöttek is rögtön. Igazából, már késésben voltam az etetéssel, mert nem a Nappal keltem, csak a szokásos álmos fejemmel. És hát bővült a nyáj, legújabb szárnyas szerzeményem a fakusz. így néz ki: 

Certhia familiaris

Nem szotyizik, ellenben kiadhatnám neki a pókokat, mert azokat szereti. De még mindig reménykedve várom a báli ruhákat, úgyhogy maradnak a 8 lábúak.

Miután elláttam a jószágokat, felvettem a királylánybakancsot és elindultam Natúriába. A reggeli köd eltűnt és fényes levegő áradt a helyére. Igazán ünnepélyes és szívet melengető volt a klíma - gondolván azokra, akiknek muszájlott a múltba zarándokolni. 

Hazaérvén keserves helyzetfelismerés, hogy felkészületlenül állok november 1-jével szemben az embereledelt illetően. Kénytelen voltam ismét császármorzsát előállítani; 1 7en belül már másodszor. 

Ja, és van 3 cserepem hagymával. Tavasszal elvileg tuli lesz belőlük. 

Napi Igen - Október 31.

A mai igenek közül kétségkívül az viszi a pálmát, hogy a kétállású kapcsolóm átkattant, ezzel fényt gyújtva és rávilágítva arra, hogy azt a (csak számomra létező) versenyt,  amit én a veszteség oldalra könyveltem el, átvezethetem a nyereség oldalra. Ez a reveláció elsodorta az eddigi nyomasztó gondolatköröket, s akkora megkönnyebbülést hozott, hogy akár ernyő nélkül is el tudnék emelkedni a földről. 

FORDULÓPONT*
átédesedik.
A kín mélye felragyog.
Öröm lesz, béke

Persze, szociális hálóm jócskán hozzájárult az átkapcsoláshoz; ismeretlenül is szövetséget alkotva, egységes véleményt hangoztatva biztosítottak tévedésem ellenkezőjéről. Kitartásuk példaértékű. 

Aztán elvittem a járgányt a látványszervizbe, ahol hájjal olajjal kenegették, felkészíteni a 4. évszakra, majd megetettem. Jövő héten téli cipőket is kap.
Ha már evés: a cinkék annyit szotyiznak, mint 1 felspanolt focidrukkerhorda. Én pedig megettem 1 egész pizzát és 1 halom mákos hókiflit. 

Csillámfürdőbe merültem akusztikus kísérettel és az új könyveim egyikével. 

Lépd át a múltadat, ne félj!

* Fodor Ákos

617 - Súgnak a megölelt fák

A nyáreleji rét 617 gyerekkori emlékképeinek megvalósulása volt. Balzsamos szellő utaztatta a bogarak döngicsélését az apró vadvirágok fölött. A napsütésbe néha beleúszott 1-1 ma született bárányfelhő. A lábszárközépig érő növényzet jóindulatúan hajolt el 617 lépései elől/alól. Belehenteredni felért 1 nyugtatóval. Olykor altatóval. 617 átadta magát érzékeinek, tudta, azok most nem csalhatják meg. Utolérte az ősbizalom, a világban rend volt és neki is helye volt benne. 

A rétet kiserdő karéjozta élénkzölden, 617 arra irányozta lépteit. Szerette azt a hűvös nyugalmat, ami a fákból áradt. Mintha a virágok is helyeslően bólogattak volna lépései nyomán.
A fák egyenesen nyújtóztak az ég felé, hűs félhomályt tartva a földszintes létformáknak. A magasban zsongtak a leveles ágak. 617 várta, hogy élesedjen durva zajokhoz szokott hallása. A fák összesúgtak fölötte, levélről levélre terjedt a híre. Meg-megérintette a fatörzseket, végigfutott rajta az érdes-hűs életérzés. 

Az egyik fa törzsén otromba karcolat: késsel vésett szívben monogramok összeadva. A forradás csúnya, a betűk több évtizedesek, ki tudja, van-e még mögöttük (közös) élet. Láthatóan a fa nem zavartatta magát a hegtől és erősen zöldellve hirdette a szövethalálok/sérülések utáni életet. 
617 megszólítva érezte magát, a fához lépett és megölelte. Hozzásimult, fülét a szürke kéregre tapasztotta. Alig idő alatt elárasztotta a hűs nyugalom, mint 1 gyorsan ható izomlazító. Érezte a kéreg alatt áramló élet lüktetését, együtt lélegzett vele. 

