Szelepjáték - 2020. március 29-30.

A vasárnapot (és benne engem az erkélyen) ünnepi napfény körvonalazott és satírozott, színem kezd az évszaknak megfelelni. A legjobb highlight-bronzosító-pirosító a napsütés. Arról nem is beszélve, hogy parfüm helyett is kiváló alternatíva napsütötte bőrt hordani. 

Jelentem, a porszívó kérdésre lett válasz, félórás telefonos segítséggel rendeződött a nyomasztó helyzet, így eztán is vígan cselédkedhetek. 

Tornaóra híján kimerészkedtem a partra meg a tavaszi szél söpörte utcákra, xencsére a természet teszi a dolgát, megállíthatatlanul.

Keep calm and carry on

A szombaton elkezdett házi feladatom tovább políroztam s karöltve a vadiúj dalom próbálgatásával belecsúsztunk az estébe. Nade az önkifejezésnek a nyári időszámítás se szabhat határt.

Ma reggel pedig jeges rémülettel vegyes megkönnyebbüléssel konstatáltam, hogy a nagy balkonozás folyományaként nyitott erkélyajtónál aludtam. Xencsére nem raboltak el (vagy visszahoztak reggelre), így nem csak a ki-, de a bejárási tilalmat is tartottuk mindahányan. 

Munka után édes a pihenés ráálltam az egyre koszosabb jógamatracomra, s hagytam magam instruálni. Ez nem csak azért jó, mert lassabban nem őrülök meg, hanem mert fűtenem se kell ezen órák alatt. 
S ha mindez nem lenne elég, most már a tápanyagbevitelemet is adminisztrálhatom. Ezt szívesen hagynám másra, csak engem vigyenek fel a padlásra. 

Most még elidőzöm egy keveset a vadiúj dallal, amiről fogok tudni nyilatkozni egy nagyon vicceset, mikor már minden sajtóorgánumot a kulisszák mögötti tartalmak érdekelnek majd.

Szelepjáték - 2020. március 27-28.

A heti 5 torna után a nagyon személyes edző állít le, s nem hajlandó szombaton is órát tartani. Majd csak hétfőn. Tény, hogy szintet léptem; már a homoksúlyzóm is megadja magát, s beterít a fekete töltelékével. This is the beginning. 

Piszkos munka

Szombat lévén ki/be lehetett játszani az erkélyen kvzós jelenetet, bár a nagyon jó idő nem csak engem hívogatott elő, hanem a fekete-sárga jószágokat is. Mióta ráültem 1 darázsra és azonnali bosszújától napokig csak állni és hasalni tudtam, inkább visszahátráltam a magánlakom fedezékébe. Egységnyi idővel később biztonságosnak tűnt a balkon, így hátradőlhettem a napsütésben. És megadóan végignézhettem, ahogy a fekete-sárga csíkok belebegnek a magánlakomba. Nyilván, azonnal eltűnt, így csak remélhetem, hogy nem épp fészket rak, hanem egy másik ablakon ki is lebegett. 

Szombat lévén felöltöttem a házi cseléd ruhámat és bősz porszívózásba fogtam, amiből előre nem látott bonyodalmak fakadtak. Szóval ha van itt valaki, aki távvezérléssel össze tud rakni 1 porszívót, legyen szíves jelentkezni. 

Produktivitásom azonban tovább szárnyalt, s pár óra alatt végrehajtottam a kedden kiadott zenei témájú házi feladatokat, jelentősebb károk nélkül. Holnap még biztosra megyek további metronómos gyötrettetésekkel, de csak jelzem, hogy máris referenciapontnak számítok szolfézs-ügyileg, s van az a helyzet, amiben jobb, ha én írom mások háziját. Hoppá! Az a sokat emlegetett relativitás, nemdebár?

Az estém virtuál házibuliba torkollott, decens borozással és kevésbé decens témákkal, utóbbiakat Olivérrel kompenzáltam, inadekvát kommentjeimet borba fojtandó. 
További teljesítményként listáznám, hogy a szerelmi vallomások és/vagy ráutaló magatartások száma nulla. 

