Hoppá, hogy repül az Idő, pedig közben mindent begyógyít/megszépít - mongyuk rejtély, honnan tudja, hogy mikor melyiket kell csinálnia.
Szerdán ugyebár megtapasztaltam a RichardBona-érzést Vele. Az 5 fazon felül is múlta a várakozásaimat, noha a hangmérnök jócskán alul, de az a Napi Nem rovat témája lenne. Aztán még spanikkal is találkoztunk, így nagy megelégedéssel és 7000+ lépéssel zártam a napot.
Csütörtökön éltem a hómofisz luxusával, bár ilyenkor hosszasan szembesülök a háztartási kívánalmakkal, de mostanra már egész jól beidomítottam a pormacskákat és a hús-vér pókokat is. Kicsit idomítottam a saját testemet is, s a nemközlekedésből felszabaduló Időt (miközben remélhetőleg engem is szépített) nettó kapcsolódásra fordíthattam Vele.
A mai hullámvasutas napot ellensúlyozta az őszi alapvetés, a végtelen színű levelek sajátos kipárolgása, aminek miértjéről persze értekeztek a brit tudósok, de ez teljesen mindegy, az a lényeg, hogy átjárja a tüdődet a színes-szagos november. S kicsit helyretesz, ha platánok alatt jársz, hiszen 1 levele akkora, mint a fejed - s valószínűleg legalább annyi minden is áramlik benne.
