2014. augusztus 26., kedd

Napi Igen - Augusztus 26.

A reggeli napsütésben frissen nyírt fű illata kanyargott be szuperzölden a kocsiablakon, majd továbblibbent Ravel Bolerójával.

Ettől (vagy sem) ma is hatékony láncszem voltam a gépezetben. 

Mindjárt alszom 1 utolsót à la hongroise és jöhet a lég elviselhetetlen könnyűsége!

2014. augusztus 25., hétfő

Napi Igen - Augusztus 25.

Bírom, amikor reggel hűvösen kel fel a Nap. 

100% paradicsom a reggelihez.

Öröksütemény meglepetésként. A minyon ugyanis nagyon gyorsan fogy. Mondhatnám: szublimál.

Hatékonysági mutatóm az egekben. 

100% paradicsom a vacsorához. Is.

+1.2 kg-val mérlegeltem. Úgy tűnik, sikeresen testépítek. 

Már csak 2t alszom magyar földön. Aztán: Husssss!

2014. augusztus 24., vasárnap

Napi Igen - Augusztus 23-24.

Több csodálatos dolog is történt a 7végén, és még nincs vége!

Tegnap felébredtem, s örömmel konstatáltam, hogy éjjel nem öltem meg senkit (álmomban sem). Elindítottam a kvfőzős programot, és nem törtem el semmit
Ez még fokozódott azzal, hogy elfogyott a hársmézem. Ebben az a jó, hogy kinyithattam a selyemfűmézes bödönt, s abból pergettem a reggeli koffeinadagomba. Még 10 óra se volt, én már tökre jól éreztem magam. Az erkélyen kitettem a Napot a habtestemre, s csak néha aludtam bele a könyvbe. 

Hogy ne csak kellemes legyek, de hasznos is, tevékenykedtem a lakban, kiebrudaltam a pormacskákat. Már épp az ablakpucolást fontolgattam (súlyos döntés, alapos mérlegelést igényel), amiből szociális hálóm 1ik becses tagja xencsésen kizökkentett. Nem lehetek elég hálás neki ezért. 

Mert így egész délutános beszerzőkörútra indultunk dicséretes eredménnyel. Hogy közben meg kellett pihennünk kv-sütiszünetre, gondolom érthető. Elvégre nem teljesítménytúra ez!
Miután hazacuccoltuk a zsákmányt, kukkfekete lábas jószággal regeneráltuk kimerült idegrencerünket. Meg roiboos-szal. 
Kaptam 1 halom zenetapaszt, különféle élethelyzetekre valókat. A mennyiséget a minőség übereli csak. Most már csak vmi hosszabb autóútra kéne menni, hogy mindet meg is tudjam hallgatni. 

Mai reggeli ébredésemkor konstatáltam, hogy a redőny nemésnem hajlandó felvonódni - szemöldökömmel ellentétben. Ezzel óriási megkönnyebbülés járt, mivel rajtam kívül álló okok miatt így ma sem tudok ablakot pucolni. A körülmények áldozataként. 

Az ilyképp felszabadult időt és energiát retard hatású napozásra és művelődésre fordítottam. Répalé kíséretében.
Kiválóságom ma odáig terjedt, hogy valódi kézműves palacsintát gyártottam. 1 egész sorozatot. Ha nem lennék magamnál, tök szívesen járnék hozzám vendégségbe. 

Csakhogy most épp elútra készülök; már csupán hármat alszom és ellenőrzöm, hogy még mindig kék-e a felhő az ég fölött. Elég volt a röghöz kötöttségből, irány a lég elviselhetetlen könnyűsége!


2014. augusztus 22., péntek

Napi Igen - Augusztus 22.

Annak is megvan az előnye, ha nem esik; mert bár nem lehet pöttyös esernyőt nyitni, viszont lehet naplégzést végezni az erkélyen. 

További előnye, hogy lehet szabadtéri ebédet szervezni válogatott társasággal, tökre spontán. A kék sajtos, avokádós hamburger éppen pénteki gasztroélmény, bár múlt vasárnap is üdvözölték a receptoraim. 
Minyon helyett beértem oreóval. 

