A lanka veszélyes hely volt. Tudták ezt az öregek, de a falu fiataljai már nem igazán hitték. Hiába intette őket tábla lepattogzott piros festékkel:
!ELŐVIGYÁZAT!
LANKA
100xszépekkel, ringó zöld fűszálakkal inkább hívogatott, semmint elrettentett. Az alján csobogó patak olyannyira volt romantikus, hogy még az erdők-mezők kérges tenyerű/szívű falunépe is pásztorórákra járt ide, nem napszámba. Így lett a Szerelempatak az emberöltőkön átfolyó érzelmek zarándokhelye. A régiek némán vették tudomásul, mindentudón intették irányba az idegeneket. Azok jöttek, gyanútlanul.
Az öregek hallgattak a hely lényegéről. Hogy aki megmártózik a patakvízben, már más emberként szárítkozik aztán a zsongó-bongó lankán. Hogy az érzelmek elborítják/átjárják/végigmossák a poros/heges/tüskés szíveket és régi-új, örök értelmet adnak az emberi létnek. Bár megfogalmazni nem tudták, tekintetükben ott ült a békés megnyugvás.
Az öregek bölcsen bólogattak, mikor az újakkal összepillantottak:
- Najóvan, ezek is Szerelembe estek. Az Élettel.
 |
| Lanka |
