Félvezető - Tihamér

Cirka félév alatt szinte baráti lett iszonyom Bélával, s hogy ne laposodjon el a kapcsolatunk, beszerveztünk 1 harmadikat. Tihamért, de ez csak később derült ki a tetthelyen.
Ma reggel volt esedékes a hármas randi, éjszaka nem sokat aludtam, forgolódtam, mint a kürtős kalácsok a tűzön.

Hajnali 7h50re beszéltük meg a találkozót, a félálmos éjjel után meglehetősen leamortizált állapotban másztam elő a vacokról, de már a kv-reggeli előtt elkezdtem a mai mantrát, erősítendő mentál- és lelkivilágomat. Egész pofás toalettet dobtam össze; xencsére nem tükrözte a belső állapotokat.
Béla felvett útközben és már téptünk is a helyszínre. Közben többször is konstatáltam, hogy kár volt reggelizni, vmi AZONNAL ható izom/ideglazítót kellett vón beszereznem, depersze késő bánat.

Tihamér színrelépése tk. nyájas volt és szándéka xint vicces, ha más körülmények között találkozunk (demér találkoznánk??), még el is bájcseveghetnénk.
Elhelyeztem tremolós korpuszomat az orbántalan kormány mögött, Béla mellettem kedélyeskedett, Tihamér pedig mögülem firtatózott. Hogy mi az a 4 dolog, amit MINDEN 1es napi első elindulás előtt csekkolok a járgányon. Elsoroltam, majd az 5 gyűrött cetli közül kihúztam a középsőt; hiába, az arany középút... Eztán még közölte az extra igényeit, miszerint abszolváljak 1 balra előrét, 1 jobbra hátrát, 1 padkával párhuzamost hátra, végül 1 saroktolatást. Meg persze emberéletet ne követeljen 1ik manőver se.

Najóvan, felvettem a mentálpajzsot, bekapcsoltam a végtelenített mantrát a fejemben, s gyia. Tihamér és Béla nagybani társalgása közepette kipipáltam a jobbrahátrát, balraelőrét, s követtem az instrukciókat, hogy mikor merre szállítsam őket.
A párhuzamost - mivel voltak összeférhetetlenségi problémáim vele - nagy gonddal kiválasztott helyen végeztem el. Elsőre. Az utolsó produkciót 1 kis mellékutcában hajtottam végre; sajnos méltatlanul csekélyke közönség előtt.

Innentől már csak a balesetmentes visszatérésre kellett ügyelnem, s mivel Tihamérék továbbra is a közéleti eseményeket taglalták halálsikolyok nélkül, szinte már el is lazultam a megnyugvás puha párnáján.
Minthogy én vezettem a bázisra, a remény napsárga virága nyiladozott tegnap óta összeszorult bensőmben. Még 1 utolsót parkoltam, leállítottam a hajtányt, majd füleltem Tihamérre.
Bár megjegyezte, hogy a frizuráját nem dúlta szét a menetszél, s majd némileg ajánlatos felpörögnöm ha már a saját készülékemben közlekedek, de legalább roppant körültekintően jártam el és vissza. Kiokosított, hogy a Nagy Papírral mikor-hova kell elfáradnom, majd GRATULÁLT és boldog ünnepeket kívánt.

Szóvaltehát, minden jónak végeszakad 1x, hogy 1 még jobbnak adja át helyét, esetemben Bélát felváltja a rózsaszín kis kártya, s ha a karácsonyfa alatt még nem is tündököl ott a képemmel, január 2től már potens elemként vehetek részt a társasjátékban, a nagy betűs Közlekedésben. A galamb, gyalogos és biciklis után a kocsis szintre lépve.

Ez a projekt nem jöhetett volna létre, ha:
1. nem talicskázom a pénzt Bélának hosszú hónapokon át
2. szociális hálóm nem támogat kitartóan
3. tökre alkalmatlan lennék - úgyhogy no para, érdemesebb aggódni a 2013as GDP/ktgvetési hiány miatt.

Aki szeretne 1üttérezni velem, a sikeres projektre hivatkozva nyugodtan fogyasszon sört/bort/pálinkát, még ha nem is találkozunk. A 3D-s szereplőkkel pedig úgyis összemérjük poharunkat.

És bár ugye emberéletbe nem került a mutatvány, hasonlót produkáltam a nappalim tükre előtt a Nagy Papírt lobogtatva, mint Bruce a stadionban.

617 - Jutalom a nap végén

617 futott. 1 7en belül már másodszor. Leginkább őmaga lepődött meg rajta. Utoljára iskolás éveiben fordult elő vele, testnevelés órán (mire neveltek azok a 45 percek??). Utálta. Mindig utolsó volt. Aztán csak ideért, lám-lám.
Se akkor, se 1 hónappal ezelőtt nem gondolta volna, hogy valaha is önként adja lábait futásra.

Najó, a futás erős túlzás ugyan, mert kábé és maximum gyök2vel haladt, s azt se konstansan produkálta, de biztatta, hogy alig páran dacolnak a decemberi széllel. A klíma ugyanis nem hatódott meg 617 magasztosan sportos elhatározásától és hideg közönnyel számolgatta az alaposan becsomagolt szervezeteket. Akárhogy is, bennevagyok a ma esti 10ben! - örült 617. Ez pár méternyi pluszteljesítményre volt elegendő.
Számolta a lámpaoszlopokat, s hősiesen tűrte, hogy a rutinos zergék könnyed suhanással lehagyják. Annyira lefoglalta a túlélés, hogy sok fölös energiája nem maradt irigykedni. Hosszú távú terveit lecserélte 1 lépésnyi jövőre. Még 1 és még 1 és még 1 és megvan a 3. oszlop.

Órát nem vitt, időérzékét a 6. lámpánál hagyta, de az elemekkel és önmagával vívott (győzedelmes) küzdelem után elégedetten kúszott fel a melengető lakba. Ilyesmi lehet Hópárducnak lenni - tippelte nagyvonalúan.
Hallatlan büszke volt teljesítményére, s azonnali hatállyal kiutalt magának 1 dobogós fürdőzést. Főleg, hogy Arenyin se foglalta be légyottra a kismedencét.

Csobogott a víz, 617 illatos-olajos csodaszert morzsolt bele, erőteljes teát szervírozott, leültette Barry-t a tevés puffra, majd átvette nyereményét: átadta magát a H2O ősi tudományának.
Nyakig merült a vízbe, s hogy kívül-belül melegedjen, lassan kortyolgatta az immunteát. 617 feloldódott, érezte, ahogy a méreganyagok diffundálnak szöveteiből, s helyükre retard örömkapszulák épülnek be. Minimum 24 órás hatást biztosítva.
Teljesen ellazult, így lámpaláz nélkül duettezett Barry-vel; in my heart it's spriiiiiiiiiiing

617 már-már törökfürdőben érezte magát, a levegő páratartalma erőst konvergált a 80%hoz. A falakon békésen csordogált a nyugalom.
A helyzetet fokozandó, hideg zuhannyal készítette elő az argánolajos utókezelést. Ha még lapult is benne ideggubanc, az olajköpenytől az is kisimult.

Ilyeténképp preparálva a candle light dinner-re, éjszakai toalettet öltött és gőzfelhőben közlekedve tálalta a vacsorát: rubingyöngyök gurgadoztak tányérján. Mintha B Rh+ vérsejtekbe zárt életet venne magához.



617 felettébb elégedett volt sorsával. Ez a világ a létező világok legjobbika - nyugtázta Pangloss 2012-es reinkarnációjaként. 
Bár a Voltaire-hős tán nem párolgott esszenciális olajokat.  
 

617 - Kereszteződés

617 a megrendelt tökhintóra várakozott, még csak fizikailag ért földet, belső énje a felhők fölött merengett valahol. Nem sietett visszazökkenni a ködös városba. A repülés neki mindig tovább tartott, mint a menetrendben ígérték. Már előtte, s utána is jó ideig a Földtől elrugaszkodva létezett. Légcsere - gondolta és elmosolyodott.

Simon Márk loholt, alig várta, hogy csomagját kiköpje a végtelen kígyó és már száguldott is a kijárat felé. Persze, ez nem volt ilyen egyszerű a bőröndös, virágcsokros, tolószékes utasok között. Már így is késett, csak remélte, hogy odaér a születésre a kórházba. Igen, megígérte, hogy ott lesz a nagy pillanatnál, de lássuk be, az időzítés nem a legalkalmasabb - fortyogott kissé az izgalmon túl.
Végre eljutott arra a nemzetközi konferenciára, ahova kvázi mission impossible bekerülni hozzá hasonló kezdőknek, de lám-lám, szinte állandó jelenléte az osztályon és a kitartó ügyelés meghozta gyümölcsét. Milyen gyümölcs érik novemberben? - torpant meg gondolatilag, de elnapolta a kertészeti kérdőjelet, mert újabb kihívással szembesült: be kell jutnia a városba. Normál esetben élt volna a tömegközlekedés nyújtotta orbitális lehetőségekkel, de a jelenlegi távolról sem volt normális helyzet. Előtúrta telefonját, s máris tudta, hogy hiába, mert az lemerült, még a gép indulása előtt. Simon doktor érezte, ahogy őszül. Kínjában szolidárisan vajúdott.

617 félálomban konstatálta, hogy a pár percre prognosztizált taxi késik, de ezt most kivételesen nem bánta. Kívül rekesztette magát a körülötte gomolygó forgatagon s várta, hogy belül is megérkezzen. Szerette ezt az állapotot, mikor 2 pont közt lebegett: ott már nem, itt még nem volt. Kicsit mintha újjászületne ilyenkor, friss szemmel tekint környezetére, körülményeire és saját magára is. Novemberi tavasz á la renaissance - mélázott, majd viszonylag épkézláb mondatokkal fogadta a begördülő tökhintót. Csomag elhelyezve, 617 elfoglalta szokásos ülését, s várta, hogy a chauffeur is készen álljon az indulásra.

