2011. július 19., kedd

Se

És Yann Tiersen se jön idén Mo-ra :(

Opération Casablanca - Randi Hassannal

Rögtön az 1. 7végén randiztunk; gondoltam, megnézem magamnak. Felvettem hát a rövidgatyámat (lábszárközépig érő csíkos), meg 1 fehér felsőt; mondván, ez pont sétára való xelés. Hamuba sült pogács helyett mandula, talizmán helyett könyv. Így felxelkezve elindultam.
Nagyjából belőttem az irányt, de hogy mégse a kontinens közepén találjam magam óceánpart helyett, feltett szándékom volt térképet xezni. Még 100 métert se tettem meg, már felfigyelt rám a helyi koldusxvezet. Na xencsére nem beépíteni akartak, csak célpont lettem. Mellém szegődött 1 meglehetősen koszos, meglehetősen rámenős fiúcska. Nem tom, milyen tréninget kapott, de érzékenyebb lelkületűek, kényszeres segítők rögvest örökbe akarnák fogadni, de minimum megetetni, megitatni, (mintha volna édesanyja). Szóval jól felkészítették az utcai munkára. „Manzsmanzs sziltöple” mondókával és tenyerével kísért, s amikor már az idegrencerem felmonta a szolgálatot, hát megleptem a hamuban sült mandulámmal. Télleg megleptem, mer mikor látta, hogy nyitom a táskámat, rögtön felvidult, majd a zacsi láttán olyan értetlen fejet vágott, mintha legalább 1 hógolyót varázsoltam vón elő. Anyámat ekkor xintem heves csuklási roham rázta...
Imígyen megoldva a kérdést, nagy megnyugodva mentem tovább, 1edül J Nemsokára találtam 1 trafikot, ahol levadásztam a térképet. És hogy, hogysem, éhező kisbarátunk felbukkant a semmiből mellettem. Vaze fasor, hát követett. Mitnemondjak, ennek annyira nem örültem, de xencsére eztán lekopott, mint 1 amatőr tetkó.
A térképnek felesleges volt annyira megörülnöm, ugyanis utcatáblák hiányában semmire nem mék vele... Aztán ha találtam is uccatáblát, hát arabul volt írva J Ha vmelyik helyi macsó kapásból nem vágta vón le, hogy europid vok, a lepedőnyi térképből végképp rájöhetett. Ez nem azt jelentette, hogy odacsődültek útba igazítani; hanem hogy még nyilvánvalóbbá vált számukra, hogy friss hús a pályán... Ennek nagyon örültem, mer így dupla annyi végigmérést, cöcögést, pssssszegést és 1ebet hallhattam, mint térkép nélkül. Ha az összes kvmeghívást elfogadom, má rég elpusztulok koffeinmérgezésben, vagy vmi háremben találom magam sokadik „feleségként”. 1ik se tűnt vonzó lehetőségnek, így átverekedtem magam a sűrűjén és végülis 1ben odaértem Hassan-hoz. Xencsére elég messziről láccott a csücske, így azér segített tájékozódni. A színek télleg ilyenek; világoskék, a levelek ilyen jó zöldek, csak azt nem értem, mér nyársaltak fel 3 gombócot Hassan tetejére. Aki oda felmász, az megérdemli, akár fagyi, akár fasírt. Labda nem lehet, szóval focisták ne célozzák meg.


Közelebb érve ezt láttam:



Télleg nagyon nagy, mezei képezővel nem lehet ennél átfogóbbat fotografálni. Hogy ne csak 1 kőrengeteg l1n a látványosság, telepítettek kertecskét is. A klímára való tekintettel nem burjánzott a növényzet, de még nem is sült ki teljesen. A 4 tányérforma pedig tuti, hogy  UFO-leszállóhely.


A névadó építtető, Hassan II király kicsit lehetett csak megalomán, s mivel nem kellett beérnie 1 marhanagy kocsival kompenzálásképp, a világ 5. legnagyobb mecsete elé idebiggyesztette ezt a teret:




A hármas ajtó motívum itt se hiányoz6, a középső így néz ki. Mire ezen vki bebocsátást nyer...



Az alábbi kútból volt jó pár, víz nélkül. Pedig beledugtam vón a lábam kicsit, de így csak leülni lehetett a szélére, ahova némi árnyék vetődött.


Amilyen súlyosan nyomasztó a torony, annyira ellensúlyozza a felhő libbenő fátyolxűsége, így lesz az iszlámból 1 könnyed turistalátványosság:


A kilátásba helyezett örök paradicsom és a földi árnyékvilág közti szakadékot pregnánsan kifejezi, hogy a mecsettel szemben a középnyomornegyed szaglik, s csak a fáktól nem látni a halmokban álló szemeteket:



A fényképezgetés után a 2 látványosság közti korláton letelepedtem és a helyiek számára meglepő módon könyvet rántottam, majd olvastam is. Megtehettem, mert mint láccik is a jobb sarokban, nagyon szigorú figurák őrködtek. Vagyis, az nem láccik, hogy szigorúak voltak, csak hogy őrködtek.
Előx engem is gyanakodva méregettek, de mivel se nem hangoskodtam, se nem rohangáltam, nem hurcoltak el.

Pár óra napsütötte lapozgatás után felkerekedtem és majdnem ugyanazon az útvonalon, majdnem ugyanolyan kalandosan visszaküzdöttem magam a szállóra.

Ha vki tényxűbb infókra vágyik Hassannal kapcsolatban, itt megtalál6ja:
http://en.wikipedia.org/wiki/Hassan_II_Mosque