Ha lenne bakancslistám és szerepelne rajta az idegen nyelvű csapatépítés, úgy már ezt is kipipálhatnám. A séminaire ugyanis csapatépítést takar, természetesen előadások és közös munka álcája mögé bújtatva.
Kedd este tehát összekészítettem túlélő-felszerelésemet a direkt erre az alkalomra született csodatáskába, az égiek kegyelmébe ajánlottam magam, majd jöhetett az utolsó éjszaka a nagy nap előtt.
Xdán elég kora reggel várt a különjárat a ház előtt. A (cég-, és autó)vezető hölgyemény közlekedési stíljére már céloztak a kollégák, érdeklődvén, sisak van-e tarsolyomban. Persze nem volt, ahogy hányózacskó se. A sebtiben bedobált reggelim zaklatottan viselte a hirtelen fékezéseket, majdnem-sávváltásokat.
De persze szavam se lehet, mert a többiek kvázi másfél órás késéssel érkeztek az előre lefoglalt busszal.
A hely. Hát szóval, kastély. Jó, kastélyszálló. Volt, aki szerint nem is igazi kastély, csak 1 kis pavillon, de én beértem ezzel is. Igazából még ehhez való toalettem se volt, még jó, hogy nem volt feltétel a habos-fodros abroncsos szerelés. Haladunk a korral.
Ugye hogy a mi képünk sokkal szebb lett?! Igaz, xintem 1 szálloda se fog belőle sorozatot gyártatni. Bár sose lehet tudni.
Szobafoglalás után sétáltunk 100 métert és a (másik) busszal elközlekedtünk vacsorázni. Nekem ugyan tökre megfelelt vón, ha helyben dinézünk, de akkor lemaradok Európa 1ik legtutibb golfpályájáról. Majd ha kőgazdag nyugger leszek, idejárok labdákat ütögetni.
Kedd este tehát összekészítettem túlélő-felszerelésemet a direkt erre az alkalomra született csodatáskába, az égiek kegyelmébe ajánlottam magam, majd jöhetett az utolsó éjszaka a nagy nap előtt.
 |
| Új utakra új táska |
Xdán elég kora reggel várt a különjárat a ház előtt. A (cég-, és autó)vezető hölgyemény közlekedési stíljére már céloztak a kollégák, érdeklődvén, sisak van-e tarsolyomban. Persze nem volt, ahogy hányózacskó se. A sebtiben bedobált reggelim zaklatottan viselte a hirtelen fékezéseket, majdnem-sávváltásokat.
De persze szavam se lehet, mert a többiek kvázi másfél órás késéssel érkeztek az előre lefoglalt busszal.
A hely. Hát szóval, kastély. Jó, kastélyszálló. Volt, aki szerint nem is igazi kastély, csak 1 kis pavillon, de én beértem ezzel is. Igazából még ehhez való toalettem se volt, még jó, hogy nem volt feltétel a habos-fodros abroncsos szerelés. Haladunk a korral.
 |
| Château de Maffliers |
Mikor nagysokára mindenki összegyűlt, megkvzott-narancslézett, feltuningolta a sminkjét és elszívta a dupla adag dohányát a nagy stresszre, befáradtunk a közös szeánszra, ahol bemutatták cégünk gondosan válogatott gyóccerkollekcióját. Addig jó, míg csak slide-okon találkozok velük, tekintve, hogy a rákot leginkább fokhagymás előételként szeretem. Mindazonáltal érdekes volt, bár a terminológiát nem épp felhasználóbarátra konfigurálták. Nade jó pap holtig, a gyaur kutyák meg főleg.
A nagy figyelés után nagy dőzs, már az előételes pulttól kajakómásra ehette magát, aki nem számolt a főétellel, meg persze a sajtos-desszertes következményekkel. Ha a fogásokhoz passzoló borokat mind végigcsekkolom, fejest ugrok 1 röhögcsélős-vidámkodós délutánba, ami entre amis nem gáz, de itt inkább nem kockáztattam. Azt nem értem, a többiek hogy bírták a rozék, fehérborok után szalonképes állapotban tartani magukat. Bár tény, hogy én vagyok csupán 1 pohárra hitelesítve; utána korlátolt felelősségű társaság leszek.
