617 - A Fiók

617 már épp belesüppedt volna az álmok habfelhőjébe, mikor valami zaj szűrődött felületesen szigetelt tudatába. Mélyebbre fúrta magát a jótékony csendbe, de hiába. Valami történt az erkélyen. Vagy valaki. Motoszkálás ügyetlenkedett. Óvatosan, de azért hallhatóan.
Arenyin nem lármáz, mivel maga se állhatja a ricsajt. Zille a Mézmezőn tart csajos vakációt; hívta 617et is, de valójában csak illendőségből. 617 megköszönte a lehetőséget, de elégtelen számú lábaival kínosan érezte volna magát a pillangókisasszonyok viháncolása közepette. Galamb a Magház szervezte táborban fűzte a csajokat, s majd csak 7végére várható.
Akkor ki akar és mit? Emberszabásúnak azért magas lenne az erkélyjelenet, a hullócsillagok jártak már, a Hold meg még nem gurulhatott le az éjvászonról.
A pár perces morfondolás alatti kinti csend megnyugtatta 617et. Elégedetten dőlt vissza álmai közé; színes-széles integetésekkel hívogatták.

Ekkor feldőlt, gurult, majd leesve összetört valami az erkélyen. Izgatott, alig hallható toporgás, s némi rémület szivárgott a szobába.
617 nem volt 1 rendíthetetlen ólomkatona, se fehérlófia, de ezt már nem hagyhatta annyiban. Így hát felöltötte aligfodros éjszakai toalettjét, legádázabb grimaszát, s adrenalintól fűtve felrántotta a redőnyt, majd az ajtót, s fénybe borította az erkélyt.
Kikerülte a mécsestartó cserepeit, s az asztalkán toporgó, a lámpától vakult madárkára bámult.
Kisfüleském - sóhajtotta volna, de visszagondolta, elvégre madárék nem kifejezetten pamacsfülükről ismertek. És hát nem 1 fülesbagoly  bénázott az asztalon, ahol 1ébként 617 kényelmes reggelijeit lustálkodta (valamikor nagyon-nagyon régen).
Mindenesetre a szárnyas jószág némileg magához tért az elektrosokkból, s kétségbeesetten búvóhely után pislogott. 617 közelített, cserébe a madár vadul csípolni kezdett:
 - Ne gyere közelebb, különben levetem magam! Nem viccelek! Leugrok! - s hogy valamelyest nyomatékosítsa komikus helyzetét, felborzolta kócos nyári tollazatát, s szélmalmozott miniszárnyaival. Pálcikalábai remegtek és 617 konstatálta, hogy farktollaiból alig néhány díszlett.
 - Jóvanna, nem megyek közelebb, csak az üvegdarabokat szedem össze. Tudod, ebben szoktam a gyertyát tartani.
 - Hogyne tudnám, Arenyin mondta, hogy így találom meg a házát.
 - Hogy micsoda? Kinek a házát? - nyelt 1 dühöset 617.
 - Hát Arenyinét. Ő lakik itt, nem? Csak jófej, hogy albérlőt tart.
 - Albérlőt. Jófejségből. - 617 küldött 1 cifrát gondolatpostával. Remélte, a szárnyas nem lát/hall a fejébe. - Na és mit mondott még?
 - Hogy csak jöjjek ide, ha bajban vagyok. Izé, hogy...
 - Bajban vagy? - rettent meg 617.
 - Na, hát szóval nem olyan igaziban, csak úgy gondoltam, megnézem a kecót - kezdett ismét zavart helybenjárásba a madár. - Ja, én Fiók vagyok. Madár Fiók, és az van, hogy kicsit elkéstem.
 - Honnan?? - nézte 617.
 - Hát tudod, a többiek már rég megszülettek, és tökre formába lendültek, mikor én még csak a tojást kapargattam. Belülről.
 - Ójaj - sajnálta 617. Valóban, Fiók elég csenevész volt és a ruházata is hevenyészett. A szárnya pedig valószínűleg csak annyit bírt, hogy a közeli fenyőről átlendítse az erkélyre.
 - A szárnyam? Megerősödik ám, csak ez a késés nem túl szerencsés.
 - Te is hallod, mit gondolok? - vonta össze szemöldökét 617.
 - Csak pár szót. Nem mindig. Arenyin szerint majd belejövök. Ha eszek rendesen - és itt várakozón 617re pislogott. Ő meg vissza.
 - Te eszel joghurtot? - csodálkozott.
 - Mit? Nem, asszem nem. Magokat, tudod. Tulajdonképpen akármilyet. Nem vagyok válogatós. Az alatt a rövid idő alatt, míg otthon voltam, örültem, ha jutott bármi.
 - Teszegény, hát nem maradhattál?
 - Tudod, hogy van ez. A tesóim jobb kondiban voltak és ők jutottak a kövér gilisztákhoz. De én már akkor eldöntöttem, hogy vega leszek. Szerintem fontos összhangban lenni az univerzum törvényeivel - beszélt mellé Fiók.
 - Na, micsoda szerencsés egybeesés, szó szerint és mindenhogyan, mert én sem tartok húst a háznál. Viszont van jófajta magkeverékem és még jobbfajta müzlim, mit szólsz?
 - Wow - kordult Fiók. - És ott bent nálad, vagy itt? - nézett körül bizonytalanul. Az asztal elég magas volt, a madárkezdemény képességeihez viszonyítva.
 - Ahol akarod, kihozom; én is jobb szeretek itt kint enni, ha tehetem.  - látta át Fiók ambivalens helyzetét 617.
 - Jól van, megvárlak itt - bocsátotta el a pálcikákon billegő éhség. Kösz, mosolygott befelé 617. Előtúrta télről maradt magjait, a müzlijét, s kitöltötte 1 tálkába. Talált 1 fél paradicsomot, remélte, Fiók is megörül neki.