Jelentem, eltűnt az allergiám, mongyuk, már ideje is volt. 

Az este mellkasnyitást, valamint kakaót és betűket tartalmaz.  

2014. augusztus 21., csütörtök

Napi Igen - Augusztus 21.

Az erkélykorlátról hatástalanítottam az épp visszaosonni készülő pókot. Igen, azt, amelyiket átültettem a fenyőre. Kíméletlenül kitoloncoltam felségterületemről. Pedig már bőszen szövögette területfoglaló terveit és hálóját. 

Cserébe 1 csigaélettel ismét hozzájárultam a létfenntartáshoz. 

Ma nem törtem el semmit, ettől nagyságrendekkel jobban érzem magam. 

Szerencsére esett az eső, így kinyithattam a tulipiros pöttyös esernyőmet. 

Mignon.
Grépfrútlé. 

Új olvasnivaló. 
 

 

2014. augusztus 19., kedd

Napi Igen - Augusztus 19.

A mai nap 1 ordenárén qrvanagy NEMmel kezdődött. Kis híja, hogy nem másztam vissza az ágyba. 

A reggeli énem robotpilóta által vezérelt, félautomatán fut le a szokásos process. Ám ma hiba csúszott a programba és a kvkészítő alfolyamat végzetes errorba torkollott. 
Az enyhén gömböcszerű bögrémet a robotpilóta rosszul kiszámított szögben tette a pultra, így az a gravitációra hagyatkozva bánatosan aláhullt. 
Én a dőlés pillanatában ébredtem fel, azonnali életfogytos magánzárkára ítélve a robotpilótát, de már csak végignézhettem, ahogy az ibrik atomjaira esik szét a járólapon, menteni nem volt mit. Éreztem, hogy életerőpontjaim megfeleződtek. 
Mivel az összes bögrém gondosan válogatott és sztorikkal körített, igazán tanácstalan vagyok a cserepeket illetően.

Nagy erőfeszítések árán mégis csak elindultam a napi rutinra, és lám, máris jött a vigasz Luxi képében. Hozta a gazdáját, tőle tudtam meg, hogy Luxi nagyon okos - bár ezt tisztán láttam rajta régóta - ragaszkodó és olyan figyelmes, hogy humán sejthalmazok közt is példaértékű lehetne. Luxi minden reggel és este megsétáltatja a gazdit, ha lemaradna a 2 lábával (és  botjával), visszamegy érte, megvárja. 
Míg a gazdi méltatta, Luxi a lábamnak dőlt, fogadta a simogatást, én meg elraktároztam a kutyaérintést szubkután, mint a D-vitamint. 

Hab a tortán, hogy vizuálisan még csaukkal is töltődhettem, 1xre 3! került a látómezőmbe. 
 

2014. augusztus 17., vasárnap

Napi Igen - Augusztus 17.

Ma abszolváltam 2014 első strandolását. Minden tartozékával együtt. 
Szélben hajladozó flórák hangjára gyűjtöttem a D-vitamint, csobogott a víz, néha lefröcsköltek. Forgolódtam, mint 1 kürtős kalács, hogy 1 centi se maradjon Naptalan. És persze bekövetkezett az obligát tejfölös lángos is. Mindezt a legjobb társaságok 1ikében.

Mivel már kezdett zavarni a lengedezése, pókhálótlanítottam a lakot. Kb mintha vattacukrot pödröttem vón, bár nem választhattam, hogy vaníliás, vagy málnás legyen. Viszont pont úgy ragadt a póklak, alig szabadultam tőle. A bosszú... 

Mondanom se kelljen, ezek után ablakot ma sem pucoltam. A harangszó még bejön rajta. Ez meg kimegy:



2014. augusztus 16., szombat

Napi Igen - Augusztus 16.

3 medvebocsos álomból ébredés. Nyugtáztam, hogy 1 sincs a szobában.
D-vitamin kúra az erkélyen, ahol lelkesen virágzik a flóra. 
Sárgadinnye. 
Felvettem az új szoknyámat. Teccik. 
Kék sajtos hamburger a szabadban. Séta, kocsikázás. 
Patakparti szóbeli szórakozás. 
Kexes csokoládé. 