Szelepjáték - 2020. március 25-26.

Kezdem nem érteni, hogy amikor még irodában dolgoztam, mint az állatok, hogyan volt időm annyit közlekedni. Meg boltba járni. 
14. napja a magánzárkám összkomfortját élvezem élem, de roppant elfoglalt vagyok folyton. 

Tegnap kimaxoltam a bevásárlást és a tornaórát is az éjjel-nappalimban. Elhárították a csőtörést is, jóárasítva. 
Valamint, a COVID-19 fintoraként, kipostázták a vadiúj útlevelemet, amivel azon a bizonyos Jersey-n debütáltam volna. 

Ma viszont tavaszra ébredtem, meg arra a csütörtökre, amikor pálinkásodott a háztartásom a figyelmes csomagnak köszönhetően. Nem csak az idő relatív, de a folyadékok abszolút értéke is. Békeidőben a zember lánya hajlamos alapvetésnek gondolni 1 csomó dolgot, többek közt a fent nevezett étrendkiegészítőt is. 

Egészségvédő méz, pálinka és mi1más

Ugye-ugye, hiába a fizikai distancia, a zember alapvető kapcsolódási igénye, gondoskodása és törekvése a saját magán túlmutatásra módját leli a kifejeződésnek.  

A zember másik növekedésalapú igénye az esztétikai, s az enyém ma kielégült a korábban említett dalszerzemény elfajulásával. 

Végül pedig, hogy a sors kegyeltjeként hozzá is tegyek a nagy egészhez:

!Szolgálati közlemény!

Ha olvassa ezt vki, akinek jól jönne (vagy tud olyat, akinek jól jönne) a heti bevásárlás-házhoz szállítás, szóljon és viszem a zsákmányt. Meg gyóccertárba is megyek; mosmá maszkolni is tudok, szóval fel vagyok vértezve a járványügyi helyzet ellen. 

Illetve, hogy ne csak fizikai táplálékban gondolkodjunk, szívesen felolvasok 3 nyelven - a szimultán produkció fizetős. A német feláras. 

Szelepjáték - 2020. március 23-24.

Kezd átalakulni az időérzékelésem, noha meglehetősen tagolom a napjaimat. 
Ennek például része ugyebár, hogy a nagyon személyes edzővel fexem-kelek. Virtuálisan mármint.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy vele zárom a hétfőt és vele kezdem a keddet. Mondom én, lesz még itt bikiniparádé. Addig csak hörgés véres verejtékkel. 
Annyira jól végzi a munkáját, hogy bruttó 15 perc és bár nem is látod, megvernéd. HogyanPIFFJutPUFFEszedbeBAMMIlyenNESZE?!
Szóval ajánlom meleg szívvel.

Mindezt lehet ventilálni az esti videóbuliban. Meg azt is, hogy 1 napig tél volt, hó esett és qrvára nem jött senki nyilván. 
Ma csak orkán van meg csőtörés! a házban. 
Najó, tápérték is van, meg fűtés is, meg szociális hálóm gyöngyszemei,  szóval panaszkodni nincs okom, az benne a jó. 
Ha önmegtartóztatok és sikerül híreket nem olvasni az operatív törzsekről, tulajdonképp összkomfortos a magánzárkám. 

Valamint! Este 6kor immáron a második zeneórám fényezte a szélfútta napomat - azt kell mondjam, hogy bár hörgés nem, szolid sírás-rívás azért kísérte remekbeszabott próbálkozásaimat. 
Látom előre, lesz itt metronómtól vérpatakos fül és hideg verejték is, mire a házikat komplettálom. 

1 a 3 közül

És még mindig nincs vége a napnak, mert estére beérett a forradalom! Mármint a saját szövegből következő, brand new szerzemény, amire türelmesen vártam. Mindennek megvan az ideje. 