Sietett vissza, s még jókor érkezett, mert Fiók riadtan hátrált az asztalon, s vészesen közeledett a peremén túli mélyhez.
 - Mi az? Mi történt? - lépett mellé 617.
 - Milyen szomszédaid vannak?? - sápadozott ritkás tollai közt Fiók. 617 megfordult; villanó szempár figyelte őket a másik erkélyről.
 - Ó, a SzomszédKisasszony macskája, Moki. Tőle ijedtél meg? Nem bánt, ne félj.
 - Jaja, mind ezt mondja - csípta Fiók, de félszemmel már az ehető hozományra sandított.
 - Naszóval, van ilyen meg olyan mag, és ha szomjas vagy, itt a paradicsomlé. Jó így? Kérsz még valamit?
 - Vized van esetleg? Sima, mentes. A szénsavas felfúj és különben is, kioldja a kalciumot a csontjaimból. Nem kéne.
617 örült, hogy bemehetett, erőst röhögcsélt ugyanis, amint elképzelte a 3 buboréktól felpuffadt Fiókot. Vajon böfögnek a madarak? - jutott eszébe, de aztán visszatért az erkélyre 1 tálka vízzel.
Fiók csípte a lakomát, szemlátomást már Moki sem rémítette. 617 leült párnás nyugszékére, s próbálta beazonosítani vendégét. Galambnak kicsi. Verébnek nagy. Rigónak nem fekete. Szarkának nem fehér. Ornitológus nem lévén, ennyiben ki is merültek ismeretei a városi madárkolóniát illetően. Megkérdezni kínos lett volna.

Fiók degeszre ette magát, láthatóan rég nem lakott jól. Laposakat pislogott a cakkosra csipdesett paradicsom mellől.
 - Álmos vagy? Hol alszol?
 - A szomszédod át szokott jönni? - firtatta Fiók.
 - Moki? Dehogy. Otthon alszik. Rajtad kívül eddig még nem járt külsős az erkélyen. A tudtom nélkül mármint.
 - Aha, értem. Akkor én itt aludnék, mondjuk a kék párnán. A piros a tied, ha jól sejtem. Viszont ha lenne 1 használaton kívüli fészked, tavalyról például, az jó volna.
 - Fészkem - hökkent 617. Volt 2, persze, de belsőleg.  - Várj csak, mutatok valamit!
Még jó, hogy nem pakoltam el a téli öltözékeket - örömködött 617, s diadalmasan lengette szőrmés kesztyűjét-sapkáját Fiók felé.
 - Melyiket akarod? 1ik puhább, mint a másik.
 - Aszta! Tudsz csinálni fészket abból a 2 kicsiből? - vidult a szárnyas. 617 mosolya - akárcsak lábai - lefagytak. Csak enyhén persze. A késői órához és magához képest viszont helyre fészket rakott a kék párnára. Nyúlt a madár felé, hogy átemelje ideiglenes szállójára, de Fiók hárított.
 - Megyekmegyek, köszkösz, már ott is vagyok - a dőzstől elnehezülve, amúgy is harmatszárnyain átvergődött a kesztyűk alá, s forgolódva elhelyezkedett. Elégedett csippanással nyugtázta a napot. - Na, ez jó; Arenyinnek igaza volt - s már aludt is.