Simon Márk kétségbeesetten próbált taxit fogni. Persze, csak James Bondnak m1 ennyire 1xűen a mutatvány, hogy gyanútlan civilektől járgányt orozzon - füstölgött magában. Majd az ereiben habzó adrenalintól fejét vesztve felrántotta a legközelebbi taxi ajtaját, s bevetődött csomagostul. A sofőr is akkor mászott be, érdeklődését meg se várva Simon már hadarta is:
 - 'Stét, az Új Nap utcai szülészetre kérem, de nagyon gyorsan!
 - Példás az igyekezete, de még nem aktuális a szülészet, köszönöm - ébredt 617. Közben már húztak is a város felé. - 1ébként nem zavarja, hogy ez az én kocsim? - 617 paprikásan méregette az aggodalmas és zilált kocsirablót, aki kilökte kellemesen puha gondolatfelhőjéből. Ismerősnek tűnt. Hol látta?
 - Igazán sajnálom, csak végszükség esetén rablok el hölgyeket kocsistul, ne aggódjon, szülni sietek, nem halasztani. - A közéjük ékelődött csomagok kényelmetlenül imbolyogtak, nem sokat észlelt útitársából.
 - Mondja csak, azért hazajuthatnék? Vagy esetleg vezessem is le azt a szülést, amire elhurcol?
 - Perszepersze, majd gyorsan kiugrok a kocsiból a kórháznál és már mehetnek is tovább, nem tartom fel sokáig, ígérem.

617 a csomagok mögül fürkészte a felettébb izgatott férfiút, majd elhűlt és lejjebb csúszott az ülésen. Nane - nyögte magának. Ilyen nincs, hát kösz szépen - lehelte, ha már úgyis thanksgiving - ki más lehetne?? A doki az ügyeletről. Jó rég járt már ott, de felismerte. Szóval kispapa és szülne. Nade miért nincs a felesége mellett a kritikus időkben? - méltatlankodott, majd hangot is adott rosszallásának:
 - Na és a felesége mit szól ahhoz, hogy a 9 hónap utolsó felvonását egyedül kell eljátszania?
Simon Márk csak 1 nagy adag hajat látott az utasból, hiába szuszakolta a bőröndjét. Mintha már hallotta volna ezt a hangot. Annyi emberrel találkozik napmintnap. Tovább gyömöszölte a pakkot.
 - A feleségem még ismeretlen jövendőbeli, úgyhogy róla nem nyilatkozhatok. A nővéremhez sietek. Úgy volt, hogy csak 2 nap múlva kezdődik a felvonás vagyhogyismondta, de ember tervez ugyebár... - S végszóra sikerült láthatóvá tennie a hajzat tulajdonosát.
 - Jéizé, hát maga az, ilyen nincs! - Simon ritkán lepődött meg, most mégis csak hitetlenkedve bámult 617-re.  - Tudom ám, ki maga - böködött felé - A nagyon szíves Tüskés Vanek! Ugye? Ne is tagadja! - majd höhögve meglökte 617-et. - Micsoda véletlen, komolyan, ilyen nincs!
 - Én is pont ezt gondoltam. Egyébként meg, véletlenek nincsenek - javította ki 617. - Szóval új területre váltott? - firtatta gyorsan.
 - Á nem, csak a nővéremet megnyugtatná, ha fehér köpenyesként én is ott lennék, mikor megszületik az unokaöcsém. Navégre, ideértünk, remélem, még jókor. - Simon kiugrott a kocsiból, félkézzel a csomagokat rángatta, másik kézzel fizetett, majd 617re csapódott az ajtó 1 távolodó ígérettel:
 - Majd jelentem, hogy minden rendben ment-e! - s a fényes bejárat már el is nyelte a doktort csomagostul, kabátostul, adrenalinostul.

Napersze - fújta 617 vegyes érzelmekkel. Azért megkönnyebbült, hogy így alakult a villámtalálkozás.
Megadta a címét a kocsisnak, valóban hamar hazaértek. Sorra vette holmijait: 1 táska, 1 bőrönd, sapka-kesztyű. Sál?!

Simon Márk leszórta cuccait a nővérszobában s csodálkozva forgatta a kötött sálat. Bordó volt és női illatos.

Konyhanyelvtanfolyam - Csanta Pali

Nem ismerek olyat, aki ne szeretné Csanta Palit. S nem csak nők vannak oda érte. Pasik is, bármilyen korosztályból. Meg gyerekek. Meg nagymamák-nagypapák.

Csanta Pali egyszerű lélek, nagyszerűsége pont ebben rejlik. Nem akar több lenni, mint aminek látszik, viszont kaméleonszerűen vált alakot a helyzettől  függően. Tudja, kit mivel vehet le a lábáról.

Csanta Palit könnyen elővarázsolhatjuk, nem szükséges hozzá semmiféle bűvész-előképzettség, se virtuozitás. Persze, mindenkinek megvan a maga trükkje, hogyan teremtse a konyhájába Palit. Nálam az alábbiak szerint jelenik meg:

Előveszem a korondi tálamat. Ebben 3 kifejlett női példány elbűvölésére elegendő Pali állítható elő.
Beleöntök félkiló lisztet és feltörök 2 tojást hozzá. Leöntöm 2,5 deci tejjel - nagy előny, ha a tej előtte szervesen kapcsolódott a tehénhez.

Fakanállal kavargatás, míg el nem simul az összes inkoherens elem. Ekkor jöhet a bubis víz; optimális esetben (valamint ködbe vesző gyerekkoromban) a szóda az ekvivalens elem, de manapság beérhetjük bármely szénsavas ásványvízzel.
Tovább kavarás, ekkor már kezd előtűnni Pali milyensége. Azsutálunk némi sót és cukrot is, hogy igazi, Csanta-féle jelenséget produkáljunk.
A nyersanyag állaga 2vel sűrűbb, mint 1 tartalmas krémlevesé. Ha még lehet bírni gyomorral, az elkészült alapot eldughatjuk a hűtőbe fél, vagy akár 1 órára is.

Ha már nem bírjuk a várakozást, felszerelkezünk 1 jóféle teflonos serpenyővel, s belecseppentünk 1 pöttynyi olajat. Közepes lángot gyújtunk, s a felforrósodott edénybe tekerjük a tésztát. Készüljünk fel a jelenségre, mert innen már csak pillanatok választanak el minket Csanta Pali feltűnésétől.
A tészta gyorsan sül, így ne hagyjuk ott a folyamatot percekre se, mert Pali nem tűri, ha hanyagolják. Szereti érezni a törődést, de meg is hálálja.
Terül-fordul, s kvázi 2 perc alatt el is készül. A fordulás egyébként elősegíthető falapáttal, de profik akár dobálhatják is - ekkor azért álljon készenlétben 1 fotós, hogy elkapja a pillanatot (vagy Palit).

Csanta Pali megkínálható tk. bármivel, a mákot ugyanúgy viseli, mint a lekvárt vagy túrót. Igazodik a hölgyközönség igényeihez.

Férfiegyedek akár seregnyi Csanta Palival is elbánnak, esetükben a fenti mennyiségek szükség szerint szorzandók.

 

Konyhanyelvtanfolyam - Agaricus campestris leves

Nem vagyok 1 levespárti, vagy ha mégis a lé a lényeg, akkor legalább tartalmas legyen. Sűrű. Tömény. Laktató. És ha lehet, húsmentes. Éljenek az állatok!

Ősz lévén a gyümölcslevesnek leáldozott, de xencsére bazídiumos barátaink rendelkezésre állnak. A háztáji tenyésztésnek köszönhetően egész évben. Ha épp nincs a pönszédben 1 zsáknyi, no para, akármely üzletláncnál hozzájuthatsz. Vagy, ha ultraszerencsés vagy, szedhetsz magadnak erdőszélen. Ilyet keress:

Mezei csiperke
 

Gomba, tehát se nem állat, se nem növény. Azér nem növény, mer heterotróf (szerves anyagból fedezi szénszükségletét) és sejtfala kitint tartalmaz, mint pl a bogárpáncél. Fotoszintetizálni sem tud, mint 1 rendes fikusz, úgyhogy hosszas viták után a tudósok kénytelenek voltak külön csoportba sorolni.

Éti szempontból a gombákat fehérjetartalmukért tartjuk sokra. A gombafehérje összetétele nagyban olyas, mint az állatié. Szóval akinek fontos a fauna, vagy magas a koleszterinszintje, vérnyomása, vércukra, mindig tartson a zsebében 1 adag gombát, ezzel rengeteget tehet bolygónkért és saját korpuszáért.

Nos, ami pedig a konkrétumokat illeti, lássuk a számszerű tényeket. 4 főre számolhatunk 1 kg agaricus campestris-t; félkilós kiszerelésben kínálják a boltokban. 3 hagyma löttyintésnyi olajon, teccés szerinti só+bors, petrezselyem és 4 deci tejszín kívánkozik az 1 liternyi vízbe. Tehát egész ktghatékony levesnek állunk neki.
Hogy mennyi időnkbe telik? Attól függ, mennyire vagyunk a kulinária Eric Clapton-jai, vagy épp Ollókezű Edward-jai. Ha inkább szeretünk elmélyedni a tevékenységekben, akkor is elegendő 1 órát félretennünk a 24ből.

A 3 hagymát megpuccantjuk, s minél apróbbra hasogatjuk. Kontaktlencsések előnyben, mer megússzák a ríkatást. Jól látók meg tartsanak otthon 1 kontaktlencsést.
A gombákat folyóvízben mossuk, mellőzzük az áztatóprogramot, ha nem akarunk rögtön pürésíteni. Ha van a héjon némi rongálódás, késsel le tudjuk húzni a sérült takarót. Elvetemültek az egész borítást lehámozhatják, ezzel jelentős időt eltöltve. A tiszta gombikat felnégyeljük, a későbbi feldolgozást megkönnyítendő.

Választunk 1 ép zománcú edényt. Ez azért fontos, mert a gomba vassal találkozván megfeketedik és még keserű is lesz. Beleöntünk 1 kevés olívaolajat és rázúdítjuk a hagymatömeget. Pirítjuk, lehetőleg kontaktlencsében. Ha már senki nem sír, jöhetnek a gombák pirulni. Kavargatás, hogy ne szenesedjen, majd leöntjük a liter vízzel. Itt már tk. 50%-os készültségi fokon állunk, mert a kívánt só+bors mennyiség után nekieshetünk a turmixszal. Óvatosan, mer nem feltétlen akarunk főzőcske után gombapépet takarítani a csempéről/plafonról/frizurából.
A homogén állagú cuccba azsutáljuk a tejszíneket meg a petrezselymet és utoljára még 1x megforrintjuk a tűzön.