2014. augusztus 15., péntek

Napi Igen - Augusztus 15.

Augusztus idusa, még csak fél hónap telt el/meg, és még mennyi mindent tartogat. Tényleg bőséges a nyár, mint Holle anyó köténye.

Szóval kihevertem a 7végi megpróbáltatásokat. 
Szereztem repülő lábbelit. Mármint, majd rajtam fog repülni, én abban. Nem 1 balerinatopán, cserébe atombiztosan rögzíti a futóművemet. Vasárnap tesztelem. 

Kaptam muzikot. És koncert is lesz. A kedvenc hajómon.
Képeslapom is jött. 
Virágszirmok az erkélyen. 

Kilátok a kocsiablakon (szélvédőn). A 7en ugyanis sikerült egyenletesen eloszlatnom rajta a koszt, viszont ma gondos kezek átláthatóvá varázsolták. (Jól jönne vmi hasonló eljárás humánokra is.)

1x sem áztam el, pedig lett volna mikor. 
Kókuszos mignon.
Brownie. 
Himlő/ebola/skarlát helyett csupán decens allergiától virítok pöttyöket. 

Már csak 1 ilyet kellene beszereznem. Esetleg szívhanggal együtt.

Heart cell






2014. augusztus 14., csütörtök

Napi Igen - Augusztus 9-10.

Bár fáziskéséssel, de az igenlés teljes értékű a 7végét illetően. Ráadásul marha nagy igen, mert olyat tettem, mint eddig még soha!

Ugyebár, erőst javallott folyamatos tanulással kondicionálni az emberi szervezetet. Választásom ezúttal sem a trigonometriára esett, se a klasszika filológiára, hanem. Azon nyomban beiratkoztam 1 tanfolyamra, ahol azt ígérik, hogy repülni fogok. Gép nélkül. Ez kell nekem! Bár a siklók rémbüdösek, ha megijednek, ernyővel teljesen megváltozik a viselkedésük. És nem szaglanak. 
Tehát, elküldtem a jelentkezésemet.

Ennek következtében szombaton 2kor találkoztam az oktatóékkal a 3ashatárhegyen. Az első szűrő az volt, hogy a furgonból kihajigált pakkokat cuccoljuk fel a dombtetőre. Mire felértem a markáns napsütésben és a saját levemben, elhatároztam: serpa nem leszek. 
Papírozás, bemutatkozás, a 2 oktatóval együtt voltunk 9en. Némi elméleti alapozás után továbbállás a gyakorló terepre. 
Gondoltam, megnézzük, hogy kell ernyőt hajtogatni. Aztán meglepődtem, mikor csak kihajtottuk, s máris indulásra kész állapotban hagytuk. Megismerkedtünk a felépítésével. Beömlő nyílások, ABCD sor zsinórokból, stablap, fékek, beülő.

AZTÁN!

Elsőként felveszed a sisakot. Magadra csatolod a beülőt: combkörön, mellkörön, meg persze a vállkörön a pakk. Arccal a lejtő felé, mögötted a gondosan kiterített ernyő. Kezedben az A sor és a fékek. Gyomrodban tremor. Utolsó gondolatod, hogy EZT minek kellett?!
Elhangzik a "Mehetsz!" és előredőlve, egész testsúlyod bevetve húzod az ernyőt. Intenzív futólépésben. Bár ez esetemben kívülről nem feltétlen látszik.
Szerencsédre a szél megszánja keserves erőlködésedet, s gyorsan besegít. Néhány lépés után első hallásra szerelembe esel: fejed fölé robban az ernyő, elveszted lábad alól a talajt és már siklasz is! Repülsz! A menetszél ismeretlen távlatokat nyit, szempontjaid új értelmet nyernek, az endorfinod nyomokban vért tartalmazhat. 
Erőst sajnálkozol, hogy csak most határoztad el magad a siklóernyőzésre. Valamint, hogy máris közelg a talaj. Amikor is kifutod a fékezésből maradó lendületet, szembefordulsz az ernyővel, majd rózsába szeded. Vállra veted, s felmászol a starthelyre. A tüdődet próbálod nem a cucc mellé helyezni, mikor végre felérsz.