A fa kissé meglepődött, bár már megszokta, hogy feszült idegzetű városiak jönnek és kérdés nélkül is választ várnak a természettel ellenkező bajaikra. Ez a városi se volt más. Nyugtalanul zsezsegett, ide-oda csapongott idősíkok és érzelmi állapotok között. A fa várt, hátha az idegen meghallja időtálló üzenetét. Hogy olyan kevés elég, mégis olyan sok mindennek tulajdonít jelentőséget. Hogy az önazonossághoz a forradások is hozzátartoznak. 
 - Veszíthetsz szöveteket, de az életed attól még nem áll meg - súgta a fa. Érezte, ahogy az idegennel egy ütemre léteznek, s melegség öntötte el. Így szokott ez lenni azokkal, akik még nem süketeltük meg teljesen. 

617 letörölte a felszabadító könnyeket. Többnyire így hatott rá a természet közelsége. Megkönnyebbülve nézett fel a lombokra. Színes madártoll lebegett alá a fa elbocsátó szép üzeneteként.
 - Szabadságodban áll önmagadnak lenni. Ha néha megfáradsz, ide jöhetsz bármikor. 

Napi Igen - Szeptember 29.

Atipikus, sűrített igenek következnek a múlt 7ről.

Például, erre mentem be egyik reggel a dolgozóba. Hogy erről én jutottam a zillető eszébe. A zember lánya hogyne érzékenyülne el? Hát tökre.

Ernyős ez is

Jártamban-keltemben, 1 (néhai) sármőr jelen megtestesülésemet méltatta. Bár - több okból is - következmények nélkül maradt a dialóg, megnyugtatott, hogy vannak még, akik érdemi verbális megnyilvánulásra képesek. Kár, hogy mingyá kihalnak.

Szereztem filmélményt; ráadásul gondosan válogatott kísérettel. És azért nem nachossal (is), mert előtte muszájlott palacsintát eltüntetnem. Több ízben; spenótosban és nutellásban. Hogy 120%-osra tornázzam a komfortérzetemet, eperturmixot szipkáztam a tejszínhab alól. Mondhatom, szenvedtem, mint 1 kutya.

Minthogy továbbra is feltett szándékom a levegő maximális kihasználása, ismét magamra kötöttem az ernyős szereléket. Fetrengtem a gyógynövényekben - volt, hogy a fizikai törvényeknek (és nem nekem!) engedelmeskedő ernyő a védett flórába panírozott. A királylánybakancsom azóta is rukkola szagú. Nadeazér olyan is előfordult, hogy talpon maradtam az ernyő alatt. Bár asszem, gyorsasági rekorder ebben a műfajban sem leszek. 

Vasárnap gasztromantra napot tartottam. Szilvás gombóccal. Igazival. Mer azt szeretem. Meg almás pitével. Az is igazi. Mer azt is szeretem. Aztán meg narancsvirágos kv gyömbérrel és fahéjjal. Meg bécsi operatorta. Természetesen továbbra is a szelektált társaságban. 

Hogy ne csak szájilag aktívkodjak, bevállaltam 1 patakparti sétát. Szénaillatú, őszi füstös levegőben, hűvös naplementében. 

Sikerült meglepetést be/szereznem. Virágot is kaptam. Pirosat.

Ma vittem a lakatlannak reggelit. Örült neki. Szerencsére nem vagyok 1edül a lakatlanokat támogató attitűddel. 

Lett 1 brazil tukánmadaram. Még elég bátortalan; csak a hűtőre tapadva érzi jól magát. Mágnesként. 

Napi Igen - Szeptember 24.

Napsütésre ébredés a reggeli fagyos híresztelések ellenére.

A hajtányt a kedvence helyére pozicionáltam; tud nézelődni, míg én húzom a nyugati kapitalizmus ördögszekerét.
Hogy kicsiben is érezhető legyen a nagy jólét, almaszerdát tartunk a zirodában, csapatilag. Ugyanakkor francia drazsét is tartalmaz a délelőtt; a délután már csak nyomokban.