Szóval, kösz, jól vagyok!

Szelepjáték - 2020. március 22.

A középtermetű, fekete kutya bizonytalanul futkozik fel-alá. Asszem, Bercinek hívják, de nem biztos, hogy jól értettem. Az idegen város lakótelepi része kihalt, alig vannak az utcán, néhány autó jár csak. Igyexem behívni Bercit, de óvatos, ha közelebb is jön, megint elszalad. Csak nehogy elüssék! 

Végül bizalmat szavaz, de nincs nálam se póráz, se semmi, amivel vezethetném, így ölbe veszem. Elég nehéz, meg nyugtalanul mocorog is, nem könnyíti meg a dolgomat. Buszra szállunk, xencsére ott sincs tömeg, de azért nem vesznek minket jónéven. Főleg, hogy Berci félelmében bepisil, s farokcsóválva többeket beterít a kutyalével, így a busz elejébe szivárgok. Leülök a legelső kettes ülésre, Berci a balomon, ekkor már meghatározhatatlan nemű emberalak. Fejét a vállamra hajtja és megígérem neki, másnaptól elkezdem intézni a papírjait, hogy normális élete lehessen. 

A közeledő ellenőrnek odaadom a kabátzsebemben talált 3 vonaljegyet, remélve, hogy nem veszi észre, hogy már korábban elhasználtam őket. 

Az éjjeli szelepelésen morfondolva fokhagymás (!) pirítóst gyártok, amit persze majd meg is bánok - én vagyok velem és a további fokhagymaszaggal összezárva. Deha egyszer olyan finom!

A 4 fal között több, mint 1 hete kitartóan végzett láthatatlan gályamunkára alapozva, felvételemet kérem a háztartásbeli személyek hosszú és dicstelen listájára. Ha esetleg elbírálási szempont, egész testes, minden megmozdulást lassító izomlázzal végeztem el a mai napot. 

S ha már vasárnap, legyen tánc kerek csemege! Bár lisztből nem állok túl jól, a palacsint csak kikerekedett belőle hatszor. Vagy hétszer, de ki számolja? Annyiban volt csak nehezített pálya, hogy a merőkanalam szublimált egy párhuzamos dimenzióba, így alternatív megoldásokkal éltem. 

Pöttyös palacsint

A patakparti szellőztetésem után ismét elővettem a házit - sajnos nem pálinkát, mert az elfogyott, hanem a keddi zeneórámra vonatkozó feladatot. A helyzet nem reménytelen, bár a pálinkát gyorsabban befogadja a szervezetem. 

Ezt pedig csak úgy itt hagyom, mint 10. strigulát a magánzárkám virtuális falán:

If I move this could die

Szelepjáték - 2020. március 21.

1 jó nap 1 jó éjszakával kezdődik ugyebár, s a mai napom jól indult fél8kor, szívmelengető álomból ébredve. Másodjára, mert a hajnali rigó olyan átéléssel nyomja, hogy nem lehet alva maradni. 

Minthogy a lakásban megnövekedett a koncentrációm, egyenes arányban nőtt az általam in/direkten előállított kosz, aminek eliminálására ma legalább olyan hathatós intézkedéseket hoztam, mint 1 operatív törzs. Vagy 1 1 személyes akciócsoport. No offense, of course. 
Depersze, ez egy végtelen történet.

És mint említettem, tegnap elindítottam a (nemtudjukmeddigtartó) tornázz naponta! kihívást, ami következtében 11kor már lapockalövéses varacskos disznóként hörögtem a napverte parkettámon. Csak a hátam nem szőrös. Xencsére a nagyon személyes edző már ismeri minden rezdülésem és nem esett kétségbe, tisztességes hajcsárhoz illőn végighajtott az 1 órán.
Én úgy saccolom, kb április végén szabadulok a magánzárkából, s akkor rögtön be is nevezek a bikini fitness versenyre. Jóllehet, inkább a klasszik vonalvezetést preferálom, szóval megelégszem valami hasonlóval, csak a fejem ne veszítsem el addig:

Niké

S bár estére októberre váltott az időjárás, a természet mégiscsak érzi a tavaszt, kódolva a génekbe és genitáliákba, a törvény az törvény, melynek változatos megnyilvánulásaival találkozhatunk - nem csak a természetben, de az online térben is. Legalábbis ennek tudtam be a vadidegen hímnemű fészjelölést, s persze kiderült, hogy nem 1 általam feledett egyed bukkant elő, csakcsupán egy korai példány a tavaszi zsongásból. 

