Tegnap ki se mozdultam a lakásból. 1általán semennyire. Majdnem örökké tartott az eseménytelen vasárnap, így az időmből kitelt egy szóbeli panorámaképre az itteni létezésről. Az eddig felgyűlt inputok az alábbiak, nem 100%-os részletgazdagsággal.
KL-ban az őszt max csak a biológiai órád jelzi, hacsak nem vesztetted el azt is az időérzékeddel együtt. Bár a napok tagolásában segít a napi 5 müezzin. Ha akarod, ha nem. Lelkiismeretes muszlim építészek gondoskodtak arról, hogy a város minden pontján elérjen a hites igeragozás. A dallamos prédikációk zsongítanak, ám a kiabálva térítős szeánszokról nehéz elképzelni, hogy épp felebaráti xetetre buzdítanak.
Valamint, hajnali fél6kor sem ez jut eszembe elsőként, depersze én gyaur kutya vagyok. És csak ideiglenes migráns, aki elveszem az itt élők munkáját.
Amúgy valszleg ez volt az egyetlen várostervezési szempont, hogy mecset legyen lépten-nyomon, hangosbemondóval.
A városkép olyan, mint 1 félbehagyott monopoly-tábla, véletlenszerűen elhelyezett poszt/modernnek szánt épületekkel, leplezni próbált panelfílinggel.
A galambszarral berácsozott erkélyeken ruhák száradnak - elég esélytelenül -, a penészes falakat koszos légkondik mintázzák. Trópusi égövben 1iket se nagyon lehet kikerülni.
A 2x 2-3-4 sávos utak fáradhatatlan futószalagként viszik az autókat, lábujjas robogókat. Ha eltéveszted az irányt, km-eket araszolhatsz a következő megfordulós lehetőségig. Ha alternatív gyaloglás jut eszedbe, képzelj el 1 szaunát, néhány IFA kipufogójával. Ugyanezért nem is biciklizel. Csak a közlekedési rendőr integet a kereszteződésben, síppal-dobbal.
A - még - forgalmasabb pontokon koldusok és félnyomorékok apellálnak a tömeg jóindulatára. Persze a 19 fokra klimatizált plázák egyenruhás emberei kínosan ügyelnek arra, hogy a bejárat 10 méteres körzetében ne dohányozzanak kéregessenek.
A sárszínű patakon tarka szemétszigetek, a parton a bangladesi vendégmunkások ökológiai kéz- és lábnyoma. Bár a xencsésebbek a félkész parkolóházakban bandáznak.
Szóval ebben a közegben nyúlt a vasárnap minimum 48 órássá.
Mára aztán kicsit összetorlódtak az élmények. Mondja még vki, hogy nincs egyensúly a világban!
Ma egy másik csapatra hagyatkoztam ebédügyileg. Biztosítottak, hogy bőséges a választék, találok magamnak eledelt. így is lett.
 |
| Habib Indah Café |
A resztorán előtt erős naftalinszag. Talán a bordó plüssszékekből árad.
Balra lógnak a szárnyasok, jobbra a rizses hordó után a kajás pult, a nem lógatható elemeknek.
Self-service, úgyhogy merítesz magadnak a bödönből rizst, meg amit akarsz a virágmintás műanyag tányérra. Pl curry-s halat.
Evőeszközt találsz az asztalokon. Nem, nem az előző vendégekét, tisztákat (?). Xencsére nem pálcikát, hanem kanál-villa kombót. Malájföldön csak az ultrafancy helyeken van kés.
Ha esetleg az aktuális kínálat nem kedvedre való, rendelhetsz is à la carte. Rizst. Vmi mással. Meg persze innivalót. Jeges teát, vagy vizet. Én ezeket skipelem.
A klientúrára való tekintettel csak 1 képet készítek. Meg mert ezt csak 1 mozgókép adhatná vissza igazából. Próbálom feltűnés nélkül feldolgozni a látványt.
 |
| Enteriőr |
- Indiai rézmetszetek a légyszaros falon.
- Ugyanitt ventilátorok pörgetik a zsíros koszt
- A pulton 20-30 tojás kartonban, 30+ fokban.
- Ugyanitt milo*automata, műanyagpoharakkal. Van halványkék/zöld.
- Dobozos kólahűtő, tetején vezeték nélküli - bizonyára wifis, vagy bluetooth-os - propellerventilátor.
- Plafonon a zsinóros párja, 2 alubúra és 1 neoncső mellett bőszen pörög.
- A sarokban kézmosó tükörrel, s onnan nyílik a koedukált mosdó. Az ajtaja nem zár passzentosan.
- A pultoslányok kendőben és byroni spleenben álldogálnak a katonás sorba rendezett maggizacskók mögött.
- 1 kedves - valszleg indiai - vendég jobb kézzel eszik. Ez az igazi kézművesség, asszem. Eszköztelenül lefejteni a csirkét a csontjáról.
- Tőlem balra hevenyészett raktár, éppen nem használatos, demégjóleszvmire elemekkel, úgymint:
- akvárium
- üvegcsék
- serpenyős mérleg
- kisebb-nagyobb edények.
Miközben eszünk, a főpincér/tulaj felméri, ki mit választott és előre szeletelt cetlikre felírja, mennyibe kerül. Úgy ránézésre. Gondolom, azonnal fejben számolja a vonatkozó áfát. De legalább a szervizdíjjal nem kell vacakolnia.
Kifelé a lógatott szárnyasok mögött, a pénztárnál fizetünk, felteszem a tulaj anyukájának. A fogához egész biztosan nem veri a garast, mert nincs neki.
A naftalinszag emlékezetes keretbe foglalja az ebédet, amit egyelőre túléltem.
Hogy ne csak a primér szükségletekre koncentráljak, ma kicsit művelődtem állattanból. Igaz, nem nettó tudásszomj vezérelt, hanem a járdán nyelvét öltögetve sétáló - feltevésem szerint - szalagos varánusz.
Mondhatni meglepett a látvány, noha gyorsan elzúztunk mellette a horpadt, kovászos uborkaszagú Proton Sagá-val.
Itthon aztán hamar kizártam a krokodilt meg a komodói sárkányt, mint potenciális hüllőt, de a többi varánusz életmódja sem csinált kedvet 1 gyalogos találkozáshoz. Inkább nem gondolom tovább, mitől nőnek meg ekkorára a lakástól párszáz méterre.
így pont kapóra jött a feketéllve fenyegető felhő, hogy elnapoljam az esedékes bevásárlásomat.
 |
| így esett |
Cserébe a vacsora szegényes, mint vache-qui-rit-ben a tehénbőgés. De legalább az esti müezzin vigasztal. Biztos megelégedésre ösztökél.
* A Milo az itteni Nesquik, alapélelmiszer. Nagyon ciki, ha vkinél még milo sincs otthon, vagy az irodában.