A szerény ebéd után csoportokra tagoltak minket, s körbeálltunk 1 asztalt, rajta vászondarabbal. 2 művésznek láccó figura instruált minket, s a feladat is kiderült: a fehér vásznat el kell tüntetnünk. Szerencsére nem varázslattal, mer akkor szerintem máig ott próbálkoznánk; hanem festékkel. Olyannal, ami ragaszkodó foltot hagy a ruhán, így tanácsos köpenyt, pasiknak kezes-lábast húzni. Mivel a védőxelés fehér, 5 perc múlva zárt osztályként pompállottunk. Tény, hogy akad, akit simán beutalnék.
Ismeretes világraszóló kézügyességem, tehát az első pillanattól kezdve abszolút magaménak éreztem a kihívást, hogy telekreatívkodjam a vásznat színekkel, rajzokkal. Háde, 1 csapatépítés arról is szól, hogy kilépsz a komfortzónádból a közös célokért. Fogtam tehát krétát, ecsetet és tk. még teccett is a ténykedés.
A koncepciónk annyira volt konkrét, amennyire 1 8 fős csapat 5 perc alatt kikristályosíthat 1 művészi tervet. Ebből következik, hogy a végeredmény is páratlan együttműködésről, merész színválasztásról és gazdag tartalomról tesz tanúbizonyságot. így kerülhetett 1 és ugyanazon képre néhány zászló, 1eurós és hevenyészett iPad mellett 1 szurikáta is (a rendelkezésre bocsátott sablonok száma véges volt sajnos). Nyilvánvaló tehát, hogy nagy megelégedéssel szemléltük közös alkotásunkat, amibe mindenki beleadta a (leg)jobbját. Fontolóra vettük, hogy esetleg el kéne árverezni, de elvetettük az 5letet, mert mégiscsak kötődtünk hozzá érzelmileg. A miénk.
 |
| Műalkotás |
Itt még nem ért véget a közösködés (legalább közösülés nem volt); a 6 csapat munkájának eredményeként gyönyörködhettünk a 6féle vászonból született céges logóban. Ha nem lett vón azonnal világos, hogy miért néz ki úgy a vászon, ahogy, a csapatok elmagyarázhatták, hogy "a művész ezzel azt akarta mondani". Tisztára meghatódtunk, volt nagy taps, mindenki boldog volt, de xintem leginkább azért, mert mosmá végre elfoglalhattuk a szobákat.
65en séminaire-kedtünk, tehát legalább ennyi szobája van az intézménynek. A szöbák persze kortárs feelingben berendezve, de a matrac kétségkívül nagyon kényelmes volt. Aki pedig tudja, mit jelent az alábbi képfelirat, pls ossza meg velem is, mert én nem találtam a magyar megfelelőjét.
 |
| Salvete in mundo domi vostrae estis |
Ugye hogy a mi képünk sokkal szebb lett?! Igaz, xintem 1 szálloda se fog belőle sorozatot gyártatni. Bár sose lehet tudni.
Szobafoglalás után sétáltunk 100 métert és a (másik) busszal elközlekedtünk vacsorázni. Nekem ugyan tökre megfelelt vón, ha helyben dinézünk, de akkor lemaradok Európa 1ik legtutibb golfpályájáról. Majd ha kőgazdag nyugger leszek, idejárok labdákat ütögetni.
 |
| Golfpálya |
A vacsorát 1 órás szociális élet előzte meg; koccintottunk 2 kiváló kollegina kiváló munkával elért kiváló eredményére, eztán pedig mindenkinek meg kellett találnia a saját motivációját, amivel folytathatta a pezsgőzést. Asszem, sikerült, mert ürültek az üvegek, remélem, volt a közelben vmi puccos lakatlan, aki beválthatta őket, mer az összegből simán elhúzhatott 1 hosszú 7végére a fenti kastélyba.
Mikor már mindenki nagyon laza és tejbetök volt, beterelgettek minket a vatsora helyszínére. Körasztalok 9 főre, rengeteg evőeszközzel és ugyanennyi behűtött palackkal...
A koreográfia ugyanaz, mint ebédnél: már az előételtől kész vagy, de feltartóztat6atlanul jön a hal, meg a süti, gyengébbeknek kv is.
