2015. augusztus 26., szerda

Napi Igen - 2015. augusztus 26.

A mai nap felettébb tartalmasan telt. Kezdődött a reggelivel. Bár véletlenül bekeveredtem 1 nyuggercsapatba, az etetésért felelős alkalmazott rögtön kiszúrt és átirányított az ugyancsak jól felszerelt, magamfajtának fenntartott étkezdébe és kedélyesen megreggeliztem. 
A 2 kv ellenére legszívesebben visszahenteredtem vón 1 kis olvasmányos matinéra, de nem ezér fizet a cég. Pedig az megduplázná az amúgy sem alacsony elköteleződési hajlandóságomat. 
Szóval rendeltünk járgányt és behajtattunk a zirodába.

Az előzetesben némileg utált-rettegett Szerzs nyájasan fogadott minket és meghazudtolva korábbi önmagát egész nap cukorborsóként keringett körülöttünk. Amúgy mindenki igazán kedves, így megdőlt az undok belgákkal kapcsolatos előítéletünk. 
Ráadásul hatékonyak is voltunk, nem csak kellemesek, így a jól végzett munka örömével ültünk az ebédhez. Itt is további tartalmakkal gazdagodtunk - több körben. A rakott szekérre még pakoltunk 1 emberes (belga) csokitortát. Vhol itt veszett a feledés homályába szüleink nevelése és kisasszonyosan decens mosollyal konstatáltuk - magyarul - hogy a kipukkadás a realitás mezejére lépett és fenyegetőn közelg. 

A délután során elégettünk 1 csomó kalóriát parádés problémamegoldó és nyelvi készségeinkkel - legalábbis szeretném ezt hinni. Ugyanakkor nem kedvezett az energiafelhasználásnak, hogy a mítingszobában állt 1 gömbakvárium. Belgáék természetesen csokit tartanak benne aranyhal helyett. 
Igazi roche-katonaként utolsóként hagytuk el a tetthelyet, majd hívattunk 1 tökhintót és becsapódtunk a Lion Belge vendéglátóipari egységbe. 

A pönszér készséges volt, a sör világos, a gyorsan szervírozott tápérték növelte komfortérzetünket, s ekkor már határozottan éreztem, ahogy 1mm/mp-es sebességgel nő a térfogatom. Először a kajára gyanakodtam, de rájöttem, hogy marha meleg volt a bárban, így nem hízásról, hanem hőtágulásról beszélünk. 
Ily módon megnyugodva rendeltem 1 crème brûlée-t. 2015 első autentikus crème brûlée-jét. Ráadásul nem csak ételmintát hoztak belőle, hanem 1 tisztességes adagot; kiélveztem minden percét.
Ha crème brûlée-t eszel, az orális kényeztetés új értelmet nyer. 

Remélem, éjszaka legalább annyi kalóriát égetek, mint az egész napos francia nyelvű diskurzussal. Igyexem franciául álmodni. 


2015. augusztus 25., kedd

Napi Igen - 2015. augusztus 25.

A liget harmatos füvén jól indul a nap, ma viszont kihagytam vón, de persze nem lehetett. így a piros guribörim alján megutaztattam a közép-európai flóra egy részét. 

Merthogy ma elszálltam, jócskán aktuálisan, tekintve, hogy idén ez az első repülésem. A válogatott társaság hab a pezsgős epren. 
Míg éppen késett a gép, xencsére meginterjúvolt a reptér, hogy mennyire teccenek a szolgáltatásaik. Remélem, a véleményem bekerül az adatbázisukba. 

Aztán megnyitották a kaput és felvonultunk a szárnyas drónra. Repülőgépnek túlzás lett vón nevezni az alkalmatosságot ugyanis. Alig fértem bele. Csak az nem derült ki, kinél volt a vezérlőegysége. 
Az utat bárányfelhők és egyéb formációba szerveződött vízmolekulák szegélyezték. Az idilli szárnyalásba sajnos primér szükségletek rondítottak bele - etetés nem járt a 2 órás utazáshoz. A mutatós steward megitatott ugyan, de meg is fizettem érte. 

Viszont a brüsszeli reptér szuperszonikus csomagszállító szalagja biztatóan gördítette elénk a pakkot, a procc taxi csendesen suhant a szállóhoz, ahol a második generációs kínai recepciós kiosztotta a beléptető kártyánkat, majd lehánytuk a sztratoszférától poros holmikat s vadászni indultunk. 

Begyaloglás a vendéglátóipari egységekkel ellátott körzetbe, zsigeri döntés az 1ik mellett, s enyhén kényszermosollyal - de még kultúrlényként - jeleztük a pönszérnek, hogy qrvára éhesek vagyunk. 
A gyerekszobánk és szüleink állhatatos nevelése eredményeként nem lincseltük meg a fazont, mikor közölte, hogy a konyha negyed 7kor nyit. Mondta ezt 5kor. Reprodukáltuk Munch Sikoly című művét, majd rendeltünk. Sört. 