Közben remélhetőleg a kontaktlencsés megterített, mert megesszük, amit főztünk.
Ha netán nem tűnik el az egész mennyiség 1 evésre, nagyon körültekintően tároljuk és nagyon rövid ideig.


 

Konyhanyelvtanfolyam - Alapozó kurzus

Nos, nem véletlen, hogy viszonylag ritkán számolok be utazásokról Kulináriában. Egész pontosan, 1etlen 1x fordult elő, hogy dokumentáltam önkéntes gályázásomat, akkor is a karácsonyi előkészületek számlájára írható a felbuzdulás. 

El kell mondjam ugyanis, hogy a lak ezen helyisége számomra az inkvizíció 21. századi megtestesülése. Ha nagyon sok időt kell a könyhában töltenem, bevallok mindent. Az összes eddigi és majd eztáni életem el/nemkövetett tévedését meggyónom.
Persze, kitalál6nék vmi születési rendellenességet, hogy XX génkészlettel mégis miért traumatizálódok minden 1es alkalommal, mikor produkálnom kellene vmit a konyhában. Mármint vmi emberi fogyasztásra alkalmasat. Több éves gondolkodás után azonban emelt fővel vállalom, hogy én bizony jelen életemben nem a klasszik viszonyulást kaptam a főzőcskéhez és valszleg majd csak 1 sokadik újjászületésemben jutok el a konyhatündérséges állapotba.

A nagy számok törvénye alapján biztos, hogy rajtam kívül még van pár hason nőnem, akik beszélnek rengeteg nyelvet, egzotikusat, vagy holtat, vagy mesterségeset, 1et kivéve: a konyhanyelvet. Rájuk (is) gondolva indítom el az alapozó nyelvtanfolyamot, ahol bővülhet a szókincs, a fogalom- és recepttár. Merpl én már attól kész vagyok, mikor aszongyák: gyorsan megvan, nem macerás, 1xű. Aztán csak kiderül, hogy a csatolt fájlokkal (úgymint hazacuccolás, zőccségpucolás, edényválogatás, anyázás, mosogatás, ésatöbbi) lesz a főzőcskéből 2-3 órás performansz. S még így is lehet, hogy a közönség feláll és kim1 a tetthelyről.
És akkor még nem beszéltünk az "amennyit felvesz " mértékegységről.

Úgyhogy üdvözlet az összes jelentkezőnek, a tanfolyam ingyenes, nyelvvizsga sincs, mindenkit motiváljon a következő élete, amelyben már vérprofi séfként főszerepelhet.

Félvezető - Csöves duma

Autós pályafutásom mosmá erőst hasonlít az idegrenceremhez: mind2 elég zaklatott. Ugyebár ott tartunk, hogy július eleje óta találkozgatok Bélával, azt az 1etlen jogosulatlan koccanást leszámítva tk. több, mint kevesebb sikerrel. Xintem. A szeptemberben befizetett vizsgapénzre Béla kilátásba helyezett 1 október végi vizsgát, amiből kérdezősködésem 6ására lett 1 november 10 körüli homályos ígéret. Ultrabárányként extra türelemmel viseltettem Béla zsebpénzes és porhintő akcióival szemben, ám ez már nekem is feltette a tortára a pontot. Úgy tűnik, az univerzum mellémállt, mert Béla 3 nap múlva küldött 1 szűkszavú SMS-t, melyben tudatta, hogy november 6-án bizonyíthatok.
Ha nehezen is, csak kiderült, hogy se nem Télapó, se nem nőfaló Béla, csupánszimplán nagyravágyó. Nagy összegre, mármint.

Node koncentráljunk a részeredményre, s ezt szem előtt tartva készültem a múlt csütörtöki meetingre. Már csak 40 perc választott el attól, hogy kormányra jussak, ámde Béla telefonozott, hogy megdögölt a kocsi.
Déjà vu, vagy amit akartok, de legalább dumát váltott, s előállt a csöves-sztorival. Miszerint kilyuggatódott a csöve és elfolyt a vize. A kocsié. Tésztaszűrővé hanyatlott az eddig is szomorú sorsú hajtány.
Béla elsősegélyt ígért; másnapi újraélesztést prognosztizálva. Ez rám nézve azt jelenti, hogy - elvileg - csütörtökön lesz 4 kerekem. S mivel elszóltam magam, hogy éppen jól megérdemelt szabaccságomat töltöm a 7en, Béla bérszemet kapott s rögtön nagyon készségesen ajánlgatta az összes többi időpontját is.
Nem mondtam, mit kezdjen velük, elvégre volt gyerekszobám. Majd az univerzum törvényei. Vagy a vérfarkasok. Vagy a H1N1. Úgy lesz, ahogy lennie kell.

Félvezető - VIII. Henrik vs. Télapó

Most, hogy immáron 3 hónapja hajtom a tanjárgányt, felmerül az igény és a kérdés, hogy mégis mikor mehetek bizottság elé bemutatni a tudományomat.
A kötelezően előírt óramennyiséget kisebb-nagyobb szaggatásokkal ugyan, de teljesítettem, Béla adminisztrálta is a kiskönyvemben. Monta, hogy rendezzük a piszkos anyagiakat, s adott 1 nyugtát 11ezer péncről, a többire meg jótékony csendpaplant borított. Feltételezem, hogy vmelyik farzsebében kötött ki a különbözet, de persze az is lehet, hogy a Magyarországra menekült szír lázadók árváinak gyűjt, s így tk. jótékonykodtam. Ráfér a karmámra.

Mindenesetre Béla még szeptemberben megígérte, hogy xez időpontot. Legelőbb október végére.
Addig is persze gyakorolni javallott, merkülönben széthull az összegyűjtött tudományom.
Mivel ez már nem a kötelező óraszám, dupla áron randizunk. Nagyon régóta és a jelenlegi helyzet xint még nagyon sokáig. Nem ő fizet, pedig szerintem igazán értékelhetné a társaságomat. Olyan nagyon soknak tűnik az 1ütt töltött idő s a Bélára költött pénz, hogy muszáj vmiféle magyarázatot találnom a végelát6atlan projektre. Igazából 2 jutott eszembe:

1. Béla tulajdonképp a feleségfaló felség, VIII. Henrik reinkarnációja. Ha sokáig nézem a képet, még hasonlóságot is vélek felfedezni. Plusz, ha figyelembe veszem azt, hogy Béla immáron 3. nejét koptatja, nyilvánvaló a párhuzam. Pedig se Henrikként, se Bélaként nem esetem a fazon, úgyhogy bukta.

Henrik-Béla



2. A másik opció, hogy Béla tk. a jóságos Télapó. Csak nyári szünetelnek a rénszarvasok és kénytelen a meggyötört rönóval közlekedni. Ezért az időhúzás, hogy majd december 6-án becsempészhesse a vizsgaidőpontot a csizmácskámba. Addig meg sajnálkozik, hogy épp nincs a kocsin matrica, én meg elhiszem, hogy csakcsupán emiatt.

A harmadik, zárójeles eshetőségre gondolni se xetnék. Miszerint Béla se nem történelmi megtestesülés, se nem a Mikulás inkognitóban. Hanem csak és kizárólag Béla, aki az autós oktatókról élő képpel teljesen azonosulva a lehető  legkézenfekvőbb módon szeretne adómentes, lát6atlan zsebpénzhez jutni.

Félvezető - Prömier

Pályafutásom Bélával felettébb hányattatott kanyarokat vesz, s már felcsillant ugyan a reményhal a zavarosban, de eddig még mindig meglógott.
Merugyebár, a 3 hetes kényszerpihenő után sem kapcsoltunk turbó fokozatra, mivel a járgány kezdte megunni a mostoha bánásmódot, s ha lett vón törcsije, biztos bedobja sokkal korábban.

Így megvárta, míg 2 7tel ezelőtt rám került a sor Béla kalendárjában és bánatos hörgéssel megadta magát. Státuszomból következőn bár nem száguldozok, a 30as tempó már nekem is zsenánt volt. Mer becsületére legyen mondva, azér még hazakúsztunk vele. 
Elkerülhetetlen volt tehát a defibrillátor, pacemaker és a többi újraélesztős technika a sanyarú sorsú hajtány feltámasztásához, az életmentő beavatkozás eltartott másfél 7ig. Persze, jó munkához idő kell, a lassúhoz meg még több.

Summa summarum, ma ismét rajtam volt a sor meg a világ szeme, hogy ennyi kihagyás után mit produkálok. 
Megjelentem a szokásos helyen, szokásos időben, majd Béla közli velem, hogy a nagy fennforgásban elhagyta a kalendárt, így mára véletlenül (?) kettőnknek is randit adott. Sose nem bírtam a csoportos foglalkozásokat, így nem dobott fel a gruppen lehetősége. Depersze mit volt mit tenni, konstatáltam, hogy Bélát is a változatosság gyönyörködteti, mer a hátsó ülésre becsatlakozott 1 szőke tanonc, s imígyen indult az óra. Amin osztoztam a szőkével. Bélán bárkivel osztozom, nadehogy a drága időmön?!

Najóvan, gyorsan feldolgoztam a helyzetet, s inkább a suhanóképes kocsinak örültem. Mindazonáltal absztrakciós készségemre is szükség volt, mert igencsak erősen kellett koncentrálnom, hogy elvonatkoztassak a szélvédőn átfutó repedésektől. A 7fői motorátültetés közben ugyanis egyszercsakhopp!: a motor az üvegen landolt s most lehet fogadásokat kötni, hogy melyik kátyúnál omlik be az ablak. Zsiráf.
Szóval az idegszálaim ott feszültek a szőke közönség, a fennálló diskurzus és persze a félvezetői tevékenységek point culminant-jai közt.

Fentiek ellenére egész enyhe hegyesszögben parkoltam, csak minimális korrekcióra volt szükség. Épp kiviteleztem vón a tolatást, de Béla intett, hogy várjak, mer a közlekedés 1 fejlettebb (tehát engedéllyel rendelkező) egyede szintén farol. Felénk.
Mivel IBN-060-ban nem ült 1 jótét Béla, se őrangyal, bekövetkezett, ami aztán további bonyodalmakat fakasztott: az OM jellel matricázott női hajtány kecses ívben belénk tolatott. 