Jó hírek fogadása. Például olvastam a zújságban, hogy az 1ik kedvenc lakatlanom megházasodott. Mármint hogy lett tető a feje fölé. 

5kor személyre szabott elismerés, ráadásul derült égből. 
7kor vacsora 2 főre, majdnem gyertyafényes.  

11kor meg belevetem magam az álmok tengerébe. Csak nem fog háborogni. 

Napi Igen - Szeptember 23.

Szóval mától ősz! 
Ez azért jó, mert tökre színes lesz a táj mingyá, lehet benne kirándulni, a levegő hűvös-füstös, jólesik benne nagyokat lépni, meg lehet éhezni és akkor kell enni 1 pompost, utána meg kell 1 forralt bor. A szél eltakarítja a felhőket, így esténként tökre lehet csillagot választani/számolni. 
Ja, hogy van, aki egész nap irodában ül (mint én)? Tessék elővenni a színes harisnyákat, kötött pulcsikat, a piros városi bakancsokat, és az update-elt szerkóban tökre lehet napozni a ligetben meló helyett után. Ki lehet menni bográcsozni vmi kevésbé civilizált helyre, gesztenyét gyűjteni (mert minden táskába kell 1!), vagy falevelet, vagy semmit se, hanem mindent a maga helyén hagyva beszkennelni a látványt és hazavinni a képet. 

Az ősz további hozadéka, hogy nem kell csigákat terelnem, mer fáznak és otthon maradnak. Bár, lehet, hogy kitanulták a közlekedést és mire leérek a hajtányhoz, már átkelnek az úton. 

Az új dolgozós helyem nagyon puccos, valamint tágas, igyexem belakni - már kicsit odamorzsáztam. Ugyanaz a válogatott társaság vesz körül, szóval nem lesz nehéz megszoknom a közeget.

És hát felszabadult a parkoló, oda állok, ahova csak akarok!

Napi Igen - Szeptember 21.

A 7végém majd olyannyira ambivalens, mint Ady költészete, csak kevesebb lírával. Hogy nyomatékosítsak, verbálfilccel kiemelem a fontosat. Mert ugyan könnyen jöhet derűre ború, ám menetelni csakis arccal a fény felé érdemes!

Ha vannak barátaid, mármint olyan igaziak (nem fésznevek, vagy telszámok, időnkénti ivóhaverok), a világ 1ik legjobb dolgából részesülsz. Mert a barátokkal nem csak hosszában, de széltében is megtoldod az életed. Szóval ha esetleg még nem lenne barátod, mielőbb szerezz be legalább egyet. A legsz@rabb út is sokkal viselhetőbb, ha kísérettel teheted meg.

Ma megtudtam, hogy azért, mert valaki macskát tart, még nem feltétlen megszállott gyűjtője a csillámos-macskás párnának/papucsnak/képeslapnak/bárminek. Ha belegondolok, én se örülnék ajándékba kapott pókos bögrének. Vagy muslicás pólónak. Észben tartom.

Bár a suspensio terpini a legjobb ízű mellékhatása a torokfájásnak, jobban esne, ha napkivonatolt D-vitamint írna fel a házi orvos legközelebb. Szerintem többet ér. 
 

Napi Igen - Szeptember 19.

Nos, nem tipikusan igennap a mai, úgyhogy kicsit csalok és beemelek elemeket a 7ből.

1ik reggel elfuvaroztam a házinénit. Mármint a beleegyezésével. Meg is köszönte. Mondjuk, azóta nem láttam. Remélhetőleg hazatalált.

A lakatlanomnak vittem narancsokat. Örült neki mind2 nap. Remélem, nem lát mögé politikai hovatartozást - kikérem magamnak. Meg a gyümölcs nevében is kikérem, elvégre miért pont naranccsal ne lehessen jófejkedni?! Vesszen a tápanyag-diszkrimináció! Is. 

Olyan minyont kaptam, hogy csak gasztromantrázni tudtam tőle; mmmmmmm.

Luxi - Gyuri bácsi hangján - érdeklődött a hogylétem felől. 

Minthogy épp előkészítik lóhalálában a nemzetkedés egyik életellenes mutatványát a Hősök terén, a járgányok parkoltatása valódi kihívás. Ámde! Tegnap reggel az 1ik köztérinspektor nagy lelkesedéssel javallotta a legtutibb helyet. Ingyér! Minimum kiváltságosnak éreztem magam. 

