Biztos azér van, mer faluru gyöttem, vagy csak mer ennyire rövidke a köldökzsinór köztem és Rousseau közt, mindenesetre a természet és én, összetartozunk. Nem csak bélflóra szintjén.
Igénylem a jelenlétem a nagy egészben, s itt nem a világvárosokra gondolok.
Lehet, majd sírfeliratként is alkalmazni fogom a filozófia ezen kedvemre való mottóját: Vissza a természethez! (Emil maradjon csak, ahol akar.) Addig meg eszerint élek, amikor csak módomban áll.
Mint ma például. A reggeli minimaratonom után (ez 1 tökmás történet), minimálprogramra vágyott habtestem. A klíma végre kommilfó, hogy elődeink (jövevény)szavával éljek. Ez azt jelenti, hogy a lég kb 25 fokos, a napsugárzás pont szeplőcsalogató, szélerősség mérsékelt. Összességében, igazi tavaszi feeling, szóval kaptam magam meg 1 könyvet és nagy (belső) lendülettel, s kis lépésekkel megközelítettem pihenkélésem helyszínét.
Ugye, má montam, hogy ezek a parizerek marhán bírják a piknikes parkokat, meg fűben heverészéseket. Ezért lépten-nyomon csinálnak kisebb-nagyobb emberkerteket, ahova kicuccolhatod korpuszodat, vagy családodat, vagy barátaidat - kinek épp mi adatott.
Xencsére itt, a céges közegben is van ilyen, kvázi 20 lépésre a kis toronyszobácskámtól, úgyhogy sokat nem kellett fáradnom és ideértem:
Jójó, persze, a fanyalgók mond6ják, hogy dehát ez mesterséges. Igen, valóban, csakugye azt is tudjuk, hogy attól, hogy vki tesz a jóllétéért, tehát nem csak úgy ölébe hull a sült galamb(!), hanem "mesterségesen" éri el a jóllétét, attól a jóllét még ugyanolyan minőségű :) (Több részletért utánanézhettek Pálferinél) Tehát én összedobtam magamnak 1 kis boldogságkoktélt mára.
Pláne, hogy láttam, ahogy a menyasszonyok sorakoztak 2 oldalt. A kis fácskák, mint megannyi, nászra készülő ara, a szél pajkosan fújta a ruhájukat, el is röppent néhány sziromfodor. Illatuk beterítette a parkot, mint vmi jószagú fátyol.
A nászmenethez persze hozzátartoznak a koszorúslányok is, halványrózsaszín ruhácskájuk illedelmesen hullámzott a szellő ide-oda fordulataiban. Kis fiatalkák, épp csak zsendülnek.
Aztán kevésbé ünnepélyes farmeromban begyalogoltam az elterülő zöldség 1 alkalmasnak talált pontyára és ott kivetkőztem lábbelimből, s ettől majdnem önmagamból. Mezítláb tapodni a pázsitot 7mérföldes gyönyör :) Feltűrtem a gatyám-ingem, hogy minél nagyobb felületen szórjon a Nap, majd mély sóhajtozással kifeküdtem. Táskám a fejem alá, s kb ekkorra már szunytam is. Félig, persze, de aki műveli a napos félalvást, az tudja, milyen naccerüen páratlan a szabad ég alatt, napsugarakból font nyugágyon az ébrenlét és az álmodás 6árát átlépegetni. Aki meg nem tudja, azonnal próbálja ki!
Ilyen nagyon zenzöld és azúr dekorban töltöttem a délutánt, többedmagammal. Mint látjátok, nem lógtam ki a sorból hentergésemmel; xencsére mindenki lelazult, mint 1 olajozott anyacsavar. Még jó, hogy így tudok alkalmazkodni.
Ami pedig a címbéli függőséget illeti, hát az télleg napi, vagy tán inkább napos. Mert még 1 olyan tuti dolgot kitalálni, mint a Nap, elég nagy meló lenne. Univerzális felhasználóként a legminimálisabb napfényt is igyexem beépíteni xvezetembe, hát mégha pancsolni lehet benne, mint ma is. Xintem a D vitamin a fény leképeződése emberi nyelvre. Gyűjtögetem.