617 belopakodott, villanyt oltott és hasonló elégedettséggel bevackolt. Épp csak nem csippant.

Reggel egész fegyelmezetten dolgozta fel az erkélyes látványt:
az asztalt borító maradék paradicsomlébe ragadt müzli pirult a felkelő Naptól, 2 kesztyűje üresen ásítozott a párnán. Papucsa alatt ropogott a néhai mécses darabkája. 617 nézte a csatateret, s óvatosan kiemelt 1 csapzott tollat a masszából.
 - Paradicsommadár - höhögött és fejben jóreggeltezett Fióknak.

Opération Casablanca - És a cirkusz megy tovább

Régi motorosok már tudják, hogy Marokkó 1 másik dimenzió lassúcska gyermeke, fantasztikus-szürreális mozzanatokkal tarkított neverending story főhőse, és előhúzhatnánk még jópár epitheton ornans-t (rém)mesebeli tarsolyunkból, ám a lényegen semmi nem változtat.
A közel másfél éves nevelgetés már épp kezdte gyümölcsét hozni, naponta már csak 2x kell ugyanazt elmondanom, s a heti 50szeres ismétlést leszorítottuk 25re, így valódi eredményeket értünk el. Vérrel-verejtékkel, meg persze közepes idegbajjal. Szóval jó, hogy kicsi is, savanyú is, meg citrom is, de a miénk.

Hab a tortán, pont az i-n, és 1általán, az egész sikersztori megkoronázása, hogy a kendős lányt, akivel eddig kooperáltam, elküldik a cégtől.
Ez azt jelenti, hogy 1 másik kendős lánnyal ismét odaállhatok a startvonalhoz, s újabb másfél év alatt talán eljutunk oda, ahova kendőslány1-gyel. Feltéve, ha ugyanolyan kvalitásokkal rendelkezik. A célbajutás nagyban függ ugyanis attól, hogy alul/felülmúlja-e kendőslány1et.

Szóval ősztől vissza a kiscsoportba, és már jelet is találtam, amit a lány ráhímezhetne a dossziéjára, füzetére, akárhova. Nagyszerűen kifejezi a végtelen örökkévalót, esetünkben a soha be nem fejeződő párbeszédet, helybenjárás közben.

Uroborosz



Félvezető - Show is going on

Nos, aggodalomra semmi ok, Béla előkerült, csak a kocsi dobta be a törölközőt, tanaram él és virul, túl a 68. szülinapi tortán, valamint 1 orvosi beavatkozáson. És persze a járgányt is újraélesztették.

Nem, nem szépészeti operációról van szó, nem varratott fel semmit, a mosolya sem feszesebb, ám most már úgy lát, mint a sas. Szabadszemmel fürkészi a kisbolygókat - nappal! Bár lehet, hogy a sasok nem csillagászkodnak.
Mindenesetre látása valóban parádés, mert konstatálta, milyen ügyesen viselem vadiúj frizurámat. Lehet, hogy minden pasinak kellene 1 ilyen - női nüanszokra - érzékenyítő látáskorrekció? Asszem, több boldogabb nőnem vonulna, s ebből kifolyólag a pasik élete is nyugodtabb mederben zuboghatna.
Béla - érdeklődésemre - elmesélte az operáció mikéntjét, s bevallom, nem kaptam kedvet szemlencsét cseréltetni. Eleve, nem is biztos, hogy találnának a raktárban pont olyan színűt, mint az enyém. Másfelől, az sem túl szívderítő, mikor kiemelik a kis golyómat, hogy akadálytalanul megadjusztálhassák. Jó esetben nem kell varrni, mer abból ugye következik a varratszedés is. De addig is csepegtess napi öccör, hogy leoldjad az esetleges tisztátalanságokat a hegről.
Remélem, a harmadik szemét nem kell élesíteni.

Asszem, maradok az őskorinak számító üvegszemnél, kontaktlencsénél.

Montam Bélának, vigaszképpen elviszem 1 körre, csak navigáljon, merre menjünk. Xintem ez jólesett neki, főleg, hogy még a pékségnél is megálltunk és nem hagytam éhen veszni. Elvégre megmentettem az életét!

Ma is meglátogatom, hiszen fontos, hogy stabilizáljam az állapotát.