Aztán persze 1x mindennek eljön az ideje, így van ez a sztékekkel és a lazannyákkal is. Mindegyik nagy megelégedésünkre szolgált, s mivel a csokihab épp kifogyott, a pönszér napi ajánlatára hagyatkozva kaptam 1 másik sört. Holnap azért szeretnék 1 mousse au chocolat-t. Vagy crème brûlée-t. 
Azt még hozzá kell tennem, hogy a ház - és a készséges pönszér - ajándékaként kaptunk útravalóul 1 limoncellót. Csak mert annyira szimpinek talált minket. A kocsma közönségét felmérve ezen nem csodálkozom. Xintem bearanyoztuk a napját. 

Ekként indul tehát a belga meló. 

2015. augusztus 9., vasárnap

Napi Igen - 2015. augusztus 9.

Nehéz pontokba szednem a mai igeneket, tekintettel a szervezetembe integrált somlói borra. Hozzátartozik, hogy válogatott társaságban importáltam az oldószert és közben válogattam a sajtok és szőlőszemek közül is. Utóbbiak tele maggal - az erkélykorláton köpködés legalább olyan kifinomult, mint a Tornai pincészet furmintjának savgerince és domináns mineralitása.

A ma reggelt sem kapkodtam el; ha már folyadék, éljen a triumvirátus; repcemézes tejes kv, jázminos zöld tea és kézműves narancslé, ezekkel elszöszöltem jó ideig, majd a kedélyes reggeli után még bevittem könnyed negyedkiló - szintén kézműves - krémtúrót a szervezetembe. 

A közel 1 órán át tartó reggeli hatásaként roppant gyorsan lelazultam a strand zöld füvén hasalva, noha olykor erőst el kellett vonatkoztatnom a vasárnapi családoktól. 
Ebben is nagy segítségemre volt az irodalom. A boldog herceg Oscar Wilde-tól némi hasonlatosságot mutat Andersen figuráival, épp ezért kedves olvasmány. A fecsketetem parabolája olyas tanítás, amit gyerekkorban tán kegyetlen felolvasni, viszont felnőttként tán túl késő. 
Ha már olvasmány: Szorokin megszemélyesítési talentuma példaértékű, többek közt az alábbi mondataiért olvasom:
"Az Idő, mely fölszerszámozta, fölnyergelte az embert, és száját a soha vissza nem térő iránti örök vágy acélkantárjával törte föl."
"A teljesértékűség izzó láváját az ezeréves szplín fásult pofájába hányták."

Ezek után enyhet csak a friss ágyneműben lopakodó álom hozhat. 


2015. augusztus 8., szombat

Napi Igen - 2015. augusztus 8.

Ma megnyílt a bőségkapu. Mármint a misztikusok szerint; nem saját tapasztalat. A mai dátumból 3 darab 8as számjegy  származik, ami azt jelenti, hogy rögvest tejjel-mézzel folyó Kánaán leszünk angyali harmóniával. 

Hogy ezt a folyamatot lehetőségeimhez képest elősegítsem, kicsinosítottam a lakot, hogy a sarkokat is a Jólét tiszta vizű  folyója töltse ki a több emeletes pókhálók helyett. Lehet, hogy mégse rögtön járja át életünket a bőség áradata, mert már sötét este, de sehol 1 milliárdom. Persze, lelkiekben fölöttébb gazdag vagyok, de ez független a dátumtól. 

Mikor a távozás mezejére léptem a hajtánnyal, tömegjelenetre lettem figyelmes a (bőség)kapum előtt. Bár zöldellt a közlekedési lámpa, 1 alig guruló ezüstjárgányból szíveket üzent felém 1 Fülig Jimmy. Ezt a mutatványt xintem csak én értékeltem Fülig Jane-ként, a feltartott kocsisor valószínűleg kevésbé. 

A spenótos palacsintát és eperturmixot szociális hálóm kiemelt láncszemének dedikáltam, majd belevetettem magam a Solde-tengerbe. Ám hiába próbáltam kitartóan, ruhatáram nem gyarapodott. 
Ezen búsultam 1 rövidet, majd fel is derültem, mert beugrott, hogy ha szebb nem is lehetek ma, okosabb még igen, úgyhogy 3 könyvvel lépdeltem vissza a hűséges hajtányhoz. Hazahoztam többek közt A boldog herceget; alig várom, hogy ágyba bújjunk. 

Napi Igen - 2015. augusztus 7.

Ma reggel végre úgy ébredtem, hogy 1 teljes értékű éjszakát töltöttem a királylányos fekhelyemen, s nem csak grillcsirkésen forgolódtam. 