Ami az én talajfogásomat illeti, a legkevésbé várkisasszonyosan elegáns. Inkább hasonlít békára, ólajtóra, Nagy Alföldre. Olyan elterülős. Mázlim, hogy nem a csipkebokrokra. Egyúttal kipipálhatnám a C-vitaminos mezoterápiás kezelést is arcilag. Statisztikát javítandó, 6ból 1x lábra érkeztem. Előttem legalább van fejlődési perspektíva. 

Másnap, harmadnap lehet számolgatni a heveder okozta foltokat (NEM szürke 50 árnyalatos tematika!) - már ha eljutsz az ablakig, s fel bírod húzni a redőnyt. Kenegeted a hangyacsípéseket, konstatálod ismeretlen eredetű allergiádat. 

S alig várod, hogy újra magával rántson a magasba robbanó ernyő. 
Addiktív.


2014. augusztus 11., hétfő

Napi Igen - Augusztus 6-8.

Nos, az nagy nyári szabadság a múlt 7re esett. Ámdeugye azt tudjuk, hogy a minőség elsőbbséget élvez a mennyiséggel szemben, úgyhogy (a már régebben) alaposan szelektált társaságom olyan vendéglátásban részesített, hogy kis híján odaköltöztem. Láttam a jeges rémületet a szemükben, mikor felvetettem az 5letet, így inkább hazajöttem végül. Na de addig!

Bécsről mindig az jut eszembe, hogy akár a mi csodálatos fővárosunk is lehetne ilyen állapotban. Itt elsősorban nem arra gondolok, hogy jöjjön hozzánk több török/osztrák, hanem hogy például építhetnénk közparkolókat, használhatnánk rendeltetésszerűen a szemeteseket, állandósíthatnánk óriáskereket. 

Ami már biztos nem lesz Pesten, az 100víz mester alkotása. Pedig igazán találékonyan applikálta a színeket a formákkal. 

100 színű

És az a legtutibb, hogy lakható, nem csak kívülről nézhető. Még nem jártam utána, hogy mennyi itt 1 albi. Bár, folyton attól kéne tartanom, hogy vadidegen turisztok beslisszolnak fotózkodni. 

A lépcsőház világítása legalább dizájnos, eddig is bírtam a fénygömböket:

Fénygömböc


Viszont, ha maradok a jelenlegi lakban, eztán nem cuccolom a szelektívbe a jókedvvel, bőséggel fogyasztott szőlőlevek üvegeit, hanem én magam hasznosítom őket újra. így:


Ablaküveg

A nagy művelődést feldolgozandó, muszájlott Apfelstrudel és rózsavíz fölött elmélkedni a világ és az élet folyásán, úgy érzem, sikerült is megválaszolni a felmerült kérdéseket. 

Az viszont nyitva maradt, hogy miként fordulhat elő ennyi esztétikailag diszkomfortos alak az osztrák fővárosban. Lehet, hogy világtalálkozót tartottak épp? 
Mindenesetre rögtön óriáskerékre kellett ülni, hogy eltávolodjunk a rémes behatástól. 

Kész szerencse, hogy közvetlen társaságom szépérzék-kompatibilis, mert a fraknói várat kifundáló Eszterházyak sem voltak kifejezetten teccetősek. Persze, változnak a korideálok. Meg hát, akkor is volt az a pénz...

Díszítősor


De legalább a várat jól eltervezték, úgyhogy rögtön akklimatizálódtam és várkisasszonyként ereszkedhettem le a kincstárba. Természetesen, titkos átjárókon. 
Akkoriban még értékelték a természet adta kincseket (is), szóval zsák arany helyett láthattam sárkánytojást és sárkánykölyköt is. Tényleg!
Aki kételkedne, fáradjon el a helyszínre és győződjön meg róla.

A hely védszelleméül választott jószág majdnem olyan ádáz, mint 1 (néhai) sárkány, de legalább tisztes távolságban maradt tőlünk:

Felettes

A kulturális élmények mellé természetesen társult még gasztro- és vizuális/verbális input is, úgyhogy igazi Chillkröte-ként tértem vissza lakhelyemre. 