Félvezető - Elveszettség

Az van, hogy a tegnapi kocsisórán 1edül voltam. Vagyis, Béla nem jelent meg. Igazolatlan hiányzás.
Tekintve, hogy már 1x újraélesztették szívinfarktusból kifolyólag, némileg aggódok. Remélem, ha a telefont nem is veszi föl, életjelet még produkál. Még nem keresek másik tanarat.

Félvezető - Csapatépítő

A legutóbbi (azaz tegnapi) kocsisórám  során már egészen csapatszerűvé formálódtunk Bélával. Azt kell mondjam, mosmá egész megkedveltem.

Némileg aggódtam érte, mert a szombatot a Balatonban töltötte, múlt 7en újságolta, hogy benevez az átúszásra. Az egész 7végém fingers crossed telt, nehogy belefúljon a magyar tengerbe, merakkor kereshetek új okítót. Mint megtudtam, felesleges volt izgulnom, 5 óra alatt átért 1ik partról a másikra. Ha hozzáteszem, hogy Béla 68 éves, asszem, ez igazán figyelemreméltó teljesítmény. Én még 1x sem úsztam meg a távot.
Ha ezért nem is, amiatt aggód6ok viszont, hogy 1x csak szívinfarktust kap, merhogy már produkált 1et. Prevenciós jelleggel lehet, kicsit lassabban kéne hajtanom. Mondjuk, 20szal.

Miközben hasítottam a városban, kvázi barátilag cseverésztünk napirendről, 7végékről, mi1másról.
Csúcsformában lehettem, mert Béla többx is megdicsért, szóval halványan reménykedek a könyvjutalomban. Ám ami igazándiból 1 csapatot csinált tanuló és tanár duójából, az 1 görkoris lány volt. Ugye, sose lehet tudni, milyen eszközökhöz folyamodik a sors olykor pofozkodó keze.

Szóval épp 40nel téptem, mikor balról rózsaszín villanás és a szemből jövő kocsis satufékkel állt meg a járdáról leröppenő görkorcsolyás pinkicsajszi előtt. A femália épp csak vállat nem vonva tett 1 karikát, megigazította trikóját, majd továbbszelt az úttesten, át előttem. Sebességemből adódóan én jóval kisebb veszélyt jelentettem (már ha...), de azért fejben véres leszámolást rögtönöztem, amiért a frászt hozta rám.
Béla viszont nem érte be ennyivel és a szívemből ordított meg a kocsiból, mikor elbődült a nyitott ablaknál: "Meg fox dögleniiiiiiiiii!"

Ez a mondat felért 1 egész napos teambuilding-gel.

Félvezető - Level 2

Most, hogy végre 40 fok van a városban, renceresítettem a kocsisórákat. Elvégre, kinek van kedve vízpartra/szabaccságra menni, ha az olvadó aszfalton is szívhat. Benzingőzt mármint.

Szóval beállítottam az adagom heti 2re, vagyis tegnap és holnap estémet Bélával töltöm édeskettesben. Még pár héten keresztül.

Tegnap már nagyon profi performanszot nyomtam, úgy váltottam, mint 1 angyal, de Béla ezt valszleg előre tudta, mert már be se mentünk a jáccótérre, azonnal nagypályára álltunk és csak úgy suhantunk városszerte. Fő a bizalom! A Pygmalion-effektus télleg működik. Vagy lehet, Béla ezt kérte az aranyhalaitól. Van neki számos a kerti tavacskában, ám eddig  elég ostobácskának bizonyultak, mert Béla hiába álldogál a parton, goldfisék nem értenek a szóból. Montam, talán ha lerajzolná a kívánságokat, lehet, jobban menne. Hátha inkább vizuális típusok a halak, meg különben is; szó elszáll, scripta manent.

Mindenesetre, túlzásba nem viszi a dicsérgetést, asszem, a tanfolyásvégi könyvjutalomra sem kell várnom. Megelégszem azzal, hogy csendben bólogat, vagy bőszen telefonálgat mellőlem. Nem a rendőrséget hívogatja; kedélyes baráti/családi csevejeket folytat vacsoráról, szünidőről, 1ebekről. Ebből gondolom, hogy nem izgulja magát hullafoltosra.

Fejlődésem tehát vitat6atlan, ha nem 4 keréken történne, azt mond6nám, 7mérföldes csizmában lépdelek a közlekedési ranglétrán. Fingers crossed, hogy töretlenül folytatódjék kocsis pályafutásom.