Közben nagy lelkesedéssel szórakoztatnak; játszunk zenekitalálósat. A műsorvezető rutinos, a bejátszott részletek rövidek, a társaság nagy elánnal pörgeti az asztalkendőket, veri az ütemet és visít, ha pontot kap. Nagy röhögések, izgatott kipirulások és miniprodukciók után nyertest hirdetnek, de a vesztesek ugyanolyan jól érzik magukat, mint az okleveles kollegina.
A bőséggel fogyasztott izomlazító (fehér-rozé-vörös kombináció) jóvoltából gátlás nem marad szárazon, s önjelölt parkett-ördögök lepik el a terepet. Hangulat a tetőfokán, hiába, a zene mégiscsak nemzetközi, ha esetleg volt még vki, akiben maradtak fenntartások, most már tutira feloldódhatott.
Többek közt erre lehetett ugrálni:
Az, hogy 2kor feküdtünk, nem jelentette azt, hogy később kezdjük a csütörtöki programot. így a reggelinél csupa karikás szem és félálomban robotüzemmódra kapcsolt humanoid tolta a triplakvt.
Márpedig a délelőtti szeánsz kitartóan sorolta a tudnivalókat, ismertette a részleteket és persze interaktívkodást is igényelt. Xencsére páran azért magukhoz tértek, így elhangzottak a várt kérdések, érkeztek az adekvát válaszok is, majd tapsoltunk.
Ebéd lásd mint fent, bár kicsit rövidebbre szabva, hogy maradjon idő a szabadtéri activité-re.
Ismét csoportosulás, mi lettünk a Jacques Cartier team. Csupa izgi küldetést kellett teljesíteni, úgymint fotózás megadott témára, szagminta-azonosítás, vagy a füles labdán távugrálás. Ez nagyon vicces volt. Gondolom, mindenkinek megvan a kategória: fittball 2 kapaszkodó kis nyúlvánnyal. Erre kell rákucorodni (alacsonyabbak előnyben), s a tereptárgyakat kerülgetve végigpattogni az adott távon. Kedvencem Celine Dion anyja volt, aki miniruhában és harisnyában, 60 éves Törpillaként fórral indulva röhögcsélt göcögve, s ruganyosan ugrándozva kenterbe verte az ellenfelét.
A másik sorverseny a betűvadászat, mikor is 1vki hátára betűt rajzolnak (csak fiktíve), előreszalad a sor utolsó emberéhez, felírja az ő hátára, s így tovább, míg az első ember felírhatja a táblára a betűt. Ezt egész addig, míg ki nem találják a keresett szót. Mivel mi az első betűből megfejtettük a szavakat, átváltottunk számolósra.
Mindeközben töltögethettük a feladványos füzetkét, amiben kép/betű és 1éb rejtvények sorakoztak. Tekintettel idegen nyelvűségemre, nem túl nagy %-ban járultam hozzá az eredményhez.
Ezen bemelegítés után pedig kiosztották a térképeket iránytűvel, némi instrukcióval, s elindulhattunk kincset keresni a kerekerdőbe. 10 állomást jelöltek a térképen, persze feladattal, amelyeket megválaszolván megkapjuk a kincs koordinátáit.
Tekintve, hogy 1ikünk se volt 1 rutinos térképolvasó, 2 állomás és 1 jobbos kanyar után parádésan eltévedtünk. Ennyit a pasik híres veleszületett GPS-éről...
Mielőtt még bepánikolva (erdő)tüzet gyújtottunk volna, hogy megtaláljanak, az 1ik szervező érkezett biciklin, laza félmondattal útbaigazítva minket.
A gyülekezőponton megfáradt csapatok, hiányos létszámban. Aztán persze ahogy lennie kell, nagy ujjongással közeledik a cégvezető csapata, diadalmasan cuccolva a zöld kincsesládát. Mégiscsak lehetnek véletlenek, amelyek magasabb érdekeket szem előtt tartva következnek be :) Örömködés, eredményhirdetés, tudomásul veszzük 5. helyezésünket (a 8ból), mindenkinek megköszönünk mindent, majd szedjük a sátorfákat és a távozás hímes mezejére lépünk.