Noha légzsák nem bomlott, vér nem patakzott, Béla eddig is ősz hajzata kitartott a fején, s még a sminkem se porladt le, a Prömier döbbenetesre sikerült: a Not To Do listámon úgy pipáltam ki a Koccanást, hogy még nem is voltam rá feljogosítva. Kb ekkora meglepetés lehet az ejaculatio praecox, akár azt is kipipálhatom.

Béla Ezhülye! felkiáltással vetette magát a verbálpárbajba, én megszeppent primadonnaként kuksoltam a kormány mögött, s csak a visszapillantóból meg a nonverbál jelekből dekódoltam a szóváltás markánsabb elemeit. IBN-060 feldúlt hölgyvezetője sajnos nem alkalmazta a matricás OM-ot, és xintem a teljes jógalégzés se jutott eszébe, ám Béla meg az én anyám annál többször.
Mikor már nyugvópontra jutott vón a helyzet, az 1ik lépcsőházból kirobbant 1 szőke banya mackóalsóban, s kiabálva követelt megtorlást az összes, eddig elkövetett tanoncparkoláson, meg tán a mohácsi vészen is. Sikerült ismét felszítania IBN-060 csillapodó hangulati paprikáját, így az megfogadva a visítást, mobilt rántott és hívta a rend fárad6atlan őreit. Sejtettem, hogy nem ez az az eset, amihez nínózva tépnek, fánkos dobozokat elhajítva. 

Gyanúm beigazolódott, kínos félórát vesztegeltünk az immár miattam is leamortizált hajtányban, mire a kék csíkos villanás megjelent. A felbujtó banya vérszemet kapott az uniformoktól, s ismét lecsapott ránk; mutatóujjával böködve sivította, hogy Béla hangjával és stílusával qrvanagy gondok vannak, de sajnos most nem ér rá ezt alaposabban kifejteni, úgyhogy méltatlankodva elhagyta a tetthelyt.
Az 1enruhások lazára vették a figurát, rágyújtottak, nézelődtek, s még inkább kétségbe estem, mikor elkaptam a javaslatukat, miszerint hívjunk közlekedésügyi felügyelőt, hogy kielemezze a történteket. Ha olyannyira gyors és kompetens az említett szakértő, mint a kék fényes kollégák, bevackol6unk éjszakára, s rendelhetjük a pizzát vacsorára.

Xencsére IBN-060 sem támogatta a további rostokolást, így az történt, ami kékfényék nélkül is történt volna: közös megegyezéssel elhagytuk a helyszínt. Éljen a 6ékony intézkedés, rendfenntartás.

Mondanom se kell, a Prömier a Drága Idő rovására zajlott, így a mai gyakorlatozás kimerült abban, hogy hazahoztam magam. A lealázott járgánnyal, a szőkével, meg 1 adag lelkiismeret-furdalással. 

Persze, nézőpont kérdése az egész, mert akár kivételes tehetségként is tekinthetnék magamra, aki megelőzve korát, túllépve saját korlátain, pionír szervezetként robban a nagybetűs közlekedésbe. Asszem, ez konstruktívabb megközelítés.

617 - A nyálrabló sárkány

617 a mezőn nézelődött, sétálgatott, bár többen is óvaintették a veszedelmes sárkányok vérengző hajlamára hivatkozva. 617 nem hitt a mende-mondáknak, kitartott meggyőződése mellett, miszerint a sárkányok is csak arra vágynak, amire mindenki más: megértő szeretetre és elfogadásra. Ez persze nem 1xű, tekintettel a sárkányok (sokszor előnytelen) felépítésére. 617 azonban csodálta és irigyelte a röpképes lényeket, s feltett szándéka volt, hogy véletlenszerűen barátságba keveredve egyikük hátára kapaszkodik és megnézi földi környezetét felülnézetből. Remélte, hogy sikerül jó színben feltűnni a morc sárkányok előtt és meggyőzi őket békés szándékáról.

A Sárkányrétre csak előre kitervelt bátorsággal léphetett emberfia. Látszott, hogy ez az ő birodalmuk; különféle sárkányok heverésztek erre-arra. Sárkánylányok, sárkányfik, kisebbek, nagyobbak, mindenféle színben. Az ugyanis tévedés, hogy a sárkányok csak zöldek lehetnek.
617 előkapta a hamuba sült pogácsa mellé készített képgépet s belemásolta az egyik szunnyadó sárkánylányt:

Sárkány-boszorkány





Tőle jobbra 1 még szinte tojáshéjas sárkányfi nyújtózott, a nyűgökből ítélve szülei még nem engedték egyedül repülni.

Lenyűgözve

617 háta mögül 1re erősödő zúgással érkezett 1 kifejlett példány, s parádés csavarral simult a talajra. Angyal szállt le - súgták a többiek, a sárkánylányok még sóhajtottak is pirulva.

Angyal



617 gondolkodott, hogyan cserkészhetne be 1et, mikor dünnyögésre lett figyelmes. A morgolódás 1 zilált pikkelyű suhanctól származott. 617 nagy lépést tett és megszólította:

 - Szia! Mi történt a szárnyaddal?

 - Az a megveszekedett Draco már megint túl komolyan veszi magát. Mert azt hiszi, ő a legjobb égen-földön. És most persze kapóra jön a verseny, amit ha megnyer, 1 évig királysárkány lesz hivatalosan is. Muszáj kitalálnom valamit, különben hallgathatom jövő ilyenkorig ennek a  pojácának a hencegését - ömlött a szó a vörösödő sárkányból, épp csak nem kapott lángra. Közben igyekezett rendezni sorait, s szárnyait a tusa után. Majd észbe kapott, s bemutatkozott:

 - Wing vagyok, a szüleim úgy gondolták, ezzel aztán mindent megadtak, amire csak szükségem lehet.

Wing



 - Na és miből áll a verseny? - érdeklődött 617.

 - A szokásos, már több100 éve ugyanazokat a feladatokat kell teljesíteni.

 - Akkor könnyen felkészülhetsz rá. - vélekedett 617. Sivító porfelhő érkezett válaszul.

 - Persze, szerinted olyan könnyű manapság szüzeket rabolni?! Épp ez az, hogy ma már hol találsz lányzókat búzaszőke hajzuhataggal, tejfehér bőrrel, naiv pillantással ?! Főleg, hogy a ti rémmeséiteken felnőve az emberek olyan badarságokat terjesztenek rólunk, hogy hullik a pikkelyünk tőle. - darálta Wing, s csak úgy sütött a páncélja.

 - Szóval szüzet kell rabolni a verseny során?

 - Igen, de nem esszük meg és hajaszála se görbül, és tudod miért nem látjátok viszont az elrablottakat? Mert annyira jó dolguk van nálunk, hogy eszük ágában sincs hazamenni. De mivel nem szeretnénk, ha a puhabőrűek ideszoknának, kénytelenek vagyunk 1 kicsit lódítani, s véres nyomokat hagyni magunk után.

 - És hogy oldjátok meg manapság a lányrablást? - csillant fel 617 szeme.

 - Á, - rázta meg fejét Wing - fellazultak a szabályok. Már nem kell, hogy szőke legyen, és igazából 1 elírás miatt kell lányokat szerezni. A tulajdonképpeni feladat a nyálrablás.

 -Hogy micsoda? - fintorgott 617. - Az meg minek nektek?

 - A varázslathoz. A bagolyköpet és a gyíkláb mellé kell puhabőrűtől szerzett nyál. Deérted, ezt most hogy magyarázod el a sikoltozó fehérnépeknek? 1xűbb volt felkapni és idehozni a szüzeket, aztán nyugiban elmagyarázni, hogy nem a vérüket kívánjuk, hanem csak hogy járuljanak hozzá az éves varázslatunkhoz. Neki nem kerül semmibe, nekünk viszont élet-halál kérdés. S a versenyen zsuppolt lányok a legértékesebbek a varázs szempontjából.

 - Mit szólnál, ha megnyernénk a versenyt? - fondorkodott 617.

 - Ugyan, mindjárt vége. - fújt 1 kisebb szikracsokrot Wing.

 - Nade mondod, hogy már lazultak a szabályok, s nem kell szőke kék szemű lány a varázshoz. És ha úgy tennénk, mintha elrabolnál? Ha kell, visítok kicsit, hogy hihetőbb legyen.

 - Ó! Nocsak, szóval nem félsz? Magasra kell ám suhannunk, hogy lásson a Vének Tanácsa.

 - Bennevagyok!

 - Akkor kapaszkodj fel, aztán induljunk gyorsan. Éppen felszálláshoz való idő van. A termikekkel vicceseket lehet föl-le potyázni.

617 pikkelyszerű védőruházatot gondolt magára, biztos ami biztos. Felmászott Wingre, s úgy-ahogy megkapaszkodott. Wing beleszagolt a levegőbe, nekifeszült a szélnek, s rövidke lódulás után elrugaszkodott a talajtól. Kicsit billegett az áramlatokon, de ahogy emelkedtek, döccenés nélkül siklottak.







Irányvétel



Felkészül és vigyázz!

Az ég felé



Pedig!

A  lenti tó sávosan színeződő vize, napfényes partja, a táj váltakozó színei, a szálló madarak, a zúgó levegő mind azt bizonyította, amit 617 már régóta sejtett: igaziból repülni, anélkül, hogy bezárnának 1 gépbe, felemelő élmény. S bár a képgépet nem vitte magával, retinájáról közvetlenül sejtjeibe vetült a kép, s tudta, hogy törölhetetlenül beivódott.

Mikor már követte Wing mozdulatait, s megszokta a légi körülményeket, végképp lelazult és hagyta, hogy ide-oda dőljenek, s visszavonhatatlanul átjárta az elégedettség. Füligvigyor terült fejére, s ettől a varázslat is teljesülhetett, a szél ugyanis orvul kilopta szájából a szükséges nyálcseppet.

Wing páncélja dagadozott a büszkeségtől, hogy ilyen könnyedén teljesítette a próbát, s óvatos landolás után bezsebelte az ámuló bámulók elismerését.

