2017. február 26., vasárnap

617 - Árnyékvilág

A nappali 3 lépés a fürdőtől. Sötétben is. Ahogy felkapcsolta a villanyt, 617 látta, amint néhány árnyék mozdulatlanná dermed. A 3 halk lépés rövidnek bizonyult ahhoz, hogy visszasurranjanak az egész falat borító tükörbe. Ahol laktak. 
617 nem bánta jelenlétüket, tudta, hogy villanyoltás után ki-bejárnak az árnyak. Kicsit szánva kedvelte a szűk mozgástérre ítélt árnyékokat. 

Élők jelenlétében az árnyak kénytelenek a tárgyakkal, élőlényekkel együtt mozogni. Esetleg megnyúlhatnak, hosszan vetülhetnek a fények függvényében, de gazdájukat el nem hagyhatják. Attól mindenki megrémülne. 
Csak sötétben, lehetőleg élők nélkül járhatnak-kelhetnek szabadon, kedvükre. 

617 érzékelte kényelmetlen feszengésüket, ezért nem is firtatta mikéntjüket. Ott torlódtak a növény alatt, a sok levél egész hihetővé tette az egymásra taposó árnyékok halmazát. 
A hálóba menet lekapcsolta a villanyt, s hallani vélte, ahogy az árnyak megkönnyebbülve eleresztik alibigazdájukat és surrogó igyekvéssel elnyeli őket a tükör néma felülete. Korai volt még előmerészkedniük, noha az itt élő ilyenkor már aludni szokott. Kicsit várnak, s remélhetőleg nem ébred fel még egyszer. 

617 eldőlt és küldött 1 gondolatpostát a tükör népének. 
 - 20 percen belül jöhettek. - és már el is merült álomhullámaiban. 

Egymásra vetülés