A délután és este a szociális hálómban telt, szolid házibulival - szigorúan virtuálisan. Holnap, ha a hófúvás engedi, megjáratom a korpuszomat a parton. Amúgy meg továbbra is érvényes, hogy most hősködjön mindenki a fotelból, az emberiség legnagyobb lépéseként. Kösz!

There must be some way out of here

Szelepjáték - 2020. március 20.

Most abba ne menjünk bele, hogy ma stúdióztam volna. 

Inkább abba menjünk bele, hogy mennyire qrvafinomat főztem! Repetáztam is és a vacsorával végképp múlt időbe tettem az egész adag zöldsgécurry-t rizzsel. Kis lépés az emberiségnek, annál nagyobb nekem. 
Ez az ebéd utáni napfürdő az erkélyen baromi jó. Egyetlen diszkomfort, hogy sajnos pont akkor van a napi míting, amit ráadásul én tartok kesztyűs kézben, így csupán remélem, hogy hétvégén még jó idő lesz (főleg, hogy hivatalosan is tavasz van), hogy ne ilyen szánalmas eiaculatio praecox módon süttethessem a hasam. 
Amúgy persze őrületes hatékonysággal dolgozom, mit nekem 1 hét szobafogság. 

Nade! Nem elég, hogy a konyhában teljesítettem dupla szerepben (a munkavégzés ugyebár a konyhaasztalon zajlik), debütáltam a szobatornával is. Hogy ne csak az elmém pallérozzam, hanem a habtestemet is, a nagyon személyes edzővel belevágtunk a napi szintű aktívkodásba. 
Mondhatom, roppant vicces audiovezérléssel a nappaliban és neglizsében követni az instrukciókat. Ezennel üzenem a szomszédoknak (bár már szoktatva vannak az énekórák által), hogy nem a jasmin-hoz szegődtem másodállásba, csak tornaórát követek el, tök egyedül. Majd kérek igazolást az edzőtől. 

Gym

Részben emiatt aztán már ki se dugtam az orrom a partra. Részben meg a sauvignon blanc miatt, amit a vacsorához töltöttem. 

Esti mesének pedig ajánlom Minuscule-t. 

Szelepjáték - 2020. március 19.

1 hete home office. Még mindig fogalmunk nincs, meddig.

Előnye, hogy az ebédszünetben lehet nagyon gátlástalanul napozni az erkélyen. Eddig csak 7végente tehettem ki corpus delicti-met az UV sugaraknak. Egyetlen káros szenvedélyem. (De úgyis az a jó szívem visz a sírba, nem az UV.)

Aztán este 7kor kimerészkedtem a patakpartra, hogy mégse csupán a 4 (különféle színű) falat lássam egész nap. Bár ekkorra már besötétedett, szóval a látvány nem annyira játszott xepet abban a szűk 1 órában, míg szabadlábon voltam. 
Még ekkor is jópáran futnak, esetleg kutyát sétáltatnak, vagy csak (horribile dictu!) ülnek a padon. Offline, mint az állatok. 

A társasházakból fény, emberzaj, vacsora kondenzcsíkjai szállnak kifelé, s viszi őket a patak megvidámodott locsogása. Idealista énem szinte elérzékenyedve vizualizálja a családi köröket, megnyugodva, hogy lám, milyen szépen tudnak befelé élni a zemberek, mégis van remény, mindjárt elszabadul a mennyország, immár semmi nem tarthat vissza minket egy kissé giccses utópiától. 