Landolás



Félvezető - Parkolások

A parkolás manapsági helyzetemben 2 szempontból is aktuális.

Bélával ugyebár gyűrjük a járgányállítás különféle módozatait, úgymint előre-hátra, oldalra, de mindig párhuzamosan. Kéne. Az én párhuzamosaim nem a végtelenben, hanem sokkal korábban, a kocsi elejénél/faránál találkoznának. Depersze ezt orvosolandó, pár bónusztolatás-előremenet manőverrel ki1nesítem a csálé hajtányt, majd lazán kipördülök a benzingőzös izzadságtócsából, ami a mutatvány végére jelentős mennyiségben felgyűl körülöttem. Béla ultrarendes, ilyenkor még meg is dicsér, majd diszkréten fulladozik; a letüdőzött gőzök-gázok kicsit megviselik.

Nem tudom, melyik kromoszómához köthető a bravúros parkolás, de van 1 olyan sejtésem, hogy az Y a hunyó.
Irigykedve csodálom az XY-okat, akik könnyed eleganciával befarolnak hangyányi helyekre, szemrebbenés nélkül. Csakis genetikai magyarázata lehet.
Én meg közben véres verejtékkel, fogcsikorgatva szuszakolom a kocsit másfél autónyi placcokra, s csak remélem, hogy a vizsgabiztos is akkora jóindulattal viseltet majd a hegyesszögű párhuzamosaim iránt, mint Béla.  A fejlődésem tagad6atlan, mivel messziről indultam, nagyívű és látványos utat tettem meg eddig is. És ami még hátravan!

Az absztrakt parkolást Béla műveli, aki múlt 7en közölte, hogy akkor ő most eltűnik szabaccságra, elvégre itt a nyár, a balatoni lángosok, sörsátrak és végelát6atlan láblógatások szezonja. A vakáció 2 hetes, és még véletlenül sem esik 1be az én kis 1hetes elvonulásommal. Vagyis - fejszámolók előnyben - 3 7ig bélátlan napokat élek, s elméletben parkolok csak. Szociális hálóm pozitív pólusa nyugtatgat, hogy csupán hasznomra válik a szünet, mert az információk sejtszinten beépülnek, így hó végén parádés performansszal lephetem meg Bélát és engem is.
Jómagam - szkeptikusabb fajta - fenntartással kezelem a kihagyást, mermivan, ha eddig összeszedett tudományom elmúlik, mint a nátha 1 7 után?! Gyorsan növesztenem kéne 1 kromoszómát, s arra ráindigózni az infókat.
Lehetőleg Y-t. Nem biztos, hogy még 1 X-szel nagy előnyre tennék szert.

Bár saját járgányom még nincsen, remélem, mire megszületik, ilyenek várnak városszerte:

Női parkoló

617 - A Fiók

617 már épp belesüppedt volna az álmok habfelhőjébe, mikor valami zaj szűrődött felületesen szigetelt tudatába. Mélyebbre fúrta magát a jótékony csendbe, de hiába. Valami történt az erkélyen. Vagy valaki. Motoszkálás ügyetlenkedett. Óvatosan, de azért hallhatóan.
Arenyin nem lármáz, mivel maga se állhatja a ricsajt. Zille a Mézmezőn tart csajos vakációt; hívta 617et is, de valójában csak illendőségből. 617 megköszönte a lehetőséget, de elégtelen számú lábaival kínosan érezte volna magát a pillangókisasszonyok viháncolása közepette. Galamb a Magház szervezte táborban fűzte a csajokat, s majd csak 7végére várható.
Akkor ki akar és mit? Emberszabásúnak azért magas lenne az erkélyjelenet, a hullócsillagok jártak már, a Hold meg még nem gurulhatott le az éjvászonról.
A pár perces morfondolás alatti kinti csend megnyugtatta 617et. Elégedetten dőlt vissza álmai közé; színes-széles integetésekkel hívogatták.

Ekkor feldőlt, gurult, majd leesve összetört valami az erkélyen. Izgatott, alig hallható toporgás, s némi rémület szivárgott a szobába.
617 nem volt 1 rendíthetetlen ólomkatona, se fehérlófia, de ezt már nem hagyhatta annyiban. Így hát felöltötte aligfodros éjszakai toalettjét, legádázabb grimaszát, s adrenalintól fűtve felrántotta a redőnyt, majd az ajtót, s fénybe borította az erkélyt.
Kikerülte a mécsestartó cserepeit, s az asztalkán toporgó, a lámpától vakult madárkára bámult.
Kisfüleském - sóhajtotta volna, de visszagondolta, elvégre madárék nem kifejezetten pamacsfülükről ismertek. És hát nem 1 fülesbagoly  bénázott az asztalon, ahol 1ébként 617 kényelmes reggelijeit lustálkodta (valamikor nagyon-nagyon régen).
Mindenesetre a szárnyas jószág némileg magához tért az elektrosokkból, s kétségbeesetten búvóhely után pislogott. 617 közelített, cserébe a madár vadul csípolni kezdett:
 - Ne gyere közelebb, különben levetem magam! Nem viccelek! Leugrok! - s hogy valamelyest nyomatékosítsa komikus helyzetét, felborzolta kócos nyári tollazatát, s szélmalmozott miniszárnyaival. Pálcikalábai remegtek és 617 konstatálta, hogy farktollaiból alig néhány díszlett.
 - Jóvanna, nem megyek közelebb, csak az üvegdarabokat szedem össze. Tudod, ebben szoktam a gyertyát tartani.
 - Hogyne tudnám, Arenyin mondta, hogy így találom meg a házát.
 - Hogy micsoda? Kinek a házát? - nyelt 1 dühöset 617.
 - Hát Arenyinét. Ő lakik itt, nem? Csak jófej, hogy albérlőt tart.
 - Albérlőt. Jófejségből. - 617 küldött 1 cifrát gondolatpostával. Remélte, a szárnyas nem lát/hall a fejébe. - Na és mit mondott még?
 - Hogy csak jöjjek ide, ha bajban vagyok. Izé, hogy...
 - Bajban vagy? - rettent meg 617.
 - Na, hát szóval nem olyan igaziban, csak úgy gondoltam, megnézem a kecót - kezdett ismét zavart helybenjárásba a madár. - Ja, én Fiók vagyok. Madár Fiók, és az van, hogy kicsit elkéstem.
 - Honnan?? - nézte 617.
 - Hát tudod, a többiek már rég megszülettek, és tökre formába lendültek, mikor én még csak a tojást kapargattam. Belülről.
 - Ójaj - sajnálta 617. Valóban, Fiók elég csenevész volt és a ruházata is hevenyészett. A szárnya pedig valószínűleg csak annyit bírt, hogy a közeli fenyőről átlendítse az erkélyre.
 - A szárnyam? Megerősödik ám, csak ez a késés nem túl szerencsés.
 - Te is hallod, mit gondolok? - vonta össze szemöldökét 617.
 - Csak pár szót. Nem mindig. Arenyin szerint majd belejövök. Ha eszek rendesen - és itt várakozón 617re pislogott. Ő meg vissza.
 - Te eszel joghurtot? - csodálkozott.
 - Mit? Nem, asszem nem. Magokat, tudod. Tulajdonképpen akármilyet. Nem vagyok válogatós. Az alatt a rövid idő alatt, míg otthon voltam, örültem, ha jutott bármi.
 - Teszegény, hát nem maradhattál?
 - Tudod, hogy van ez. A tesóim jobb kondiban voltak és ők jutottak a kövér gilisztákhoz. De én már akkor eldöntöttem, hogy vega leszek. Szerintem fontos összhangban lenni az univerzum törvényeivel - beszélt mellé Fiók.
 - Na, micsoda szerencsés egybeesés, szó szerint és mindenhogyan, mert én sem tartok húst a háznál. Viszont van jófajta magkeverékem és még jobbfajta müzlim, mit szólsz?
 - Wow - kordult Fiók. - És ott bent nálad, vagy itt? - nézett körül bizonytalanul. Az asztal elég magas volt, a madárkezdemény képességeihez viszonyítva.
 - Ahol akarod, kihozom; én is jobb szeretek itt kint enni, ha tehetem.  - látta át Fiók ambivalens helyzetét 617.
 - Jól van, megvárlak itt - bocsátotta el a pálcikákon billegő éhség. Kösz, mosolygott befelé 617. Előtúrta télről maradt magjait, a müzlijét, s kitöltötte 1 tálkába. Talált 1 fél paradicsomot, remélte, Fiók is megörül neki.

Sietett vissza, s még jókor érkezett, mert Fiók riadtan hátrált az asztalon, s vészesen közeledett a peremén túli mélyhez.
 - Mi az? Mi történt? - lépett mellé 617.
 - Milyen szomszédaid vannak?? - sápadozott ritkás tollai közt Fiók. 617 megfordult; villanó szempár figyelte őket a másik erkélyről.
 - Ó, a SzomszédKisasszony macskája, Moki. Tőle ijedtél meg? Nem bánt, ne félj.
 - Jaja, mind ezt mondja - csípta Fiók, de félszemmel már az ehető hozományra sandított.
 - Naszóval, van ilyen meg olyan mag, és ha szomjas vagy, itt a paradicsomlé. Jó így? Kérsz még valamit?
 - Vized van esetleg? Sima, mentes. A szénsavas felfúj és különben is, kioldja a kalciumot a csontjaimból. Nem kéne.
617 örült, hogy bemehetett, erőst röhögcsélt ugyanis, amint elképzelte a 3 buboréktól felpuffadt Fiókot. Vajon böfögnek a madarak? - jutott eszébe, de aztán visszatért az erkélyre 1 tálka vízzel.
Fiók csípte a lakomát, szemlátomást már Moki sem rémítette. 617 leült párnás nyugszékére, s próbálta beazonosítani vendégét. Galambnak kicsi. Verébnek nagy. Rigónak nem fekete. Szarkának nem fehér. Ornitológus nem lévén, ennyiben ki is merültek ismeretei a városi madárkolóniát illetően. Megkérdezni kínos lett volna.