A benzinkutas fazon is tökkedves volt. Ő is ingyér! 
(Gyanús?)

Ma meg ugyebár szobafogság vírusból kifolyólag. Tehát egész 7végén is. Pedig! Mehetnék siklózni. Nade a kényszerpihenő melléktermékeként beszedtem az erkélyen a D-vitamin adagomat ernyőelmélet közben. 
Valamint, intenzív semmittevés. Leküzdöttem az összes tevőleges ingeremet - fejlődőképes vagyok. 

És hát több évtizednyi várakozás után bekövetkezett, amit remélni sem mertem: nagyon finom a köptető. Sajnos csak 3x1 kanállal lehet belőle enni. 

 

Napi Igen - Szeptember 15.

Szerencsére ma reggel is pocsék idő volt, így debütálhattam a piros pöttyös gumicsizmámban. Amit ajándékba kaptam. Szóval dupla örömmel indult ez a 7fő. (Persze, nem tartott túl sokáig, de az másik fórumra tartozik.)

Fenomenális feminin ebéd a Padthaiban, mai napi második debütálásom. Tudnék ebből is rencert csinálni.

Aztán ha elégedetlenkednék, eszembe juthat, hogy nemsokára koncerteznem kell Bécsben, mármint hallgatóságilag. Foglalt helyem van. 
Meg a moziélményemre is apellálhatok, amit szombaton szereztem. Vagy a spontán quiche-re, esetleg a hősiesen eliminált Camparikra (pedig sokan voltak!), illetve a welcome-borra, amit aztán kialudtam.

Most meg francia lektűrest Philippe Claudel-el és Gavaldával, például:

"...la plupart des gens sur terre parlent beaucoup, dans leur téléphone, dans leur ordinateur, et souvent pour ne rien dire, et blablabla, et blablabla... Ils parlent, ils parlent, mais ils n'écoutent jamais les autres. C'est comme une maladie en somme, une maladie grave parfois, parce que, lorsqu'on raconte n'importe quoi, ou lorsqu'on utilise des mots très très méchants, ça peut faire très mal, ça peut même provoquer des malentendus, des bagarres, des querelles, des guerres!"

Napi Igen - Augusztus 30-31.

Ma pont alkalmas az idő arra, hogy visszatérjek arra a napsütötte 7végére, amikor is testi-lelki wellnesseztem à la française. 

Már az odaút alatt sikerült kiszakadni a napi rutinból, mivel jócskán szerpentines volt a terep. Meg keskeny. Visszapillantó tükröt behajtóan keskeny. Röhögős-sóhajtozós, "tényleg a hegyekbe vágyunk?!" kapaszkodás 2400 méterre. 
A ritka oldalpillantásokkor életzöld mezőkön kérődző tehenkéket, gleccsereken villódzó napsugarakat, hívogató házikókat konstatáltunk. 

A szállóra érkezés tagadhatatlanul felszabadítóan hatott ránk, főleg, hogy még kutya is szerepelt a fogadóbizottságban. Bár persze nem beszélt magyarul, a nonverbális jelekkel megértettük egymást. 

Panoráma

Át-, és szemügyre vettük a szobát, majd azonmód vetkőzés; jelenésünk volt a SPA-ban. A DIY flip-floppapucs maradandó élményt hozott, a lila köntöst felöltve rögtön azonosultunk a wellness-életérzéssel. 
Ez csak fokozódott a gőzben, a homokszemek pergésével egyenes arányban nyújtóztak az idegszálak, simultak a homlokráncok, terültek az elégedett vigyorok. Úszkálás, jacuzzi-ban semmittevés, magashegyi levegőn D-vitamin gyűjtögetés. 

Csak azért nem fetrenghettünk (még) tovább a nagy jólétben, mert fel kellett készülnünk a vacsorára. Az előrejelzések alapján 4 fogásra számíthattunk, szóval be kellett osztanunk az energiánkat, hogy teljesíteni tudjunk. Az izgalmat oldandó, belekapaszkodtunk az aperitifbe. 

Feladatsor

Az előétel hálátlan szerepe a farkaséhség kioltása. Legalább a feléig nem érzékeled a gasztronüanszokat, ám amikor megnyugszol, hogy (most is) életben maradsz, rácsodálkozol az ízekre. Pont ez történt a lazacos lasagnával is. 