2014. augusztus 5., kedd

Napi Igen - Augusztus 5.

Jegyeim száma egyre nő. Ha úgy vesszük, tegnap-ma plusz 1 anyajegyem is volt vizitből fakadóan, illetve délelőtt a rep mellé vonatjegyet is újítottam. 

Képgép betárazva, pakk összerakva, a Nap süt, egyedül rám vár a leghűségesebb város, most már csak meg kell ennem a szuperbarackokat és útra kelhetek. 

//A szuperbarackot az különbözteti meg a mezei baracktól, hogy beleharapsz és AZONNAL gyerek leszel (csak belül, a melleid nem fejlődnek vissza), ott állsz az udvaron mezítláb, a napmeleg baracklé folyik az alkarodon és tökre maszatosan az égvilágon semmi parád nincs azon túl, hogy mikor nőnek már meg a melleid (a mondat nőnemben érvényes). 
Vannak még ilyes termények, amelyek Proust Madeleine-ként aktiválnak elfelejtettnek hitt, ám a merevlemezre beégett képeket. (Apropó, hát jó rég megírta az eltűnt Időt, lehet, nem kék forszírozni a jöttét.)//

Minthogy kulturális-wellness tevékenységeim elszólítanak a következő napokra, mindenkit lenyugtatok, hogy időmet európai fővárosban, vízparton, és egyéb válogatott helyeken fogom eltölteni hasonló gondossággal szelektált társaságban. 

Éljen a Szabad Európa, a bikini, a D-vitamin és persze a világbéke!




2014. augusztus 4., hétfő

617 - Az Időre várva

617 egy helyben zuhant az érzelmi vákuumban. Ő értette legkevésbé, erre hogyan képes. A Plath-féle Üvegburához hasonlította helyzetét. Jön a vákuumharang, 617-re borul, kiszippantja az érzelmeket. Egyet meghagy mutatóba. Bánattal egymást emésztik, oda-vissza. 

617 némelykor kipukkantja a vákuumbuborékot, ilyenkor a felszínre bukik. Levegőért kapkod, megkapaszkodik a leghalványabb létfoszlányba, társas érintkezésekbe. Produkálja a keszonbetegség összes tünetét. 
Vannak, kik tartják fejét a hullámok fölé, de amint csökken az önerő (és ez előfordulhat), úgy a szociális térerő sem tud megtartani. Érkezik a következő vákuumharang, s 617ért szól.

Bánat mellé beférnek 617 álmai is a harang szoknyája alá. Szakadatlan üldözik 617et. Nappal s éjjel. Ha alszik is, felébredni szeretne, s fordítva. Kanosszáját helyben járja. 

Mondják, az Idő balzsam mindenre. 617 várt és vár. 1re kevesbé hiszi Idő eljöttét. Türelme is fogytán. De az Idő csak nem érkezik.
 - Illetve, több idő létezne? - torpan meg 617. Merthogy, saját ideje éppenséggel van. Igazából, mása sincs, mint ideje. 
- Ez lenne az? A mindent gyógyító? Vagy létezik a mindenható Idő a saját kis szubjektív időkön túl? És míg az el nem jön, addig az egyéni időket kell minél tartalmasabban megtölteni? Hátha a vákuum gyengül és egyre kevesebb, amit ki tud szippantani. Ezért fontos minél több ingert begyűjteni az idegpályákra és akkor sokból lehet gazdálkodni.

Lehet, az Idő úgy jön el, hogy a saját idők összeadódnak? Már ha eljön.


Show me how to be whole again

2014. augusztus 3., vasárnap

Napi Igen - Augusztus 3.

Minthogy az olvasmányélmény éjszakába húzódott (és így sem fogyott el), muszájlott délelőttig regenerálódnom. Ám akkor az endorfin lökött ki az ágyból, mert olyan internacionális invitációt kaptam SMSileg, hogy majdnem a fal adta a másikat. 
Ennek folyományaként a repjegyeim száma ugrásszerűen megnőtt, van oda is, meg vissza is. Bizonyíték, mennyire spontán vagyok. Mégiscsakugyebár! 