Fiók degeszre ette magát, láthatóan rég nem lakott jól. Laposakat pislogott a cakkosra csipdesett paradicsom mellől.
 - Álmos vagy? Hol alszol?
 - A szomszédod át szokott jönni? - firtatta Fiók.
 - Moki? Dehogy. Otthon alszik. Rajtad kívül eddig még nem járt külsős az erkélyen. A tudtom nélkül mármint.
 - Aha, értem. Akkor én itt aludnék, mondjuk a kék párnán. A piros a tied, ha jól sejtem. Viszont ha lenne 1 használaton kívüli fészked, tavalyról például, az jó volna.
 - Fészkem - hökkent 617. Volt 2, persze, de belsőleg.  - Várj csak, mutatok valamit!
Még jó, hogy nem pakoltam el a téli öltözékeket - örömködött 617, s diadalmasan lengette szőrmés kesztyűjét-sapkáját Fiók felé.
 - Melyiket akarod? 1ik puhább, mint a másik.
 - Aszta! Tudsz csinálni fészket abból a 2 kicsiből? - vidult a szárnyas. 617 mosolya - akárcsak lábai - lefagytak. Csak enyhén persze. A késői órához és magához képest viszont helyre fészket rakott a kék párnára. Nyúlt a madár felé, hogy átemelje ideiglenes szállójára, de Fiók hárított.
 - Megyekmegyek, köszkösz, már ott is vagyok - a dőzstől elnehezülve, amúgy is harmatszárnyain átvergődött a kesztyűk alá, s forgolódva elhelyezkedett. Elégedett csippanással nyugtázta a napot. - Na, ez jó; Arenyinnek igaza volt - s már aludt is.

617 belopakodott, villanyt oltott és hasonló elégedettséggel bevackolt. Épp csak nem csippant.

Reggel egész fegyelmezetten dolgozta fel az erkélyes látványt:
az asztalt borító maradék paradicsomlébe ragadt müzli pirult a felkelő Naptól, 2 kesztyűje üresen ásítozott a párnán. Papucsa alatt ropogott a néhai mécses darabkája. 617 nézte a csatateret, s óvatosan kiemelt 1 csapzott tollat a masszából.
 - Paradicsommadár - höhögött és fejben jóreggeltezett Fióknak.

Opération Casablanca - És a cirkusz megy tovább

Régi motorosok már tudják, hogy Marokkó 1 másik dimenzió lassúcska gyermeke, fantasztikus-szürreális mozzanatokkal tarkított neverending story főhőse, és előhúzhatnánk még jópár epitheton ornans-t (rém)mesebeli tarsolyunkból, ám a lényegen semmi nem változtat.
A közel másfél éves nevelgetés már épp kezdte gyümölcsét hozni, naponta már csak 2x kell ugyanazt elmondanom, s a heti 50szeres ismétlést leszorítottuk 25re, így valódi eredményeket értünk el. Vérrel-verejtékkel, meg persze közepes idegbajjal. Szóval jó, hogy kicsi is, savanyú is, meg citrom is, de a miénk.

Hab a tortán, pont az i-n, és 1általán, az egész sikersztori megkoronázása, hogy a kendős lányt, akivel eddig kooperáltam, elküldik a cégtől.
Ez azt jelenti, hogy 1 másik kendős lánnyal ismét odaállhatok a startvonalhoz, s újabb másfél év alatt talán eljutunk oda, ahova kendőslány1-gyel. Feltéve, ha ugyanolyan kvalitásokkal rendelkezik. A célbajutás nagyban függ ugyanis attól, hogy alul/felülmúlja-e kendőslány1et.

Szóval ősztől vissza a kiscsoportba, és már jelet is találtam, amit a lány ráhímezhetne a dossziéjára, füzetére, akárhova. Nagyszerűen kifejezi a végtelen örökkévalót, esetünkben a soha be nem fejeződő párbeszédet, helybenjárás közben.

Uroborosz



Félvezető - Show is going on

Nos, aggodalomra semmi ok, Béla előkerült, csak a kocsi dobta be a törölközőt, tanaram él és virul, túl a 68. szülinapi tortán, valamint 1 orvosi beavatkozáson. És persze a járgányt is újraélesztették.

Nem, nem szépészeti operációról van szó, nem varratott fel semmit, a mosolya sem feszesebb, ám most már úgy lát, mint a sas. Szabadszemmel fürkészi a kisbolygókat - nappal! Bár lehet, hogy a sasok nem csillagászkodnak.
Mindenesetre látása valóban parádés, mert konstatálta, milyen ügyesen viselem vadiúj frizurámat. Lehet, hogy minden pasinak kellene 1 ilyen - női nüanszokra - érzékenyítő látáskorrekció? Asszem, több boldogabb nőnem vonulna, s ebből kifolyólag a pasik élete is nyugodtabb mederben zuboghatna.
Béla - érdeklődésemre - elmesélte az operáció mikéntjét, s bevallom, nem kaptam kedvet szemlencsét cseréltetni. Eleve, nem is biztos, hogy találnának a raktárban pont olyan színűt, mint az enyém. Másfelől, az sem túl szívderítő, mikor kiemelik a kis golyómat, hogy akadálytalanul megadjusztálhassák. Jó esetben nem kell varrni, mer abból ugye következik a varratszedés is. De addig is csepegtess napi öccör, hogy leoldjad az esetleges tisztátalanságokat a hegről.
Remélem, a harmadik szemét nem kell élesíteni.

Asszem, maradok az őskorinak számító üvegszemnél, kontaktlencsénél.

Montam Bélának, vigaszképpen elviszem 1 körre, csak navigáljon, merre menjünk. Xintem ez jólesett neki, főleg, hogy még a pékségnél is megálltunk és nem hagytam éhen veszni. Elvégre megmentettem az életét!

Ma is meglátogatom, hiszen fontos, hogy stabilizáljam az állapotát.

Félvezető - Elveszettség

Az van, hogy a tegnapi kocsisórán 1edül voltam. Vagyis, Béla nem jelent meg. Igazolatlan hiányzás.
Tekintve, hogy már 1x újraélesztették szívinfarktusból kifolyólag, némileg aggódok. Remélem, ha a telefont nem is veszi föl, életjelet még produkál. Még nem keresek másik tanarat.

Félvezető - Csapatépítő

A legutóbbi (azaz tegnapi) kocsisórám  során már egészen csapatszerűvé formálódtunk Bélával. Azt kell mondjam, mosmá egész megkedveltem.

Némileg aggódtam érte, mert a szombatot a Balatonban töltötte, múlt 7en újságolta, hogy benevez az átúszásra. Az egész 7végém fingers crossed telt, nehogy belefúljon a magyar tengerbe, merakkor kereshetek új okítót. Mint megtudtam, felesleges volt izgulnom, 5 óra alatt átért 1ik partról a másikra. Ha hozzáteszem, hogy Béla 68 éves, asszem, ez igazán figyelemreméltó teljesítmény. Én még 1x sem úsztam meg a távot.
Ha ezért nem is, amiatt aggód6ok viszont, hogy 1x csak szívinfarktust kap, merhogy már produkált 1et. Prevenciós jelleggel lehet, kicsit lassabban kéne hajtanom. Mondjuk, 20szal.

Miközben hasítottam a városban, kvázi barátilag cseverésztünk napirendről, 7végékről, mi1másról.
Csúcsformában lehettem, mert Béla többx is megdicsért, szóval halványan reménykedek a könyvjutalomban. Ám ami igazándiból 1 csapatot csinált tanuló és tanár duójából, az 1 görkoris lány volt. Ugye, sose lehet tudni, milyen eszközökhöz folyamodik a sors olykor pofozkodó keze.

Szóval épp 40nel téptem, mikor balról rózsaszín villanás és a szemből jövő kocsis satufékkel állt meg a járdáról leröppenő görkorcsolyás pinkicsajszi előtt. A femália épp csak vállat nem vonva tett 1 karikát, megigazította trikóját, majd továbbszelt az úttesten, át előttem. Sebességemből adódóan én jóval kisebb veszélyt jelentettem (már ha...), de azért fejben véres leszámolást rögtönöztem, amiért a frászt hozta rám.
Béla viszont nem érte be ennyivel és a szívemből ordított meg a kocsiból, mikor elbődült a nyitott ablaknál: "Meg fox dögleniiiiiiiiii!"

Ez a mondat felért 1 egész napos teambuilding-gel.

Félvezető - Level 2

Most, hogy végre 40 fok van a városban, renceresítettem a kocsisórákat. Elvégre, kinek van kedve vízpartra/szabaccságra menni, ha az olvadó aszfalton is szívhat. Benzingőzt mármint.

Szóval beállítottam az adagom heti 2re, vagyis tegnap és holnap estémet Bélával töltöm édeskettesben. Még pár héten keresztül.

Tegnap már nagyon profi performanszot nyomtam, úgy váltottam, mint 1 angyal, de Béla ezt valszleg előre tudta, mert már be se mentünk a jáccótérre, azonnal nagypályára álltunk és csak úgy suhantunk városszerte. Fő a bizalom! A Pygmalion-effektus télleg működik. Vagy lehet, Béla ezt kérte az aranyhalaitól. Van neki számos a kerti tavacskában, ám eddig  elég ostobácskának bizonyultak, mert Béla hiába álldogál a parton, goldfisék nem értenek a szóból. Montam, talán ha lerajzolná a kívánságokat, lehet, jobban menne. Hátha inkább vizuális típusok a halak, meg különben is; szó elszáll, scripta manent.

Mindenesetre, túlzásba nem viszi a dicsérgetést, asszem, a tanfolyásvégi könyvjutalomra sem kell várnom. Megelégszem azzal, hogy csendben bólogat, vagy bőszen telefonálgat mellőlem. Nem a rendőrséget hívogatja; kedélyes baráti/családi csevejeket folytat vacsoráról, szünidőről, 1ebekről. Ebből gondolom, hogy nem izgulja magát hullafoltosra.

Fejlődésem tehát vitat6atlan, ha nem 4 keréken történne, azt mond6nám, 7mérföldes csizmában lépdelek a közlekedési ranglétrán. Fingers crossed, hogy töretlenül folytatódjék kocsis pályafutásom.

