70 nap párizsi - Újabb vizit

Azt kell mondjam, hogy itt a klíma minden, csak épp nem tavaszi. Nade ez nem szegheti kedvem, így szombaton ismét nekivágtam a városnak, csak megvártam, míg letelik Stéphane műszaka, nehogy eszébe jusson csatlakozni. Vagy bármi 1éb.

Persze gondolnivaló, hogy csak belecsöppenek 1 jó kis parádé közepébe, mikor tök ártatlanul felkúszok a metrólyukból. Sikerült a szír követelésekbe lépcsőznöm, meg 1 csapat színes-szagos lázadóba. Valaki azér szól6ott vón nekik, hogy Szíria kicsit odébb van. Persze nem lettem valaki, mer fognak, bekalodáznak és megmáglyáznak. Bár, amilyen hideg volt, 1 kis lélekmelegítő rámfért vón.

Szír követelések

Aztán csak kellett 1 kicsit keveregni, de így legalább megvolt az Ártatlanok kútja. Nem volt kitáblázva, hogy ártatlanoknak, vagy ártatlanító-e a vize, így inkább nem kockáztattam.

Ártatlanoknak

Ugyebár feltett célom volt hiányosságot pótolni (1et a sok közül), s megvizitálni a Saint Eustache templomot. Gyaur qtya létemre lassan többet fordulok elő ilyen helyeken, mint 1 hivatalosan hívő felebarát.

A kegyhely az 1. kerületben található, jelenleg 1 átépítés kellős közepén. Mondanom se kell, baromira feldobódtam mikor odaértem és láttam, hogy itt márpedig túrás esete forog fenn. Egész decemberig. Viszont! Öröm az ürömben, hogy van 1 újabb tuti indokom a 2013-as visszatérésemre. Éljen a pozitív gondolkodás :)
Szegénykémből ennyit lehetett kerítés nélkül képezni:

Fás

Ahányan építették ezt a templomot kvázi 100 éven át, kész csoda, hogy nem veszett el a sok kéz között, mint ama emlegetett gyerek.  

Híres emberek kedvelőinek néhány celeb:
 - itt keresztelték meg Richelieu-t, Molière-t és Madame de Pompadour-t. Ugye-ugye, mindenki 1enlőnek születik, de 1 perccel később is már mennyivel másabb a helyzet :) A későbbi évekbe ne is menjünk bele :)
 - ide temették La Fontaine-t és Mozart anyját. Ha 1más mellé, akkor biztos vannak nagy mulatságok.

Ez itt a főhajó, jó, hogy nem kellett evezni:

Főhajó

A távolban az ott nem 1 fehér vitorla, hanem a papsi, mer csöbörből vödörbe; a szíreket megúsztam ugyan, viszont itt erőst készülődtek a misére. Hámivel magyaron is csak segédlettel asszisztálok, nem terveztem pont 1 franciára benevezni.

Azért pont Saint Eustache a templom, mer itt tárolják a relikviáit. A képezés kvázi esélytelen volt a félhomályban, így nem tudtam meg, mijét tették vitrinbe. Biztos az Eustache-kürtjét.

Itt nem könyvtárost tapasztottak a falra, hanem a 3 párkát. Vagy a 3 királyfit. De legalábbis nem a 3 kismalacot.

Falazás

Ez a lámpás ez tök jól néz ki, gondoltam, teszek vele 1 kört a hajókban, de rögzítették az oszlophoz. Ezek xint másnak is megfordult már a fejében, ezért az elővigyázatosság. És a bizalom?!

Lámpás

A másik, ami teccett, az a meganyalóka. Még régen, a gyerekkoromban lehetett kapni ezt a csupaműanyagból csavart színes rettenetet. Itt gondoltak a nagy gyerekekre is, mer több ilyet is kitettek:

Csavart

A hajók Tatjánál kikerültem a lakatlant és bepozicionáltam magam, hogy a lehető legátfogóbb képet abszolváljam. Ez lett belőle:

Kápolna

Nagyon megörültem, mikor megláttam magunkat a jövőből :) Ezek xint jó úton járunk; Sa és én. Én vagyok a jobboldalsó; mongyuk a ruhám nem a legelőnyösebb, viszont kivan a kerekem!