A lakatlan fáradhatatlanul udvarol, úgy tűnik nem csak primér, de esztétikai táplálékot is szállítok neki. 

Az újabbik tanítvány igazoltan is jól érzi magát az óránkon és like-olja a stílt, szóval eztán is hajlandó fizetni értem. A régi meg boldog, hogy ismét enyhén fellengzős csevejt folytathatunk franciául, és még a házit is örömmel üdvözölte. A korábbi tapasztalatok alapján ez ugyan lanyhulni fog, de mindent a maga idejében.

Munkakörülményeim továbbra is irigylésre méltók, ha nem lennék a helyemben, sárgulva fonnyadnék, csak hogy cserélhessek velem. De szerencsére saját magam jogán tölthetem a napokat a legtutibb csapatban. Ahol a tagokra nem csak én vagyok büszke, de az organization chart-unk több eleme is, sőt, xintem Teréz anya is elégedetten bólogat látván törekvésünket a harmóniára.

A tojáskrémes kifli a kedvenc vendéglátóipari egységemben némi óvodai nosztalgiát csempészett az esti dialógba, de az epersmoothie azonnal visszatrendesített 2015-be. Párbeszédpárommal eszmét cseréltünk a hanyatló erkölcsökről, ám abban megegyeztünk, hogy a helyzet nem reménytelen.

A boldogság kék járgánya hűségesen várt, hogy hazasuhanjunk az alig hűlő városban. Lehúzott ablakkal azért veszélyes zenét hallgatni, mert az önkéntelen együtt éneklés kívülről nem feltétlen olyan flowélmény, mint a kocsin belül. Bár xintem ez a relativitáselmélet kvintesszenciája, szóval nem hagyom magam kizökkenteni. 


Moi j'veux crever la main sur le coeur




2015. augusztus 2., vasárnap

617 - Hangyányi üzenet

Simon Márk rezignáltan figyelte a konyhapulton szorgoskodó hangyákat. Most éppen az óvatlanul ott felejtett sajtdarabot dolgozták fel. A lakban - természetéből adódóan - ritkán termett eledel, így Simont igencsak meglepte a tettrekész rovarhad. Ő aztán igazán nem szolgáltatott nekik létalapot, honnan hát ez a sok államalapító?!

Orvosként az életre esküdött fel, így pár hete már halogatta a megvásárolt hangyacsapda kihelyezését. Azon túl, hogy bosszantották a parányi munkások, irodalmat is asszociált hozzájuk gyerekkorából. 

"A bábok között elaludt a hangya.
Szél, a bábokat most el ne fúdd!
Különben jó az is.
Kis, fáradt fejét csillámokra hajtja
és alszik véle csöpp árnyéka is.
Egy szalmaszállal fölkelteni szépen!
De jobb, ha már indulunk haza,
erősen beborult - -
A bábok között elaludt egy hangya
és - hopp - egy csöpp már a kezemre hullt."


 - József Attilát szavalok ahelyett, hogy lefújnám ezeket a heréket! - horkant fel dühösen a doki.
 - Aki hülyeségeket beszél, csak ne fújkáljon! Még jó, hogy katonának csak okos lányok állhatnak. 