Félvezető - Elmélet

Nosugyebár ahhoz, hogy gépesített létformára válts a 2lábú üzemmódról, erőst ajánlott az elméleti kiképzésen való részvétel. Hacsak nem születtél mutáns közlekedős génállománnyal.
Abból, hogy a gyakorlati oktató milyen kategória, visszafelé is következik, hogy az őt +előző elméleti tanár sem 1 főnyeremény. Max. annyiban, hogy xetnéd megütni.

Noha már eltelt 1 hónap az intenzív kiképzés intenzív élménye óta, Kodó Lajost nehéz feledni.
Vezetékneve a finomkodó, udvariaskodó, okoskodó és további hason jelzők maradéka.

Lajos rögtön az elején leszögezte, hogy kérdezzünk, ha nem értünk valamit. Bármit. Ez megnyugtatóan hangzott, csak éppen nem fedte a későbbi valóságot. Ugyanis felettébb elkedvetlenedett, ha félbeszakítottuk anekdotáit, Európán átívelő kalandjait és rémmeséit a túllépett sebességkorlátról.
Méltatlankodott, hogy ezt csinálja már több tizenéve, s számtalan tanuló megfordult a keze alatt. Itt a bizonyíték, hogy 30 éven át is lehet rosszul csinálni valamit.
Otthon valószínűleg nem sok alkalma van a verbális önkifejezésre, így a rendelkezésére álló 3 órát a lehető leg6ékonyabban igyekezett hasznosítani. Olykor a témába is vágott.

Hacsak nem magánórákra jársz kreszből, másokkal együtt veszel részt az előadásokon. A csoport, akivel a túlélésre hajtasz, válogatott. Van a Nagyhangú, aki mesebeliként hol feltűnik, hol nem és pregnáns közönnyel vonogatja a vállát, s leköcsögöz mindenkit.
Van Lajos kedvence, II. Kodó, akiben reinkarnációját lát6ja következni - ez bizonyára megrendítő élmény -, s aki azzal vág a szavadba, hogy "Bocsánat...". Depersze nem gondolja komolyan.
Van a művészlelkű Töltött Galamb, aki aztán 100x is megbánja, hogy kérdezett, mivel Lajos alaposan kiélvezi a helyzetet, s érezteti témabeli fölényét.
Van a 16 éves kölyök, aki hibátlanul tölti ki a tanfolyás végi tesztet, meg a nagydumás csaj, aki viszont nem.
És hát én is ott vagyok, hangtalanul küzdök a feltoluló véleményemmel, meg a dilemmával, hogy vajon Lajos egész szériát tart-e a neonnarancs ingéből, vagy a 30 fok ellenére minden reggel ugyanazt húzza magára. Mostani tapasztalatommal (Bélából deriválva) már könnyen megválaszolom a kérdést.

Úgyhogy du courage a kocsis bizonyítványra vállalkozóknak, a túlélő felxelésükbe pakoljanak xanaxot, ébrentartó kólát, némi hidegélelmet, a szeánszok közt pedig sodorgassanak. Vérmérséklettől függően kötélideget, vagy füves cigit.

Félvezető - Beigazolódás

Túl az első találkozáson Bélával; azt kell mondjam, az előzetes várakozásoknak tk. megfelel. Közel a 70hez meglehetős szagállománnyal bír, ezt a helyzetet fokozza az állapot, ami a szájában uralkodik. Élet-halál kérdés, hogy még nyáridőben abszolváljam a kocsis bizonyítványt, amíg még lehúzott ablakkal lehet okosodni. Zárt légtérben csak Jacko-módra, oxigénsátorral bírnám ki, az meg elég feltűnő lenne és nehezen tudnám megmagyarázni.
Tekintve, hogy Béla beszédes fajta, a hasznosítható lég gyorsan fogyatkozik. Ha esetleg vmi trükköt ismertek, várom a túlélő tippeket; hogyan lehet minimális feltűnéssel kivédeni az ádáz szagfelhőket.

Szóval kaptam szóbeli tréninget, jócskán eltartott és csak eztán izzít6tam a járgányt. Ami 1ébként 1 batár bordó rönó. Nem 1 kecses csajos dobozka, amit magamra öltve kedvemre forgolód6nék. Mint a vakvezető qtyáknak, nekem is újra kell tanulnom a világot megnövekedett korpuszommal.
Nem tudom, Béla merre mászkál a rönóval, mindenesetre ölég koszos. Mármint a a hajtány.

Tisztáztunk pár dolgot, így képbe kerültem halastavat, csillagjegyet és orosz érettségit illetően, valamint megtudtam, hogy se nem félős, se nem sírós fajta. Depersze 1x azér megijedt, pedig ura voltam a helyzetnek.

Mivel premierről volt szó, az autós játszótéren bohóckodtunk; sütött rám a Nap, hajam lobogott a menetszélben; körbe-körbe száguldoztam. 5 km/h sebességgel. De volt, mikor 6tal.
Na, ekkor sápadt le Béla, amikor az 1ik maratoni parkolásból kilőttem az alapjáratos 6km/h-s szélvésztempóval. Merugyebár első órán zéró gáz, a 3ból 2 pedált tapostam felváltva. Tk, mint a dodgempályán, bár itt nem lett vón röhögcsélés, ha megkoccantom a másik kocsit.
Béla a következő kilövésnél rimánkodott, hogy csak semmi hirtelen mozdulat, montam neizgujjá míg engem lácc, és különben is, istenien élesztek újra, max azon aggódj, hogy elég legyen a szívmasszázs, mer szájon át nem lélegeztetlek. Xencsére lelazult, az óra végére már nem markolta görcsösen az anyósülést, s a pedálokat se adjusztálta.

Holnap ismét mítingelünk, remélem, feldolgozta a tanultakat.

Félvezető - Induló

A tényállás a következő: sokéves kihagyás után ismételten arra vetemedtem, hogy uccuneki, csatlakozzak a jogsibitorlók népes táborához. Nyári tábor, a kiképzés már májusban kezdetét vette, és mára odáig fajult a helyzet, hogy másfél órára valódi kocsis leszek, mégha felügyelettel is.

A jelentések célközönsége elsősorban a még nem tábortagok, ámde szólnak bárkinek, aki túl nagy biztonságérzettel közlekedik. Most még. Használják ki a nyarat, mert ősztől potens kocsisként új veszélyforrásként robbanok a fő-, és mellékutakra. Lottónyertesként, anélkül ugyanis csak gyalogkakukkolok.

Némi felvilágosítás fizikából:

 - Félvezetőnek nevezzük azokat az anyagokat, amelyek fajlagos ellenállása a vezetők és a szigetelők közé esik. - Nos, egész ellenálló anyag vagyok; se esőben, se hóban, se erős napsütésben nem vesztem el a standard állapotom. Jelenleg valóban a vezetők és a szigetelők közé sorolom magam. A kiképzés után már vezetői státusz vár rám, aztán lehet, a szigetelést is kitanulom. Elvégre, ma hiány van az igazi szakikból. Bár, a tudósok xint a félvezetők alacsony hőmérsékleten szigetelőként viselkednek. Ma egész hűvös van; remélem, nem tekercselem be az oktatót.
 - A félvezetők jellemző tulajdonsága a  hőfokfüggő ellenállásuk. A félvezetők ellenállása a hőmérséklettel exponenciálisan csökken. Például; hidegben tényleg nehezen állok ellen 1 forró puncsnak a vásárban, ámde ugyanez az ajánlat nyári hónapban meg sem ingatja ellenállásom.

Szóval, ma debütálok megint a kormány mögött. Ennek előzménye a múlt heti vizsga, ami viszont már következménye volt az elméleti képződménynek. Minthogy a vizsgát a zöld sávban ugrottam át, kaptam 2 telefonszámot, hogy xvezzek magamnak kocsist.
A második jelölt - nevezzük Bélának - kedélyesen tegezve elcseverészett velem a múltjáról, jelenéről, valamint a 3x13e péncről, ami ellenében sírás nélkül profi vezetővé válhatok. Én nem tudtam garantálni a könnymentességet, remélem, nem 1 érzékeny fajta. Kevés férfinak áll jól a sírás.

Félvezetői projektem támogatandó, a szociális hálóm biztat, hogy noha Béla közel 100 éves - 40 éves okítói pályafutásából számolgatva nem jár6 messze a centenáriumtól -, talán nem gyomorbajos, és jó esetben foga is van. Mivel a telefonban nem pöszített, nagy eséllyel van több foga, mint füle, tehát nem kell pusztító szagörvényektől tartanom a másfél órákban. S bár nem kérdeztem, de remélhetőleg nem iszik, nem dohányzik és nem nőzik a kocsiban.
Béla matektanár volt 2 évig a múlt században, aztán angyali sugallatra átnyergelt a kocsisító pályára. Mindazonáltal erősen remélem, hogy nem kell 2ismeretlenes 1enleteket megoldani beugróként, vagy a vizsgán, mert akkor minimum 2x annyi ideig járok hozzá. Vele nem.

Hogy nincs 40 fok, se felhőszakadás, jó jelnek könyvelem el, ámbár persze buktával dicsérd a napot. Az óráig fennmaradó időben felszabadítom a bennem rejlő kozmikus tudást, hagyom, hogy az univerzum törvényei irányítsanak és mantrázom hogy "velem van a csigavér".

Kórisme

Rendelőintézet, várakozók 1enletes moraja, mivel a sorrakerülésig próbálnak nem idegbajt kapni, így beszélgetnek. Legkézenfekvőbb téma ugyebár ottlétük miértje, a körözött kór.

