Vasárnapi, félórás hős lettem és ezt muszáj azonnal rögzítenem is, még ha nem is az örökkévalóságnak.
Lángostészta életmódom rémes formákba torkollott, s már a placebo lábemelések sem segítettek elfajuló megtestesülésemen. Tükörbéli bánatos szemlélődésem aztán elhatározást és tornaruhát öltött és fellifteztem az 51. emeletre a gym-be, ahol szerencsére nem kellett sorbaállnom, csak a takarító szöszölt, kevés meggyőződéssel.
Kicsit testreszabtam a biciglit, addig nyomkodtam a vezérlőpanelt, míg - a fokozatosság elve mentén - el nem indult a félórás hegy-völgy tekerésem. Először persze illuzórikusan nosztalgikus élmény, ennek mindig bedőlök, s már épp kezdtem bánni, hogy csak 30 percet állítottam be.
Aztán 10 perc körül vizslattam a panelt, hogy ott vagyok-e már. Majd beugrott, hogy a biciglin 1 másik időszámítás érvényes, valahogy sokkal lassabban telnek a percek, de ez tk megnyugtató, mert addig is fiatal maradok, mint az űrhajósok.
Félidő tájt a nyereg tüzes trónra emlékeztet, olyan dózsa györgyösen (elvégre!). Ez külön jó, ha a lángostésztára gondolok.
Percek helyett számolhattam a lepkéket, ahogy a tetőteraszon vitorláznak és konstatálom, hogy legalább a lepkeparkért nem kell fizetnem; bőven viszolyogtatnak ezek is - ingyér.
Valami tévedés folytán 2 alak is felbukkan, kb 5 percet töltenek a futópadon - gondolom, ott is 1 másik idősík érvényes.
5.5 km és 150 kalória után visszatérek a hagyományos vasárnap délutánba és leóvatoskodom klasszisokkal fittebb habtestem a biciglinyeregből. Az azonnali változást az időközbeni edzőtárs észrevétlennek szánt meózása is igazolja.
Lángostészta életmódom rémes formákba torkollott, s már a placebo lábemelések sem segítettek elfajuló megtestesülésemen. Tükörbéli bánatos szemlélődésem aztán elhatározást és tornaruhát öltött és fellifteztem az 51. emeletre a gym-be, ahol szerencsére nem kellett sorbaállnom, csak a takarító szöszölt, kevés meggyőződéssel.
Kicsit testreszabtam a biciglit, addig nyomkodtam a vezérlőpanelt, míg - a fokozatosság elve mentén - el nem indult a félórás hegy-völgy tekerésem. Először persze illuzórikusan nosztalgikus élmény, ennek mindig bedőlök, s már épp kezdtem bánni, hogy csak 30 percet állítottam be.
Aztán 10 perc körül vizslattam a panelt, hogy ott vagyok-e már. Majd beugrott, hogy a biciglin 1 másik időszámítás érvényes, valahogy sokkal lassabban telnek a percek, de ez tk megnyugtató, mert addig is fiatal maradok, mint az űrhajósok.
Félidő tájt a nyereg tüzes trónra emlékeztet, olyan dózsa györgyösen (elvégre!). Ez külön jó, ha a lángostésztára gondolok.
Percek helyett számolhattam a lepkéket, ahogy a tetőteraszon vitorláznak és konstatálom, hogy legalább a lepkeparkért nem kell fizetnem; bőven viszolyogtatnak ezek is - ingyér.
Valami tévedés folytán 2 alak is felbukkan, kb 5 percet töltenek a futópadon - gondolom, ott is 1 másik idősík érvényes.
5.5 km és 150 kalória után visszatérek a hagyományos vasárnap délutánba és leóvatoskodom klasszisokkal fittebb habtestem a biciglinyeregből. Az azonnali változást az időközbeni edzőtárs észrevétlennek szánt meózása is igazolja.