És ekkor filmes hangeffekttel lefékez az út túloldalán 1 kocsi, ajtócsapódás, a fazon odatrappol a parton várakozó feminához és visszafojtott felindulással dől belőle, hogy már elmagyarázta itt is, otthon is, miért nem lehet megérteni, ebben a helyzetben egyszerűen nincs mit tenni, várni kell, majd eljön az idő, legyen megértéssel, gondoljon bele ésígytovább. 
Állandóan kételkedő énem énmegmondtam vigyorral integet az idealistának. 


A hazaútra térvén pedig jobbról feltűnik a pattogatott kukoricafa, úgy látszik, nem csak a vírusok mutálódnak.

Popcorn tree

Szelepjáték - 2020. március 18.

Ha esetleg 1 városi kecóban rostokoltok a 4 fal között és nincs saját rigótok, itt hallgathattok madarakat. Mongyuk, nekem persze van saját rigóm. Is.

Mert nyilván továbbra is mindenki maradjon home office-ban, akinek opció. 
Ahol egyébként ugyanúgy tessék tartani a napirendet, különben szétfolyik az egész nap, mint vízfesték a félfamentes rajzlapon. 
Érdemes követni a rutint, kiegészítve a jelen helyzetből fakadó extra igényekkel. Ilyen lehet a TV-torna reggel-este, illetve a tápérték-előállítás - egyénenként változó, kinek melyik fáj jobban. A helyzet súlyosságát xintem kiválóan érzékelteti, hogy holnap tervszerűen főzök és úgy érzem, teljesen felkészültem a mutatványra. 

Amúgy meg keep calm and carry on, nap végén fel lehet pakolni a lábakat, ki lehet nyitni egy sauvignon blanc-t és lehet egyeztetni a spanikkal az afterparty-t illetően. Ebből a szempontból végképp nem aggódom, nagyon jó dolgom van: több heti palack és életfogytos bestie-k videókiadása mutat túl a szokásos napi körökön. És hát borból még a pincében is válogathatok (ahonnan csak a billentyűket hoztam fel eleddig, ugyebár). 
(Amúgy a bor ne zavarjon össze, ki lehet nyitni más üveget is.)

Szelepjáték - 2020. március 17.

Több fennforgás is felkavarta a szimpla keddnek induló napot, aminek következtében estek az életerő pontjaim. Egyelőre azonban ura vagyok a helyzetnek. 

Szóval, a home office harmadik napja, s tapasztalatilag bólogatok, hogy az idő mennyire durván relatív. Vagyugye, van 1 kis eltérés a külső és belső idők között. És akkor dupla relativitás, amibe bele se gondoljunk inkább. Lényeg, hogy ma legalább 10 órát ültem a konyhaasztalnál, amit - közösségépítő célzattal - ünnepélyesen felaprítok szeretteim körében, amint bezárjuk a home office-t. 
Ami másodikként legjobban zavar a home office-ban, az a laptop. Kezd egyre valószínűbbnek tűnni, hogy legkésőbb a jövő héten beszippant és ott fogok bolyongani a processzorok és áramkörök labirintusában és néha eljutok a monitorig, s majd kinézhetek a konyhára. A monitor szerintem még a tükörnél is veszélyesebb, pedig az se kispálya, ugyebár. 

Na de azért van a szünet, hogy a zember lánya távolságot tartson a munkavégzéstől (nem elég a social distancing). Ilyenkor lehet téblábolni, nyújtózkodni, majd megadón és legfőképp szomorúan összegyűjtögetni a csodálatos állólámpa sohatöbbetmegnemragasztható darabjait. Itt nagyobbat zuhant az életerő pontom, mint a Dow Jones 1987-ben. Ha arra gondolok, hogy a home office még hetekig tart és már ma ilyen hatékonyan eljárt a kezem, nagyon gyorsan leamortizálom a kecót. 
Tovább gyengültem, amikor az utódját keresve ráakadtam egy majdnemre, nyilván rosszárasítva. Végülis, az ízlésemmel sose volt baj; mindig is inkább a büdzsémmel. 
Na de majd meglepem magam magam, születésnapomra.