A tonhalsteak ricottás-bazsalikomos sült paradicsommal pont olyan bőséges volt, mint amennyire ízben összehangolt. 

A harmadik feladatnál kezdtünk aggódni, hogy miként is oldjuk meg. Erőt merítettünk a készséges pönszér ajánlotta üde borból, így a karamellpatakon érkező kávékrémes desszertet is beépítettük a szervezetünkbe. Az ezután következő sajtválogatás dióval körítve már emberkínzásnak számított. 

A vasárnapi reggeli a vacsorához hasonlatosan kényeztette érzékeinket. Ilyképp felvértezve a viszontagságok ellen, útra keltünk további kihívásokra készen.

Sugárzó

Chamonix-ban napsütötte órákat töltöttünk teraszon kvzással és intenzív drukkolással. Ugyanis éppen pont a Mont Blanc-ra szervezett Ultra Trail finisére értünk oda. 
Több száz km több ezer méter magasan. Akik ezt teljesítették, különféle állapotban tették meg az utolsó métereket. Habitustól függően csaptak fel az örömordítások, figurázták a futólépéseket, kiszámítva a tartalékokat koncentráltak minden mozdulatra, egyedül, csapatban, családdal kísérve érkeztek a kápolna előtt felállított célba. A sorfal biztatta a futókat, a hanghullámok szinte láthatóan lökték előre őket. Cserébe a drukkereket is átjárta az a férfienergia, amit 7köznapi helyzetekben ritkán lehet megtapasztalni. Itt csak nyerni lehetett; wellness-7végénkről retard hatású élményekkel felszerelkezve autóztunk vissza a bázisra.

Ultra-Trail

Napi Igen - Szeptember 7.

Ma annyi tuti dolog történt, hogy csak kapkodom a fejem.

A mai mérlegelésem: 56.2! Hoppá! Hát nem hiába vadásztam le a minyonokat 1más után! Energiabefektetésem megtérült.

Cinkés reggeli. Nagyon kis dagik. Persze, lesz ez még így se! Nade nemsokára megnyitom a menzájukat.

Extrém sport 1: főztem! Becsülettel meg is ettem. 

Extrém sport 2: felkerekedtem ernyőzni. 
Hozzáteszem: a vadiúj királylánybakancsomban. Nem csillámos. Ennél sokkal profibb skill-ekkel rendelkezik. Például, tartósítja a bokámat. 
Helyszín: Epöl. Mint az okosteló, csak magyarul leírva. Idilli lanka, csipkementes! Az idill meredélyben szakad meg, ahonnan ugrálhat boldog-boldogtalan. Boldogak ernyővel. 
Oktatók: mint előzőleg. Merugyebár: ami/aki egyszer beválik, ahhoz márkahű vagyok. 

A mai teljesítményem: többször is lábon hordtam ki az ernyőt. Természetesen csak az obligát testradír után, mikor is medencecsontom felszántotta a lankát. Szerencsére a gyógyfüvek rögtön el is látták a hámsérülést. 
Aztán eljött az én időm! Felszerelék, némi vérnyomásnövelő várakozás az adekvát szélre, majd nosza! Kezemben az A-sor és a fék, ereimben 220szal zubogó véráram, fülemben az Oktató instrukciói, s végül a levegőben - én. 

Bizony!íték

Annyira hosszan és magasan szálltam, hogy tökre kicsi lettem a földön maradottak szemében. Bőven volt időm beülni a szerkezetbe, és nagy megelégedéssel nyugtáztam, hogy végrehajtottam az összes utasítást. 

Hogy milyen? Mondhatnám, felemelő érzés. Vagy magasságos. A lég elviselhetetlen könnyűsége. De ezt már mondtam.
Mindig a talajon nehezebb. 
Landolásom - utasításra - könnyed lecsüccsenés. Olyan sirálylányosan. Az enyhe mocsárba. Toalettem átváltott varacskos disznósra, de ezzel nem voltam egyedül. 

Disznószerkó királylánybakanccsal

Bizonyság az életélményre. Depersze, ami igazán fontos, az láthatatlan.

