Író-olvasó találkozó

Túlestem életem első író-olvasó találkozóján, önhibámon kívül.

Az úgy történt, hogy várakoztam az uccán, közben figyeltem, hogyan gomolyognak a falombok a szélben, a klimatizált iroda után kifejezetten jólesett a langymeleg szeles nyári hőség. Míg melegedtem, mint a gyíkok, 1x csak előttem termett 1 figura, s megkérdezte, feltehet-e 1 abszurd kérdést.
Gyorsan lefuttattam a lehetőségeket, hogy fényes nappal mennyire lehet abszurdulni, majd zöld utat adtam.

Ismeretlenünk író. S reményei xint, én leszek az 1ik olvasója. Ebből él ugyanis; hogy ártatlan képpel leszólít még ártatlanabbakat és saját büdzséhez igazodó ellentételezés fejében megajándékoz 3 sk novellával.
Nem tudom, melyik drive volt erősebb: jótékonykodni, vagy sznobékhoz hasonlóan író-olvasó találkozón résztvenni; mégha oly xvezetlen formában is, mindenesetre fel6almaztam, hogy válasszon nekem 3 írományt. Köszönte a bizalmat és jókora paksamétájából előhúzott 1 adagot, szépen összakapcsozva. Dicséretes, mennyire felkészült.
Mivel még soha nem vettem uccán irodalmat, kicsit zavarba jöttem, mégis mennyibe kerül 3 A4es, ismeretlen xzőtől.
Aztán úgy gondoltam, milyen szép dolog, kihagyni a közvetítőket, kiadókat, reklámokat, amelyek iszonyatos árréssel (nem)dolgoznak, s most legalább tudom, hova kerül a pénc; így nagy elégedetten mecénáskodtam, hogy írópalántánknak l1n fedél a feje fölött.
Pillanatnyilag ugyanis ez a projekt, költözés lakcsere, 2 albi 1xre, és hát lássuk be; ez nem kevés kiadással jár.

A novellák elolvasása rövidebb ideig tartott, mint maga az ügylet, de 1 egész légyrajt ütöttem 1 csapásra, úgymint:
 - debütálás ír-olvasó találkozón
 - 6ékony jótékonykodás
 - művelődés
 - 15 perc szórakoztató párbeszéd.