Maláj Misszió - Szünnapirend

Június közepén a ramadán félidejét ünnepelték az érintettek, meg a kevésbé érintettek is, mint pl én. Ez számomra azt jelentette, hogy szünnap, így lehetett szabadtéri programot szervezni a cuki, másfél méteres helyi munkatársakkal.
Össze is állították az ütemtervet, nekem (végre) semmi dolgom nem volt. 

Elsőként elhajtottunk a Kicsi Kicsi Étterembe, ami se kicsi, se étterem nem volt, de vendégkörnek fenntartott parkolóval rendelkezett. Befáradtunk a trópusi flórával elszeparált teraszra étterembe, s helyet foglaltunk az egyik piros műanyag körasztalnál. A moderált hőmérsékletről klasszik propelleres ventillátorokkal gondoskodtak. Valahogy volt 1 retró-balatonos fílingje, de csak míg meg nem jelent a pönszér. Feltehetőleg a tulaj is 1 személyben és persze sárga. Nem hepatitiszből, csupán származásból fakadóan.

Velem nem igazán tárgyalt, de mindannyiunknak jobb volt így. A másfél méteres kollégák már pontosan tudják, hogy nem velem fognak csilievő versenyt nyerni, így (számukra) nem csípős ételeket rendeltek; úgy mint vajban sült garnéla, zöldséges csirke és hal. Utóbbbi tálalásakor tapintatosan érdeklődtek, hogy zavar-e a fejével együtt szervírozott állat, de megnyugtattam őket, hogy bátran felém fordíthatják a tetemet, fel tudom dolgozni. 
A rizst ezüsthatású, leveses tálszerű alkalmatosságból lapátolták a narancsszín műanyag tányérakra és persze alap felxelés a szójaszósz a fokhagyma-paprika-gyömbér trióhoz. Azt hiszem, az elmúlt hónapokban én már bevittem az egész mostani életemre kiutalt rizsadagomat. 
A másfél méteresek jeges teát kértek, én vizet jég nélkül. Kaptam is meleg (csap)vizet. Mindazonáltal a hely szelleme egzotikus madárhangon megnyugtatott, hogy nincs mitől tartanom, úgyhogy belaktam rendesen és megittam az időközben testhőmérsékletűre hűlt vizet is. 

A resztorán amúgy ügyel a higiéniára; ottlétünk alatt pont elszállították a szemetet. Megérkezett az illetékes szervezet 2 kerekű kézikocsijával és serényen hordta kifelé a zsákokat a piros asztalok között. Majd, hogy eltüntesse az esetleges nyomokat, slaggal felverette a betonflasztert. A többi HACCP lépést nem vártuk meg; a desszertet mellőzve fizettünk és útra keltünk.

A Thean Hou templom meglehetősen kiépített turisztikai elem, valamint kedvelt helyszíne esküvői rendezvényeknek. Persze itt is jóval előre kell időpontot foglalni. Úgy tűnik, az egyházi bürokrácia (is) világjelenség. 

A 3 ringgites (nem őrzött) parkolóból átsétáltunk a placcra, ahol összegyűjtötték a 12 állatkát és táblát is mellékeltek a kínai zodiákusok jellemző tulajdonságairól. Az állatpark kevéssé spirituális/tudományos, mint inkább koreai mesefiguratív volt. Vagyis, a kakasról a brémai muzsikusok jutottak eszembe. Rögtön. 

Az erős, szenvedélyes Sárkány

A liberális, vicces Kakas

A megbízható, gyakorlatias Vaddisznó

Nem csak a mű/fauna, a valós flóra is érdemes volt, de biztos-ami-biztos alapon fixáltak néhány rózsaszín díszfát a Match Maker elé.

Mítikus Tinder

Yue Lao az ázsiai Ámor, nála a nagykönyv a párosítandó nevekkel. Nyilazás helyett piros zsinórral fonja egybe az érintettek életútját. Noha megtestesülése eltér a pufók európai szerelemistenképtől, lehet, az itteniek jobban járnak 1 bölcs, sokat látott öreg elkötelezésével, mint 1 jóllakott óvódás véletlenszerű csúzlizgatásával. 

A többszintes templomon elhelyeztek néhány lampiont és pár sárkányt. A füstölők illata belengi a 30 fokos délutánt, az imádkozók mezítláb mormolnak. 

Templom

Különsárkány

Az emeleten szerencsére nem tolonganak, így le tudunk ülni az egyik kupola alatt. Az árnyékban mérsékelt légmozgást és békés csendet érzékelünk. Kicsit beleereszkedünk.

Megfér régi és új

Aztán lecsorogtunk a földszintre, a kis tavacskához, amiben egymás hegyén-hátán vegetáltak a teknősök. Ottlétüket nem magyarázta se tájékoztató tábla, se étlap. 

Háziverseny

A templom alatti büfékben sem kínáltak teknőslevest. Ellenben árultak hideg vizet és herbal egg-et, aminek átható aromája átjárta az egész helyiséget.

És természetesen rettenetesen csodálatos vackokat kínáltak a bazárok; helyi és kínai szuveníreket, bár a műbőr cowboykalapot nem sikerült a régió kultúrájához illesztenem. Noha szélessávon dőlt az input, nem vettünk semmit.

Hazafelé a biztonság kedvéért betértünk 1 plázába, ráadásul megaplázába, pedig a nem megák is település méretűek és elég 1 óvatlan pillanat, hogy 1 féreglyukon átesve a végtelen plázamátrixban bolyongj. Örökké.

Ezért, mielőtt beléptünk volna, vérszerződést kötöttünk, hogy el nem hagyjuk egymást az üzletek útvesztőjében.

Azt nem értem, hogy ha az utak is televannak, hogy lehet ekkora tömeg bévül is. Amúgy nem sokat időztünk a megamall-ban, visszatértünk a 6. emeleti parkolóban hagyott járgányhoz és nagy sokára ki is jutottunk a komplexumból.

A hazaúton másfél méteres sofőrünk már a következő úticélt tervezgette.