Merthogy!

Napra pontosan 3 hónap múlva lesz a születésnapom. Én azt úgy képzelem, hogy addigra leveszik a karantén táblát a bolygóról és a Jersey-re szóló repjegyem mellé már elkezdtem bepakolni a bőröndöt. Vagy legalább repjegyem van. Vagy legalább kijárás van, lécci!

Aztán munka után, végre itthon, szabadon választott foglalkozásként életem új aspektusára nyitottam (csakis virtuális) ajtót - úgy tűnik, ezentúl a zenét nem csak hallgatni és érezni fogom, de érteni is. Mert ha azt mondjuk, hogy a zene az élet, akkor majd még az a kegyelmi állapot is bekövetkezhet, hogy valamennyicskét megérteni vélek a zélet lényegéből. Vagy nem. 
Az óra személyi feltételei teljesen, tárgyi feltételei részben adottak - ha valaki látott mostanában kottafüzetet (!), ossza meg a lelőhelyet. 

Addig is ezt tudom itt hagyni, egyelőre csak interdiszciplinárisan, szegény Duras-t idecitálva. 

Moderato cantabile

Szelepjáték - 2020. március 16.

Úgy robbant ránk ez a szép új világ, mint szülinapi lufi túlfújás esetén (attól is nagyon tartok, megmondhatják a közeliek).

Előreláthatólag nem látjuk előre, meddig tart ez a tarthatatlan állapot, miszerint zárjuk el magunkat a külvilágtól. Merugye itt csodálkozunk, hogy épp csak lecsengtek a cuki koalás képek, máris jöttek a lángpallosos lisztangyalok, majd a végtelen kimutatások és a hirtelen felindulásból elkövetett szolidaritások, rezignált home office-ok. 

Ez itt, ez egy szelepjáték, terveim szerint ezen a felületen fogom szelepelni a világszerti vírus okozta szobafogságból következő, pedánsan el nem fojtható / nyomható érzéseket. 
Mennyivel másABB volt a 70 nap párizsi, hAH!

Második napja dolgozom itthonról, amivel épp életeket mentek, s remélhetőleg nem Az őrült nő ketrece monológba  kezdek gyanútlanul. 
A home office csodás találmány, kétségkívül. Bár a zorvosok / ápolók is tudnának a konyhaasztal mellől lélegeztetni. Depersze nem tudnak. Meg egy csomóan mások is teljesen személyesen kasszázzák az ennivalómat, kézbesítik az életmentő csomagokat. 
Úgyhogy panaszkodni nincs okom, az benne a jó. Én itt csak leírom, amit elmondanék, ha egyébként találkoznánk. 

Első körben aszondanám, hogy ez miaf@sz?! Mint egy ZS kategóriás film, és eleve nem nézek amerikai filmeket, de ezt most nem lehet kikapcsolni. 
Második körben számolom az erkélyről a kocsikat; nem tűnik kisebbnek a forgalom. De legalább a trolisofőrt elszalagozták az utasoktól - viszi a nénit, aki gondosan az orra alá igazgatja a maszkot.
Harmadik meg sokadik körben aztán eszembe jut, hogy ha már házakat nyomtatnak, meg volt egy Dolly birkánk is, nem lehetne-e a szociális hálómat (meg akkor má engem is) gyorsba' leklónozni, nyilván vírusirtóval és élnénk, mint Marci (esetemben Manci) Hevesen.

Ilyes és még ilyesebb gondolatfoszlányok rakódnak le a szinapszisaimon, belátható, hogy nem kockáztathatom tovább a rendszer sebességét.
És ha ez nem lenne elég, MÉG fokozódik a helyzetem: érzem, ahogy nő a hajam. Naponta 0.5 mm-t. 

Napról napra!