2013. február 2., szombat

617 - A Rend a lelke mindennek

Hinni, vallani, tartozni valakihez/valamihez a humán szervezetek alapvető igénye. Ezt lehet tagadni, nem tudomásul venni, elfojtani, egyéb jelenségben megélni, de a késztetés közös tőről fakad.
617 viszonya a Feletteshez nem nevezhető kikristályosodott abszolútumnak. Mindazonáltal, a MindenTagadás Egyeteméről kibukott pár év után, viszont a Kultúrkeresztény Közösségbe nem vették fel. Igaz, nem is jelentkezett. Nem látott a nagy tömjénfüsttől. Perszepersze, ezt a zember nem látja, hanem megéli a mindennapjaiban és létezése összes pillanatában, hisz ebből fakadnak gondolatai és tettei. 617 ezt vallotta és ebben hitt.

Néven nevezni nem tudta. Magában csak úgy hívta: a Rend. Ebből vétettünk és bár lehet tiltakozni ellene és lehet kiválni, saját érdek visszatérni. S bár az Ő hasonlatosságára termett, 617 képtelen volt hozzá emberi formát asszociálni. Legkevésbé ősz szakállú öregembereset. Az a Télapó. 617 nem szívesen gondolt rá így. Igazából semmiféle megtestesülést nem párosított hozzá. Ezért csak úgy gondolt rá, mint a Mindent Felülíró Rendre. Ahova jó visszatagolódni.
Mert persze van az a periódus, amikor az Ember függetlenedik, hisz megvan a szükséges képessége. Gondolkodhat, akarhat szabadon. Megkapta ezt a lehetőséget. A renitens létforma azonban küzdelmesebb és valahogy göröngyösebb. A szekered ide-oda dobálják a buktatók. Ekkor még erősebb az elhatározásod az önfenntartó életmódra, hiszen függeni tőled független tényezőktől kiszámíthatatlan és ijesztő. Öngerjesztő spirál, a kívülről rátekintés készsége nélkül majdnem lehetetlen kiszállni belőle.

S mikor rendetlenség van belül, még kevésbé gondolsz elengedésre. 617 ilyenkor még szívesebben eteti a cinkéket. Jó látni, hogy amilyen kicsik, annyira működőképesek. Öntudatlanul beteljesednek a Rend szerint és illeszkednek. Bennük és körülöttük Rend van. Eszerint léteznek. S bár 617-ben rendetlenség, attól a Rend még megtartja. Az egyéni rendetlenség se nem akadályozza, se nem cáfolja az univerzális Rendet. Várja, mikor térsz vissza. Ugyanoda, ahonnan a cinkék, kutyák, fák-virágok vétettek. Ez a közös nevező, ami összeköt, ami működtet. Nagy megnyugvás felismerni s tudni ennek mentén élni. Napmintnapmintnap.
Ám eddig eljutni belekerülhet önátértékelő vitákba és saját gyártmányú elméletek bukásába. Tehát az első lépések látszólag éppen a Rend elleni részeredményeket hoznak. Senki nem mondta, hogy könnyű. Ha már kiváltál belőle, a Rend felé vezető utad kanyargós és délibábos, mint egy illuzionista mutatványa.

617 formálódott, alakult, s már voltak tisztán megélhető Rendbéli pillanatai. Egyik lépés a másik után hozza a többit. S ahogy a percek pillanatokból, úgy az Élet is a Rend szerint megtett lépésekből áll össze Igaz Úttá.  
A Rendnek nincs szüksége kinevezett formákra ahhoz, hogy működjön s működtessen. Az az emberek igénye. Akiben Rend, az érzi azt erdőben, madárszóban, esőben és felhőben, zenében és hajléktalanban. Máshogy nem is tud már észlelni, hisz mindent áthat.

Mert a Rend a lelke mindennek.

 
Minden Rendben Van