- Maga mivel van itt? Már láttam itt párszor.
- Igen, kontrollra kell járnom a bérnyomásommal.
- Ne mondja! Rémes lehet! Hogy bírja?
- Hát, már megszoktam. Tudja, hogy van ez. Ha rendesen szedem a védőszereket, mint pl. az idegburkolót, és nem hagyok ki 1 bérnyomásemelő gyakorlatot sem, a doki xint szép kilátásaim vannak, s talán normális életet élhetek. Nade maga meg? Tk. mit keres itt? Virul, mint a pálma! 
- Igenigen, én a zárójelentésemért jöttem csak.
- Na, és hát mi baja?
- Mákom van. Aszonta a doki, áttétes.
- Tejóég!!! Ilyenről még nem is hallottam.
- Hát igen, nem túl gyakori és nehéz felismerni is. Ugye az egészségügy nem igazán van erre berendezkedve, nincsenek meg az eszközök sem és az érintett is csak elég sokára veszi észre, hogy kezdődő mákja van.
- Mik a tünetei?
- Például, az illető egész jól érzi magát a bőrében. Olyan, mintha minden összeesküdött volna érte. Minden, érti?
- Elképzelni sem bírom.
- Depersze, ezt igazából csak a mákos gondolja így, kicsit olyan, mintha hallucinálna. Azt képzeli, hogy szerencsés. Azt hiszi, minden úgy van jól, ahogy és ehhez képest érzi marhajól magát.
- Őrület!
- Igen, de csak csendes és nem ön-, se nem közveszélyes. Mér, hát ha most maga rámnéz, megmondja, hogy áttétes mákom van?
- Nem, persze nem, főleg, hogy asse lehet tudni, mit jelent. És 1általán hogyan áttétes?
- Hát, először csak 1 területen jelenik meg. Nálam például az irodában kezdődött. Váratlanul. Tökre nem számítottam rá, s máris kiküldtek. Fényterápiára. Tudja, hogy megy ez. 1x fent, másszor még fentebb. Nehéz feldolgozni.
- Gondolom! Nagyon megviselte?
- Bevallom, nem volt könnyű. A bizonytalanság, tudja, hogy akkor lehet, tényleg mákom van? Addig a legrosszabb, míg nem lehet biztosat tudni. Úgyhogy nem vártam sokáig, elmentem mákszűrésre. A TB ugyan nem támogatja, de csak (ön)bizalom kérdése. Azt meg, ha nehezen is, de csak bevállalja az ember, nem igaz? Mikor az életéről van szó.
- Az má igaz.
- Szóval először elmentem a mákszűrő központba, s ott mindenféle kérdéseket tettek fel. Hogy pl. ért-e mostanában nagy xencsétlenség.
- Miféle?
- Hát, mondjuk, csapódott-e meteorit a házamba. Meg 1általán, van-e lakásom. De eleve ott kezdődik, hogy csekkolják, megvan kezem-lábam, látok-hallok. Felmérik a barát-szintet, családi faktort, bérvétel xencsére nincs.
- Na és az áttétek?
- Az külön történet. Előx csak azt veszi észre, hogy mondjuk a munkájában jól érzi magát. Aztán ez vhogy kihat a magánéletére is. Rövid időn belül szembe kell nézni a ténnyel, hogy szerencsés.
- És a környezete hogyan reagált?
- Együtt éreznek, abszolút. Támogatnak mindenben. Számít6ok rájuk. Valszleg nem véletlen, hogy pont ilyen közegben lesz könnyen mákos az ember. Az én mákom már olyannyira áttétes, hogy a doki xint minőségi, teljes életet élhetek.
- És nem is kezelték? Nem kapott szereket?
- De, rögtön az elején, mondom, kaptam fényterápiát. Pozitív kultúrion-kezelést. Érzelmi ráhatást. Nagy dózisokban, eleinte persze megterhelő. De aztán hozzá lehet szokni. A jóhoz ugyebár egész gyorsan.
- Xintem én nem is bírnám.
- Hát, alkat kérdése, 1 bizonyos szintig. De elvileg mindenki jól reagál 1 ilyen kúrára. Aki hajlandó 1üttműködni, látványos állapotváltozást észlelhet. A doki tök rendes, végig biztatott, és mondta, hogy van ugyan országos mákszűrő program, csak sajnos kevesen tudnak róla.
- Én se hallottam még erről.
- Ugye! Ezért is fontos az otthoni önvizsgálat. Tudja, ezt más orvosok is szokták javasolni. Pár lépésben elvégezhető, tükör előtt, vagy ha 1edül nem meri, 1 közeli hozzátartozójával.
- Mit kell csinálni?
- Ha a tükrös verziót választja, akkor csak annyi, hogy belenéz, s örül annak, amit lát. Ha szóbeli feedback-re is szüksége van, akkor inkább vmelyik családtagját kérje meg, hogy legyen a tükre. Készüljön fel, hogy sokkoló lehet látni-hallani, hogy milyen jó állapotban van, micsoda formatervezett, s egyedi kivitelezésű, vagy hogy páratlan. Azt is nehéz elfogadni, hogy megvan szinte mindene.
- Mire gondol?
- Olyasmikre, amiket nehezen veszünk észre. Nagyon alaposnak kell lenni tehát az önvizsgálatkor. Nem szabad lebecsülni a jeleket. Komolyan kell venni, ha pl. már előfordult az életünkben zenei/vizuális/érzelmi/utazós/szivárványos/virágillatú esemény. Ezek mind mákkockázati tényezők. Főleg, ha nem 1edül esett át ezeken.
- Az ember ezekből még nem is gyanakodna mákra. Ez elég súlyosan hangzik.
- Az is! De persze sokan nem merik bevallani maguknak, hogy mi a helyzet. Hogy lehet örülni, annak, ami van.
- Nem mindig könnyű ám. 1 csomó mindent át kell értékelni.
- így igaz. Tudja, ez is fejben dől el. Ó, most mennem kell, végre megkapom a papírt, s már itt se vagyok.
- Dejó magának! Úgy irigylem!
- Ugyanugyan, tessék elvégezni az önvizsgálatot és könnyen lehet, hogy felfedezi a kialakuló mák tüneteit. Csak bátran!

Roli és Bruce

A dolgos 7köznapok 1üttjárnak ugyebár a tömegközlekedéssel, ami olykor felér 1 kalandtúrával. Ha belegondolok, hogy csakcsupán 10e péncembe kerül, még méltányos is.
Mivel én ott lakom, ahol a madár is jár, le kell mondjak a metróról, villanyosról, így marad a troli. Mivel viszonyunk mindennapos, szinte meghitt, már csak Rolinak hívom. 

Roli nincs túl jó állapotban, az évek meggyötörték, szegénykém már lassú is, hörög is, néha úgy kell húzni-tolni, szóval nem túl megbíz6ó igazából. Depersze az ember lánya a qtyáját se dobja ki csak azér, mer öreg, így Roli és csapata továbbra is gazdagítja fővárosunk járgányparkját. 

Ma reggel egész fittipaldin gurult, ámde társa megadta magát az idő vasfogának, ami kíméletlenül a csápjaiba mart, s így rezignáltan vesztegelt az 1ik meglehetősen forgalmas kanyarban; előttünk. A csápok rögzítéséből adódóan az én Rolim sem halad6ott tovább az eltérített útvonalon, így a sofőr érzékeny búcsút vett tőlünk, mindenki kreativitására bízva a továbbjutást.

Nade! Mivel nemrég városunkba robbant a tesztoszteronbomba, nem kellett sokáig várni a megmentőre. Minthogy Rolitól nem messze épül a sztárváros a drága életű Bruce számára, már érkezett is Brucie rohamléptekben, kicsit olajos trikóban, diszkrét vérfoltokkal, összevont szemöldökkel. Feltépte Roli rozogácska ajtaját, szó nélkül a vállára vetett, a reggelis kistáskám jelentős amplitúdóval lengedezett, ahogy loholt velem elfelé Rolitól. Utóbbi bánatosan-féltékenyen utánam intett sárga csápjaival, de csak állt moccanatlanul.
Brucie bevetette magát és így engem is az árnyas ligetbe, fától fáig osonkodtunk, majd 1 ugrással átszelte a 4 sávon száguldó autókat, s végül leporolgatott az iroda előtt.
Film-és vérbeli macsóként persze 1 szót se szólt, csak jelentőségteljesen a szemembe nézett, majd kemény léptekkel eltűnt a fékcsikorgó autók közt.

Ez a jelenet természetesen nem látható a készülő movie-ban. Az intermezzo az én titkom, még Bruce se tud róla.

70 nap párizsi - Pá

Nos kérem, ez itt a 70. nap, eccer minden jó végetér, hogy 1 még jobbnak adjon helyet :) Hogy ez jelen esetben mennyire helytálló elmélet, pár órán belül kiderül. Illúzióim nincsenek, de a reményhal sosem alszik, úgyhogy arccal Budapest felé megkezdtem a túlsúlyos guribörivel fémjelzett napot.

A bepakolás 70%ig egész zökkenőmentesen ment, előre ittam a medve bőrére (a tegnapelőtti dîner során több pohárral is), aztán tegnap és ma persze kiderült, hogy jobb buktával dicsérni a napot. Vagy mandulás croissant-nal. 
A ruhák, DVD-k, CD-k, könyvek mellett úgy tűnt, még rengeteg hely marad a valise-ban. Aztán mikor összeszedegettem a 18 nm-ről a szanaszét hentergő kis kacatokat, bebizonyosodott, hogy az ördög a részletekben lakozik. 1 tégely itt, 1 flakon ott, 1 sokadik könyv amott, majd a hajszárító, a kulcsittnemaradjon!, télicipőt hovaatökbe rakjam, a vasaló mellett jó lesz, de az meg ott összetöri a bort, a pótszemeket felülre, még kellhet, a túlélő fügét kívülre; szóval mire mindent összehordtam 1 kupacba, lement a Nap, meg fel is kelt. Nem mértem a végeredményt, de asszem, kicsit túldimenzionáltan utazok. Hogy be tudjam zárni, a börire ültettem Fülest; számíthatok rá nehéz helyzetekben:

Társ a mindennapokban :)

A reggelinél leszámoltam az etetőlánnyal, a portással, majd átvontattam az életemet a büróba. Hogy megkönnyítse az elválást, a klíma ugyanolyan vacak, mint eddig volt :)



Borult



Még előttem 1 ebéd à la française, aztán jöhet a taxi; kíváncsi vagyok, milyen meglepetéseket tartogat. A 4 napos 7végére való tekintettel bónusztömegre számíthatok a reptéren, de sebajfóbiás, a helyem foglalva, s repülni mindig jó.

Mindenkinek kösz amit, remélem, legalább feleannyira jól utaztatok velem, mint én :) Pár óra és 3D-re válik a virtuális kapcsolat, kivel előbb, kivel kicsit később.

Mindenjó, ha a vége jó, s bár a bőröndöm is nehéz, a vállamon is súly, a sminkem vízálló, a kőszívem híreshírhedt, s ehhez mért katonás léptekkel vonulok át Magyarországra.