Simon Márk zsebóraszemű szoborként nagyokat pislogott a csápostoraival vadul hadonászó hangyára. Az utóbbi 2 7ben folyton ügyelt a nyári szabadságolások miatt, ergo alig aludt. A hőség csak hab a rég nem látott sörön, nade elképzelt alkoholtartalomtól nem hallucinálhat?!
 - Okos lányok - ismételte Simon. Tény, hogy az okos lányok voltak a gyengéi, de nem pont így képzelte álmai megtestesülését. 
 - Igen! A herék a királynő államalapító kívánságát teljesítik, mi katonák pedig fenntartjuk az államot. Ha nem tudná. De persze honnan is tudná egy maga fajta. Van állama? Van királynője? Lefogadom, hogy egyik sincs. Akkor mije van?
 - Például jó modorom, az van - vágott vissza a doki - Simon Márk vagyok, a házigazdája. Megtudhatnám a kedves nevét? Honnan jött? Meddig marad a családjával? Szolgálhatok még valamivel a vacsorán kívül? 
 - Formica vagyok és már vacsoráztam. A családom otthon várja, hogy hazaérjek a munkából. Magát várja itt valaki? Sokat nem eszik, úgy látom- nézett körül a hangya. Simon hangja elcsuklott az altruista rovar ténymegállapításától. Noha előcitálta összes rendszertani ismeretét, csak a rovarok osztályáig jutott. Amilyen rohamléptekben fejlődik a tudomány, simán lehet, hogy brit tudósok már cikkeztek a beszélő hangyákról, csak én maradtam le róla - summázta magában az elgyötört orvos.
 - Lazuljon már le, nyilván nem beszélek. Csak a  fejében hallja, amit gondolok. Tejóég, hogy képzelhette 1 percig is, hogy beszélek?? Nincs is hangképző szervem. Pedig maga okosnak számít a fajtájában, ugye? Nevetnem kell! - és Simon nem hitte el a pultján fesztelenül göcögő hangyát. 
 - Hallom, amit gondol? - nyikkant halkan.
 - Ja, persze. Arenyin szólt, hogy maguk ettől kiborulnak és ne említsem, de hát maga tehet róla, nem hagyhattam tévedésben. Szóval mi csak egy hullámhosszon vagyunk épp, ezért olyan, mintha a fejében lennék és fordítva. Keveseket avatunk ám be! - magyarázta Formica átlelkesülve. 
 - Úgy értsem, hogy kiválasztott vagyok? Mire?! És ki az az Arenyin? - hökkent Simon. Az a lehetőség, hogy épp 1 hangya fejében visszhangoznak kérdései több volt, mint amit a nagyon valóságos fizikai létezéshez szokott idegrendszere elbírt. - Miért?! Miért beszélgetek 1 hangyával, ahelyett, hogy normális emberekkel, normális körülmények között, normális életet élnék?! Hát miért?! - fakadt ki a konyhapultra csapva. Formicát a kornyadozó növény levelére röptette a mozdulat szele. 
 - Arenyint majd megismeri, ha kell - jött a válasz - Egyelőre elég annyit tudnia róla, hogy ő is tart 1 magafajtát, bár neki mázlija van, mert az ő albérlője sokkal toleránsabb. Mindenesetre azt üzeni, hogy legyen szíves rendet rakni a telefonszámok között, mert éppenséggel az előbb reklamált normális élete múlhat rajta!

Simon hiába fixírozta a tovamasírozó hangyát, Formicából többet nem tudott kihallani. Úgy döntött, legjobb lesz, ha kialussza többhetes elmaradását. Eldőlt, mint a rohadt nád. Ruhástól a kanapéra.

2015. augusztus 1., szombat

Napi Igen - 2015. augusztus 1.

Több nap igenjei az alábbiak.

Visszatértem az életfogytos tanulási körforgalomba. Megy az adok-kapok, gyarapítom magam és mások tudását, abból baj (manapság már) tán nem lesz. 

Az új tanítvánnyal röpkegyorsan 1 hullámhosszra kerültünk, így inkább élvezet lesz vele órát tartani, mintsem meló. A régi-új tanítvánnyal meg ott vesszük fel a fonalat, ahol elejtettük pár éve. Van itt más kötőanyag is a mindennapok malterán túl. 

Szerencsémre a vadiúj tanáromat is roppant közelinek éreztem kvázi azonnal, pedig izgultam. Ultrajó ötletnek tűnt hozzá bejelentkezni - egész addig, míg oda nem értem és valós veszélyt nem jelentett rám nézve. Elnézően zongorált, bénázásaimról tudomást sem véve. Elsőre csak bruttó 20 perces performanszot nyomtam, aztán xintem mindketten megkönnyebbülten konstatáltuk, hogy letelt az 1 óránk. Mindenesetre a tanulmányi környezet felettébb impresszív és motiváló, hogy mielőbb világhíres előadóművész legyek. Véletlenül. 

Szociális hálómat szövik a pókjaim - ha a NASA-nak megfelel a folyékony kristályszerkezet, úgy én is elégedetten dőlhetek hátra benne. 

A csütörtöki fagyiélményem brióssal eddig ismeretlen gasztrotávlatokat nyitott előttem, új mércét állítva az édesiparral szemben. Magasabbat mármint. 

A mai napsütés éppen passzolt a belvárosi teraszos ebédemhez, a készséges pincérfiú sokkal viccesebb volt, mint szemrevaló. Depersze így is értékeltem a helyzetkomikumot. 
A desszert is gasztromantrába torkollt, xencsére szeparéban fogyasztottam, így zavartalanul kiélvezhettem a kexes-málnás-sajttortás tejberizs minden percét.

A nagyon primér gyönyörökön túl szellemi táplálékot is vettem magamhoz. S bár minden nyáron elhatározom, hogy a szezonhoz passzoló könnyed (értsd: szimplán felszínes) olvasmányokat választok, de mindhiába. Nem és nem bírok önszántamból fejősévát, daniellesteelt olvasni, se pités gyilkosságot. Marad tehát Szorokin és a legvadiújabb Tellúria. 
Miközben akusztikusan kényeztet a (mellesleg igazán mutatós) toszkán orgánum.

Asszem, jókor vagyok jó helyen.