Feltett szándékom, hogy fénylény legyek.
Igénylem a jelenlétem a nagy egészben, s itt nem a világvárosokra gondolok.
Lehet, majd sírfeliratként is alkalmazni fogom a filozófia ezen kedvemre való mottóját: Vissza a természethez! (Emil maradjon csak, ahol akar.) Addig meg eszerint élek, amikor csak módomban áll.
Mint ma például. A reggeli minimaratonom után (ez 1 tökmás történet), minimálprogramra vágyott habtestem. A klíma végre kommilfó, hogy elődeink (jövevény)szavával éljek. Ez azt jelenti, hogy a lég kb 25 fokos, a napsugárzás pont szeplőcsalogató, szélerősség mérsékelt. Összességében, igazi tavaszi feeling, szóval kaptam magam meg 1 könyvet és nagy (belső) lendülettel, s kis lépésekkel megközelítettem pihenkélésem helyszínét.
Ugye, má montam, hogy ezek a parizerek marhán bírják a piknikes parkokat, meg fűben heverészéseket. Ezért lépten-nyomon csinálnak kisebb-nagyobb emberkerteket, ahova kicuccolhatod korpuszodat, vagy családodat, vagy barátaidat - kinek épp mi adatott.
Xencsére itt, a céges közegben is van ilyen, kvázi 20 lépésre a kis toronyszobácskámtól, úgyhogy sokat nem kellett fáradnom és ideértem:
 |
| Allé |
Jójó, persze, a fanyalgók mond6ják, hogy dehát ez mesterséges. Igen, valóban, csakugye azt is tudjuk, hogy attól, hogy vki tesz a jóllétéért, tehát nem csak úgy ölébe hull a sült galamb(!), hanem "mesterségesen" éri el a jóllétét, attól a jóllét még ugyanolyan minőségű :) (Több részletért utánanézhettek Pálferinél) Tehát én összedobtam magamnak 1 kis boldogságkoktélt mára.
Pláne, hogy láttam, ahogy a menyasszonyok sorakoztak 2 oldalt. A kis fácskák, mint megannyi, nászra készülő ara, a szél pajkosan fújta a ruhájukat, el is röppent néhány sziromfodor. Illatuk beterítette a parkot, mint vmi jószagú fátyol.
 |
| Menyasszony |
A nászmenethez persze hozzátartoznak a koszorúslányok is, halványrózsaszín ruhácskájuk illedelmesen hullámzott a szellő ide-oda fordulataiban. Kis fiatalkák, épp csak zsendülnek.
 |
| Koszorúslány |
Aztán kevésbé ünnepélyes farmeromban begyalogoltam az elterülő zöldség 1 alkalmasnak talált pontyára és ott kivetkőztem lábbelimből, s ettől majdnem önmagamból. Mezítláb tapodni a pázsitot 7mérföldes gyönyör :) Feltűrtem a gatyám-ingem, hogy minél nagyobb felületen szórjon a Nap, majd mély sóhajtozással kifeküdtem. Táskám a fejem alá, s kb ekkorra már szunytam is. Félig, persze, de aki műveli a napos félalvást, az tudja, milyen naccerüen páratlan a szabad ég alatt, napsugarakból font nyugágyon az ébrenlét és az álmodás 6árát átlépegetni. Aki meg nem tudja, azonnal próbálja ki!
Ilyen nagyon zenzöld és azúr dekorban töltöttem a délutánt, többedmagammal. Mint látjátok, nem lógtam ki a sorból hentergésemmel; xencsére mindenki lelazult, mint 1 olajozott anyacsavar. Még jó, hogy így tudok alkalmazkodni.
 |
| Lazulások |
Ami pedig a címbéli függőséget illeti, hát az télleg napi, vagy tán inkább napos. Mert még 1 olyan tuti dolgot kitalálni, mint a Nap, elég nagy meló lenne. Univerzális felhasználóként a legminimálisabb napfényt is igyexem beépíteni xvezetembe, hát mégha pancsolni lehet benne, mint ma is. Xintem a D vitamin a fény leképeződése emberi nyelvre. Gyűjtögetem.
Feltett szándékom, hogy fénylény legyek.