A visszaút ugyancsak hányatott, de ekkorra már az álmosság-fáradtság némileg elnyomja a gyomorszintű lázadásokat. Bő 1 órás út végén elégedetten szállunk ki a kocsiból, s 4en 4felé széledünk.
Összegezve elmondhatom, hogy felettébb tanulságos, ugyanakkor szórakoztató 2 napban volt részem. 1etlen kívánságomat a szobába érvén azonnal valóra váltottam: kifeküdtem.
Az, hogy 2kor feküdtünk, nem jelentette azt, hogy később kezdjük a csütörtöki programot. így a reggelinél csupa karikás szem és félálomban robotüzemmódra kapcsolt humanoid tolta a triplakvt.
Márpedig a délelőtti szeánsz kitartóan sorolta a tudnivalókat, ismertette a részleteket és persze interaktívkodást is igényelt. Xencsére páran azért magukhoz tértek, így elhangzottak a várt kérdések, érkeztek az adekvát válaszok is, majd tapsoltunk.
Ebéd lásd mint fent, bár kicsit rövidebbre szabva, hogy maradjon idő a szabadtéri activité-re.
Ismét csoportosulás, mi lettünk a Jacques Cartier team. Csupa izgi küldetést kellett teljesíteni, úgymint fotózás megadott témára, szagminta-azonosítás, vagy a füles labdán távugrálás. Ez nagyon vicces volt. Gondolom, mindenkinek megvan a kategória: fittball 2 kapaszkodó kis nyúlvánnyal. Erre kell rákucorodni (alacsonyabbak előnyben), s a tereptárgyakat kerülgetve végigpattogni az adott távon. Kedvencem Celine Dion anyja volt, aki miniruhában és harisnyában, 60 éves Törpillaként fórral indulva röhögcsélt göcögve, s ruganyosan ugrándozva kenterbe verte az ellenfelét.
A másik sorverseny a betűvadászat, mikor is 1vki hátára betűt rajzolnak (csak fiktíve), előreszalad a sor utolsó emberéhez, felírja az ő hátára, s így tovább, míg az első ember felírhatja a táblára a betűt. Ezt egész addig, míg ki nem találják a keresett szót. Mivel mi az első betűből megfejtettük a szavakat, átváltottunk számolósra.
Mindeközben töltögethettük a feladványos füzetkét, amiben kép/betű és 1éb rejtvények sorakoztak. Tekintettel idegen nyelvűségemre, nem túl nagy %-ban járultam hozzá az eredményhez.
Ezen bemelegítés után pedig kiosztották a térképeket iránytűvel, némi instrukcióval, s elindulhattunk kincset keresni a kerekerdőbe. 10 állomást jelöltek a térképen, persze feladattal, amelyeket megválaszolván megkapjuk a kincs koordinátáit.
Tekintve, hogy 1ikünk se volt 1 rutinos térképolvasó, 2 állomás és 1 jobbos kanyar után parádésan eltévedtünk. Ennyit a pasik híres veleszületett GPS-éről...
Mielőtt még bepánikolva (erdő)tüzet gyújtottunk volna, hogy megtaláljanak, az 1ik szervező érkezett biciklin, laza félmondattal útbaigazítva minket.
A gyülekezőponton megfáradt csapatok, hiányos létszámban. Aztán persze ahogy lennie kell, nagy ujjongással közeledik a cégvezető csapata, diadalmasan cuccolva a zöld kincsesládát. Mégiscsak lehetnek véletlenek, amelyek magasabb érdekeket szem előtt tartva következnek be :) Örömködés, eredményhirdetés, tudomásul veszzük 5. helyezésünket (a 8ból), mindenkinek megköszönünk mindent, majd szedjük a sátorfákat és a távozás hímes mezejére lépünk.
A visszaút ugyancsak hányatott, de ekkorra már az álmosság-fáradtság némileg elnyomja a gyomorszintű lázadásokat. Bő 1 órás út végén elégedetten szállunk ki a kocsiból, s 4en 4felé széledünk.
Összegezve elmondhatom, hogy felettébb tanulságos, ugyanakkor szórakoztató 2 napban volt részem. 1etlen kívánságomat a szobába érvén azonnal valóra váltottam: kifeküdtem.
 |
| Kifeküdtem |