617 - Gumiabroncs

A virág leginkább 1 szekfűhöz hasonlított. Rojtos, piros szirmai dúsan sorakoztak, a szél összeborzolta őket, vékony szárán zölden ingadozott.

A szél hol erősebben lökdöste, hol percekig feléje se nézett. A virág tűrte a szeles törődést, először még tetszett is neki. Aztán kezdte fárasztani a kiszámíthatatlanság, hogy nem tudta, mire készüljön. Minden rostjával megfeszült, hogy ellenálljon, s a szél eltűnt. Még feszült 1 ideig, aztán megkönnyebbülten fellélegzett. Sütötte a Nap, megigazította szirmait. Nyújtózkodott; látta, hogy a rétet erdősáv határolja sötétzöld kontraszttal az azúrégen. 
A virág látta maga körül a többieket; a nyári rét zsongva illatozott. 

S feltámadt a szél. A virág próbálta felmérni, honnan-merre tart, s remélte, hogy nem szeszélyesen talál rá. Nehezen viselte a bizonytalanságot. 

617 volt a virág. Zavarta, hogy ki van szolgáltatva a szél kénye-kedvére. S bár tudta, hogy gyökerei megtartják, feszültsége nőtt, ahogy ide-oda hajladozott a légáramlatokban. A virágforma szűkösnek bizonyult, egyre inkább szorított. 617 lenézett, s ijedt meglepetéssel konstatálta a két, ujjnyi vastag tömör gumiabroncsot, amelyek mellkasára nőttek. Észrevétlen. Fogalma nem volt, mikor, hogyan kerültek oda. Ettől még idegesebb lett. Rájött, hogy jó ideje nem lélegzik rendesen. Sóhajtott párat.

 - Vajon miből nőttek rám ezek? - s bár nem ez volt legsürgetőbb kérdése, válaszokat keresgélt. - Megfelelni akarás? Kudarckerülés? Teljesítménykényszer? Alaptalan félelmek? Nem szeretés? Elutasítás? Feldolgozatlan sérelmek? Elfojtások? Akárhogy is, meg kell szabadulnom tőlük!
Ám a gumigyűrűk passzentosan feszültek bordáira. Még az ujja sem fért be alá. Végiggondolván alig eszközeit, 1 snitzert vett kézbe. Visszás helyzet: csak úgy szabadulhat, ha maga ellen fordítja a pengét. Muszáj márpedig.

Belevágott az alsó bordáin feszülő abroncsba. Kemény tömörgumi - sóhajtotta csalódottan. Csak kicsiket vág, óvatosan. Fentről-kintről le és befelé. Alig bírta a gumiba nyomni a snitzert. Túl erősen se merte, nehogy a bordái közé szaladjon a penge. 617 kezdte elveszíteni türelmét. Tenyere izzadt, hiába koncentrált, az adrenalintól romlottak finom motoros mozdulatai. És már megint jó ideje nem vett levegőt. 

 - Najó, higgadjunk le. Csak idő kérdése és levágom ezt a vackot. - sóhajtott mélyet 617. Megtörölte kezét, s légzésére összpontosítva metszett. Sok kicsit, erősen, figyelve az abroncs ellenállását. A gumigyűrű egyre jobban szétnyílt, megpróbálta eltépni, de nem engedett. 617 tovább vágott. Az utolsó, bőréhez közeli metszéseknél visszafojtotta lélegzetét. Mellkasa akkor emelkedett ismét, mikor az abroncs lepattant róla. 

 - Hát sikerült! - ujjongott megkönnyebbülten. Aztán kitapogatta a felső gumigyűrűt; a kulcscsontja alatt feszült, nem látta rendesen. - Ez melósabb lesz - állapította meg. Jó, hogy az alsóval kezdte, ott még látta, mit csinált. Itt már a mozdulat ismerősségére kell hagyatkoznia.

Belevágott. Ugyanolyan kemény tömörgumi, ugyanazok az apró metszések. Végtelenszer. És még mindig nem ereszti. 617 kezdte fejét veszteni. Megállt levegőzni. 
 - Ha a másikat sikerült, ezt is le tudom vágni. Legfeljebb kicsit tovább tart.  - Erővel vágta a millimétereket. 
 - Naugye! - diadalmaskodott 617, ahogy a felső abroncs is lepattant róla. Szabadon lélegzett, hosszú idő után először. Átjárta az oxigén, ahogy régóta nem. - Mennyi idő alatt nőtt rám ez az izé?! - gondolkodott - Hogy nem is vettem észre? Pedig - ezek szerint - volt miből lerakódnia, s önkorlátozó akadállyá szilárdulnia. 

