2012. február 16., csütörtök

70 nap párizsi - Taxi 2.

Napi 2. tökhintó, kegyes a sors, nem ugyanaz, mint reggel. 2 keréken húzom a fél életem, a kocsis felismeri bennem az üzletet, kiszáll, s rögtön nekem szegezi a kérdést:
 - Hozzám jön?
 - Hát, izé, 1 kicsit még ismerkedhetnénk, merszóval nem pont a zsánerem, és jobb, ha tudja, hogy nem főzök, úgyhogy xintem beszéljük meg.

Bepakol, jobb erőben van, mint reggeli kollégája, de ő sem 1 ideges fajta, kényelmes tempóban haladunk a 6 fokos városban. A 4 réteg ruha, sállal megspékelve kezd rámolvadni.
A kocsis beszédes, elvált és évi 5ezer regisztrációs díjat fizet, meg kamarai pénzt, és 1ébként jól emléxik a 86os télre, amikor katona volt, és 87 áprilisában hordta az újoncokat fenyőt ültetni. Hófúvásban.

Mit szólok ahhoz, hogy a malév gépeket az ír tulaj már szét is kapta alkatrésznek? Hámondom, az ördög a részletekbe' van elásva és úgyis akartam épp kérdezni, hogy nem tud-e véletlen 1 tuti turbinát, okosba'...

Nyáron olaszoknál járt, az jó hely, "tuggya, rómamegvelence, az valami, nade prága, én oda többet nem megyek, mer ott nem xetik az idegeneket" - gyorsan végigpillantok rajta és nem mondok semmit...

A lánya minipoliszban lakik amerikában, ott New Yorkon kívül minden vidék. Mindent kocsival kell csinálni (itt elképzelem, ahogy kocsival mosnak, kocsival színházaznak, kocsival szülnek ésatöbbit), és irigylik a pestieket, hogy itt micsoda társasági életet lehet vinni.

Ebből persze következik politikai és gazdasági helyzetünk méltatása, szó esik taxis blokádról, 47e HUFról, MÁVról és BKVról, majd xencsére megérkezünk a 2A-ra.

Neki is fizettem, és végül nem lettem a  felesége.

70 nap párizsi - Eltáv

Túl az utolsó helyi reggelin, visszaszámlálás felpörgetve, fél életem 1 19 kilós bőröndben - most kéne belebotlanom a Hercegbe, má költözhetnék is hozzá iziben.

Kislakás előtt már ott őrködnek a cherubok, 12 órás váltásban. Cinkék lízingelve, szobai vegetáció szintúgy, a lakfelügyelő több körös felvételi során kiválasztva, xencsére el is fogadta a megbízatást, szóval a másik fél életem a legjobb kezekben. Még cirka 30ezernyi csekk feladásán kell túlesnem, s jöhet értem a taxi.

Apropó, taxi. Mivel ugye a lakásban épphogycsak a bútorokat hagytam, a (nekem) combközépig érő guribörivel nem volt kedvem rolizni, főleg nem átszállással. Így hívtam a központot és rendeltem 1 tökhintót, hogy beszállítmányozzon az utolsó fél munkanapomra a bázisra. Érkezünk - ígérte a hang a vonal másik végén.
Legürcöltem a pakkot az uccára, s vártam a járgányt. Csak azér nem vitt el a szél, mer kapaszkodtam a bőröndfogantyúba.

Jött is a kocsi, 1 csóri régenpiros népautó, benne régenfiatal sofőrrel. A nagy forgalomra való tekintettel elhúz mellettem, majd néhány piros lámpa után végre visszakunkorodik értem. A kocsis kiszáll, s rögtön megcsap a halálfélelem. Mármint az övé. Barátok közt is bőven 60as a figura, hát még hogy mi nem is vagyunk spanok... Beküzdi a csomagot hátra, majd 1 életem-1 halála, beszállok a VW-be.
Pár méter után már biztosra tudom, amit erősen sejtettem, sofőröm a fővárosi taxisok rekordere, életkora alapján legalábbis. Naná, hogy sikerült kifognom a legnyuggerabb kocsist egész városszerte, s mivel tempója korának megfelelő, többek közt azt is megtudom, hogy már csak 2 hete van hátra.
Tejóég, az intenzívről jár ki maszekolni, vagymi??? - szűkölöm a biztonsági öv után tapogatva. 1 mondattal később megnyugszom valamelyest; március 1-jével csak nyögdíjba távozik.