Sainte Ursule-lel :)

Már kifelé tartottam, mikor gyött 1 arc és aszonta, pörögjek fel, mer mingyá kezdődik a műsor és aközben nem lehet fotografálni. Nem pont ezekkel a szavakkal közölte, de vettem az adást, és gyorsan bedobozoltam Temperantiát:

Mértékletesség int

Mértékletesség, önuralom, hidegvér, kinek mi jut eszébe róla. Aztán gyorsan kislisszoltam, nehogy belekeveredjek valamibe.

Amire ezen a szombaton végképp nem volt szükség, az ez:

Napóra

Nadeugye, akinek a szíve napsütésből van, asse bánja, ha kívül esik és fúj.

617 - Báli számadás

617 már meg se tudta mondani, mióta ült a végelát6atlan számsorok fölött. Pedig ma volt a bál, amit annyira várt. Ott lesz biztosan a Herceg is - ujjongott titokban. Ma volt a napja a nagy alkalomnak. Hiába hessegette el a gondolatot, az egész nap körülzizegte. Ettől jócskán elfáradt. Meg a kételyektől is. Ha ott is lesz, bizonyára nem 1edül érkezik. Vele lesz a Hókirálynő attaséja, a híres Véghegyi Baranka, aki közismert nagyvilági körökben és igazán szórakoztató jelenség.
617nek se ismeretsége, se híre.
Merhogy Galambot se látta azóta, hogy. Mióta is? Már több, mint 1 hete - hasított bele az aggodalom. Galamb nem volt 1 nagy légi akrobata, még sose küldte hosszabb útra. Talán csak elromlott a GPS-e - nyugtatta magát 617. Vagy csak visszafelé megállt 1 kicsit nézelődni a MagHázban, hátha talál olyan varázsmagot, amitől gyorsabban repül. 617 ezt a nyomasztást is elhessegette annyi másikkal 1ütt. Node vissza a bizonyításhoz - ösztökélte magát.

A fáradtságtól és elkeseredettségtől billegő könnyeken át már nem látta a számokat, az abakuszon ide-oda tologatta a fagolyókat, majd kifakadt:
 - Ez sehogy se jön kiiiiiiiii!!! Nehem tuhudohoooooom - és hagyta, hogy előbáli maszkírja szétmálljon arcán. Sötétlő pöttyök szaporodtak szaténruháján. Ettől még jobban elkenődött - mosmá úgyis mind1 - hüppögte.
 - Mi ez a lárma? - suhant be Uncsi Fáncsi hercegkisasszony. Majdnem teljes pompájában forgolódott a tükrök előtt. Tekintve, hogy csaknem mindenhol tükör villogott, épp csak bele nem szédült saját látványába. - Mi nem jön ki? Azok a foltok a szoknyádból? Azok nem is - kuncogott - remélem, van másik a bálra. Így nem jöhetsz.  - s dölyfös mosollyal szikráztatta gyémántgyűrűjét, amivel előző nap jegyezte el Toncsi hercegúrfi. Mindenki szemét bántotta a vakító csillogás.
 - Nem, ezek a számok nem jönnek ki - pislogott 617 az abakuszt bökdösve.
 - Ó, hát akkor nem mentél át a vizsgán, ez ilyen 1xű - vonta fel szemöldökét UncsiFáncsi. - Már nyúzod 1 ideje, nem sok eredménnyel, rájöhettél volna, hogy az idődet vesztegeted. Én mondtam, hogy nem te kellesz erre a feladatra - vetette oda flegmán a habos-fodros suhogásban a hercegkisasszony.
Tényleg - döbbent le 617 - hát ez elég nyilvánvaló. Ha eddig nem jutott 2ről a 3ra, hát eszmélhetne, hogy eztán se fog.
Demuszáj!  - nyítta befelé. Miért is? - kérdezte ki a fejéből - hogy igazad legyen? Tudod, inkább igaz légy.
Kinézett az ablakon, a szürke felhők sem vidították fel:

Kastélyudvar

Az sem, hogy a vendégek zsivaja már a kék szalonból morajlott a dolgozószobáig. Ez azt jelenti, hogy nem lesz ideje új báli ruhát keríteni.
Megdühödött.
Akkor is elmegy a bálba és megnézi magának a Herceget. Hát nem ő lesz a legszebb és most, hogy 3ra se jutott, úgy fest, a legokosabb se, ésakkormivan?! Majd lesz utánoz6atlan!
A szélrózsára bízta a halomnyi papírt, ő ugyan nem számolgat tovább.