617 élvezte, ahogy átmossa a levegő. Megfogadta, hogy ezután jobban odafigyel légzésére. Elvégre nem csak az élete, hanem annak minősége is múlik rajta.

Napi Igen - Augusztus 27.

Úgy kezdődött, hogy ugyebár eljegyeztem magam 1 repjárattal. Ennek már jó ideje ugyan, de csak eljött a felszállás napja is.
Ámde, még előtte!

A Sors kegyelméből szerencsém volt találkozni valakivel, aki új távlatokat nyitott a szakképzési lehetőségeket illetően. 
Mint 1 csomószor, ez is tök ártatlan párbeszéddel kezdődött. Repjáratra várakozás közben a mellettem ülő nőnem tájékozódni kíván; a segítségemmel. Beleegyezek, s ez beláthatatlan következményekkel jár: odaadja névjegykártyáját. 
Neve alatt a következő áll:

Szellemsebész

Számomra ez antagonisztikus oximoron - már ha van ilyen kategória. Bármennyire is nem akartam, elgondolkodtam, hogy vajon mi az eszköztára 1 szellemsebésznek. Szúrós tekintet? Metsző él a hangjában? Vagy plazmalézerkés? Elkerülendő a további beszélgetést, inkább nem firtattam. Hátha elkezd szellemeskedni. 

A Sors kegyelméből elsodródtunk egymás mellől, mélységes megelégedésemre. 

Aki a helyére került, szintén ismeretlen elemeket hozott az életembe. Földim, és bár én nem ismertem, ő beazonosított.

Csak nem Svájc? Dede, ott él, visz több üzletet, oda kell figyelni az alkalmazottakra, fárasztó, de szelávi, most elruccan Marokkóba, mert megérdemli. 

Hogy mi ez a hungarikum, amivel ekkora ívet lehet befutni? Amit itthon büntetnek, ott meg örömmel fogadnak? Ráadásul, Svájcban tisztességes meló, leadózik belőle és voilà! Csak néha meg kell regulázni a lányokat alkalmazottakat.

Hát igen, életemben először álltam szemben 1 tökigazi Madámmal. Csak remélem, hogy nem ült ki túlzottan a fejemre semmi abból, ami belül zajlott (limbikus rendszer!)

Mindazonáltal, ha pályamódosításra adnám a fejem, dilemmázhatnék, hogy melyik legyek a 2 közül. 

Napi Igen - Szeptember 5.

Ma is dalos utam volt munkába menet. Énekelni olyan, mint 1 belső masszázs, a rezgések jól átjárják, megmozgatják a szép rózsaszín szöveteimet. Jó, hogy van a hajtány, merazér rolin nem lehetne ilyen komfortosan dalolgatni reggelente. Se.

Ma csokipéntek volt a zirodában. Nekem meg külön minyonpéntek is.Végre! Kitartásom meghozta gyümölcsét. És mert 1x mindennek eljön az ideje.

Majdnem megmasszíroztak. 

Ma is utasszállító üzemmódba kapcsoltam hazafelé.

Candle light dinner.

És hát rettenetesen csodálatos dolog történik éppen velem éppen most: Yann Tiersen előadja nekem az egész vadiúj albumát. Ezzel 1ütt pl:

Napi Igen - Szeptember 4.

Reggel a házinéni - szokásával ellentétben - a hogylétem felől érdeklődött. Jó, a vízóraállás felől is, de legalább a régóta koszos ablakokra nem tett megjegyzést.

Mivel tökre bedugult az útvonalam, 1 csomót énekelhettem a járgányban. Például ezt: 

szóra váltanám

Paradicsomi állapotba kerültem a zirodában; a zöldségek jelenléte és formája egyaránt meglepett. Aztán kíméletlenül megettem őket. 

A felettesem 4szemközt mítingelt velem. Nem rúgott ki. Hanem. 

A munkanapot - önkéntesen - utasszállító minőségben zártam. Felajánlani jó dolog.

Ma is volt, aki meghallgatott.