Komótosan gurulunk, ha nem erre járnék naponta, lenne időm bőségesen rácsodálkozni a környezetre. Tk EZ a sétakocsikázás, asszem.
Közben "beszélgetünk", ez persze azt jelenti, hogy ő  beszél, én hallgatom. Nem előx társalgok imígyen...
Megtudom - bár nem kérdezek; semmit -, hogy volgával kezdte, zsigulival folytatta, s 2500 kmenként vitte olajcserére. A többi márkára nem emléxem. 2 éves koromban (tehát a múlt 100adban) kitüntették a milliomodik balesetmentes kilométerért. Hevenyészett CV-jéből kiderül, hogy 76(!) éves, s mikor a felesége is szóbakerül, lelazulok, hogy legalább nem akar kikezdeni velem.

2000 pénc után célhoz is érünk, csupán hallóxvi sérülést szenvedek, szóval egész könnyen megúszom a mutatványt háló nélkül.
Aláírom a bizonylatot, ragaszkodom a csomagomhoz; erősködök, hogy emberünk sok hasznát nem venné pl az arclemosómnak - hiába ránctalanító, rajta má esse segít, max harrypotter.

Pát intek, s erőst remélem, hogy délután már nem lesz műszakban, mikor a reptéri transzfer esedékes.

617 - Titkosírás

617 állt és értetlenkedett. Már megint. A számlákon, szórólapokon rég felülemelkedett, fájdalmas rutinnal fizette/dobta ki őket.

De ez? Ez micsoda? Lehet, nem is neki szól. A fehér boríték vakítóan üreslett. Óvatosan megrázta, de nem hullott belőle anthrax. Hallgatózott, de nem is ketyegett. Megszagolta; rózsasziromra se utalt semmi.
 - Nem látszol veszélyesnek, feljöhecc hozzám - döntött végül. Kislakásba felérvén, kibontakozik az évszaknak megfelelő több soros öltözetből. Közben lefuttatja a keresőprogramot, s beugrik, hogy AZ a nap van!

Húaszta, hát ez, ez olyan küldemény lenne?? - izgul kipirulva. Lassan nyitja a borítékot.
( - You can be anything you want to  beeeeeeeee - énekli jobb fülébe Freddy.
 - Tudom, hogy bármi lehet, de MI ez? - türelmetlenkedik 617.)
Félszemmel sandít a nyitányra: fekete. Gyászjelentés?! - hördül fel. Nem, mer színek is vannak rajta. Felbátorodik, s 1 mozdulattal előrántja az anzixot. Elmosolyodik, sejtvén a feladót. Dekedves- örül.

A kacskaringókon tarkálló, ívelt csápú lepkék mellől épp csak az aláírás hiányzik.
 - Köszi, hogy gondoltál rám - üzeni Zillének - Még jó, hogy nem szkafanderes lapot találtál - vidul 617.
Kíváncsian nyitja a képeslapot; vajon mi jár6 1 pille fejében, és vajon milyen a lábírása, de a papír persze üres. Vagyis.
Néhány halovány folt árulkodik az összeesküvésről. Szóval Arenyin 5lete volt az egész - somolyog 617 az elmosódott póklábnyomokat vizslatva. Így, közelről figyelve a papírt, észreveszi, hogy zenélő lapot kapott; csak halk a kezdő zongorafutam. 617 hátradől, s hallgat:



A dallamhullám elringatja, majd megnyugodva nyitja ki a szemét.
 - Látodlátod, olyan nincs, hogy minden vacak. A mindigsemmikkel ugyanaz a baj, mint a mindensohákkal: ritkán igazak.

 - Namármost, roppant alkalmas pillanatban jöttetek - intézi szavait a papírlepkékhez 617 - velem jöttök oda, ahol a Fény lakik. Így legalább nem kell cinkéket fognom. 4 lepkét viszek 1 csapásra - höhög diszkréten.
 - Rendibendik vagytok, majd küldök postagalambot  - gondolja Zillének és Arenyinnek. Tudja, hogy vették az üzenetet. Ettől 1 villanásnyira elérzékenyül, majd nagy elánnal bőröndölésbe fog.

Minden nagyon jó lesz!