Just like a dragonfly

Kedélyes reggeli után kiörömködtem magam a napra, hogy még színesebb egyéniség legyek - már ha ez egyáltalán lehetséges.

Bevégeztem az olvasmányt, igazi nyári élmény, gyarapodott a szókincsem, tesztelem is a környezetemet, amint alkalom nyílik rá. 

Nőtt 2 gomba a hajtány elé. Tegnap még egyáltalán nem voltak ott. Lehet, varázsgombák? NEM eladók!

Élednek a tücskök, kéznél a MÁSIK könyvem. 


2014. augusztus 2., szombat

Napi Igen - Augusztus 2.

Ma az volt az első dolgom, hogy feljegyeztem az álmaimat. Na nem ilyen nostradamus-i célzattal, csakcsupán személyiségfejlődésem érdekében ezt a forrást is kiaknázom. Hogy rejtve semmi ne maradjon rólam előlem.

Aztán megreggeliztem a cinkékkel. Jó fejek voltak, beköszöntek a baromi koszos ablakon, elújságolták a legfrissebb híreket, majd tovaszálltak.

Hogy fedezzem szervezetem D-vitamin szükségletét, kifeküdtem a napra, s főttem saját levemben .Csak azért nem szenesedtem az erkélyre, mert folytam patakokban az alapos hidratálásnak köszönhetően. 
Jött 1 szitakötő, megkörnyékezte a vizemet, de mivel már beleittam, nem kért belőle. Átsütött rajta a Nap, úgy körözött a pohár felett, mint 1 hártyával körülhatárolt vibrálás. 

Miután kisült majdnem az összes zsírom, szociális, majd fogyasztói életet éltem. Ennek eredményeképp eltűnt 1 cannes-i fagyikávé bécsi operatortával, viszont feltűnt 1 fehér szandál a lábbelikészletben. És kultúrát is vételeztem, hogy ne csak a primér fizikai valóm épüljön. 

Most, hogy ismét szerenádoznak a tücskök, jöhet az olvasmányélmény és a végre szénsavmentes sör. 



2014. augusztus 1., péntek

Napi Igen - Augusztus 1.

Az augusztus azt hozta, hogy a csigákat nem kell hajigálnom, mert végre felspuriztak a nyomvályúból a füves terepre. Remélem, ez így is marad.

Majdnem elszállítmányoztam 1 másik szomszédot ugyanarra a piacra, mint az előzőt, de az utolsó pillanatban meggondolta magát és visszainalt a lakásba. Lehet, nem vett melltartót, vagy zoknit a papucsba és így kénytelen volt lemondani a pompás fuvarról. 

Láttam 1 kétlábú kutyát; xencsére csak online, nem 3D-ben. A 2 mellső lábával született és nagyon ijesztő első ránézésre. Másodikra is, viszont az is feltűnik, hogy ez mennyire nem zavarja abban, hogy jól érezze magát. Hogy olyan örömmel játsszon a fadarabbal, mint humánok semmivel se. Van 1 halom barátja, őket se zavarja, hogy a haverjuk feleannyi végtaggal bandázik. Semmi depresszió, semmi frusztráció, zéró para, maximális életöröm.
Szóval xintem tökre el lehetne lesni a trükköt, hogy a sok bezöldült fejű humán helyett fülig röhögősek mászkáljanak. Játsszanak, örüljenek a barátaiknak és higgyék el, még az se tragédia, ha furcsák.

A lépcsőházban megmentettem 1 színes lepkét - ha már a csigákkal nem jótékonykodhattam reggel. Vergődött az ajtóüvegen és fogalma nem volt arról, hogy 1 méterrel odébb a szabadság. 
Azt hiszem, a zember lánya is van így olykor. Összeveri magát ijedt igyekezetében, s nem veszi észre az üvegkalitkája tárt ajtaját. 

És hát ma kicsekkoltam a Cégtől, hogy soha többet vissza ne menjek. Egy darabig legalábbis. 



To make my dreams come true.