Napi Igen - Szeptember 3.

A mai nap olajozottan indult. Tökmagolajozottan. Valódi, mélyzöld tökmagolaj az Őrségből. Mondhatnám, kézműves :)

Minthogy a hajtány még őrizetben várta, hogy újra találkozzunk, muszájlott BKVznom. És csodák igenis vannak: 1 kifejezetten jó szagú egyed kapaszkodott mellettem!

Az irodai kalendáromat ismeretlen tettesek megviccelték hétfőn:
 - Anyu, megehetem a levest?
 - Egyed, Egon!

Nap végén nagy egymásra találás, hazasuhanás a pöpecül kimosakodott járgánnyal.

Vacsorához versek és grépfrútlé. Előbbiek enyhén presszionálva, utóbbi explicite.

Napi Igen - Augusztus 26.

A reggeli napsütésben frissen nyírt fű illata kanyargott be szuperzölden a kocsiablakon, majd továbblibbent Ravel Bolerójával.

Ettől (vagy sem) ma is hatékony láncszem voltam a gépezetben. 

Mindjárt alszom 1 utolsót à la hongroise és jöhet a lég elviselhetetlen könnyűsége!

Napi Igen - Augusztus 25.

Bírom, amikor reggel hűvösen kel fel a Nap. 

100% paradicsom a reggelihez.

Öröksütemény meglepetésként. A minyon ugyanis nagyon gyorsan fogy. Mondhatnám: szublimál.

Hatékonysági mutatóm az egekben. 

100% paradicsom a vacsorához. Is.

+1.2 kg-val mérlegeltem. Úgy tűnik, sikeresen testépítek. 

Már csak 2t alszom magyar földön. Aztán: Husssss!

Napi Igen - Augusztus 23-24.

Több csodálatos dolog is történt a 7végén, és még nincs vége!

Tegnap felébredtem, s örömmel konstatáltam, hogy éjjel nem öltem meg senkit (álmomban sem). Elindítottam a kvfőzős programot, és nem törtem el semmit. 
Ez még fokozódott azzal, hogy elfogyott a hársmézem. Ebben az a jó, hogy kinyithattam a selyemfűmézes bödönt, s abból pergettem a reggeli koffeinadagomba. Még 10 óra se volt, én már tökre jól éreztem magam. Az erkélyen kitettem a Napot a habtestemre, s csak néha aludtam bele a könyvbe. 

Hogy ne csak kellemes legyek, de hasznos is, tevékenykedtem a lakban, kiebrudaltam a pormacskákat. Már épp az ablakpucolást fontolgattam (súlyos döntés, alapos mérlegelést igényel), amiből szociális hálóm 1ik becses tagja xencsésen kizökkentett. Nem lehetek elég hálás neki ezért. 

Mert így egész délutános beszerzőkörútra indultunk dicséretes eredménnyel. Hogy közben meg kellett pihennünk kv-sütiszünetre, gondolom érthető. Elvégre nem teljesítménytúra ez!
Miután hazacuccoltuk a zsákmányt, kukkfekete lábas jószággal regeneráltuk kimerült idegrencerünket. Meg roiboos-szal. 
Kaptam 1 halom zenetapaszt, különféle élethelyzetekre valókat. A mennyiséget a minőség übereli csak. Most már csak vmi hosszabb autóútra kéne menni, hogy mindet meg is tudjam hallgatni. 

Mai reggeli ébredésemkor konstatáltam, hogy a redőny nemésnem hajlandó felvonódni - szemöldökömmel ellentétben. Ezzel óriási megkönnyebbülés járt, mivel rajtam kívül álló okok miatt így ma sem tudok ablakot pucolni. A körülmények áldozataként. 

Az ilyképp felszabadult időt és energiát retard hatású napozásra és művelődésre fordítottam. Répalé kíséretében.
Kiválóságom ma odáig terjedt, hogy valódi kézműves palacsintát gyártottam. 1 egész sorozatot. Ha nem lennék magamnál, tök szívesen járnék hozzám vendégségbe. 

Csakhogy most épp elútra készülök; már csupán hármat alszom és ellenőrzöm, hogy még mindig kék-e a felhő az ég fölött. Elég volt a röghöz kötöttségből, irány a lég elviselhetetlen könnyűsége!