Rajta kívül már senki nem volt a dolgozószobában. Hát persze, mindenki sietett a zeneterembe.
617 végignézett könnyfoltos ruháján, majd a szobán, hogy mit is vehetne magára, ha már oda a báli toalett. Aztán épp ellenkezőleg járt el; levedlette a ruhát, s végigmérte magát az alsóbb rétegekben. Szoknya ide vagy oda, míg meglátszik a lehellet, kénytelen titkos melegítő elemeket alkalmazni.

Ott állt tehát hímzett cipellőben, kék harisnyában, masnis térdzokniban és halványlila pruszlikban. A pontot az i-re csíkos piros kisgatyája tette fel. Haja bugris gombócként billegett fején, néhány konfetti színlett rajta. Valami még kéne, hogy teljes legyen a kép - morfondolt kissé. Tekintete felcsillant, mikor a kandallóra pillantott.
Ez az! - vidult fel és már kapta is a csörgősipkát. Kicsit poros volt és senki nem tudta, kitől származott. 617 forgatta a régi holmit; látszott, hogy míves darabnak szánták. A színei ugyan megfakultak, de ha behunyta szemét, látta, ahogy régi fényükben tündökölnek. - Velem jössz, meglátod, nagy móka lesz! - biztatta magát is 617 és gonddal a fejére illesztette a sipkát. Megrázta magát, a rekedt csörgők elfelejtett vidámsággal rezegtek.

Végigszökellt az üres termeken, elképzelte a levegőben elnyúló ugrásokat, amelyekkel xette volna elkápráztatni a Herceget, s inkább nem nézett tükörbe.
Odaért a kék szalonhoz, az ajtón túl morajlott a vendégsereg, 617 megtorpant, nyelt  1et, majd szélesre rántotta az ajtót, odaintett a zenészeknek, s azok cinkosan máris belecsaptak 617 meglehetőst illetlen kívánságába:

http://www.youtube.com/watch?v=pyvkvbyElO8

617 kihasználta a meglepetést és ugrándozva, pörögve-forogva igyekezett megtalálni a Herceget a tömegben.
Meglátta! - örömében még nagyobbat szökellt, s ekkor észrevette a fess Herceg mellett Véghegyi Barankát. Csillogott és sziporkázott, messziről sütött róla, hogy megszokta a társasági létformát.

617 elkedvetlenedett, pedig ekkorra már a Herceg közelébe ért. 1 pillanatra tényleg összefonódott a tekintetük, vagy csak szerette volna? Megpróbált úgy tenni, mintha véletlenül táncolt volna feléjük. Nem volt nehéz dolga, mert Baranka ügyesen irányította kedvező klikkek felé a Herceget.
617 utánuk nézett. Észrevette a lehulló papírdarabot. 1edül ő, mert mindenki a párt csodálta. Felkapta a márványpadlóról, s a zöld szalonba vezető ajtó felé sasszézott. Zenészei a kedvében jártak, s adták alá a ritmust, hogy kiszökhessen.

Végül kiért a súlyos levegőjű teremből, s pár mély légvétel után ügyetlenül bontogatta a félhomályban a sárgás papírkát. Vajon neki hagyták, vagy csak véletlenül ejtette el a Herceg? Izgalmában ő is elejtette a levélkét. A világítatlan teremben nem látta, merre libegett.
Neheeeeeeem leheeeeet! Most hogy találom meg?! - kapkodott 617. Ekkor ismerős suhogásra figyelt fel. Attól tartott, ennél több izgalmat már nem bír ki.
Galamb? - suttogta az üres terembe reménykedve.
Galamb volt, felcsippentette a levélkét, s 617 vállára szállva a tenyerébe ejtette. 617 sóhajtozott és pirult-sápadt.

Régi, nagyon régi üzenetet kapott. 1043-ból.

"The greatest thing I've ever known is just to love and to be loved in return."