Atipikus, sűrített igenek következnek a múlt 7ről.
Például, erre mentem be egyik reggel a dolgozóba. Hogy erről én jutottam a zillető eszébe. A zember lánya hogyne érzékenyülne el? Hát tökre.
Jártamban-keltemben, 1 (néhai) sármőr jelen megtestesülésemet méltatta. Bár - több okból is - következmények nélkül maradt a dialóg, megnyugtatott, hogy vannak még, akik érdemi verbális megnyilvánulásra képesek. Kár, hogy mingyá kihalnak.
Szereztem filmélményt; ráadásul gondosan válogatott kísérettel. És azért nem nachossal (is), mert előtte muszájlott palacsintát eltüntetnem. Több ízben; spenótosban és nutellásban. Hogy 120%-osra tornázzam a komfortérzetemet, eperturmixot szipkáztam a tejszínhab alól. Mondhatom, szenvedtem, mint 1 kutya.
Minthogy továbbra is feltett szándékom a levegő maximális kihasználása, ismét magamra kötöttem az ernyős szereléket. Fetrengtem a gyógynövényekben - volt, hogy a fizikai törvényeknek (és nem nekem!) engedelmeskedő ernyő a védett flórába panírozott. A királylánybakancsom azóta is rukkola szagú. Nadeazér olyan is előfordult, hogy talpon maradtam az ernyő alatt. Bár asszem, gyorsasági rekorder ebben a műfajban sem leszek.
Vasárnap gasztromantra napot tartottam. Szilvás gombóccal. Igazival. Mer azt szeretem. Meg almás pitével. Az is igazi. Mer azt is szeretem. Aztán meg narancsvirágos kv gyömbérrel és fahéjjal. Meg bécsi operatorta. Természetesen továbbra is a szelektált társaságban.
Hogy ne csak szájilag aktívkodjak, bevállaltam 1 patakparti sétát. Szénaillatú, őszi füstös levegőben, hűvös naplementében.
Sikerült meglepetést be/szereznem. Virágot is kaptam. Pirosat.
Ma vittem a lakatlannak reggelit. Örült neki. Szerencsére nem vagyok 1edül a lakatlanokat támogató attitűddel.
Lett 1 brazil tukánmadaram. Még elég bátortalan; csak a hűtőre tapadva érzi jól magát. Mágnesként.
Például, erre mentem be egyik reggel a dolgozóba. Hogy erről én jutottam a zillető eszébe. A zember lánya hogyne érzékenyülne el? Hát tökre.
 |
| Ernyős ez is |
Szereztem filmélményt; ráadásul gondosan válogatott kísérettel. És azért nem nachossal (is), mert előtte muszájlott palacsintát eltüntetnem. Több ízben; spenótosban és nutellásban. Hogy 120%-osra tornázzam a komfortérzetemet, eperturmixot szipkáztam a tejszínhab alól. Mondhatom, szenvedtem, mint 1 kutya.
Minthogy továbbra is feltett szándékom a levegő maximális kihasználása, ismét magamra kötöttem az ernyős szereléket. Fetrengtem a gyógynövényekben - volt, hogy a fizikai törvényeknek (és nem nekem!) engedelmeskedő ernyő a védett flórába panírozott. A királylánybakancsom azóta is rukkola szagú. Nadeazér olyan is előfordult, hogy talpon maradtam az ernyő alatt. Bár asszem, gyorsasági rekorder ebben a műfajban sem leszek.
Vasárnap gasztromantra napot tartottam. Szilvás gombóccal. Igazival. Mer azt szeretem. Meg almás pitével. Az is igazi. Mer azt is szeretem. Aztán meg narancsvirágos kv gyömbérrel és fahéjjal. Meg bécsi operatorta. Természetesen továbbra is a szelektált társaságban.
Hogy ne csak szájilag aktívkodjak, bevállaltam 1 patakparti sétát. Szénaillatú, őszi füstös levegőben, hűvös naplementében.
Sikerült meglepetést be/szereznem. Virágot is kaptam. Pirosat.
Ma vittem a lakatlannak reggelit. Örült neki. Szerencsére nem vagyok 1edül a lakatlanokat támogató attitűddel.
Lett 1 brazil tukánmadaram. Még elég bátortalan; csak a hűtőre tapadva érzi jól magát. Mágnesként.
